A hazai zöldenergia-hordozó termelés és hasznosítás olyan lehetőség, amelynek kiaknázása hozzájárulhat hazánk energiaimport-függőségének csökkentéséhez, miközben segíti a kedvezőtlen szociális és termőhelyi viszonyok között élő gazdálkodókat és a lakosságot egy új jövedelemszerzési forráshoz való hozzájutásban.
A hatékony zöldenergia-hordozó termelés és felhasználás olyan új tudás megszervezését és gyakorlati alkalmazását teszi szükségessé, amelynek közvetítésére adekvát szervezeti rendszer keretében működő Zöldenergia Tanácsadó Szolgálatot (ZETA) érdemes létrehozni és működtetni. A ZETA termelői érdekű tanácsadó szolgálat, amely a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók hatékonyabb tevékenységét hivatott szolgálni – a vállalkozások különböző élethelyzeteihez igazított módon.
A ZETA finanszírozása az első években hazai állami forrásokból, EU-alapokból, az igénybevevők befizetéseiből történik. Ezek a finanszírozási arányok a ZETA szolgáltatási palettájának gazdagodásával párhuzamosan egyre inkább a zöldenergia-termelők és -szolgáltatók javára fognak változni.
Blog
-
Tanácsadó szolgálat a zöldenergia hazai térnyeréséért
-
A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a gazdálkodás folyóiratban I.
A második világháborút követő években a hazai mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti és termelési viszonyai gyökeresen átalakultak és fel sem merült a matematikai módszerek alkalmazása. Miközben másutt egyre kiterjedtebben alkalmaztak gazdaságmatematikai módszereket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein (így a mezőgazdaságban is), a központi tervezésű országokban ez a terület sokáig tabunak számított, olyan gyanús tevékenységnek, ami csakis a kapitalista (tőkés) társadalmi viszonyok között képzelhető el.
Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején az ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) tömeges létrejötte és fokozatos konszolidálódása új helyzetet hozott létre. A nagyüzemi gazdaságok termelésszervezése és -irányítása egyre nehezebb feladat elé állította a gazdasági vezetőket, emiatt a kutatók, oktatók olyan módszerek bevezetése felé fordultak, amelyek a tervező, szervező és irányító munkát korszerűbbé és megbízhatóbbá tehették. A gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásának fokozatos bevezetését tehát egyfelől a gyakorlat valós igénye indukálta.
Az 50-es évek közepén – a meglehetősen erős ideológiai fenntartások ellenére – itthon is kezdtek megjelenni azok az alapművek, amelyek a matematika oldaláról módszertani alapot jelentettek a későbbi gyakorlati alkalmazás számára. Számos könyv és tanulmány jelent meg ebben az időben, kelet-nyugati szemináriumokat szerveztek, és több külföldi szakember járt Magyarországon, akik személyesen is segítették a gazdaságmatematika hazai alkalmazását, s néhány kutató is eljutott külföldre.
A Gazdálkodás kezdetektől fogva ennek a munkának az élére állt: sorban jelentek meg recenziók, beszámolók a külföldi szakemberek hazai programjáról, és már 1959-ben olyan írást is közölt, amelyik – egyszerű programozás alkalmazásával – üzemi optimalizálást tett lehetővé. Az 1960-as évtizedet méltán nevezhetjük a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazása hazai hőskorának. Ebben az időszakban alig jelent meg olyan szám, amelyikben ne lett volna erről a témáról szóló írás. -
Agrárvilág a Dráva mentén
A Dráva mentén elterülő térség arculatát, népességét, valamint az ott zajló tevékenységet folyamatosan formálta, alakította a Dráva, a folyószabályozás és a történelem forgataga. Ez utóbbi eseményei a karlócai békétől napjainkig alapvető változásokat eredményeztek, ahonnan nehéz megtalálni a kivezető utakat, az emberek életnívójának a felemelését.
