Blog

  • A magyar zöldség- és gyümölcságazat külkereskedelmi versenyképességének alakulása

    A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a zöldség- és gyümölcságazat versenyképes, de a versenyképesség évről évre csökken. A versenyképesség romlása az uniós csatlakozással nem szűnt meg, sőt erősödött, ami részben az ágazat felkészületlenségének, részben a 2004. évi bő termésnek és a 2005. év kedvezőtlen időjárásának köszönhető. Kedvezőtlen eredmény az is, hogy a pozícióromlás legnagyobb mértékben a célpiacokon észlelhető.
    A termékköröket külön elemezve látható, hogy a versenyképességi mutatók a legkedvezőbbek a feldolgozott termékeknél. Ezt követik a friss zöldségek. A friss gyümölcsnél már nem is beszélhetünk versenyelőnyről. Ennek a magyarázatát elsősorban a jelentős mértékben megnőtt déligyümölcsimport adja.
    A kedvezőtlen tendenciákat nemcsak azért indokolt megváltoztatni, mert az ágazat jelentős export-árbevételi forrást jelent, hanem az ország ökológiai adottságai kedvezőek a zöldség- és gyümölcstermeléshez, melyet kihasználva fontos szerepet kaphat a vidéki lakosság foglalkoztatásában is. Az ágazat versenyképességét a szervezettségének növelésével, piackutatásokkal, elemzésekkel, akciótervek készítésével, közösségi marketingprogrammal, a minőségi árualap megteremtésével, a logisztika fejlesztésével és a termesztéstechnológia korszerűsítésével lehet javítani.

  • A versenyképesség javításának lehetőségei biomassza alapú energia-klaszterben

    A gazdasági élet szereplőinek versenyképességét jelentős mértékben az ellátási láncuk hatékonysága határozza meg. Vizsgálatunkban egy virtuális energia-klaszter alapanyag-ellátásának kérdéseivel foglalkoztunk. Vizsgáltuk a termelési technológia azon elemeit, amelyeknél a logisztikai módszerek, az anyagáramlás optimalizálása kézzel fogható eredményt mutatnak. A feladatoknál az optimális megoldást az a gépkombináció jelenti, ahol az „időtényező” (JIT) és a költségminimalizálásra való törekvés is megvalósul. Az általunk vizsgált ellátási lánc a betakarítás, a szállítás, a raktározás folyamatelemeket tartalmazta. Közülük is kiemelten a betakarítást, az igen magas üzemeltetési költségek miatt (25–35 ezer Ft/műszakóra). A kérdés, amelyre a választ kerestük, hogy a betakarítógéptől az alapanyagot közvetlenül, vagy ideiglenes tárolás után közvetett módon célszerűbb-e a feldolgozóba szállítani? Közvetett beszállítás esetén hova és hány darab tárolót célszerű létesíteni az összköltség minimalizálása érdekében. A feladat megoldásához szimulációs modellt készítettünk és használtunk. Megállapítottuk, kis szállítási távolságok mellett (1-3 km) közvetlen szállítás is megvalósítható, nagyobb távolságoknál közvetett szállítás, illetve mikrologisztikai tárolóközpontok kialakítása indokolt. Az általunk készített modell segítségével ezen mikrologisztikai tárolóközpontok száma és helye pontosan meghatározható.

  • A magyarországi baromfiágazat középtávú kilátásai

    Magyarország földrajzi fekvése miatt a fehérjeforrások beszerzési költségei magasabbak és a baromfihúsexport is költségesebb a szállítás miatt, de a fűtési és hűtési költségek is magasabbak, mint például Hollandiában, Brazíliában. A globalizáció kihívásai elől a magyar baromfiágazat sem térhet ki. Az árversenyben a nagy kapacitások, az olcsó munkaerő és az olcsó takarmány nagy előnyt jelent. A magyarországi alapanyag-termelés helyzetét nehezíti, hogy a gazdaságok döntő része nem rendelkezik földterülettel, vagyis nem képesek megtermelni a takarmányt, és gondot okoz a keletkezett trágya elhelyezése is. A hazai vágócsirke-termelés középtávon 230 ezer tonna körül alakul. A magas takarmányárak, valamint a „nem-termelő” beruházások költségvonzata miatt a hazai vágócsirke-termelés jövedelmezőségében rövid távon nem várható javulás, ezért a termelés stagnálása valószínűsíthető. Magyarország 2013-ra nettó importőri pozícióba kerülhet baromfihúsból, mivel az árversenyképesség gyenge.

