Magyarországon a világélelmezés helyzetéről tanácskozott huszonöt évvel ezelőtt a Római Klub. A már akkor jelentkező világélelmezési válság kérdéseire többféle megoldást vázoltak fel a témakörrel foglalkozó szakemberek, melyek mind bíztatónak ígérkeztek, melyekből – szinte kivétel nélkül – csaknem semmi nem valósult meg. Magyarország évtizedeken át nemcsak helytállt az élelmezési versenyfutásban, hanem olyan tapasztalatokat is szerzett, melyek a mostani „újabb keletű” világélelmezési válságban is hasznosíthatók.
Blog
-
A borpiac középtávú kilátásai
A kedvezőtlen időjárási körülmények a 2007. évi szüretre megváltoztatták a borpiac korábbi tendenciáit. A több éve tartó szárazság Ausztráliában, és a gyengébb évjáratok Európában mérsékelték a feleslegeket, és az év végére a nemzetközi borárak növekedéséhez vezettek. Különösen a fehérborok piacán alakult ki jelentősebb hiány. A borpiac helyzetét befolyásoló tényezők közül célszerű kiemelni a globális felmelegedés és az uniós borreform hatását, míg keresleti oldalon a feltörekvő gazdaságok (Ázsia, Oroszország) és Észak-Amerika (USA, Kanada) fogyasztásbővülését, ami meghatározóvá válik. Magyarország szempontjából a borreform-tárgyalások eredményes lezárása biztató lehet, mert minden eddiginél több forrás juthat modernizációra, marketingre, ami növelheti a versenyképességet és átmeneti csökkenés után megállíthatja a termelési potenciál zsugorodását.
-
A gyógynövényágazat közeljövőbeni lehetőségei
Napjainkban a természetes alapanyagként számon tartott gyógynövények az egész világon rendkívül népszerűek. A fejlődő világban mindig is nélkülözhetetlen gyógynövények ma a legfejlettebb országokban is reneszánszukat élik, egymás után kerülnek piacra az újabb és újabb készítmények. A Világbank szerint a gyógynövények globális kereskedelme USD-ban kifejezve évente 7%-kal növekszik. Azt gondolhatnánk tehát, hogy Magyarországon is érdemes és kifizetődő gyógynövényeket gyűjteni, termelni, illetve új termékeket fejleszteni. A világ és Európa gyógynövénypiacán zajló tendenciával ellentétben azonban a hazai helyzetre sajnos éppen az ellenkező igaz: a termőterület és az export csökken, s gyógynövénygyűjtéssel is egyre kevesebben foglalkoznak.
Néhai „sikerágazatunk” további hanyatlása nem szükségszerű és elkerülhetetlen. A vertikum fellendítéséhez azonban a gyűjtést, a termelést és a feldolgozást ösztönző intézkedések sora szükséges. A versenyképességet javító konkrét intézkedéseket megelőzően azonban elengedhetetlen az információs bázis megteremtése, azaz a gyógynövényágazatot jellemző termelési és kereskedelmi adatok ismerete, hiszen jelenleg csupán becsült – sok esetben a valóságot nem tükröző – adatok állnak rendelkezésre. Az értékesítést illetően elengedhetetlen továbbá a gyógytermékek szabályozására és forgalmazására vonatkozó jogszabályok átdolgozása annak érdekében, hogy a több évtizedes, mára az ágazat működését hátráltató rendeletek ismét a vertikum fejlődését szolgálják. -
Közép-Szigetköz állattenyésztésének helyzete és fejlesztése
A Szigetközben a legnagyobb értéket maga a táj képviseli, melynek megőrzése, fenntartása, a valamikori híres állattenyésztés újraélesztése különösen nagy feladatot ró a mezőgazdaságra, a vállalkozókra. A vizsgálatok középpontjába a szigetközi állatitermék-termékpályája állt, továbbá a térség állatitermék-előállításának vidékfejlesztésben betölthető szerepe és lehetőségeinek feltárása szerepelt.
A vizsgálati eredményeket helyzetértékelési modell foglalta össze, mely szerint csökkent az állatállomány, a gazdaságok száma és a kibocsátott állati termékek mennyisége, korszerűtlen a technológia és technika, a vertikális termékpálya hiányos és feszültségekkel terhelt, a gyepgazdálkodás lehetőségei kiaknázatlanok, a gazdálkodók termelési motiváltsága alacsony színvonalú.
