Az agrárgazdaság nemzetközi kutatási irányzatait abból a célból tekintettük át, hogy a jövőben azokhoz a magyarországi kutatás is felzárkózhasson. Ehhez két közelítési módot alkalmaztunk: egyrészt a jelenlegi (főként a 2000-es) évtized szakirodalma alapján próbáltuk meghatározni a hosszabb távon várható tendenciákat, másrészt a közelmúltbeli konferenciák témáinak elemzésével kíséreltük meg a tematikai arányok rövid távú változásait megbecsülni.
A hosszú távú új irányzatok közül kiemelhetők egyrészt a transzdiszciplináris kutatások, amelyeket az EU is zászlajára tűzött, s ma már nemzetközi intézete, folyóirata és nemzetközi szövetsége is van. Kiemelhetők másrészt a mezőgazdasági és közgazdasági paradigmákkal kapcsolatos egyenkénti és összehasonlító vizsgálatok, amelyek a jövőben szükséges szemléletmódokat alapozzák meg. Megkülönböztetett figyelmet érdemel a multifunkciós és a globalizált mezőgazdaság paradigmája, valamint a biofizikai, illetve ökológiai közgazdaságtan irányzata.
Az áttekintett tizenegy nemzetközi tanácskozás programja tükrében azt vizsgáltuk, hogy az egyes nemzetközi tanácskozások témái mennyiben tudtak az elmúlt években a kutatások főáramába beágyazódni. Ez segíthet a hazai kutatások helyes irányainak kijelölésében. Kétségkívül a rendszerváltás utáni években jelentősen visszaesett a magyar kutatók nemzetközi fórumokon való jelenléte, ami csak a legutóbbi években kezd pozitív irányba elmozdulni. Ebben döntő szerepe van az új, fiatal és részben középgenerációnak, illetve néhány hazai műhelynek. A kérdés az, hogy milyen további tennivalóink vannak abban a tekintetben, hogy a következő években a hazai kutatók eredményei nagyobb arányban igazodjanak a főáramhoz és mérettessenek meg nemzetközi szinten, bekerülve a tanácskozások plenáris, „contributed paper” és poszter szekcióiba, és mindehhez milyen lépések szükségesek a kutatási témaválasztásban és az alkalmazott módszertanban.
Blog
-
Új utakon az agrárgazdasági kutatások
-
Új paradigma az agrárgazdaságban: alkalmazkodás a globális kihívásokhoz
Rendkívül fontos a paradigmák és a külföldi üzemtani, agrár-gazdaságtani tudományos világ eredményeinek, tapasztalatainak a megismerése, de a követő magatartás mellett, helyett a kibontakozó vagy várható változásokra és ezek hatásaira irányuló kutatások kezdeményezése szolgálhatja mindenekelőtt a hazai mező-erdőgazdaság és élelmiszer-ellátás biztonságát, valamint érdekeit a rohamosan átalakuló, egyre komplexebb és veszélyesebb világban. A különféle folyamatok nem, vagy csak alig, rendkívüli erőfeszítések árán és csak igen lassan alakíthatók, befolyásolhatók. Ezért szükségszerű a globális kihívásokhoz való előrelátó alkalmazkodás kutatása, nevezetesen a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a globalizáció kihívásaihoz, melyek egyenként is számtalan kutatási igényt vetnek fel, de még inkább sürgető, meghatározó és újszerű a három kihívás egymás pozitív-negatív hatásait erősítő vagy gyengítő összefüggéseinek és kölcsönhatásainak a feltárása. Erre irányulhatna a vázolt nézetrendszer, paradigma, melynek középpontjában ugyan az agrárökonómia áll, de nem mellőzheti más tudományágak eredményeit sem, így tulajdonképpen transzdiszciplináris paradigmáról van szó.
