Blog

  • A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a Gazdálkodás folyóiratban II.

    A Gazdálkodás előző számában – a témában megjelent 29 forrásmunkára alapozva – az 1959-1972 közötti években fokozatosan terjedő, a gyakorlatban is egyre inkább elfogadott (és alkalmazott) gazdaságmatematikai módszerekről, azok mezőgazdasági alkalmazásának/alkalmazhatóságának kérdéseiről írtunk. Ez az időszak elsősorban az elméleti alapozás és a módszertani tapasztalatszerzés időszaka volt. A hazai mezőgazdaságban korábban egyszerűen nem volt igény ilyen módszerek alkalmazására, így az elméleti alapozás is csak késve indulhatott meg, majd az új gazdaságirányítási rendszer 1968-as bevezetése adott lendületet ennek a folyamatnak. A tudományos műhelyeknek – így a Gazdálkodásnak is – köszönhetően erre az időszakra már megtörtént a gazdaságmatematikai módszerek elméletének részletes bemutatása, sőt, számos módszer gyakorlati kipróbálása is. Az új gazdaságirányítási rendszer – a köznyelvben „új gazdasági mechanizmus” – egyik következménye a gazdasági törvényszerűségeknek szabadabb (mai szóhasználattal „liberalizáltabb”) érvényesülése, és így a jövőbeni események objektív alapokon nyugvó előrejelzése, tervezhetősége. Így nem meglepő, hogy ebben az időszakban (1970-1980 között) a gazdaságmatematikai alapú tervezés különféle területei és módszerei gyakran szerepeltek a Gazdálkodás hasábjain is.

  • A bivalytartás üzleti lehetőségei hazánkban

    Hazánkban a bivalytartással csak néhány gazdaság foglalkozik. Az állomány is csekély. A bivalytartás azonban fejleszthető, nyereségessé is tehető! Bivalytartással hasznosíthatók a gyepek és szántók, az Európai Unió pedig ugyanazokat a támogatásokat nyújtja, mint a szarvasmarháknál, így jó minőségű, kuriózumnak számító hús és sajt állítható elő. Igaz, hazánkban nem ismerik a hús minőségét és ízét, csak a mozzarella sajtot, ugyanis az „igazit” bivalytejből készítik Olaszországban.

  • A magyarországi baromfiágazat középtávú kilátásai

    Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzési költségei magasabbak és a baromfihúsexport is költségesebb a szállítás miatt, de a fűtési és hűtési költségek is magasabbak, mint például Hollandiában, Brazíliában. A globalizáció kihívásai elől a magyar baromfiágazat sem térhet ki. Az árversenyben a nagy kapacitások, az olcsó munkaerő és az olcsó takarmány nagy előnyt jelent. A magyarországi alapanyag-termelés helyzetét nehezíti, hogy a gazdaságok döntő része nem rendelkezik földterülettel, vagyis nem képesek megtermelni a takarmányt, és gondot okoz a keletkezett trágya elhelyezése is. A hazai vágócsirke-termelés középtávon 230 ezer tonna körül alakul. A magas takarmányárak, valamint a „nem-termelő” beruházások költségvonzata miatt a hazai vágócsirke-termelés jövedelmezőségében rövid távon nem várható javulás, ezért a termelés stagnálása valószínűsíthető. Magyarország 2013-ra nettó importőri pozícióba kerülhet baromfihúsból, mivel az árversenyképesség gyenge.

