Blog

  • Az öntözéses gazdálkodásról a Tisza-tó és a nagykunsági öntözőrendszert ellátó főcsatorna átadásának 30. évfordulóján

    Az öntözésnek agrotechnikai tényezőként több célja is van. A mezőgazdasági termelés intenzifikálásának egyik eszköze és lehetősége. Bevezetése többletberuházással, ezáltal nagyobb ráfordítással oldható meg. Öntözéssel a természetes csapadékellátás ingadozásai csökkenthetők, a termelés biztonsága és a hozamok növelhetők. Alkalmazását az üzemi feltételek és célok mellett makrogazdasági és klimatikus hatások is indokolják.
    Az elmúlt fél évszázad hazai öntözésfejlesztésében a Tiszalöki, a Kiskörei Vízlépcső és Öntözőrendszerei tervezése, kivitelezése és működtetetése napjainkban is sok hasznosítható tanulsággal és tapasztalattal szolgál. Közülük kiemelésre érdemes a komplex szemléletű térségi, üzemi vízgazdálkodás és öntözésfejlesztés, az állami beavatkozás a tervek összehangolásától az üzemi megvalósítás támogatásáig. Az uniós kritériumok Víz Keretirányelv dokumentumban megfogalmazott mezőgazdasági relációinak érvényesítő munkáiban a kormányzati szerveknek (szakminisztériumok és intézményeik) kiemelt irányító és ellenőrző feladatokat kell vállalni. Egyik legfontosabb teendő a termelő öntözésfejlesztéssel kapcsolatos szakmai felkészítése és a szaktanácsadás szervezeti rendszerének korszerűsítése, működtetése. Az információszerzés lehetőségeit, tárgyi, személyi és oktatási feltételeit különösen a vízhasználók számára támogatni indokolt. Az Új Nemzeti Fejlesztési Tervben a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén megfogalmazott feladatok teljesítését támogató uniós és hazai forrásokat csak következetes, az eddiginél sokkal nagyobb egymás iránti bizalmat tanúsító együttműködéssel lehet célirányosan felhasználni.

  • A baromfiágazat versenyképességének helyreállítása

    A helyzetfelmérés eredményeként megállapítható, hogy a magyar baromfiágazat legfőbb problémája a nemzetközi versenyképesség romlása. Ennek számos következménye lehet, ami közvetlenül vagy közvetve érinti a fenntarthatóság három pillérét, a gazdasági, társadalmi és természeti tényezőket. Az elemzésben feltárt problémák ok-okozati kapcsolataiból egyértelműen kiderül, hogy mindezt az ágazat hazai és nemzetközi piaci kiszolgáltatottságának növekedése, valamint az ágazatban tapasztalható objektív versenyhátrányok megléte okozta. Ez utóbbi a versenytársakhoz képest tartósan alacsony jövedelmezőségnek, a technológiai színvonalban tapasztalható lemaradásnak, a korszerű tudás, illetve az ágazati stratégia hiányának tulajdonítható. A főbb problémakörökre összpontosítva az ágazat stratégiai célkitűzéseként megfogalmazható az újból versenyképes magyar baromfiágazat, melyhez specifikus célkitűzésként rendelhető az ágazat hazai és nemzetközi piaci kiszolgáltatottságának csökkentése, a jövedelem növelése, illetve a műszaki és technológiai fejlődés.
    Véleményünk szerint hasonló struktúrában, célirányosan, az egyes termékpályák szereplőinek bevonásával indokolt az állattenyésztési ágazatokat érintő kérdések tisztázása és azok időszakonkénti felülvizsgálata. Az adott ágazaton belüli problémák és azok közötti ok-okozati kapcsolatok feltárásával, majd az erre épülő célstruktúra-célhierarchia felállításával cselekvési programok, elvégzendő feladatok fogalmazhatók meg. Mindezen feladatok időbeli összehangolása, rendszerszemléletben való kezelése indokolja az ágazatokra lebontott, s ezen keresztül a teljes állattenyésztés stratégiai tervének kialakítását. Egyes tevékenységek kiemelése, megvalósítása a többi figyelembe vétele nélkül rendkívüli veszélyeket rejt magában.

  • A felsőoktatás és az agrároktatás dilemmái

    A tudásalapú, versenyképes gazdaság magas követelményeket támaszt az oktatás iránt. Napjaink szakemberei csak akkor lehetnek eredményesek, ha vállalják, hogy a folyamatos – egész életen át tartó – tanulás az egyéni életpályák megtervezésének és megvalósításának szerves része legyen. Megfigyelhető az agrárképzés népszerűségvesztése a kedvezőtlen megbecsülés, az alacsony fizetés, a negatív médiapropaganda stb. miatt. A képzés túl sok szakon folyik. Az oktatás tömegesedése és a visszaeső színvonalú előképzettség miatt minőségromlás figyelhető meg a pályaválasztók körében. Új módszerek, a gyakorlati képzés előtérbe helyezése, megfelelő motivációs rendszer segíthet a kialakult helyzeten.
    A jelenleg érvényben lévő BSc-képzési rendszer a három év alatt nem ad lehetőséget az elmélyültebb elméleti felkészülésre, ugyanakkor a félév szakmai gyakorlat sem nyújt elegendő szakmai felkészültséget, munkavégzésre alkalmas jártasságot. Mindezek miatt szükséges a képzés átgondolása, a gyakorlati képzés erősítése, a szakmai háttér minimumának biztosítása.