A globális kihívásokhoz, a klíma- és időjárás-változáshoz, a fenntarthatósághoz és a globalizálódó gazdasághoz, valamint ezek kölcsönhatásaihoz és összefüggéseihez való alkalmazkodás kutatását egy időben több szálon érdemes folytatni: „leporolni” és újraértékelni a régebbi tudományos eredményeket, feltárni a jól bevált, általánosítható termelési gyakorlat eredményeit, kritikusan értékelni a kihívásokhoz való alkalmazkodáshoz már rendelkezése álló eredményeket és keresni az egyelőre válasz nélküli hatások megoldásait. A kutatások megszervezéséhez a hazai kutatási programoknál már jól bevált mintát célszerű követni.
Az idő sürget, a kutatásokat és azok előzetes vagy részeredményeit célszerű kommunikálni a széles szakmai közvéleménnyel, illetve folyamatosan átadni az irányítási és termelési gyakorlatnak. -
A főfoglalkozású egyéni gazdák habitusai
A kutatás célja az, hogy megállapítsuk, milyen habitussal rendelkeznek a gazdák, és melyikkel képesek eredményesen alkalmazkodni a piacgazdasághoz.
A teljes munkaidőben dolgozó egyéni gazdákra az a jellemző, hogy nagyon szeretnek dolgozni, amit a szüleiktől örököltek. Valamennyien nagyon erős egyéniségek, ezért is építették ki a saját gazdasági autonómiájukat, amivel létrejött autonóm személyiségük is. A mezőgazdaságban az egyéni gazdák a gazdálkodás kialakításához a „készen talált” mintákat először is a háztájiból vették, továbbá a teljes kollektivizálás előtti családi gazdaságokból és csak harmadsorban a korábbi munkahelyi kapcsolatokból, tapasztalatokból.
A vizsgálatban az alábbi habitustípusok körvonalazódtak: paraszti, utóparaszti, parasztpolgári, produkcionista menedzseri, technokrata menedzseri és vállalkozói. Jellemzően a gazdák habitusa nem homogén, hanem több habituselem kombinálódik korábbi években megszerzett élettapasztalatok és körülmények függvényében. Ez azért alakult így, mert egyrészt a rendszerváltás után ezen a téren is vákuum keletkezett, és ebbe a vákuumba a hagyományos habitusok visszaszivároghattak. Másrészt viszont az új vállalkozói habitus nehezen formálódik, mert a kialakulásához legalább az alábbi három feltétel szükséges: (1) A gazda rendelkezzen bizonyos személyes beállítódással, mindenekelőtt azzal az elszánt hittel, hogy neki sikerül az, amit csinál. (2) A családi összefogás és szolidaritás. (3) Legyenek helyben, vagy a környező településeken olyan gazdák, akiknek egybeesnek a stratégiáik.
Az újkapitalizmusban a gazdák eredményessége nemcsak a kemény gazdasági tényezőktől, tehát a befektetett tőkétől, hanem a lágyabb társadalmi tényezőktől, így például a gazdasági beállítódástól is függ, továbbá eredményességükben az egyik legfontosabb erőforrást a család jelenti. -
A fogyasztói magatartást befolyásoló tényezők szerepe az állati eredetű ökotermékek piacán
Budapesten és Győrben végzett négyszáz fős, megkérdezésen alapuló ökonometriai és hagyományos statisztikai feldolgozásból származó adatok alapján megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékek iránti városi fogyasztói igényt a megkérdezés helye, a megkérdezettek neme, az iskolai végzettség és a jövedelmi helyzet befolyásolta.