  • Megújulási kényszerhelyzet az agrár-felsőoktatásban

    A társadalom helyzete gazdasági teljesítőképességén nyugszik. Ezért olyan érdekrendszer szükséges, amely minden szinten – állami irányítás, intézmény, egyén, gazdasági, társadalmi szervezetek stb. – megkívánja a konstruktív hozzáállást. Kitől várhatja az agrártársadalom a megváltó ötleteket, ha nem az egyetemektől? Ahhoz viszont, hogy a szakemberek meg tudjanak felelni a holnap elvárásainak, az egyetemi képzést már ma korszerűsíteni, nemzetközi színvonalúvá szükséges tenni. A tényleges társadalmi igényeknek megfelelő szakember-kibocsátó kapacitás és a hatékonyságot szolgáló intézményi szerkezet kialakítása indokolt. Természetesen folytatható az elnapolási gyakorlat is, csakhogy a jelen tevékenysége adottságként jelentkezik már a közeljövőben. Nem téveszthető szem elől, hogy a mindenkori gazdasági helyzetek nem sorscsapásként, vagy a véletlen ajándékaként jönnek létre. A gazda gondossága a termésben mutatkozik meg, ami vagy örömre, vagy magyarázkodásra ad okot, de mindenképpen minősít.

  • Tanácsadó szolgálat a zöldenergia hazai térnyeréséért

    A hazai zöldenergia-hordozó termelés és hasznosítás olyan lehetőség, amelynek kiaknázása hozzájárulhat hazánk energiaimport-függőségének csökkentéséhez, miközben segíti a kedvezőtlen szociális és termőhelyi viszonyok között élő gazdálkodókat és a lakosságot egy új jövedelemszerzési forráshoz való hozzájutásban.
    A hatékony zöldenergia-hordozó termelés és felhasználás olyan új tudás megszervezését és gyakorlati alkalmazását teszi szükségessé, amelynek közvetítésére adekvát szervezeti rendszer keretében működő Zöldenergia Tanácsadó Szolgálatot (ZETA) érdemes létrehozni és működtetni. A ZETA termelői érdekű tanácsadó szolgálat, amely a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók hatékonyabb tevékenységét hivatott szolgálni – a vállalkozások különböző élethelyzeteihez igazított módon.
    A ZETA finanszírozása az első években hazai állami forrásokból, EU-alapokból, az igénybevevők befizetéseiből történik. Ezek a finanszírozási arányok a ZETA szolgáltatási palettájának gazdagodásával párhuzamosan egyre inkább a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók javára fognak változni.

  • A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a gazdálkodás folyóiratban I.

    A második világháborút követő években a hazai mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti és termelési viszonyai gyökeresen átalakultak és fel sem merült a matematikai módszerek alkalmazása. Miközben másutt egyre kiterjedtebben alkalmaztak gazdaságmatematikai módszereket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein (így a mezőgazdaságban is), a központi tervezésű országokban ez a terület sokáig tabunak számított, olyan gyanús tevékenységnek, ami csakis a kapitalista (tőkés) társadalmi viszonyok között képzelhető el.
    Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején az ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) tömeges létrejötte és fokozatos konszolidálódása új helyzetet hozott létre. A nagyüzemi gazdaságok termelésszervezése és -irányítása egyre nehezebb feladat elé állította a gazdasági vezetőket, emiatt a kutatók, oktatók olyan módszerek bevezetése felé fordultak, amelyek a tervező, szervező és irányító munkát korszerűbbé és megbízhatóbbá tehették. A gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásának fokozatos bevezetését tehát egyfelől a gyakorlat valós igénye indukálta.
    Az 50-es évek közepén – a meglehetősen erős ideológiai fenntartások ellenére – itthon is kezdtek megjelenni azok az alapművek, amelyek a matematika oldaláról módszertani alapot jelentettek a későbbi gyakorlati alkalmazás számára. Számos könyv és tanulmány jelent meg ebben az időben, kelet-nyugati szemináriumokat szerveztek, és több külföldi szakember járt Magyarországon, akik személyesen is segítették a gazdaságmatematika hazai alkalmazását, s néhány kutató is eljutott külföldre.
    A Gazdálkodás kezdetektől fogva ennek a munkának az élére állt: sorban jelentek meg recenziók, beszámolók a külföldi szakemberek hazai programjáról, és már 1959-ben olyan írást is közölt, amelyik – egyszerű programozás alkalmazásával – üzemi optimalizálást tett lehetővé. Az 1960-as évtizedet méltán nevezhetjük a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazása hazai hőskorának. Ebben az időszakban alig jelent meg olyan szám, amelyikben ne lett volna erről a témáról szóló írás.

