Blog

  • A gyógynövényágazat közeljövőbeni lehetőségei

    Napjainkban a természetes alapanyagként számon tartott gyógynövények az egész világon rendkívül népszerűek. A fejlődő világban mindig is nélkülözhetetlen gyógynövények ma a legfejlettebb országokban is reneszánszukat élik, egymás után kerülnek piacra az újabb és újabb készítmények. A Világbank szerint a gyógynövények globális kereskedelme USD-ban kifejezve évente 7%-kal növekszik. Azt gondolhatnánk tehát, hogy Magyarországon is érdemes és kifizetődő gyógynövényeket gyűjteni, termelni, illetve új termékeket fejleszteni. A világ és Európa gyógynövénypiacán zajló tendenciával ellentétben azonban a hazai helyzetre sajnos éppen az ellenkező igaz: a termőterület és az export csökken, s gyógynövénygyűjtéssel is egyre kevesebben foglalkoznak.
    Néhai „sikerágazatunk” további hanyatlása nem szükségszerű és elkerülhetetlen. A vertikum fellendítéséhez azonban a gyűjtést, a termelést és a feldolgozást ösztönző intézkedések sora szükséges. A versenyképességet javító konkrét intézkedéseket megelőzően azonban elengedhetetlen az információs bázis megteremtése, azaz a gyógynövényágazatot jellemző termelési és kereskedelmi adatok ismerete, hiszen jelenleg csupán becsült – sok esetben a valóságot nem tükröző – adatok állnak rendelkezésre. Az értékesítést illetően elengedhetetlen továbbá a gyógytermékek szabályozására és forgalmazására vonatkozó jogszabályok átdolgozása annak érdekében, hogy a több évtizedes, mára az ágazat működését hátráltató rendeletek ismét a vertikum fejlődését szolgálják.

  • Közép-Szigetköz állattenyésztésének helyzete és fejlesztése

    A Szigetközben a legnagyobb értéket maga a táj képviseli, melynek megőrzése, fenntartása, a valamikori híres állattenyésztés újraélesztése különösen nagy feladatot ró a mezőgazdaságra, a vállalkozókra. A vizsgálatok középpontjába a szigetközi állatitermék-termékpályája állt, továbbá a térség állatitermék-előállításának vidékfejlesztésben betölthető szerepe és lehetőségeinek feltárása szerepelt.
    A vizsgálati eredményeket helyzetértékelési modell foglalta össze, mely szerint csökkent az állatállomány, a gazdaságok száma és a kibocsátott állati termékek mennyisége, korszerűtlen a technológia és technika, a vertikális termékpálya hiányos és feszültségekkel terhelt, a gyepgazdálkodás lehetőségei kiaknázatlanok, a gazdálkodók termelési motiváltsága alacsony színvonalú.
    Ezek figyelembevételével került sor a megvalósítás lépéseit tartalmazó feladatmeghatározási modell kidolgozására, amely számol a térségi vidékfejlesztési szervezetek törekvéseivel, azok eddigi eredményeivel, valamint a mezőgazdaság tájmegőrző, vidék- és falufejlesztésben betölthető sokrétű szerepével a Közép-Szigetközben.

  • Az agrártámogatások hasznosulása a gazdálkodói jövedelmekben

    Az agrárpolitika kiemelt céljai közé tartozik az agrártámogatások hasznosulásának növelése abban az értelemben, hogy a közvetlen támogatások az eredeti kedvezményezettek, a mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzetét javítsák és ne a termékpálya más szereplőinél kössenek ki. A termelők jövedelmére azok a támogatásformák gyakorolják a legkedvezőbb hatást, amelyek a legkevésbé befolyásolják a piaci keresleti-kínálati viszonyokat. Ennek tudatában az elmúlt időszakban az Európai Unió egészében megfigyelhető, hogy a leginkább piactorzító hatású támogatástípusok (a termékkibocsátáson, valamint a változó inputokon alapuló támogatások) aránya lecsökkent. Ezzel szemben a piacot kevésbé befolyásoló, a termeléstől elválasztott (termelési kötelezettséggel nem járó) támogatások részaránya megnőtt. Ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető volt, de a helyzet így sem teljesen kielégítő. Számításaink szerint a 2006. évi közvetlen agrártámogatásoknak mindössze 52%-a gyarapította a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmét. A legjobb hasznosulást (62%) a termelésről leválasztott, termelési kötelezettséget nem jelentő SAPS-támogatás tudta felmutatni.

