Az agrárgazdaság újabb alkalmazkodási feladat előtt áll. A világpiacon – Európában és itthon is – egyszerre erősödik a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt az élelmiszerek és a bioenergia piacán. E folyamat egybeesik az éghajlatváltozással összefüggő nagyobb termelési kockázatokkal, valamint a Közös Agrárpolitika soros felülvizsgálatával, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) hazai bevezetésével. A szakértői elemzések, a gazdaságmatematikai modellek különböző eredményei azt valószínűsítik, hogy a jelenleg uralkodó fejlődési trendek, alkalmazkodási és együttműködési készségek mentén a magyar agrárgazdaság 2013-ig inkább lemaradást, mintsem felzárkózást hozó pályára sodródik. Ezen a pályán alig nő a termelés, stagnálnak a reáljövedelmek, az állattenyésztés térvesztése nem áll meg.
Ez a jövőkép azonban nem fátum! Van kedvezőbb fejlődési pálya is, amelyen a termelés mennyisége 25%-kal, a reáljövedelem akár 50%-kal is gyarapodhat, miközben a fenntarthatóság követelményei sem sérülnek. A felzárkózás esélye reális. Ehhez a termékpályák minden szakaszában fejlesztések, gyakorlatorientált kutatások, oktatás és szaktanácsadás szükséges – ami rendkívül tőke-, innováció- és együttműködés-igényes!
Blog
-
Alkalmazkodási kényszerben a magyar agrárgazdaság
-
A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései
A dráguló olajár „felszínre hozta” a fosszilis energiahordozók környezetbarát energiahordozókkal való kiváltásának problémáját. Az olajkészletek korlátozottsága mellett a bizonytalan kitermelés és a folyamatosan növekvő árak a bioüzemanyagok felé irányítják a politikai döntéshozók és a befektetők figyelmét. Az olajimportőr országoknak a bioüzemanyag-gyártás nyersanyagainak hazai termelése lehetővé teszi importköltségeik visszafogását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a mezőgazdasági termelők jövedelem-színvonalának javítását. A bioüzemanyagok elterjedése ugyanakkor enyhíti a kapacitása határán dolgozó olajfinomító ipar üzemanyag-ellátási terheit is, ami jelentős mértékben hozzájárul(t) az üzemanyagárak emelkedéséhez.
Ma támogatás nélkül a bioüzemanyag-gyártás azonban csak technológiai innováció hatására válhat gazdaságilag versenyképessé a fosszilis tüzelőanyagok mellett. Így az olajfüggőség helyett, illetve mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggőséget idézhet elő a bioüzemanyag-előállítás ésszerűtlen növelése. Annak ellenére, hogy számos érv hangzik el a környezetvédelemben és a biztonságosabb energiaellátásban betöltött szerepéről, egyre világosabban látható az agrárpolitika szerepe. Ugyanis a takarmánytermelés már az utóbbi évtizedben sem tartott lépést a népesség növekedésével, ezért már középtávon is alternatív fehérjetakarmány és/vagy a DDGS, napraforgó és repcedara felhasználásának maximalizálása szükséges. A második generációs, cellulózalapú technológia elterjedésével a bioüzemanyag-gyártás földrajzi kiterjesztése és a mezőgazdaság jövedelmezőségének javulása várható az érintett régiókban.
A bioüzemanyagok felhasználásával megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló tanulmányok pozitív hatásról számolnak be. Ugyanez vonatkozik az energiamérlegre is. A termelési költségek kalkulációja azt mutatja, hogy a bioüzemanyag használata egyelőre nem tudja megfékezni a nyersolajárak növekedését, ugyanis sokkal inkább a nyersolaj kiegészítéséről, mintsem kiváltásáról van szó. A két legnagyobb globális bioüzemanyag-piac ma az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások célpontja pedig Brazília és Európa. Az EU olajimport-függősége aggodalomra ad okot, ráadásul a közlekedési ágazatra jut az olajfelhasználás 70%-a. Ugyanakkor az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a fosszilis üzemanyagok biokomponens-tartalmát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belső gabona-felhasználás 19%-a és a repcetermelés teljes mennyisége szükséges. A fosszilis üzemanyagok kiváltása a mai gabonatermelés legalább kétszeresét és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösét igényelné.
