Blog

  • A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a Gazdálkodás folyóiratban II.

    A Gazdálkodás előző számában – a témában megjelent 29 forrásmunkára alapozva – az 1959-1972 közötti években fokozatosan terjedő, a gyakorlatban is egyre inkább elfogadott (és alkalmazott) gazdaságmatematikai módszerekről, azok mezőgazdasági alkalmazásának/alkalmazhatóságának kérdéseiről írtunk. Ez az időszak elsősorban az elméleti alapozás és a módszertani tapasztalatszerzés időszaka volt. A hazai mezőgazdaságban korábban egyszerűen nem volt igény ilyen módszerek alkalmazására, így az elméleti alapozás is csak késve indulhatott meg, majd az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetése adott lendületet ennek a folyamatnak. A tudományos műhelyeknek – így a Gazdálkodásnak is – köszönhetően erre az időszakra már megtörtént a gazdaságmatematikai módszerek elméletének részletes bemutatása, sőt, számos módszer gyakorlati kipróbálása is. Az új gazdaságirányítási rendszer – a köznyelvben „új gazdasági mechanizmus” – egyik következménye a gazdasági törvényszerűségeknek szabadabb (mai szóhasználattal „liberalizáltabb”) érvényesülése, és így a jövőbeni események objektív alapokon nyugvó előrejelzése, tervezhetősége. Így nem meglepő, hogy ebben az időszakban (1970-1980 között) a gazdaságmatematikai alapú tervezés különféle területei és módszerei gyakran szerepeltek a Gazdálkodás hasábjain is.

  • A bivalytartás üzleti lehetőségei hazánkban

    Hazánkban a bivalytartással csak néhány gazdaság foglalkozik. Az állomány is csekély. A bivalytartás azonban fejleszthető, nyereségessé is tehető! Bivalytartással hasznosíthatók a gyepek és szántók, az Európai Unió pedig ugyanazokat a támogatásokat nyújtja, mint a szarvasmarháknál, így jó minőségű, kuriózumnak számító hús és sajt állítható elő. Igaz, hazánkban nem ismerik a hús minőségét és ízét, csak a mozzarella sajtot, ugyanis az „igazit” bivalytejből készítik Olaszországban.

  • „Legyen mindenki jóllakott”?

    Magyarországon a világélelmezés helyzetéről tanácskozott huszonöt évvel ezelőtt a Római Klub. A már akkor jelentkező világélelmezési válság kérdéseire többféle megoldást vázoltak fel a témakörrel foglalkozó szakemberek, melyek mind bíztatónak ígérkeztek, melyekből – szinte kivétel nélkül – csaknem semmi nem valósult meg. Magyarország évtizedeken át nemcsak helytállt az élelmezési versenyfutásban, hanem olyan tapasztalatokat is szerzett, melyek a mostani „újabb keletű” világélelmezési válságban is hasznosíthatók.

  • A borpiac középtávú kilátásai

    A kedvezőtlen időjárási körülmények a 2007. évi szüretre megváltoztatták a borpiac korábbi tendenciáit. A több éve tartó szárazság Ausztráliában, és a gyengébb évjáratok Európában mérsékelték a feleslegeket, és az év végére a nemzetközi borárak növekedéséhez vezettek. Különösen a fehérborok piacán alakult ki jelentősebb hiány. A borpiac helyzetét befolyásoló tényezők közül célszerű kiemelni a globális felmelegedés és az uniós borreform hatását, míg keresleti oldalon a feltörekvő gazdaságok (Ázsia, Oroszország) és Észak-Amerika (USA, Kanada) fogyasztásbővülését, ami meghatározóvá válik. Magyarország szempontjából a borreform-tárgyalások eredményes lezárása biztató lehet, mert minden eddiginél több forrás juthat modernizációra, marketingre, ami növelheti a versenyképességet és átmeneti csökkenés után megállíthatja a termelési potenciál zsugorodását.

