A második világháborút követő években a hazai mezőgazdaság tulajdoni, szervezeti és termelési viszonyai gyökeresen átalakultak és fel sem merült a matematikai módszerek alkalmazása. Miközben másutt egyre kiterjedtebben alkalmaztak gazdaságmatematikai módszereket a gazdasági élet legkülönbözőbb területein (így a mezőgazdaságban is), a központi tervezésű országokban ez a terület sokáig tabunak számított, olyan gyanús tevékenységnek, ami csakis a kapitalista (tőkés) társadalmi viszonyok között képzelhető el.
Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején az ún. „szocialista” mezőgazdasági nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) tömeges létrejötte és fokozatos konszolidálódása új helyzetet hozott létre. A nagyüzemi gazdaságok termelésszervezése és -irányítása egyre nehezebb feladat elé állította a gazdasági vezetőket, emiatt a kutatók, oktatók olyan módszerek bevezetése felé fordultak, amelyek a tervező, szervező és irányító munkát korszerűbbé és megbízhatóbbá tehették. A gazdaságmatematikai módszerek alkalmazásának fokozatos bevezetését tehát egyfelől a gyakorlat valós igénye indukálta.
Az 50-es évek közepén – a meglehetősen erős ideológiai fenntartások ellenére – itthon is kezdtek megjelenni azok az alapművek, amelyek a matematika oldaláról módszertani alapot jelentettek a későbbi gyakorlati alkalmazás számára. Számos könyv és tanulmány jelent meg ebben az időben, kelet-nyugati szemináriumokat szerveztek, és több külföldi szakember járt Magyarországon, akik személyesen is segítették a gazdaságmatematika hazai alkalmazását, s néhány kutató is eljutott külföldre.
A Gazdálkodás kezdetektől fogva ennek a munkának az élére állt: sorban jelentek meg recenziók, beszámolók a külföldi szakemberek hazai programjáról, és már 1959-ben olyan írást is közölt, amelyik – egyszerű programozás alkalmazásával – üzemi optimalizálást tett lehetővé. Az 1960-as évtizedet méltán nevezhetjük a gazdaságmatematika mezőgazdasági alkalmazása hazai hőskorának. Ebben az időszakban alig jelent meg olyan szám, amelyikben ne lett volna erről a témáról szóló írás.
Blog
-
A gazdaságmatematika alkalmazásának tükröződése a gazdálkodás folyóiratban I.
-
Agrárvilág a Dráva mentén
A Dráva mentén elterülő térség arculatát, népességét, valamint az ott zajló tevékenységet folyamatosan formálta, alakította a Dráva, a folyószabályozás és a történelem forgataga. Ez utóbbi eseményei a karlócai békétől napjainkig alapvető változásokat eredményeztek, ahonnan nehéz megtalálni a kivezető utakat, az emberek életnívójának a felemelését.
-
Az agrár-közgazdaságtan és az átmenet: „Mit vártunk, mi történt és a tanulságok” – közös IAAE-EAAE szeminárium
Mindenekelőtt megállapítható, hogy a szeminárium demonstrálta az agrárgazdasági szakma erősségét Európában, különösen Közép- és Kelet-Európában. Az előadások és viták nagyon hasznos következtetésekre és tanulságokra vezettek, mind a gazdaságpolitikusok, mind pedig az oktatói és kutatói közösségek számára.
Az agrár-gazdaságtani prioritások között hangot kapott a fejlett országok agrár-gazdaságtani főáramlataihoz való igazodás; az empirikus elemzések, az elemzési eljárások, a gazdaságpolitikai elemzések és előrejelzések fontossága; a vidékfejlesztés jelentősége; az agrárökonómia oktatásának minőségjavítása; a doktorképzés korszerűsítése és a külföldi képzés felkarolása; az agrárgazdasági kutatások színvonalának emelése; az információcsere és a személyes, hagyományos kapcsolatok erősítése.
Megállapítást nyert továbbá, hogy a KKE- és a FÁK-országokban, a fejlett piacgazdaságú országokhoz képest, jóval nagyobb a foglalkoztatásból és a nemzeti jövedelemből való részesedés. Jelentősek ugyan a mezőgazdasági erőforrások, de alacsony a hatékonyság, és az átmenet miatt csökkentek a kibocsátások.
Az átalakulás, átmenet útjában és módjában lényeges eltérések tapasztalhatók a KKE- és FÁK-országok között. A Világbank elemzése négy csoportot különböztet meg: a reformokat teljesítők, a haladó reformerek, a mérsékelt reformerek és a lassú reformerek csoportját. Ezekben differenciáltan zajlik, zajlott a magántulajdon és a piaci viszonyok helyreállítása, a liberalizáció, a dereguláció.
Megállapítható, hogy a nagyszámú előrejelzések csak megközelítő pontosságúak voltak, s a folyamatokban igen bonyolult az intézményrendszer átalakítása, a földtulajdon rendezése, az egyéni gazdálkodás kibontakoztatása és a finanszírozás megoldása. Egyértelmű az EU-csatlakozás pozitív hatása az érintett országokban.
