A második világháborút követő években a hazai mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti és termelési viszonyai gyökeresen átalakultak és fel sem merült a matematikai módszerek alkalmazása. Miközben másutt egyre kiterjedtebben alkalmaztak gazdaságmatematikai módszereket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein (így a mezőgazdaságban is), a központi tervezésű országokban ez a terület sokáig tabunak számított, olyan gyanús tevékenységnek, ami csakis a kapitalista (tőkés) társadalmi viszonyok között képzelhető el.
Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején az ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) tömeges létrejötte és fokozatos konszolidálódása új helyzetet hozott létre. A nagyüzemi gazdaságok termelésszervezése és -irányítása egyre nehezebb feladat elé állította a gazdasági vezetőket, emiatt a kutatók, oktatók olyan módszerek bevezetése felé fordultak, amelyek a tervező, szervező és irányító munkát korszerűbbé és megbízhatóbbá tehették. A gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásának fokozatos bevezetését tehát egyfelől a gyakorlat valós igénye indukálta.
Az 50-es évek közepén – a meglehetősen erős ideológiai fenntartások ellenére – itthon is kezdtek megjelenni azok az alapművek, amelyek a matematika oldaláról módszertani alapot jelentettek a későbbi gyakorlati alkalmazás számára. Számos könyv és tanulmány jelent meg ebben az időben, kelet-nyugati szemináriumokat szerveztek, és több külföldi szakember járt Magyarországon, akik személyesen is segítették a gazdaságmatematika hazai alkalmazását, s néhány kutató is eljutott külföldre.
A Gazdálkodás kezdetektől fogva ennek a munkának az élére állt: sorban jelentek meg recenziók, beszámolók a külföldi szakemberek hazai programjáról, és már 1959-ben olyan írást is közölt, amelyik – egyszerű programozás alkalmazásával – üzemi optimalizálást tett lehetővé. Az 1960-as évtizedet méltán nevezhetjük a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazása hazai hőskorának. Ebben az időszakban alig jelent meg olyan szám, amelyikben ne lett volna erről a témáról szóló írás.
Blog
-
A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a gazdálkodás folyóiratban I.
-
Agrárvilág a Dráva mentén
A Dráva mentén elterülő térség arculatát, népességét, valamint az ott zajló tevékenységet folyamatosan formálta, alakította a Dráva, a folyószabályozás és a történelem forgataga. Ez utóbbi eseményei a karlócai békétől napjainkig alapvető változásokat eredményeztek, ahonnan nehéz megtalálni a kivezető utakat, az emberek életnívójának a felemelését.
-
Az agrártámogatások hasznosulása a gazdálkodói jövedelmekben
Az agrárpolitika kiemelt céljai közé tartozik az agrártámogatások hasznosulásának növelése abban az értelemben, hogy a közvetlen támogatások az eredeti kedvezményezettek, a mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzetét javítsák és ne a termékpálya más szereplőinél kössenek ki. A termelők jövedelmére azok a támogatásformák gyakorolják a legkedvezőbb hatást, amelyek a legkevésbé befolyásolják a piaci keresleti-kínálati viszonyokat. Ennek tudatában az elmúlt időszakban az Európai Unió egészében megfigyelhető, hogy a leginkább piactorzító hatású támogatástípusok (a termékkibocsátáson, valamint a változó inputokon alapuló támogatások) aránya lecsökkent. Ezzel szemben a piacot kevésbé befolyásoló, a termeléstől elválasztott (termelési kötelezettséggel nem járó) támogatások részaránya megnőtt. Ez a tendencia Magyarországon is megfigyelhető volt, de a helyzet így sem teljesen kielégítő. Számításaink szerint a 2006. évi közvetlen agrártámogatásoknak mindössze 52%-a gyarapította a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmét. A legjobb hasznosulást (62%) a termelésről leválasztott, termelési kötelezettséget nem jelentő SAPS-támogatás tudta felmutatni.
-
A főfoglalkozású egyéni gazdák habitusai
A kutatás célja az, hogy megállapítsuk, milyen habitussal rendelkeznek a gazdák, és melyikkel képesek eredményesen alkalmazkodni a piacgazdasághoz.
A teljes munkaidőben dolgozó egyéni gazdákra az a jellemző, hogy nagyon szeretnek dolgozni, amit a szüleiktől örököltek. Valamennyien nagyon erős egyéniségek, ezért is építették ki a saját gazdasági autonómiájukat, amivel létrejött autonóm személyiségük is. A mezőgazdaságban az egyéni gazdák a gazdálkodás kialakításához a „készen talált” mintákat először is a háztájiból vették, továbbá a teljes kollektivizálás előtti családi gazdaságokból és csak harmadsorban a korábbi munkahelyi kapcsolatokból, tapasztalatokból.