  • Agrárvilág a Dráva mentén

    A Dráva mentén elterülő térség arculatát, népességét, valamint az ott zajló tevékenységet folyamatosan formálta, alakította a Dráva, a folyószabályozás és a történelem forgataga. Ez utóbbi eseményei a karlócai békétől napjainkig alapvető változásokat eredményeztek, ahonnan nehéz megtalálni a kivezető utakat, az emberek életnívójának a felemelését.

  • Az agrártámogatások hasznosulása a gazdálkodói jövedelmekben

    Az agrárpolitika kiemelt céljai közé tartozik az agrártámogatások hasznosulásának növelése abban az értelemben, hogy a közvetlen támogatások az eredeti kedvezményezettek, a mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzetét javítsák és ne a termékpálya más szereplőinél kössenek ki. A termelők jövedelmére azok a támogatásformák gyakorolják a legkedvezőbb hatást, amelyek a legkevésbé befolyásolják a piaci keresleti-kínálati viszonyokat. Ennek tudatában az elmúlt időszakban az Európai Unió egészében megfigyelhető, hogy a leginkább piactorzító hatású támogatástípusok (a termékkibocsátáson, valamint a változó inputokon alapuló támogatások) aránya lecsökkent. Ezzel szemben a piacot kevésbé befolyásoló, a termeléstől elválasztott (termelési kötelezettséggel nem járó) támogatások részaránya megnőtt. Ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető volt, de a helyzet így sem teljesen kielégítő. Számításaink szerint a 2006. évi közvetlen agrártámogatásoknak mindössze 52%-a gyarapította a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmét. A legjobb hasznosulást (62%) a termelésről leválasztott, termelési kötelezettséget nem jelentő SAPS-támogatás tudta felmutatni.

  • A főfoglalkozású egyéni gazdák habitusai

    A kutatás célja az, hogy megállapítsuk, milyen habitussal rendelkeznek a gazdák, és melyikkel képesek eredményesen alkalmazkodni a piacgazdasághoz.
    A teljes munkaidőben dolgozó egyéni gazdákra az a jellemző, hogy nagyon szeretnek dolgozni, amit a szüleiktől örököltek. Valamennyien nagyon erős egyéniségek, ezért is építették ki a saját gazdasági autonómiájukat, amivel létrejött autonóm személyiségük is. A mezőgazdaságban az egyéni gazdák a gazdálkodás kialakításához a „készen talált” mintákat először is a háztájiból vették, továbbá a teljes kollektivizálás előtti családi gazdaságokból és csak harmadsorban a korábbi munkahelyi kapcsolatokból, tapasztalatokból.
    A vizsgálatban az alábbi habitustípusok körvonalazódtak: paraszti, utóparaszti, parasztpolgári, produkcionista menedzseri, technokrata menedzseri és vállalkozói. Jellemzően a gazdák habitusa nem homogén, hanem több habituselem kombinálódik korábbi években megszerzett élettapasztalatok és körülmények függvényében. Ez azért alakult így, mert egyrészt a rendszerváltás után ezen a téren is vákuum keletkezett, és ebbe a vákuumba a hagyományos habitusok visszaszivároghattak. Másrészt viszont az új vállalkozói habitus nehezen formálódik, mert a kialakulásához legalább az alábbi három feltétel szükséges: (1) A gazda rendelkezzen bizonyos személyes beállítódással, mindenekelőtt azzal az elszánt hittel, hogy neki sikerül az, amit csinál. (2) A családi összefogás és szolidaritás. (3) Legyenek helyben, vagy a környező településeken olyan gazdák, akiknek egybeesnek a stratégiáik.
    Az újkapitalizmusban a gazdák eredményessége nemcsak a kemény gazdasági tényezőktől, tehát a befektetett tőkétől, hanem a lágyabb társadalmi tényezőktől, így például a gazdasági beállítódástól is függ, továbbá eredményességükben az egyik legfontosabb erőforrást a család jelenti.