  • A főfoglalkozású egyéni gazdák habitusai

    A kutatás célja az, hogy megállapítsuk, milyen habitussal rendelkeznek a gazdák, és melyikkel képesek eredményesen alkalmazkodni a piacgazdasághoz.
    A teljes munkaidőben dolgozó egyéni gazdákra az a jellemző, hogy nagyon szeretnek dolgozni, amit a szüleiktől örököltek. Valamennyien nagyon erős egyéniségek, ezért is építették ki a saját gazdasági autonómiájukat, amivel létrejött autonóm személyiségük is. A mezőgazdaságban az egyéni gazdák a gazdálkodás kialakításához a „készen talált” mintákat először is a háztájiból vették, továbbá a teljes kollektivizálás előtti családi gazdaságokból és csak harmadsorban a korábbi munkahelyi kapcsolatokból, tapasztalatokból.
    A vizsgálatban az alábbi habitustípusok körvonalazódtak: paraszti, utóparaszti, parasztpolgári, produkcionista menedzseri, technokrata menedzseri és vállalkozói. Jellemzően a gazdák habitusa nem homogén, hanem több habituselem kombinálódik korábbi években megszerzett élettapasztalatok és körülmények függvényében. Ez azért alakult így, mert egyrészt a rendszerváltás után ezen a téren is vákuum keletkezett, és ebbe a vákuumba a hagyományos habitusok visszaszivároghattak. Másrészt viszont az új vállalkozói habitus nehezen formálódik, mert a kialakulásához legalább az alábbi három feltétel szükséges: (1) A gazda rendelkezzen bizonyos személyes beállítódással, mindenekelőtt azzal az elszánt hittel, hogy neki sikerül az, amit csinál. (2) A családi összefogás és szolidaritás. (3) Legyenek helyben, vagy a környező településeken olyan gazdák, akiknek egybeesnek a stratégiáik.
    Az újkapitalizmusban a gazdák eredményessége nemcsak a kemény gazdasági tényezőktől, tehát a befektetett tőkétől, hanem a lágyabb társadalmi tényezőktől, így például a gazdasági beállítódástól is függ, továbbá eredményességükben az egyik legfontosabb erőforrást a család jelenti.

  • A fogyasztói magatartást befolyásoló tényezők szerepe az állati eredetű ökotermékek piacán

    Budapesten és Győrben végzett négyszáz fős, megkérdezésen alapuló ökonometriai és hagyományos statisztikai feldolgozásból származó adatok alapján megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékek iránti városi fogyasztói igényt a megkérdezés helye, a megkérdezettek neme, az iskolai végzettség és a jövedelmi helyzet befolyásolta.
    Az ökotermék-fogyasztás elősegítése és ösztönzése, az állandó és alkalmi fogyasztók bázisának erősítése, a potenciális vásárlók megnyerése érdekében olyan célirányos ismeretterjesztő marketingprogramok megvalósítása javasolható, amelyek széles körben ismertté teszik az ökotermékek tulajdonságait, megbízhatóságát és minőségét.

  • A magyar zöldség- és gyümölcságazat külkereskedelmi versenyképességének alakulása

    A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a zöldség- és gyümölcságazat versenyképes, de a versenyképesség évről évre csökken. A versenyképesség romlása az uniós csatlakozással nem szűnt meg, sőt erősödött, ami részben az ágazat felkészületlenségének, részben a 2004. évi bő termésnek és a 2005. év kedvezőtlen időjárásának köszönhető. Kedvezőtlen eredmény az is, hogy a pozícióromlás legnagyobb mértékben a célpiacokon észlelhető.
    A termékköröket külön elemezve látható, hogy a versenyképességi mutatók a legkedvezőbbek a feldolgozott termékeknél. Ezt követik a friss zöldségek. A friss gyümölcsnél már nem is beszélhetünk versenyelőnyről. Ennek a magyarázatát elsősorban a jelentős mértékben megnőtt déligyümölcsimport adja.
    A kedvezőtlen tendenciákat nemcsak azért indokolt megváltoztatni, mert az ágazat jelentős export-árbevételi forrást jelent, hanem az ország ökológiai adottságai kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermeléshez, melyet kihasználva fontos szerepet kaphat a vidéki lakosság foglalkoztatásában is. Az ágazat versenyképességét a szervezettségének növelésével, piackutatásokkal, elemzésekkel, akciótervek készítésével, közösségi marketingprogrammal, a minőségi árualap megteremtésével, a logisztika fejlesztésével és a termesztéstechnológia korszerűsítésével lehet javítani.