Az ökotermék-fogyasztás elősegítése és ösztönzése, az állandó és alkalmi fogyasztók bázisának erősítése, a potenciális vásárlók megnyerése érdekében olyan célirányos ismeretterjesztő marketingprogramok megvalósítása javasolható, amelyek széles körben ismertté teszik az ökotermékek tulajdonságait, megbízhatóságát és minőségét. -
A magyar zöldség- és gyümölcságazat külkereskedelmi versenyképességének alakulása
A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a zöldség- és gyümölcságazat versenyképes, de a versenyképesség évről évre csökken. A versenyképesség romlása az uniós csatlakozással nem szűnt meg, sőt erősödött, ami részben az ágazat felkészületlenségének, részben a 2004. évi bő termésnek és a 2005. év kedvezőtlen időjárásának köszönhető. Kedvezőtlen eredmény az is, hogy a pozícióromlás legnagyobb mértékben a célpiacokon észlelhető.
A termékköröket külön elemezve látható, hogy a versenyképességi mutatók a legkedvezőbbek a feldolgozott termékeknél. Ezt követik a friss zöldségek. A friss gyümölcsnél már nem is beszélhetünk versenyelőnyről. Ennek a magyarázatát elsősorban a jelentős mértékben megnőtt déligyümölcsimport adja.
A kedvezőtlen tendenciákat nemcsak azért indokolt megváltoztatni, mert az ágazat jelentős export-árbevételi forrást jelent, hanem az ország ökológiai adottságai kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermeléshez, melyet kihasználva fontos szerepet kaphat a vidéki lakosság foglalkoztatásában is. Az ágazat versenyképességét a szervezettségének növelésével, piackutatásokkal, elemzésekkel, akciótervek készítésével, közösségi marketingprogrammal, a minőségi árualap megteremtésével, a logisztika fejlesztésével és a termesztéstechnológia korszerűsítésével lehet javítani. -
A versenyképesség javításának lehetőségei biomassza alapú energia-klaszterben
A gazdasági élet szereplőinek versenyképességét jelentős mértékben az ellátási láncuk hatékonysága határozza meg. Vizsgálatunkban egy virtuális energia-klaszter alapanyag-ellátásának kérdéseivel foglalkoztunk. Vizsgáltuk a termelési technológia azon elemeit, amelyeknél a logisztikai módszerek, az anyagáramlás optimalizálása kézzel fogható eredményt mutatnak. A feladatoknál az optimális megoldást az a gépkombináció jelenti, ahol az „időtényező” (JIT) és a költségminimalizálásra való törekvés is megvalósul. Az általunk vizsgált ellátási lánc a betakarítás, a szállítás, a raktározás folyamatelemeket tartalmazta. Közülük is kiemelten a betakarítást, az igen magas üzemeltetési költségek miatt (25–35 ezer Ft/műszakóra). A kérdés, amelyre a választ kerestük, hogy a betakarítógéptől az alapanyagot közvetlenül, vagy ideiglenes tárolás után közvetett módon célszerűbb-e a feldolgozóba szállítani? Közvetett beszállítás esetén hova és hány darab tárolót célszerű létesíteni az összköltség minimalizálása érdekében. A feladat megoldásához szimulációs modellt készítettünk és használtunk. Megállapítottuk, kis szállítási távolságok mellett (1-3 km) közvetlen szállítás is megvalósítható, nagyobb távolságoknál közvetett szállítás, illetve mikrologisztikai tárolóközpontok kialakítása indokolt. Az általunk készített modell segítségével ezen mikrologisztikai tárolóközpontok száma és helye pontosan meghatározható.
-
Megújulási kényszerhelyzet az agrár-felsőoktatásban
A társadalom helyzete gazdasági teljesítőképességén nyugszik. Ezért olyan érdekrendszer szükséges, amely minden szinten – állami irányítás, intézmény, egyén, gazdasági, társadalmi szervezetek stb. – megkívánja a konstruktív hozzáállást. Kitől várhatja az agrártársadalom a megváltó ötleteket, ha nem az egyetemektől? Ahhoz viszont, hogy a szakemberek meg tudjanak felelni a holnap elvárásainak, az egyetemi képzést már ma korszerűsíteni, nemzetközi színvonalúvá szükséges tenni. A tényleges társadalmi igényeknek megfelelő szakember-kibocsátó kapacitás és a hatékonyságot szolgáló intézményi szerkezet kialakítása indokolt. Természetesen folytatható az elnapolási gyakorlat is, csakhogy a jelen tevékenysége adottságként jelentkezik már a közeljövőben. Nem téveszthető szem elől, hogy a mindenkori gazdasági helyzetek nem sorscsapásként, vagy a véletlen ajándékaként jönnek létre. A gazda gondossága a termésben mutatkozik meg, ami vagy örömre, vagy magyarázkodásra ad okot, de mindenképpen minősít.
