A 2006/2007. gazdasági évtől a legtöbb mezőgazdasági termék ára gyors emelkedésnek indult és rekordokat döntött. A FAO élelmiszerár-indexe 2006 januárja és 2008 januárja között több mint 60 százalékkal emelkedett. Árkilengések persze korábban is előfordultak, e legutóbbi ársokkot azonban számos tényező együttesen idézte elő. Ezek felsorolásánál első helyen említhető a világ gabona- és olajosmag-készleteinek megcsappanása: a Föld élelmiszermérlege évtizedek óta nem mutatott ilyen szűkös tartalékokat. Ehhez egyértelműen hozzájárult a rövidlátó gazdaságpolitika is. Ugyanakkor a média hajlamos az élelmiszerárak ugrásszerű növekedését inkább a feltörekvő gazdaságok (pl. Kína és India) élelmiszer-fogyasztási szerkezete átalakulásának és a bioüzemanyag-gyártás növekvő nyersanyag-felhasználásának tulajdonítani.
Az élelmiszerár-sokkot kiváltó tényezőket három csoportba soroltuk:
1.A mezőgazdasági termelést és kereskedelmet befolyásoló ökológiai és biológiai természetű tényezők.
2.Makrogazdasági környezetre ható tényezők (népesség és fogyasztói jövedelmek növekedése, kőolaj világpiaci árának drasztikus emelkedése stb.).
3.Agrár- és kereskedelempolitikai tényezők (kereskedelemkorlátozó intézkedések, reformok, bioüzemanyag-gyártás ösztönzése stb.).
A vizsgált tényezők egy része rövidebb, a másik hosszabb távon fejti ki hatását. Míg pl. a termelés visszaesése a vezető agrártermelő és -exportőr országokban inkább csak éven belül (ciklikusan) befolyásolja a piacokat, egyes makrogazdasági tényezők sokéves időszakon átívelő strukturális változásokat idéznek elő. A ciklikus kilengések és a fundamentális szerkezeti változások „kellemetlen mellékhatásai” csillapításának, a piacok stabilizálásának egyik eszköze a biotechnológia alkalmazása.
Az Európai Unióban nem engedélyezett GMO-k véletlenszerű előfordulására zérus tolerancia vonatkozik, függetlenül attól, hogy ezek forgalmazását bármely harmadik országban már engedélyezték. Az EU engedélyezési gyakorlata lényegesen eltér a harmadik országokétól – különösen az eljárás időhossza tekintetében. Míg a Közösségben a procedúra gyakran három évig is elhúzódik, addig pl. az USA mindössze 15 hónap alatt zöld lámpát ad egy-egy új GM vonal köztermesztési bevezetésének. Az engedélyezés harmonizációjának hiánya oda vezetett, hogy míg egy-egy GM termény termelése, forgalmazása, felhasználása a világ számos országában engedélyezett, az Európai Unióban tilos. A nem engedélyezett GM terményekkel szembeni zérus-tolerancia komolyan hat a jelenben és a jövőben is az EU szójabab, a kukorica, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára. Ugyanis a Közösség évtizedek óta képtelen saját termelésből kielégíteni a magas fehérjetartalmú takarmányok iránti belső igényét, azok túlnyomó része Dél- és Észak-Amerikából érkezik, ahol az exportőr országok már számottevő arányban termelnek géntechnológiával módosított szójababot, repcét és kukoricát.
A jövőben számos új GM növény piaci bevezetése várható. A mezőgazdasági termelés továbbra is a jelenleg hasznosított földterületeken összpontosul, ahol a termelékenység növelése az elsődleges cél. Ez elkerülhetetlenül előtérbe helyezi a biotechnológia alkalmazását. A világ mind több országában fognak GM növényeket termeszteni függetlenül attól, hogy az Európai Unió milyen gyorsan, illetve egyáltalán engedélyezi azokat vagy sem. Az is nyilvánvaló, hogy a Közösség nem képes csökkenteni függőségét a mezőgazdasági nyersanyagimporttól. Az EU tehát két lehetőséggel áll szemben: vagy elfogadja az élelmiszer-kibocsátásának visszaesését és az import (különösen húsfélékből) növekedését, vagy tudomásul veszi a nemzetközi piac változásait, és ennek veti alá a GM növények politikai és emocionális motivációktól sem mentes engedélyezési eljárását a szigorú kockázatbecslés érvényesítése mellett.
