Blog

  • Az agrár-közgazdaságtan és az átmenet: „Mit vártunk, mi történt és a tanulságok” – közös IAAE-EAAE szeminárium

    Mindenekelőtt megállapítható, hogy a szeminárium demonstrálta az agrárgazdasági szakma erősségét Európában, különösen Közép- és Kelet-Európában. Az előadások és viták nagyon hasznos következtetésekre és tanulságokra vezettek, mind a gazdaságpolitikusok, mind pedig az oktatói és kutatói közösségek számára.
    Az agrár-gazdaságtani prioritások között hangot kapott a fejlett országok agrár-gazdaságtani főáramlataihoz való igazodás; az empirikus elemzések, az elemzési eljárások, a gazdaságpolitikai elemzések és előrejelzések fontossága; a vidékfejlesztés jelentősége; az agrárökonómia oktatásának minőségjavítása; a doktorképzés korszerűsítése és a külföldi képzés felkarolása; az agrárgazdasági kutatások színvonalának emelése; az információcsere és a személyes, hagyományos kapcsolatok erősítése.
    Megállapítást nyert továbbá, hogy a KKE- és a FÁK-országokban, a fejlett piacgazdaságú országokhoz képest, jóval nagyobb a foglalkoztatásból és a nemzeti jövedelemből való részesedés. Jelentősek ugyan a mezőgazdasági erőforrások, de alacsony a hatékonyság, és az átmenet miatt csökkentek a kibocsátások.
    Az átalakulás, átmenet útjában és módjában lényeges eltérések tapasztalhatók a KKE- és FÁK-országok között. A Világbank elemzése négy csoportot különböztet meg: a reformokat teljesítők, a haladó reformerek, a mérsékelt reformerek és a lassú reformerek csoportját. Ezekben differenciáltan zajlik, zajlott a magántulajdon és a piaci viszonyok helyreállítása, a liberalizáció, a dereguláció.
    Megállapítható, hogy a nagyszámú előrejelzések csak megközelítő pontosságúak voltak, s a folyamatokban igen bonyolult az intézményrendszer átalakítása, a földtulajdon rendezése, az egyéni gazdálkodás kibontakoztatása és a finanszírozás megoldása. Egyértelmű az EU-csatlakozás pozitív hatása az érintett országokban.
    Fontos feladat a komparatív előnyök kihasználása, a hatékonyság, versenyképesség erősítése, a modernizálás, a különféle integrációk kibontakoztatása.

  • Az Európai Unió agrárérdekei

    Az EU tagállamai mindenben különböznek, de azonosak a közösséghez való tartozásban. Az eltérő adottságok, fejlettségi szint, hagyományok, értékek és érdekek közös nevezőre hozása kompromisszumok révén valósul meg. A közelmúltban azonban olyan újabb változások jelentek meg az EU-ban, melyek az agrárszférát, annak érdekeit és megoldásait gyökeresen átrendezhetik.

  • A magyar gabonaágazat középtávú kilátásai

    Igaz, hogy a szélsőséges időjárás Magyarországon rendkívül nagy hozamingadozásokat okozhat, az agrárpolitika és a piaci szereplők pedig hajlamosak a túlzott reakciókra, mégis a gabonaágazat az, ahol a magyar mezőgazdaság a természeti adottságok, a termelés vonatkozásában még bizonyíthatóan komparatív előnyökkel rendelkezik az Európai Unióban. A szántóföldi növények nemzeti kiegészítő támogatása ugyan 2008-tól a termeléstől függetlenedik, de a gazdálkodók a rendelkezésre álló szántóterületet a jövőben is hasznosítják, mert a gabonafélék magas ára ösztönzi a termelést.
    A kidolgozott különböző modellváltozataink szerint a hazai búzatermelés 4,6-6,1 millió tonna, míg a kukoricatermelés 9-10,9 millió tonna között alakulhat 2013-ban. A hazai abrakfogyasztó állatállomány az elkövetkező években – a legjobb esetben is – várhatóan stagnál, a gabonafélék belföldi humánélelmezési felhasználása rövid és középtávon mennyiségében szintén nem változik. A bioüzemanyag-gyártás kukoricaigénye viszont néhány éven belül 3-4 millió tonnára is emelkedhet.
    A bioüzemanyag-ipar új és erőteljesen bővülő felvevőpiac, ami kétségtelenül kedvez a gabonatermelőknek. Az előnyök közé sorolható a hosszú távra szóló termeltetési szerződések és a közeli áruszállítás. Kiszámíthatóbb lesz a termelés jövedelmezősége, ami mezőgazdasági és infrastrukturális beruházásokra ösztönöz. Ez persze elsősorban azokra nézve igaz, akik a feldolgozókkal szerződésre lépnek.