  • A gyógynövényágazat közeljövőbeni lehetőségei

    Napjainkban a természetes alapanyagként számon tartott gyógynövények az egész világon rendkívül népszerűek. A fejlődő világban mindig is nélkülözhetetlen gyógynövények ma a legfejlettebb országokban is reneszánszukat élik, egymás után kerülnek piacra az újabb és újabb készítmények. A Világbank szerint a gyógynövények globális kereskedelme USD-ban kifejezve évente 7%-kal növekszik. Azt gondolhatnánk tehát, hogy Magyarországon is érdemes és kifizetődő gyógynövényeket gyűjteni, termelni, illetve új termékeket fejleszteni. A világ és Európa gyógynövénypiacán zajló tendenciával ellentétben azonban a hazai helyzetre sajnos éppen az ellenkező igaz: a termőterület és az export csökken, s gyógynövénygyűjtéssel is egyre kevesebben foglalkoznak.
    Néhai „sikerágazatunk” további hanyatlása nem szükségszerű és elkerülhetetlen. A vertikum fellendítéséhez azonban a gyűjtést, a termelést és a feldolgozást ösztönző intézkedések sora szükséges. A versenyképességet javító konkrét intézkedéseket megelőzően azonban elengedhetetlen az információs bázis megteremtése, azaz a gyógynövényágazatot jellemző termelési és kereskedelmi adatok ismerete, hiszen jelenleg csupán becsült – sok esetben a valóságot nem tükröző – adatok állnak rendelkezésre. Az értékesítést illetően elengedhetetlen továbbá a gyógytermékek szabályozására és forgalmazására vonatkozó jogszabályok átdolgozása annak érdekében, hogy a több évtizedes, mára az ágazat működését hátráltató rendeletek ismét a vertikum fejlődését szolgálják.

  • Közép-Szigetköz állattenyésztésének helyzete és fejlesztése

    A Szigetközben a legnagyobb értéket maga a táj képviseli, melynek megőrzése, fenntartása, a valamikori híres állattenyésztés újraélesztése különösen nagy feladatot ró a mezőgazdaságra, a vállalkozókra. A vizsgálatok középpontjába a szigetközi állatitermék-termékpályája állt, továbbá a térség állatitermék-előállításának vidékfejlesztésben betölthető szerepe és lehetőségeinek feltárása szerepelt.
    A vizsgálati eredményeket helyzetértékelési modell foglalta össze, mely szerint csökkent az állatállomány, a gazdaságok száma és a kibocsátott állati termékek mennyisége, korszerűtlen a technológia és technika, a vertikális termékpálya hiányos és feszültségekkel terhelt, a gyepgazdálkodás lehetőségei kiaknázatlanok, a gazdálkodók termelési motiváltsága alacsony színvonalú.
    Ezek figyelembevételével került sor a megvalósítás lépéseit tartalmazó feladatmeghatározási modell kidolgozására, amely számol a térségi vidékfejlesztési szervezetek törekvéseivel, azok eddigi eredményeivel, valamint a mezőgazdaság tájmegőrző, vidék- és falufejlesztésben betölthető sokrétű szerepével a Közép-Szigetközben.

  • Új utakon az agrárgazdasági kutatások

    Az agrárgazdaság nemzetközi kutatási irányzatait abból a célból tekintettük át, hogy a jövőben azokhoz a magyarországi kutatás is felzárkózhasson. Ehhez két közelítési módot alkalmaztunk: egyrészt a jelenlegi (főként a 2000-es) évtized szakirodalma alapján próbáltuk meghatározni a hosszabb távon várható tendenciákat, másrészt a közelmúltbeli konferenciák témáinak elemzésével kíséreltük meg a tematikai arányok rövid távú változásait megbecsülni.
    A hosszú távú új irányzatok közül kiemelhetők egyrészt a transzdiszciplináris kutatások, amelyeket az EU is zászlajára tűzött, s ma már nemzetközi intézete, folyóirata és nemzetközi szövetsége is van. Kiemelhetők másrészt a mezőgazdasági és közgazdasági paradigmákkal kapcsolatos egyenkénti és összehasonlító vizsgálatok, amelyek a jövőben szükséges szemléletmódokat alapozzák meg. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a multifunkciós és a globalizált mezőgazdaság paradigmája, valamint a biofizikai, illetve ökológiai közgazdaságtan irányzata.
    Az áttekintett tizenegy nemzetközi tanácskozás programja tükrében azt vizsgáltuk, hogy az egyes nemzetközi tanácskozások témái mennyiben tudtak az elmúlt években a kutatások főáramába beágyazódni. Ez segíthet a hazai kutatások helyes irányainak kijelölésében. Kétségkívül a rendszerváltás utáni években jelentősen visszaesett a magyar kutatók nemzetközi fórumokon való jelenléte, ami csak a legutóbbi években kezd pozitív irányba elmozdulni. Ebben döntő szerepe van az új, fiatal és részben középgenerációnak, illetve néhány hazai műhelynek. A kérdés az, hogy milyen további tennivalóink vannak abban a tekintetben, hogy a következő években a hazai kutatók eredményei nagyobb arányban igazodjanak a főáramhoz és mérettessenek meg nemzetközi szinten, bekerülve a tanácskozások plenáris, „contributed paper” és poszter szekcióiba, és mindehhez milyen lépések szükségesek a kutatási témaválasztásban és az alkalmazott módszertanban.