  • A hazai zöldség- és gyümölcságazat fejlődési kilátásai

    A magyarországi zöldség- és gyümölcságazat felkészülése az uniós csatlakozásra nem volt igazán eredményes, uniós tagságunk eddigi tapasztalatai, eredményei is felemásak. A csatlakozásnak eddig több a negatív, az ágazat jövőjét veszélyeztető következménye, mint a pozitív hozadéka. A korábbi gyengeségek – alacsony szervezettség, elavult műszaki színvonal, hiányos logisztikai rendszerek, elaprózott birtokstruktúra, szélsőségesen differenciált termelési (gazdálkodási) színvonal – következtében itthon piacvesztés, strukturális feszültségek jöttek létre. Későn és lassan indult meg a gazdák összefogása, együttműködése, értékesítő tevékenységük megszervezése. A termelők gyenge piaci alkuereje kedvezőtlenül befolyásolta mind az értékesítést, mind a jövedelmezőséget. A magyar zöldség- és gyümölcságazat versenyképessége vegyes képet mutat: az erősségek mellett számos gyenge pont található, melyek veszélyeztetik a piacra jutási esélyeket. Az ágazat szerkezetátalakítása nem fejeződött be; a jelenlegi helyzet nem hasonlítható az évtizedeken át piacgazdaságon edződött nyugat-európai országokéhoz.
    A piaci verseny erősödése, a kereslet-kínálat összhangjának hiányosságai, az új piaci körülményekhez való alkalmazkodás a változtatások sorát igényli. A zöldség- és gyümölcságazat fejlesztése azért indokolt, mert a közép-európai régió más országaihoz viszonyítva Magyarország jó adottságokkal rendelkezik. Mindkét ágazat egyik erőssége lehetne a kiterjedt belső piacra termelés. Lehetőséget jelent a biotermékek, különlegességek, „hungarikumok” termelése, a réspiacok igényeinek kielégítése. Egyelőre azonban versenyhátrány érvényesül, és számolni szükséges azzal, hogy az elkövetkező években tovább nő a friss áruk behozatala. Nemzeti, fogyasztói és gazdálkodói érdek, hogy mindkét ágazat 2013-ig a kívánatos fejlődési pályára álljon. Ennek eléréséhez azonban sok a teendő, több innováció, fejlesztés, eredményesebb együttműködés szükséges. Forrást a fejlesztésekhez az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program támogatásai nyújthatnak.

  • Állattenyésztési pályázatok a Nyugat-Dunántúl Régióban

    A Nyugat-Dunántúl Régióban működő állattartó gazdaságok száma jelentős mértékben csökkent az elmúlt időszakban. A növénytermeléssel és az állattenyésztéssel foglakozók egymáshoz viszonyított aránya egyre távolodik egymástól az utóbbiak rovására. Ismeretes, hogy az állattartó telepeknek a számos közösségi és nemzeti előírásnak való megfeleléshez az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) finanszírozható pályázatok nyújtanak támogatást. A régióban beadott telepkorszerűsítési támogatási igény 47,2 milliárd Ft. Felmérésünk szerint a gazdálkodók elsősorban attól tették függővé ezen beruházások megvalósítását, miként alakulnak a felvásárlási árak. Továbbá erősen befolyásoló tényező a támogatások jövőbeni alakulása a bevezetendő SPS rendszer és az adórendszer, valamint a földbérlet bizonytalanságai miatt.

