A koncentráció általános tendencia, amely az élelmiszer-kereskedelem pozíciójának megerősödéséhez vezetett szinte mindenütt a fejlett világban. Ennek egyik következménye a nagyméretű kereskedelem és a kisárutermelés közötti, a méretek különbözőségéből eredő konfliktusok felerősödése.
A koncentrálódó élelmiszer-kereskedelem növekvő vevői erejének kézzel fogható nyomása főként két területen érezhető. Az egyik a költségcsökkentés és ennek hatására az árleszorító, árorientáló szerep erősödése. A másik a minőségi követelmények támasztása. Ezek hatnak a kisebb beszállítók nyereséghányadára.
A konfliktusok csökkentésének lehetőségét alapvetően meghatározza a kisárutermelők változó környezethez való alkalmazkodóképessége. A legkézenfekvőbb válasz a kisárutermelők részéről az eladói oldal méretének növelése. A termelői szerveződésekben való részvétel különösen akkor biztosít gazdasági előnyöket, ha a vásárló irányította értékesítési lánc magas tranzakciós költségű. Ezeken a területeken a fejlett világban növekvő mértékben jellemző, hogy a verseny a piaci részesedésért egyre inkább a termelők társulásai között folyik, de mindig lesznek kisárutermelők, akik nem képesek, vagy nem akarnak alkalmazkodni a nagyméretű kiskereskedelmi láncok specifikációihoz és szerződéseihez, ezért szükséges a kis, regionális piacokon való jelenlétük erősítése, marketingeszközökkel való támogatása, továbbá a kistermelőknek esélyt kínálnak a niche (rés) piacok is.
Blog
-
A kisárutermelés lehetséges válaszai az élelmiszer-kereskedelem koncentrációjára
-
Az agrár-közgazdaságtan és az átmenet: „Mit vártunk, mi történt és a tanulságok” – közös IAAE-EAAE szeminárium
Mindenekelőtt megállapítható, hogy a szeminárium demonstrálta az agrárgazdasági szakma erősségét Európában, különösen Közép- és Kelet-Európában. Az előadások és viták nagyon hasznos következtetésekre és tanulságokra vezettek, mind a gazdaságpolitikusok, mind pedig az oktatói és kutatói közösségek számára.
Az agrár-gazdaságtani prioritások között hangot kapott a fejlett országok agrár-gazdaságtani főáramlataihoz való igazodás; az empirikus elemzések, az elemzési eljárások, a gazdaságpolitikai elemzések és előrejelzések fontossága; a vidékfejlesztés jelentősége; az agrárökonómia oktatásának minőségjavítása; a doktorképzés korszerűsítése és a külföldi képzés felkarolása; az agrárgazdasági kutatások színvonalának emelése; az információcsere és a személyes, hagyományos kapcsolatok erősítése.
Megállapítást nyert továbbá, hogy a KKE- és a FÁK-országokban, a fejlett piacgazdaságú országokhoz képest, jóval nagyobb a foglalkoztatásból és a nemzeti jövedelemből való részesedés. Jelentősek ugyan a mezőgazdasági erőforrások, de alacsony a hatékonyság, és az átmenet miatt csökkentek a kibocsátások.
Az átalakulás, átmenet útjában és módjában lényeges eltérések tapasztalhatók a KKE- és FÁK-országok között. A Világbank elemzése négy csoportot különböztet meg: a reformokat teljesítők, a haladó reformerek, a mérsékelt reformerek és a lassú reformerek csoportját. Ezekben differenciáltan zajlik, zajlott a magántulajdon és a piaci viszonyok helyreállítása, a liberalizáció, a dereguláció.
Megállapítható, hogy a nagyszámú előrejelzések csak megközelítő pontosságúak voltak, s a folyamatokban igen bonyolult az intézményrendszer átalakítása, a földtulajdon rendezése, az egyéni gazdálkodás kibontakoztatása és a finanszírozás megoldása. Egyértelmű az EU-csatlakozás pozitív hatása az érintett országokban.
Fontos feladat a komparatív előnyök kihasználása, a hatékonyság, versenyképesség erősítése, a modernizálás, a különféle integrációk kibontakoztatása. -
Az Európai Unió agrárérdekei
Az EU tagállamai mindenben különböznek, de azonosak a közösséghez való tartozásban. Az eltérő adottságok, fejlettségi szint, hagyományok, értékek és érdekek közös nevezőre hozása kompromisszumok révén valósul meg. A közelmúltban azonban olyan újabb változások jelentek meg az EU-ban, melyek az agrárszférát, annak érdekeit és megoldásait gyökeresen átrendezhetik.
-
Alkalmazkodási kényszerben a magyar agrárgazdaság
Az agrárgazdaság újabb alkalmazkodási feladat előtt áll. A világpiacon – Európában és itthon is – egyszerre erősödik a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt az élelmiszerek és a bioenergia piacán. E folyamat egybeesik az éghajlatváltozással összefüggő nagyobb termelési kockázatokkal, valamint a Közös Agrárpolitika soros felülvizsgálatával, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) hazai bevezetésével. A szakértői elemzések, a gazdaságmatematikai modellek különböző eredményei azt valószínűsítik, hogy a jelenleg uralkodó fejlődési trendek, alkalmazkodási és együttműködési készségek mentén a magyar agrárgazdaság 2013-ig inkább lemaradást, mintsem felzárkózást hozó pályára sodródik. Ezen a pályán alig nő a termelés, stagnálnak a reáljövedelmek, az állattenyésztés térvesztése nem áll meg.
Ez a jövőkép azonban nem fátum! Van kedvezőbb fejlődési pálya is, amelyen a termelés mennyisége 25%-kal, a reáljövedelem akár 50%-kal is gyarapodhat, miközben a fenntarthatóság követelményei sem sérülnek. A felzárkózás esélye reális. Ehhez a termékpályák minden szakaszában fejlesztések, gyakorlatorientált kutatások, oktatás és szaktanácsadás szükséges – ami rendkívül tőke-, innováció- és együttműködés-igényes!