  • A magyar sertéságazat középtávú kilátásai

    A dinamikusan fejlődő gazdaságú vagy a feltörekvő országokban, elsősorban Indiában, Kínában és Oroszországban mind több az állati eredetű termékek iránti igény. Termelésük azonban nem képes lépést tartani a fizetőképes kereslet növekedésével, ezért mind mezőgazdasági alapanyagokból, mind magas feldolgozottságú termékekből importra szorulnak. Az állati eredetű termékek előállításának növeléséhez azonban egyre több takarmány szükséges, nő a gabonafélék és olajnövények iránti globális igény is. A sertés- és baromfitartóknak a bioüzemanyag-gyártás támaszt erősödő versenyt. A magyar sertés- és baromfitartók érdemben nem képesek befolyásolni sem a világpiacon, sem az Európai Unió piacán zajló folyamatokat, így gazdasági környezetükhöz kénytelenek alkalmazkodni, pozíciójuk árelfogadó. Méretükből és termelési potenciáljukból adódóan a „nagyok” által ki nem töltött réspiacokon szükséges megélni.
    Különböző modellváltozataink szerint a hazai sertésállomány 3,9-5,1 millió egyed között alakulhat 2013-ban. Hazánk várhatóan élősertésből továbbra is nettó importőr marad, emellett sertéshúsból is behozatalra szorul. A sertéstartók fejlődési lehetőségeit alapvetően a saját takarmánybázis megléte határozza meg a jövőben.

  • A magyarországi szarvasmarha- és juhágazat középtávú kilátásai

    Az állattenyésztési ágazatok kilátásai nem biztatóak a tartósan magas takarmányárak, a vertikálisan kevésbé szervezett, a termékpálya szakaszai közötti laza kapcsolat miatt, ami a legfontosabb felvevőpiacok szervezetlenségére is visszavezethető. A magyarországi állattartók érdemben nem képesek befolyásolni sem a világpiacon, sem az Európai Unió piacán zajló folyamatokat, így kénytelenek a réspiacokat kitöltve alkalmazkodni.
    Különböző modellváltozataink szerint a szarvasmarha-állomány 680-731 ezer egyed, a tejelőtehén-állomány 266-269 ezer egyed között alakulhat 2013-ban. Továbbra is elsősorban a húshasznú egyedek számának növekedésére lehet számítani. A tejtermelés 2010-ben várhatóan kitölti a nemzeti kvótát. Tej- és tejtermék-kivitelben főként a folyadéktej részaránya emelkedik, míg az import tekintetében mind a feldolgozott termékekben, mind a folyadéktejben növekedés várható. A juhtartók közvetlen támogatása részelegesen termeléshez kapcsolt marad, az anyajuhlétszám előreláthatóan nem változik számottevően az elkövetkező években, s 1,1 millió körül alakul.
    Mindezek alapján a jövőben a magyar állattenyésztés kibocsátása várhatóan nem nő számottevően. A felvásárlási árak – a stabil kereslet miatt – magasak lesznek, de a termelési költségek növekedése miatt a realizálható jövedelem alig változik.

  • Az élelmiszer-biztonság szabályozásának közgazdasági vetületei

    Az élelmiszer-biztonság olyan speciális terület, ahol a kiadások hasznosulását a jellemző kockázatok előfordulási gyakoriságain és ezek okozott hatásain lehet mérni, azonban a hatások – különösen azok egy részének látens jellege miatt – rendkívül nehezen becsülhetők. A látens rész pontosabb meghatározásához fogyasztói elemzések szükségesek. Az élelmiszer-biztonság gazdasági vetületének vizsgálatánál a jóléti közgazdaságtan és a humántőke-modell játszhat szerepet. Ezek közül a nemzetközi gyakorlat a könnyebb kvantifikálhatóság miatt elsősorban a humántőke-modellt alkalmazza. Az élelmiszer-biztonsági okokra visszavezethető megbetegedések gazdasági hatásait a háztartások, a vállalatok és az állam (ezen belül is kiemelten az ellátórendszerek) szintjén indokolt elvégezni. Az állami beavatkozás következtében kimutatható elmozdulások figyelembevételével becslés adható a szabályozás optimális szintjére vonatkozóan. A szabályozást ez esetben kizárólag a hatósági intézményrendszer fenntartására költött összeg reprezentálja, azonban a vizsgálat későbbi fázisaiban ez diverzifikálható. A modell figyelmen kívül hagyja az élelmiszer-biztonsági problémák közvetett hatásait is, amilyenek például a belső fogyasztásban való ágazati visszaesés és a nemzetközi piacképesség.

  • Az első magyar agrárkereskedelmi elektronikus piactér tapasztalatai

    Az agrárvállalkozások földrajzilag szétszórt elhelyezkedése, nagy távolságok, lassú és magas költséggel működő informatikai lehetőségek, valamint a gyorsan változó gazdasági, szabályozási és politikai környezet következtében folyamatosan növekszik az információigény. Az informatikai fejlesztések célja a mezőgazdasági termelés versenyképességének támogatása a lokális, regionális és globális piacokon. Az egyik ilyen versenyképességi tényező az elektronikus kereskedelem kínálta lehetőségek megragadása és a technológia kínálta szolgáltatások kiaknázása. Jelen publikáció arról szeretne képet adni, hogyan is jött létre a magyar mezőgazdasági termékek és szolgáltatások elektronikus kereskedelmének első piactere és portálja. A piactér működése révén az e-kereskedelem összefüggései felszínre hozzák a hazai agribusiness ellátási láncában lévő feszültségeket, a makro- és mikroszinten jelentkező problémák gyökereit. A hazai agrár e-kereskedelem fejlesztések tapasztalatai bizonyítják, hogy pusztán innovatív technológiafejlesztéssel nem lehetséges ismereti és kulturális hiányokat pótolni. Működő és fenntartható új társadalmi és gazdasági mechanizmusok kialakításához attitűdváltozás szükséges.