  • A diplomás munkaerő helyzetének vizsgálata (Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben és Budapesten)

    A kérdőíves megkérdezés – 1022 válasz – alapján megállapítható, hogy 100 001–180 000 Ft közötti nettó átlagkereset jellemző a diplomás munkavállalók körében. A diplomát adó végzettség és a megkérdezettek munkaerő-piaci státuszának összefüggéseit illetően megállapítható, hogy a diplomások között létezik ugyan munkanélküliség, de ez jóval kisebb mértékű, mint a KSH és a Munkaügyi Központok által kimutatott, alap- és középszintű végzettséggel rendelkező munkavállalók körében.
    A továbbtanulás – ami az Európai Unió szintjén is lényeges – a kérdőíves felmérés szerint nagyarányú, 67%-os.

  • Az agrárszektorban elhelyezkedni szándékozó fiatalok vizsgálata

    A 2006-ban lefolytatott empirikus kutatás arra kereste a választ, hogy az agrárgazdaságban elhelyezkedni szándékozó fiatalok közül kinek van nagyobb esélye a szakmáján belüli helytállásra, melyek azok a tényezők, amelyek befolyással bírnak a helytállás sikerességére.
    Egyértelmű, hogy a fiatalok azon csoportjának van nagyobb esélye a helytállásra, akik kellőképpen elkötelezettek szakmájuk iránt, megfelelő mértékben motiváltak, nyitottak, illetve kreatívak. A lefolytatott kérdőíves felmérés rávilágított arra is, hogy a mintába került mezőgazdasági szakiskolai, szakközépiskolai tanulók, valamint agrár főiskolai/egyetemi hallgatók szakmájuk iránti elkötelezettségét, hozzáállását a fiatalok családból hozott társadalmi, gazdasági és kulturális tőkéje, azaz az egyént jellemző szocioökonómiai faktorok erőteljesebben befolyásolják, mint az alapfokú oktatási intézmények.

  • Vitázó gondolatok Gazdag László: Az agrárgazdaság és az „erős” forint című cikkéhez

    Az árszínvonal-stabilitás csak egyike az alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseknek, amely konfliktusos viszonyban áll egy másik kulcsfontosságú céllal, a magas szintű foglalkoztatottsággal. Ezért nagyon körültekintően szükséges meghatározni a dezinflációs politika szerepét és az alkalmazott eszközöket.

  • A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a Gazdálkodás folyóiratban III

    Az új gazdaságirányítási rendszer 1968-ban történt bevezetése nemcsak új lendületet adott a gazdaságmatematikai módszerek mezőgazdasági alkalmazásának, hanem egyben differenciálta is azok alkalmazási területeit. Míg korábban a vállalati tervezésben való alkalmazás szinte „egyeduralkodó” volt, addig a 70-es éves második felétől egyre gyakrabban találkozunk makrovállalati (és vállalaton belüli) elemzésekkel foglalkozó írásokkal. Kétségtelen – ezt a megjelent írások száma és az alkalmazási területek széles köre is igazolja –, hogy a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazásának „fénykora” a múlt század 70-es éveiben volt. Ahogy közeledtünk az 1989-es rendszerváltáshoz, az érdeklődés észrevehetően lanyhult. Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogy ez mivel magyarázható. Mindenesetre több mint elgondolkodtató, hogy a piacgazdasági környezetben működő mezőgazdasági vállalkozások sem a tervezésben, sem pedig az elemzésben nem mutattak érdeklődést. Ennél már csak az a meglepőbb, hogy a tudományos élet képviselői is mintha teljesen megfeledkeztek volna a matematikai módszerek alkalmazásáról.

  • Tények és lehetőségek a használt étolaj hasznosításában

    Biodízel-komponensből jelenleg a MOL éves igénye közel 200 ezer tonna évente. Magyarországon elsősorban a repce alkalmas a gázolajhoz keverhető biodízel előállításához, a repcéből termelhető mennyiség viszont optimista becslések szerint is csak részben fedezi a MOL szükségletét. Mindenképpen szükség van egyéb inputlehetőségek számbavételére. A biodízelgyártás kiegészítő inputjaként kiváló megoldás lehet a használt étolaj felhasználása. A használt étolaj ilyen irányú hasznosítása nemcsak élelmiszer-alapanyagot részben kiváltó megoldásként fontos, hanem azért is, mert egy olyan veszélyes hulladékról van szó, amelynek a begyűjtése és környezettudatos hasznosítása ma még korántsem nevezhető megoldottnak.

  • A mezőgazdasági üzem fogalmának agrárjogi értelmezése

    Az agrárüzem definiálása nemcsak a közgazdaságtan, hanem az agrárjog szempontjából is számos problémát vet fel. Szakmai körökben keveredik a mezőgazdasági üzem dologösszességkénti, illetve szervezeti forma szerinti megkülönböztetése. Az uniós jog ezzel szemben a mezőgazdasági üzemet önálló jogi kategóriának tekinti és épít arra, hogy a tagországok egységes üzemszabályozási törvényben állapítják meg a nemzeti agrárüzemek működtetésének jogi-közigazgatási kereteit. Ez a feltételezés azonban csak az Európai Unió nyugat-európai tagállamaira igaz. Bár egyes üzemszabályozási elemek a magyar jogban is megtalálhatók, azok nem az agrárüzemre mint absztrakt jogi kategóriára, hanem a mezőgazdasági vállalkozások egyes konkrét szervezeti formáira vonatkoznak. Hatályos agrárjogi szabályozásunknak további sajátossága, hogy az egyes speciális agrárüzemi szervezeti formák sem egységes keretjogszabályban, hanem esetlegesen, az adott időpontban és politikai erőtérben érvényesülő jogalkotói szándék alapján jelennek meg.