Ezek figyelembevételével került sor a megvalósítás lépéseit tartalmazó feladatmeghatározási modell kidolgozására, amely számol a térségi vidékfejlesztési szervezetek törekvéseivel, azok eddigi eredményeivel, valamint a mezőgazdaság tájmegőrző, vidék- és falufejlesztésben betölthető sokrétű szerepével a Közép-Szigetközben. -
Új utakon az agrárgazdasági kutatások
Az agrárgazdaság nemzetközi kutatási irányzatait abból a célból tekintettük át, hogy a jövőben azokhoz a magyarországi kutatás is felzárkózhasson. Ehhez két közelítési módot alkalmaztunk: egyrészt a jelenlegi (főként a 2000-es) évtized szakirodalma alapján próbáltuk meghatározni a hosszabb távon várható tendenciákat, másrészt a közelmúltbeli konferenciák témáinak elemzésével kíséreltük meg a tematikai arányok rövid távú változásait megbecsülni.
A hosszú távú új irányzatok közül kiemelhetők egyrészt a transzdiszciplináris kutatások, amelyeket az EU is zászlajára tűzött, s ma már nemzetközi intézete, folyóirata és nemzetközi szövetsége is van. Kiemelhetők másrészt a mezőgazdasági és közgazdasági paradigmákkal kapcsolatos egyenkénti és összehasonlító vizsgálatok, amelyek a jövőben szükséges szemléletmódokat alapozzák meg. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a multifunkciós és a globalizált mezőgazdaság paradigmája, valamint a biofizikai, illetve ökológiai közgazdaságtan irányzata.
Az áttekintett tizenegy nemzetközi tanácskozás programja tükrében azt vizsgáltuk, hogy az egyes nemzetközi tanácskozások témái mennyiben tudtak az elmúlt években a kutatások főáramába beágyazódni. Ez segíthet a hazai kutatások helyes irányainak kijelölésében. Kétségkívül a rendszerváltás utáni években jelentősen visszaesett a magyar kutatók nemzetközi fórumokon való jelenléte, ami csak a legutóbbi években kezd pozitív irányba elmozdulni. Ebben döntő szerepe van az új, fiatal és részben középgenerációnak, illetve néhány hazai műhelynek. A kérdés az, hogy milyen további tennivalóink vannak abban a tekintetben, hogy a következő években a hazai kutatók eredményei nagyobb arányban igazodjanak a főáramhoz és mérettessenek meg nemzetközi szinten, bekerülve a tanácskozások plenáris, „contributed paper” és poszter szekcióiba, és mindehhez milyen lépések szükségesek a kutatási témaválasztásban és az alkalmazott módszertanban. -
Új paradigma az agrárgazdaságban: alkalmazkodás a globális kihívásokhoz
Rendkívül fontos a paradigmák és a külföldi üzemtani, agrár-gazdaságtani tudományos világ eredményeinek, tapasztalatainak a megismerése, de a követő magatartás mellett, helyett a kibontakozó vagy várható változásokra és ezek hatásaira irányuló kutatások kezdeményezése szolgálhatja mindenekelőtt a hazai mező-erdőgazdaság és élelmiszer-ellátás biztonságát, valamint érdekeit a rohamosan átalakuló, egyre komplexebb és veszélyesebb világban. A különféle folyamatok nem, vagy csak alig, rendkívüli erőfeszítések árán és csak igen lassan alakíthatók, befolyásolhatók. Ezért szükségszerű a globális kihívásokhoz való előrelátó alkalmazkodás kutatása, nevezetesen a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a globalizáció kihívásaihoz, melyek egyenként is számtalan kutatási igényt vetnek fel, de még inkább sürgető, meghatározó és újszerű a három kihívás egymás pozitív-negatív hatásait erősítő vagy gyengítő összefüggéseinek és kölcsönhatásainak a feltárása. Erre irányulhatna a vázolt nézetrendszer, paradigma, melynek középpontjában ugyan az agrárökonómia áll, de nem mellőzheti más tudományágak eredményeit sem, így tulajdonképpen transzdiszciplináris paradigmáról van szó.
A globális kihívásokhoz, a klíma- és időjárás-változáshoz, a fenntarthatósághoz és a globalizálódó gazdasághoz, valamint ezek kölcsönhatásaihoz és összefüggéseihez való alkalmazkodás kutatását egy időben több szálon érdemes folytatni: „leporolni” és újraértékelni a régebbi tudományos eredményeket, feltárni a jól bevált, általánosítható termelési gyakorlat eredményeit, kritikusan értékelni a kihívásokhoz való alkalmazkodáshoz már rendelkezése álló eredményeket és keresni az egyelőre válasz nélküli hatások megoldásait. A kutatások megszervezéséhez a hazai kutatási programoknál már jól bevált mintát célszerű követni.