Fontos feladat a komparatív előnyök kihasználása, a hatékonyság, versenyképesség erősítése, a modernizálás, a különféle integrációk kibontakoztatása. -
Az Európai Unió agrárérdekei
Az EU tagállamai mindenben különböznek, de azonosak a közösséghez való tartozásban. Az eltérő adottságok, fejlettségi szint, hagyományok, értékek és érdekek közös nevezőre hozása kompromisszumok révén valósul meg. A közelmúltban azonban olyan újabb változások jelentek meg az EU-ban, melyek az agrárszférát, annak érdekeit és megoldásait gyökeresen átrendezhetik.
-
A magyar gabonaágazat középtávú kilátásai
Igaz, hogy a szélsőséges időjárás Magyarországon rendkívül nagy hozamingadozásokat okozhat, az agrárpolitika és a piaci szereplők pedig hajlamosak a túlzott reakciókra, mégis a gabonaágazat az, ahol a magyar mezőgazdaság a természeti adottságok, a termelés vonatkozásában még bizonyíthatóan komparatív előnyökkel rendelkezik az Európai Unióban. A szántóföldi növények nemzeti kiegészítő támogatása ugyan 2008-tól a termeléstől függetlenedik, de a gazdálkodók a rendelkezésre álló szántóterületet a jövőben is hasznosítják, mert a gabonafélék magas ára ösztönzi a termelést.
A kidolgozott különböző modellváltozataink szerint a hazai búzatermelés 4,6-6,1 millió tonna, míg a kukoricatermelés 9-10,9 millió tonna között alakulhat 2013-ban. A hazai abrakfogyasztó állatállomány az elkövetkező években – a legjobb esetben is – várhatóan stagnál, a gabonafélék belföldi humánélelmezési felhasználása rövid és középtávon mennyiségében szintén nem változik. A bioüzemanyag-gyártás kukoricaigénye viszont néhány éven belül 3-4 millió tonnára is emelkedhet.
A bioüzemanyag-ipar új és erőteljesen bővülő felvevőpiac, ami kétségtelenül kedvez a gabonatermelőknek. Az előnyök közé sorolható a hosszú távra szóló termeltetési szerződések és a közeli áruszállítás. Kiszámíthatóbb lesz a termelés jövedelmezősége, ami mezőgazdasági és infrastrukturális beruházásokra ösztönöz. Ez persze elsősorban azokra nézve igaz, akik a feldolgozókkal szerződésre lépnek. -
A magyar sertéságazat középtávú kilátásai
A dinamikusan fejlődő gazdaságú vagy a feltörekvő országokban, elsősorban Indiában, Kínában és Oroszországban mind több az állati eredetű termékek iránti igény. Termelésük azonban nem képes lépést tartani a fizetőképes kereslet növekedésével, ezért mind mezőgazdasági alapanyagokból, mind magas feldolgozottságú termékekből importra szorulnak. Az állati eredetű termékek előállításának növeléséhez azonban egyre több takarmány szükséges, nő a gabonafélék és olajnövények iránti globális igény is. A sertés- és baromfitartóknak a bioüzemanyag-gyártás támaszt erősödő versenyt. A magyar sertés- és baromfitartók érdemben nem képesek befolyásolni sem a világpiacon, sem az Európai Unió piacán zajló folyamatokat, így gazdasági környezetükhöz kénytelenek alkalmazkodni, pozíciójuk árelfogadó. Méretükből és termelési potenciáljukból adódóan a „nagyok” által ki nem töltött réspiacokon szükséges megélni.
Különböző modellváltozataink szerint a hazai sertésállomány 3,9-5,1 millió egyed között alakulhat 2013-ban. Hazánk várhatóan élősertésből továbbra is nettó importőr marad, emellett sertéshúsból is behozatalra szorul. A sertéstartók fejlődési lehetőségeit alapvetően a saját takarmánybázis megléte határozza meg a jövőben. -
A magyarországi szarvasmarha- és juhágazat középtávú kilátásai
Az állattenyésztési ágazatok kilátásai nem biztatóak a tartósan magas takarmányárak, a vertikálisan kevésbé szervezett, a termékpálya szakaszai közötti laza kapcsolat miatt, ami a legfontosabb felvevőpiacok szervezetlenségére is visszavezethető. A magyarországi állattartók érdemben nem képesek befolyásolni sem a világpiacon, sem az Európai Unió piacán zajló folyamatokat, így kénytelenek a réspiacokat kitöltve alkalmazkodni.
Különböző modellváltozataink szerint a szarvasmarha-állomány 680-731 ezer egyed, a tejelőtehén-állomány 266-269 ezer egyed között alakulhat 2013-ban. Továbbra is elsősorban a húshasznú egyedek számának növekedésére lehet számítani. A tejtermelés 2010-ben várhatóan kitölti a nemzeti kvótát. Tej- és tejtermék-kivitelben főként a folyadéktej részaránya emelkedik, míg az import tekintetében mind a feldolgozott termékekben, mind a folyadéktejben növekedés várható. A juhtartók közvetlen támogatása részelegesen termeléshez kapcsolt marad, az anyajuhlétszám előreláthatóan nem változik számottevően az elkövetkező években, s 1,1 millió körül alakul.
Mindezek alapján a jövőben a magyar állattenyésztés kibocsátása várhatóan nem nő számottevően. A felvásárlási árak – a stabil kereslet miatt – magasak lesznek, de a termelési költségek növekedése miatt a realizálható jövedelem alig változik.