  • A versenyképesség javításának lehetőségei biomassza alapú energia-klaszterben

    A gazdasági élet szereplőinek versenyképességét jelentős mértékben az ellátási láncuk hatékonysága határozza meg. Vizsgálatunkban egy virtuális energia-klaszter alapanyag-ellátásának kérdéseivel foglalkoztunk. Vizsgáltuk a termelési technológia azon elemeit, amelyeknél a logisztikai módszerek, az anyagáramlás optimalizálása kézzel fogható eredményt mutatnak. A feladatoknál az optimális megoldást az a gépkombináció jelenti, ahol az „időtényező” (JIT) és a költségminimalizálásra való törekvés is megvalósul. Az általunk vizsgált ellátási lánc a betakarítás, a szállítás, a raktározás folyamatelemeket tartalmazta. Közülük is kiemelten a betakarítást, az igen magas üzemeltetési költségek miatt (25–35 ezer Ft/műszakóra). A kérdés, amelyre a választ kerestük, hogy a betakarítógéptől az alapanyagot közvetlenül, vagy ideiglenes tárolás után közvetett módon célszerűbb-e a feldolgozóba szállítani? Közvetett beszállítás esetén hova és hány darab tárolót célszerű létesíteni az összköltség minimalizálása érdekében. A feladat megoldásához szimulációs modellt készítettünk és használtunk. Megállapítottuk, kis szállítási távolságok mellett (1-3 km) közvetlen szállítás is megvalósítható, nagyobb távolságoknál közvetett szállítás, illetve mikrologisztikai tárolóközpontok kialakítása indokolt. Az általunk készített modell segítségével ezen mikrologisztikai tárolóközpontok száma és helye pontosan meghatározható.

  • A magyarországi baromfiágazat középtávú kilátásai

    Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzési költségei magasabbak és a baromfihúsexport is költségesebb a szállítás miatt, de a fűtési és hűtési költségek is magasabbak, mint például Hollandiában, Brazíliában. A globalizáció kihívásai elől a magyar baromfiágazat sem térhet ki. Az árversenyben a nagy kapacitások, az olcsó munkaerő és az olcsó takarmány nagy előnyt jelent. A magyarországi alapanyag-termelés helyzetét nehezíti, hogy a gazdaságok döntő része nem rendelkezik földterülettel, vagyis nem képesek megtermelni a takarmányt, és gondot okoz a keletkezett trágya elhelyezése is. A hazai vágócsirke-termelés középtávon 230 ezer tonna körül alakul. A magas takarmányárak, valamint a „nem-termelő” beruházások költségvonzata miatt a hazai vágócsirke-termelés jövedelmezőségében rövid távon nem várható javulás, ezért a termelés stagnálása valószínűsíthető. Magyarország 2013-ra nettó importőri pozícióba kerülhet baromfihúsból, mivel az árversenyképesség gyenge.

  • Megújulási kényszerhelyzet az agrár-felsőoktatásban

    A társadalom helyzete gazdasági teljesítőképességén nyugszik. Ezért olyan érdekrendszer szükséges, amely minden szinten – állami irányítás, intézmény, egyén, gazdasági, társadalmi szervezetek stb. – megkívánja a konstruktív hozzáállást. Kitől várhatja az agrártársadalom a megváltó ötleteket, ha nem az egyetemektől? Ahhoz viszont, hogy a szakemberek meg tudjanak felelni a holnap elvárásainak, az egyetemi képzést már ma korszerűsíteni, nemzetközi színvonalúvá szükséges tenni. A tényleges társadalmi igényeknek megfelelő szakember-kibocsátó kapacitás és a hatékonyságot szolgáló intézményi szerkezet kialakítása indokolt. Természetesen folytatható az elnapolási gyakorlat is, csakhogy a jelen tevékenysége adottságként jelentkezik már a közeljövőben. Nem téveszthető szem elől, hogy a mindenkori gazdasági helyzetek nem sorscsapásként, vagy a véletlen ajándékaként jönnek létre. A gazda gondossága a termésben mutatkozik meg, ami vagy örömre, vagy magyarázkodásra ad okot, de mindenképpen minősít.

  • Tanácsadó szolgálat a zöldenergia hazai térnyeréséért

    A hazai zöldenergia-hordozó termelés és hasznosítás olyan lehetőség, amelynek kiaknázása hozzájárulhat hazánk energiaimport-függőségének csökkentéséhez, miközben segíti a kedvezőtlen szociális és termőhelyi viszonyok között élő gazdálkodókat és a lakosságot egy új jövedelemszerzési forráshoz való hozzájutásban.
    A hatékony zöldenergia-hordozó termelés és felhasználás olyan új tudás megszervezését és gyakorlati alkalmazását teszi szükségessé, amelynek közvetítésére adekvát szervezeti rendszer keretében működő Zöldenergia Tanácsadó Szolgálatot (ZETA) érdemes létrehozni és működtetni. A ZETA termelői érdekű tanácsadó szolgálat, amely a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók hatékonyabb tevékenységét hivatott szolgálni – a vállalkozások különböző élethelyzeteihez igazított módon.
    A ZETA finanszírozása az első években hazai állami forrásokból, EU-alapokból, az igénybevevők befizetéseiből történik. Ezek a finanszírozási arányok a ZETA szolgáltatási palettájának gazdagodásával párhuzamosan egyre inkább a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók javára fognak változni.