Az élelmiszer-, energia- és a környezetbiztonság egyensúlyának megteremtése fontos feladat az EU-ban. A megfelelő prioritási sorrend felállítása vita tárgya a tagországokban, mert ennek végeredménye dönti el a jelenlegi agrártámogatási rendszer további reformjait. Ez azért is fontos, mert a földhasználatért folyó verseny tovább éleződik, ugyanis a földterületért (vízfelhasználásért) az élelmiszeripar versenyez a takarmány-, energia- és vegyiparral (lebomló csomagolóanyag-gyártás), továbbá a környezetvédelem, a biodiverzitás és a rekreáció is egyre inkább felértékeli a termőföldet. Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság prioritási sorrendje komoly mértékben befolyásolja a Közös Agrárpolitika (KAP) pénzügyi keretének meghatározását a 2013-2020 közötti időszakra.
Blog
-
Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság összefüggései
-
Többváltozós statisztikai elemzések a borászatok marketingtevékenységével összefüggésben
A hazai borászati üzemek piaci kihívásainak ismeretében valamennyi üzemre érvényes válaszokat nem lehet megfogalmazni, ehhez a mezőny túlságosan heterogén.
Célszerű a borászati üzemek három tipikus kategóriáját külön kezelni, amelyek jelenlegi helyzete, piaci viselkedése, kilátásai erősen eltérők, következésképpen stratégiájuk is eltérő lehet.
Kritikus helyzetűnek látszanak a középüzemek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a kisüzemek által használt (és várhatóan még tartósan megmaradó) értékesítési csatornákban gondolkodjanak, ahhoz viszont kicsik, hogy a valódi nagyvállalatokhoz hasonlóan a nagy üzletláncokban is megjelenjenek. A nagy- és kiskereskedelem bizonytalanságai, illetőleg a hálózatok fejletlensége pedig túlságosan nagy piaci kockázattal járna számukra, következésképpen a bővítéshez szükséges fejlesztésektől is visszatartja őket.
A kisüzemek számára ez nem túlságosan biztató, mert termelésük bővítése semmi jóval nem kecsegteti őket, a klasszikus értékesítési csatornák (direkt a vevőnek, borozónak) pedig a fogyasztói igények változásával szintén bizonytalanná válnak.
Ezek alapján a kis- és középüzemek számára egyre inkább a különféle formájú, mélységű, tartalmú és irányú kooperációk javasolhatók, amelyben a hálózati működés előnyeit (összehangolt piaci megjelenés, technológiai fejlesztések, innovációk, beszerzések stb.) ötvözni lehet a kisebb méretekből fakadó rugalmassággal. A hálózati együttműködések kiépülésének természetesen kormányzati (országos, regionális és helyi) feladatai is vannak, elsősorban az induló feltételek támogatása területén. -
Korszakok és korszakváltók a hazai agrárvilágban
Az emlékkonferencia bevezető előadása a közelmúlt évtizedek szakaszaival és szereplőivel foglalkozva megállapítja, hogy a 60-as évek derekán az agrárszférában megkezdett új gazdasági mechanizmus beváltotta a hozzá fűzött reményeket, amit a FAO akkori főigazgatója, Eduard Saouma követésre méltónak tartott a világ sok országa számára. A korszak közreműködői hazánkban tanultak másoktól, saját hibáikból, integrációkat szerveztek, felismerték, hogy az élelmiszer a magyarországi kőolajunk. A közelmúlt kormányainak értékelését tiszteletből és a jövő iránti felelősségből szükséges elvégezni, megemlékezve a személyekről is.
-
A fejlődéskövető vizsgálat, mint a mezőgazdaság megfigyelésének lehetséges módszere
A módszert tesztelve, vizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a mezőgazdaság fenntartható fejlődését mind jobban szolgáló döntést megalapozó, előkészítő adatgyűjtési, feldolgozási, elemzési lehetőségeket, valamint a döntések utólagos nyomon követését – miszerint az adott intézkedés elérte-e a célját – a fejlődéskövető vizsgálatokkal lehet legegyszerűbben, naprakészen a legkisebb anyagi áldozatok árán megvalósítani. A módszer mind a makro-, mind a mikroszintű információkat a kívánt bontásban, csoportosításban, összefüggésekben képes szolgáltatni.