-
A kisárutermelés lehetséges válaszai az élelmiszer-kereskedelem koncentrációjára
A koncentráció általános tendencia, amely az élelmiszer-kereskedelem pozíciójának megerősödéséhez vezetett szinte mindenütt a fejlett világban. Ennek egyik következménye a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti, a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése.
A koncentrálódó élelmiszer-kereskedelem növekvő vevői erejének kézzel fogható nyomása főként két területen érezhető. Az egyik a költségcsökkentés és ennek hatására az árleszorító, árorientáló szerep erősödése. A másik a minőségi követelmények támasztása. Ezek hatnak a kisebb beszállítók nyereséghányadára.
A konfliktusok csökkentésének lehetőségét alapvetően meghatározza a kisárutermelők változó környezethez való alkalmazkodóképessége. A legkézenfekvőbb válasz a kisárutermelők részéről az eladói oldal méretének növelése. A termelői szerveződésekben való részvétel különösen akkor biztosít gazdasági előnyöket, ha a vásárló irányította értékesítési lánc magas tranzakciós költségű. Ezeken a területeken a fejlett világban növekvő mértékben jellemző, hogy a verseny a piaci részesedésért egyre inkább a termelők társulásai között folyik, de mindig lesznek kisárutermelők, akik nem képesek, vagy nem akarnak alkalmazkodni a nagyméretű kiskereskedelmi láncok specifikációihoz és szerződéseihez, ezért szükséges a kis, regionális piacokon való jelenlétük erősítése, marketingeszközökkel való támogatása, továbbá a kistermelőknek esélyt kínálnak a niche (rés) piacok is. -
Az agrár-közgazdaságtan és az átmenet: „Mit vártunk, mi történt és a tanulságok” – közös IAAE-EAAE szeminárium
Mindenekelőtt megállapítható, hogy a szeminárium demonstrálta az agrárgazdasági szakma erősségét Európában, különösen Közép- és Kelet-Európában. Az előadások és viták nagyon hasznos következtetésekre és tanulságokra vezettek, mind a gazdaságpolitikusok, mind pedig az oktatói és kutatói közösségek számára.
Az agrár-gazdaságtani prioritások között hangot kapott a fejlett országok agrár-gazdaságtani főáramlataihoz való igazodás; az empirikus elemzések, az elemzési eljárások, a gazdaságpolitikai elemzések és előrejelzések fontossága; a vidékfejlesztés jelentősége; az agrárökonómia oktatásának minőségjavítása; a doktorképzés korszerűsítése és a külföldi képzés felkarolása; az agrárgazdasági kutatások színvonalának emelése; az információcsere és a személyes, hagyományos kapcsolatok erősítése.
Megállapítást nyert továbbá, hogy a KKE- és a FÁK-országokban, a fejlett piacgazdaságú országokhoz képest, jóval nagyobb a foglalkoztatásból és a nemzeti jövedelemből való részesedés. Jelentősek ugyan a mezőgazdasági erőforrások, de alacsony a hatékonyság, és az átmenet miatt csökkentek a kibocsátások.
Az átalakulás, átmenet útjában és módjában lényeges eltérések tapasztalhatók a KKE- és FÁK-országok között. A Világbank elemzése négy csoportot különböztet meg: a reformokat teljesítők, a haladó reformerek, a mérsékelt reformerek és a lassú reformerek csoportját. Ezekben differenciáltan zajlik, zajlott a magántulajdon és a piaci viszonyok helyreállítása, a liberalizáció, a dereguláció.
Megállapítható, hogy a nagyszámú előrejelzések csak megközelítő pontosságúak voltak, s a folyamatokban igen bonyolult az intézményrendszer átalakítása, a földtulajdon rendezése, az egyéni gazdálkodás kibontakoztatása és a finanszírozás megoldása. Egyértelmű az EU-csatlakozás pozitív hatása az érintett országokban.
Fontos feladat a komparatív előnyök kihasználása, a hatékonyság, versenyképesség erősítése, a modernizálás, a különféle integrációk kibontakoztatása.