A vizsgálatban az alábbi habitustípusok körvonalazódtak: paraszti, utóparaszti, parasztpolgári, produkcionista menedzseri, technokrata menedzseri és vállalkozói. Jellemzően a gazdák habitusa nem homogén, hanem több habituselem kombinálódik korábbi években megszerzett élettapasztalatok és körülmények függvényében. Ez azért alakult így, mert egyrészt a rendszerváltás után ezen a téren is vákuum keletkezett, és ebbe a vákuumba a hagyományos habitusok visszaszivároghattak. Másrészt viszont az új vállalkozói habitus nehezen formálódik, mert a kialakulásához legalább az alábbi három feltétel szükséges: (1) A gazda rendelkezzen bizonyos személyes beállítódással, mindenekelőtt azzal az elszánt hittel, hogy neki sikerül az, amit csinál. (2) A családi összefogás és szolidaritás. (3) Legyenek helyben, vagy a környező településeken olyan gazdák, akiknek egybeesnek a stratégiáik.
Az újkapitalizmusban a gazdák eredményessége nemcsak a kemény gazdasági tényezőktől, tehát a befektetett tőkétől, hanem a lágyabb társadalmi tényezőktől, így például a gazdasági beállítódástól is függ, továbbá eredményességükben az egyik legfontosabb erőforrást a család jelenti. -
A fogyasztói magatartást befolyásoló tényezők szerepe az állati eredetű ökotermékek piacán
Budapesten és Győrben végzett négyszáz fős, megkérdezésen alapuló ökonometriai és hagyományos statisztikai feldolgozásból származó adatok alapján megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásból származó termékek iránti városi fogyasztói igényt a megkérdezés helye, a megkérdezettek neme, az iskolai végzettség és a jövedelmi helyzet befolyásolta.
Az ökotermék-fogyasztás elősegítése és ösztönzése, az állandó és alkalmi fogyasztók bázisának erősítése, a potenciális vásárlók megnyerése érdekében olyan célirányos ismeretterjesztő marketingprogramok megvalósítása javasolható, amelyek széles körben ismertté teszik az ökotermékek tulajdonságait, megbízhatóságát és minőségét. -
A magyar zöldség- és gyümölcságazat külkereskedelmi versenyképességének alakulása
A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a zöldség- és gyümölcságazat versenyképes, de a versenyképesség évről évre csökken. A versenyképesség romlása az uniós csatlakozással nem szűnt meg, sőt erősödött, ami részben az ágazat felkészületlenségének, részben a 2004. évi bő termésnek és a 2005. év kedvezőtlen időjárásának köszönhető. Kedvezőtlen eredmény az is, hogy a pozícióromlás legnagyobb mértékben a célpiacokon észlelhető.
A termékköröket külön elemezve látható, hogy a versenyképességi mutatók a legkedvezőbbek a feldolgozott termékeknél. Ezt követik a friss zöldségek. A friss gyümölcsnél már nem is beszélhetünk versenyelőnyről. Ennek a magyarázatát elsősorban a jelentős mértékben megnőtt déligyümölcsimport adja.
A kedvezőtlen tendenciákat nemcsak azért indokolt megváltoztatni, mert az ágazat jelentős export-árbevételi forrást jelent, hanem az ország ökológiai adottságai kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermeléshez, melyet kihasználva fontos szerepet kaphat a vidéki lakosság foglalkoztatásában is. Az ágazat versenyképességét a szervezettségének növelésével, piackutatásokkal, elemzésekkel, akciótervek készítésével, közösségi marketingprogrammal, a minőségi árualap megteremtésével, a logisztika fejlesztésével és a termesztéstechnológia korszerűsítésével lehet javítani. -
A versenyképesség javításának lehetőségei biomassza alapú energia-klaszterben
A gazdasági élet szereplőinek versenyképességét jelentős mértékben az ellátási láncuk hatékonysága határozza meg. Vizsgálatunkban egy virtuális energia-klaszter alapanyag-ellátásának kérdéseivel foglalkoztunk. Vizsgáltuk a termelési technológia azon elemeit, amelyeknél a logisztikai módszerek, az anyagáramlás optimalizálása kézzel fogható eredményt mutatnak. A feladatoknál az optimális megoldást az a gépkombináció jelenti, ahol az „időtényező” (JIT) és a költségminimalizálásra való törekvés is megvalósul. Az általunk vizsgált ellátási lánc a betakarítás, a szállítás, a raktározás folyamatelemeket tartalmazta. Közülük is kiemelten a betakarítást, az igen magas üzemeltetési költségek miatt (25–35 ezer Ft/műszakóra). A kérdés, amelyre a választ kerestük, hogy a betakarítógéptől az alapanyagot közvetlenül, vagy ideiglenes tárolás után közvetett módon célszerűbb-e a feldolgozóba szállítani? Közvetett beszállítás esetén hova és hány darab tárolót célszerű létesíteni az összköltség minimalizálása érdekében. A feladat megoldásához szimulációs modellt készítettünk és használtunk. Megállapítottuk, kis szállítási távolságok mellett (1-3 km) közvetlen szállítás is megvalósítható, nagyobb távolságoknál közvetett szállítás, illetve mikrologisztikai tárolóközpontok kialakítása indokolt. Az általunk készített modell segítségével ezen mikrologisztikai tárolóközpontok száma és helye pontosan meghatározható.