Az általunk alkalmazott fejlődéskövető módszer (panelvizsgálat) az összesítések és a megoszlások révén alkalmas a nagy területeket érintő döntések meghozatalának megalapozására csakúgy, mint azok hatásának utólagos kontrollálására.
Javasoljuk ezen – az Európai Unió által is kívánatosnak minősített – adatgyűjtési, információszolgáltatási módszer bevezetésének megvalósítását. A kivitelezést nem kis mértékben könnyítené meg azon tény, hogy ehhez a szervezetek rendelkezésre állnak, csupán azok munkájának összehangolását, koordinálását lenne szükséges megoldani. -
A „Vidéki Aktív Tanulás” (Rural Action Learning, RAL) módszere
A képzés, az oktatás a vidékfejlesztés fontos eszköze. A képzettségi szint emelkedésével a vidéken élők azon képessége is fejlődik, hogy jobban felismerjék a környezetükben rejlő gazdasági-társadalmi lehetőségeket. A regionális potenciál – melynek egyik eleme a vidék identitástudata – minél szélesebb körben történő megismertetése és kiaknázása alapozhatja meg a vidéki térségek fenntartható fejlődését. A tanulmány az aktív tanulás (Rural Action Learning, RAL) módszertani megközelítésének ismertetését követően bemutatja a Nyugat-dunántúli Régióban végzett, a regionális értékek és adottságok, helyi termékek ismeretét vizsgáló felmérés eredményeit. Elmondható, hogy a megkérdezettek jelentős hányada nem ismeri, hogy milyen növényeket termelnek, illetve milyen élelmiszeripari termékeket állítanak elő lakókörnyezetükben. Ezen az aktív tanulás módszere segíthet: egy működő gazdaság, élelmiszer-ipari kisüzem meglátogatásával, közvetlen tapasztalatszerzéssel meg lehet ismertetni a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás jelentőségét, a helyi gazdaságok munkáját, valamint az általuk előállított termékeket. A gazdaságok, élelmiszer-feldolgozó üzemek szempontjából új bevételi forrás teremtésére a RAL programok csak közvetve voltak alkalmasak. A programokban ugyanakkor a résztvevők megismerhették a helyi üzemeket és az általuk előállított termékeket, ami a gazdaságoknak, feldolgozóknak lehetőséget nyújtott termékeik népszerűsítésére.
-
A felsőoktatás és az agrároktatás dilemmái
A tudásalapú, versenyképes gazdaság magas követelményeket támaszt az oktatás iránt. Napjaink szakemberei csak akkor lehetnek eredményesek, ha vállalják, hogy a folyamatos – egész életen át tartó – tanulás az egyéni életpályák megtervezésének és megvalósításának szerves része legyen. Megfigyelhető az agrárképzés népszerűségvesztése a kedvezőtlen megbecsülés, az alacsony fizetés, a negatív médiapropaganda stb. miatt. A képzés túl sok szakon folyik. Az oktatás tömegesedése és a visszaeső színvonalú előképzettség miatt minőségromlás figyelhető meg a pályaválasztók körében. Új módszerek, a gyakorlati képzés előtérbe helyezése, megfelelő motivációs rendszer segíthet a kialakult helyzeten.
A jelenleg érvényben lévő BSc-képzési rendszer a három év alatt nem ad lehetőséget az elmélyültebb elméleti felkészülésre, ugyanakkor a félév szakmai gyakorlat sem nyújt elegendő szakmai felkészültséget, munkavégzésre alkalmas jártasságot. Mindezek miatt szükséges a képzés átgondolása, a gyakorlati képzés erősítése, a szakmai háttér minimumának biztosítása. -
A diplomás munkaerő helyzetének vizsgálata (Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben és Budapesten)
A kérdőíves megkérdezés – 1022 válasz – alapján megállapítható, hogy 100 001–180 000 Ft közötti nettó átlagkereset jellemző a diplomás munkavállalók körében. A diplomát adó végzettség és a megkérdezettek munkaerő-piaci státuszának összefüggéseit illetően megállapítható, hogy a diplomások között létezik ugyan munkanélküliség, de ez jóval kisebb mértékű, mint a KSH és a Munkaügyi Központok által kimutatott, alap- és középszintű végzettséggel rendelkező munkavállalók körében.
A továbbtanulás – ami az Európai Unió szintjén is lényeges – a kérdőíves felmérés szerint nagyarányú, 67%-os.