Az idő sürget, a kutatásokat és azok előzetes vagy részeredményeit célszerű kommunikálni a széles szakmai közvéleménnyel, illetve folyamatosan átadni az irányítási és termelési gyakorlatnak. -
A mezőgazdasági üzem fogalmának agrárjogi értelmezése
Az agrárüzem definiálása nemcsak a közgazdaságtan, hanem az agrárjog szempontjából is számos problémát vet fel. Szakmai körökben keveredik a mezőgazdasági üzem dologösszességkénti, illetve szervezeti forma szerinti megkülönböztetése. Az uniós jog ezzel szemben a mezőgazdasági üzemet önálló jogi kategóriának tekinti és épít arra, hogy a tagországok egységes üzemszabályozási törvényben állapítják meg a nemzeti agrárüzemek működtetésének jogi-közigazgatási kereteit. Ez a feltételezés azonban csak az Európai Unió nyugat-európai tagállamaira igaz. Bár egyes üzemszabályozási elemek a magyar jogban is megtalálhatók, azok nem az agrárüzemre mint absztrakt jogi kategóriára, hanem a mezőgazdasági vállalkozások egyes konkrét szervezeti formáira vonatkoznak. Hatályos agrárjogi szabályozásunknak további sajátossága, hogy az egyes speciális agrárüzemi szervezeti formák sem egységes keretjogszabályban, hanem esetlegesen, az adott időpontban és politikai erőtérben érvényesülő jogalkotói szándék alapján jelennek meg.
-
Agrárgazdaság és az „erős” forint
A Jegybank feladata a pénzstabilitás megteremtése és fenntartása, míg a többi cél (növekedés, foglalkoztatottság, egyensúly stb.) megvalósítása a gazdaságpolitikai eszköztár és intézményrendszer egyéb területeire tartozik. A pénzstabilitás primátusa ma már elfogadott a nyugati közgazdasági gondolkodásban. A valutaleértékelés kétélű fegyver, csupán az elavult exportszerkezetet konzerválja, a hatékonysági korlátok puhítása révén. A magyar gazdaság importfüggősége technikai jellegű, ezért a leértékelés csupán inflációs nyomást eredményez. Az agrárszektor részére a forint gyengülése sokkal több negatívummal járhatna, mint pozitívummal. Emelkedne az import eszközök ára, a felpörgő infláció révén szűkülne a belső piac.
-
A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a Gazdálkodás folyóiratban II.
A Gazdálkodás előző számában – a témában megjelent 29 forrásmunkára alapozva – az 1959-1972 közötti években fokozatosan terjedő, a gyakorlatban is egyre inkább elfogadott (és alkalmazott) gazdaságmatematikai módszerekről, azok mezőgazdasági alkalmazásának/alkalmazhatóságának kérdéseiről írtunk. Ez az időszak elsősorban az elméleti alapozás és a módszertani tapasztalatszerzés időszaka volt. A hazai mezőgazdaságban korábban egyszerűen nem volt igény ilyen módszerek alkalmazására, így az elméleti alapozás is csak késve indulhatott meg, majd az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetése adott lendületet ennek a folyamatnak. A tudományos műhelyeknek – így a Gazdálkodásnak is – köszönhetően erre az időszakra már megtörtént a gazdaságmatematikai módszerek elméletének részletes bemutatása, sőt, számos módszer gyakorlati kipróbálása is. Az új gazdaságirányítási rendszer – a köznyelvben „új gazdasági mechanizmus” – egyik következménye a gazdasági törvényszerűségeknek szabadabb (mai szóhasználattal „liberalizáltabb”) érvényesülése, és így a jövőbeni események objektív alapokon nyugvó előrejelzése, tervezhetősége. Így nem meglepő, hogy ebben az időszakban (1970-1980 között) a gazdaságmatematikai alapú tervezés különféle területei és módszerei gyakran szerepeltek a Gazdálkodás hasábjain is.
-
A bivalytartás üzleti lehetőségei hazánkban
Hazánkban a bivalytartással csak néhány gazdaság foglalkozik. Az állomány is csekély. A bivalytartás azonban fejleszthető, nyereségessé is tehető! Bivalytartással hasznosíthatók a gyepek és szántók, az Európai Unió pedig ugyanazokat a támogatásokat nyújtja, mint a szarvasmarháknál, így jó minőségű, kuriózumnak számító hús és sajt állítható elő. Igaz, hazánkban nem ismerik a hús minőségét és ízét, csak a mozzarella sajtot, ugyanis az „igazit” bivalytejből készítik Olaszországban.