  • Az Európai Unió agrártámogatási rendszere és a hazai földpiac

    Az EU-15-ök mezőgazdasága a tulajdoni és a vállalati rendszert illetően is sokkal stabilabb, mint amilyen a hazai. Ezért számolni célszerű azzal, hogy a bevezetni szándékozott SPS támogatási rendszer hazánkban a jövedelmeket, a földárakat és a bérleti díjakat illetően is minden bizonnyal mélyebb hatású lesz, mint a tőlünk nyugatabbra lévő családi gazdaságoknál tapasztalható. Egyben számolni lehet e szabályozási elem önmagán túlmutató hatásával, nevezetesen azzal, hogy a termőföld árára gyakorolt hatásán keresztül az Európai Unió piaci rendtartásának gyökeres megváltoztatását követően is nyomot hagy majd a birtokszerkezetben. Az Egységes Gazdatámogatási Rendszer (SPS) hazai bevezetése körüli bizonytalanságok legfőbb oka a birtokrendezés és az üzemszabályozás eddigi elmaradására vezethető vissza. Ezért e területeken mielőbbi kormányzati intézkedések szükségesek. A birtokrendezés egyben serkentően hatna a földforgalomra, és a földárakat is értékarányosabbá tenné. A területrendezés további kedvező hatásaként jelölhető meg, hogy ez által a környezetbarát mezőgazdasági termelés esélyei is javulnának.
    Az agrárpolitika cél- és eszközrendszerének a meghatározása, és ezen belül a birtokpolitikai irányelveknek a meghatározása, valamint az azt szolgáló birtokrendezés a mezőgazdasági üzemszabályozás egymással is szorosan összefüggő és sürgősen megoldásra váró feladatok. Segítségükkel növelni lehetne a mezőgazdaság nemzetközi versenyképességét, kedvező irányba befolyásolva az agrárágazatok népességeltartó képességét, nem utolsósorban előmozdítva a jelenleginél környezetkímélőbb gazdálkodást.

  • A mezőgazdasági üzem fogalmának változása

    A köznyelvben üzemnek nevezik azt a helyet, épületet, melyben valamilyen gazdasági egység tevékenykedik, illetve valamilyen termelő tevékenységet folytatnak. Az EU tanácsi és bizottsági jogrendszere viszont az üzemet az üzemtulajdonosok által igazgatott termelőegységként definiálja. Az angolszász országokban a farm elnevezést használják, amely bármilyen típusú mezőgazdasági üzem, vállalat lehet (family farm: családi gazdaság, co-operative farm: mezőgazdasági szövetkezet, large-scale farm: nagyüzem, small-scale farm: kisüzem stb.). Véleményünk szerint az üzem fogalma alatt magát a gazdálkodó egységet célszerű érteni, függetlenül annak jogi formájától, méretétől. Az üzem mellett szinonim fogalomként lehet alkalmazni a gazdaság, vagy a mezőgazdasági vállalkozás, illetőleg vállalat kifejezéseket is, az utóbbiakat természetesen szűkebb értelemben. Az újjászületett birtok fogalma kevésbé a termelést, a termelőeszközök működtetését, inkább a tulajdonlást fejezi ki.

  • A kisárutermelés lehetséges válaszai az élelmiszer-kereskedelem koncentrációjára

    A koncentráció általános tendencia, amely az élelmiszer-kereskedelem pozíciójának megerősödéséhez vezetett szinte mindenütt a fejlett világban. Ennek egyik következménye a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti, a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése.
    A koncentrálódó élelmiszer-kereskedelem növekvő vevői erejének kézzel fogható nyomása főként két területen érezhető. Az egyik a költségcsökkentés és ennek hatására az árleszorító, árorientáló szerep erősödése. A másik a minőségi követelmények támasztása. Ezek hatnak a kisebb beszállítók nyereséghányadára.
    A konfliktusok csökkentésének lehetőségét alapvetően meghatározza a kisárutermelők változó környezethez való alkalmazkodóképessége. A legkézenfekvőbb válasz a kisárutermelők részéről az eladói oldal méretének növelése. A termelői szerveződésekben való részvétel különösen akkor biztosít gazdasági előnyöket, ha a vásárló irányította értékesítési lánc magas tranzakciós költségű. Ezeken a területeken a fejlett világban növekvő mértékben jellemző, hogy a verseny a piaci részesedésért egyre inkább a termelők társulásai között folyik, de mindig lesznek kisárutermelők, akik nem képesek, vagy nem akarnak alkalmazkodni a nagyméretű kiskereskedelmi láncok specifikációihoz és szerződéseihez, ezért szükséges a kis, regionális piacokon való jelenlétük erősítése, marketingeszközökkel való támogatása, továbbá a kistermelőknek esélyt kínálnak a niche (rés) piacok is.