Magyarország más uniós tagállamhoz hasonlóan előírja, hogy a nemzeti piacon forgalmazott üzemanyagok bizonyos százalékának bioüzemanyagnak kell lennie, egyébként magasabb jövedéki adó terheli az üzemanyagot. A 2020. évi 10%-os kötelező felhasználáshoz 110-120 ezer hektár kukoricaterület, valamint 300-350 ezer hektár repce- és napraforgó-terület szükséges. Nagyobb volumenű bioüzemanyag-gyártás esetén az üzemek nyersanyagellátásának biztosítása kiemelt prioritás lesz. Ez felveti a kérdést, hogy a feldolgozók honnan és milyen áron szerzik be a gyártáshoz szükséges alapanyagot? -
Az élelmiszer-biztonság szabályozásának közgazdasági vetületei
Az élelmiszer-biztonság olyan speciális terület, ahol a kiadások hasznosulását a jellemző kockázatok előfordulási gyakoriságain és ezek okozott hatásain lehet mérni, azonban a hatások – különösen azok egy részének látens jellege miatt – rendkívül nehezen becsülhetők. A látens rész pontosabb meghatározásához fogyasztói elemzések szükségesek. Az élelmiszer-biztonság gazdasági vetületének vizsgálatánál a jóléti közgazdaságtan és a humántőke-modell játszhat szerepet. Ezek közül a nemzetközi gyakorlat a könnyebb kvantifikálhatóság miatt elsősorban a humántőke-modellt alkalmazza. Az élelmiszer-biztonsági okokra visszavezethető megbetegedések gazdasági hatásait a háztartások, a vállalatok és az állam (ezen belül is kiemelten az ellátórendszerek) szintjén indokolt elvégezni. Az állami beavatkozás következtében kimutatható elmozdulások figyelembevételével becslés adható a szabályozás optimális szintjére vonatkozóan. A szabályozást ez esetben kizárólag a hatósági intézményrendszer fenntartására költött összeg reprezentálja, azonban a vizsgálat későbbi fázisaiban ez diverzifikálható. A modell figyelmen kívül hagyja az élelmiszer-biztonsági problémák közvetett hatásait is, amilyenek például a belső fogyasztásban való ágazati visszaesés és a nemzetközi piacképesség.
-
Az első magyar agrárkereskedelmi elektronikus piactér tapasztalatai
Az agrárvállalkozások földrajzilag szétszórt elhelyezkedése, nagy távolságok, lassú és magas költséggel működő informatikai lehetőségek, valamint a gyorsan változó gazdasági, szabályozási és politikai környezet következtében folyamatosan növekszik az információigény. Az informatikai fejlesztések célja a mezőgazdasági termelés versenyképességének támogatása a lokális, regionális és globális piacokon. Az egyik ilyen versenyképességi tényező az elektronikus kereskedelem kínálta lehetőségek megragadása és a technológia kínálta szolgáltatások kiaknázása. Jelen publikáció arról szeretne képet adni, hogyan is jött létre a magyar mezőgazdasági termékek és szolgáltatások elektronikus kereskedelmének első piactere és portálja. A piactér működése révén az e-kereskedelem összefüggései felszínre hozzák a hazai agribusiness ellátási láncában lévő feszültségeket, a makro- és mikroszinten jelentkező problémák gyökereit. A hazai agrár e-kereskedelem fejlesztések tapasztalatai bizonyítják, hogy pusztán innovatív technológiafejlesztéssel nem lehetséges ismereti és kulturális hiányokat pótolni. Működő és fenntartható új társadalmi és gazdasági mechanizmusok kialakításához attitűdváltozás szükséges.
-
Az EU-csatlakozás hatása magyarországi és szlovákiai tejtermelő gazdaság jövedelmére
A Szigetközben gazdálkodó Zrt. és a szlovákiai Agrárvállalkozók Társulata és Szövetkezete tejtermelésének 2002-2006. évi vizsgálata alapján megállapítható, hogy a 2004-es EU csatlakozáskor bevezetett kvótarendszer és a hozzá tartozó támogatások, illetve a Szlovákiában bekövetkezett áremelkedés kedvező hatást gyakoroltak a kiválasztott nagyüzemi méretű gazdaságok tehenészetének gazdálkodási eredményére.
-
Regionális együttműködések fejlettséget kiegyenlítő hatásai
Az alkalmazott regressziószámítás korrigált-agregált variációs koefficiensek segítségével és az adatok pontossága mellett megállapítható, hogy a regionalizáció hatására a nemzetgazdaságok közötti gazdasági fejlettségkülönbségek kiegyenlítődnek, és a kiegyenlítődés annál jelentékenyebb, minél szorosabb a regionális együttműködés.
Számításaim kapcsán kiderült, hogy a NAFTA tagállamai számára 1984–2000 között ismeretlen volt az az általánosan elfogadott nézet, miszerint a mágikus háromszög mutatói (GDP, inflációs ráta, munkanélküliségi ráta) egyszerre nem javíthatók.