-
Tanácsadó szolgálat a zöldenergia hazai térnyeréséért
A hazai zöldenergia-hordozó termelés és hasznosítás olyan lehetőség, amelynek kiaknázása hozzájárulhat hazánk energiaimport-függőségének csökkentéséhez, miközben segíti a kedvezőtlen szociális és termőhelyi viszonyok között élő gazdálkodókat és a lakosságot egy új jövedelemszerzési forráshoz való hozzájutásban.
A hatékony zöldenergia-hordozó termelés és felhasználás olyan új tudás megszervezését és gyakorlati alkalmazását teszi szükségessé, amelynek közvetítésére adekvát szervezeti rendszer keretében működő Zöldenergia Tanácsadó Szolgálatot (ZETA) érdemes létrehozni és működtetni. A ZETA termelői érdekű tanácsadó szolgálat, amely a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók hatékonyabb tevékenységét hivatott szolgálni – a vállalkozások különböző élethelyzeteihez igazított módon.
A ZETA finanszírozása az első években hazai állami forrásokból, EU-alapokból, az igénybevevők befizetéseiből történik. Ezek a finanszírozási arányok a ZETA szolgáltatási palettájának gazdagodásával párhuzamosan egyre inkább a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók javára fognak változni. -
A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a gazdálkodás folyóiratban I.
A második világháborút követő években a hazai mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti és termelési viszonyai gyökeresen átalakultak és fel sem merült a matematikai módszerek alkalmazása. Miközben másutt egyre kiterjedtebben alkalmaztak gazdaságmatematikai módszereket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein (így a mezőgazdaságban is), a központi tervezésű országokban ez a terület sokáig tabunak számított, olyan gyanús tevékenységnek, ami csakis a kapitalista (tőkés) társadalmi viszonyok között képzelhető el.
Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején az ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) tömeges létrejötte és fokozatos konszolidálódása új helyzetet hozott létre. A nagyüzemi gazdaságok termelésszervezése és -irányítása egyre nehezebb feladat elé állította a gazdasági vezetőket, emiatt a kutatók, oktatók olyan módszerek bevezetése felé fordultak, amelyek a tervező, szervező és irányító munkát korszerűbbé és megbízhatóbbá tehették. A gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásának fokozatos bevezetését tehát egyfelől a gyakorlat valós igénye indukálta.
Az 50-es évek közepén – a meglehetősen erős ideológiai fenntartások ellenére – itthon is kezdtek megjelenni azok az alapművek, amelyek a matematika oldaláról módszertani alapot jelentettek a későbbi gyakorlati alkalmazás számára. Számos könyv és tanulmány jelent meg ebben az időben, kelet-nyugati szemináriumokat szerveztek, és több külföldi szakember járt Magyarországon, akik személyesen is segítették a gazdaságmatematika hazai alkalmazását, s néhány kutató is eljutott külföldre.
A Gazdálkodás kezdetektől fogva ennek a munkának az élére állt: sorban jelentek meg recenziók, beszámolók a külföldi szakemberek hazai programjáról, és már 1959-ben olyan írást is közölt, amelyik – egyszerű programozás alkalmazásával – üzemi optimalizálást tett lehetővé. Az 1960-as évtizedet méltán nevezhetjük a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazása hazai hőskorának. Ebben az időszakban alig jelent meg olyan szám, amelyikben ne lett volna erről a témáról szóló írás.