Az agrárgazdaság újabb alkalmazkodási feladat előtt áll. A világpiacon – Európában és itthon is – egyszerre erősödik a kereslet a mezőgazdasági termékek iránt az élelmiszerek és a bioenergia piacán. E folyamat egybeesik az éghajlatváltozással összefüggő nagyobb termelési kockázatokkal, valamint a Közös Agrárpolitika soros felülvizsgálatával, illetve az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) hazai bevezetésével. A szakértői elemzések, a gazdaságmatematikai modellek különböző eredményei azt valószínűsítik, hogy a jelenleg uralkodó fejlődési trendek, alkalmazkodási és együttműködési készségek mentén a magyar agrárgazdaság 2013-ig inkább lemaradást, mintsem felzárkózást hozó pályára sodródik. Ezen a pályán alig nő a termelés, stagnálnak a reáljövedelmek, az állattenyésztés térvesztése nem áll meg.
Ez a jövőkép azonban nem fátum! Van kedvezőbb fejlődési pálya is, amelyen a termelés mennyisége 25%-kal, a reáljövedelem akár 50%-kal is gyarapodhat, miközben a fenntarthatóság követelményei sem sérülnek. A felzárkózás esélye reális. Ehhez a termékpályák minden szakaszában fejlesztések, gyakorlatorientált kutatások, oktatás és szaktanácsadás szükséges – ami rendkívül tőke-, innováció- és együttműködés-igényes!
Blog
-
Alkalmazkodási kényszerben a magyar agrárgazdaság
-
A bioüzemanyag-gyártás nemzetközi összefüggései
A dráguló olajár „felszínre hozta” a fosszilis energiahordozók környezetbarát energiahordozókkal való kiváltásának problémáját. Az olajkészletek korlátozottsága mellett a bizonytalan kitermelés és a folyamatosan növekvő árak a bioüzemanyagok felé irányítják a politikai döntéshozók és a befektetők figyelmét. Az olajimportőr országoknak a bioüzemanyag-gyártás nyersanyagainak hazai termelése lehetővé teszi importköltségeik visszafogását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését, valamint a mezőgazdasági termelők jövedelem-színvonalának javítását. A bioüzemanyagok elterjedése ugyanakkor enyhíti a kapacitása határán dolgozó olajfinomító ipar üzemanyag-ellátási terheit is, ami jelentős mértékben hozzájárul(t) az üzemanyagárak emelkedéséhez.
Ma támogatás nélkül a bioüzemanyag-gyártás azonban csak technológiai innováció hatására válhat gazdaságilag versenyképessé a fosszilis tüzelőanyagok mellett. Így az olajfüggőség helyett, illetve mellett bioüzemanyag- vagy élelmiszerfüggőséget idézhet elő a bioüzemanyag-előállítás ésszerűtlen növelése. Annak ellenére, hogy számos érv hangzik el a környezetvédelemben és a biztonságosabb energiaellátásban betöltött szerepéről, egyre világosabban látható az agrárpolitika szerepe. Ugyanis a takarmánytermelés már az utóbbi évtizedben sem tartott lépést a népesség növekedésével, ezért már középtávon is alternatív fehérjetakarmány és/vagy a DDGS, napraforgó és repcedara felhasználásának maximalizálása szükséges. A második generációs, cellulózalapú technológia elterjedésével a bioüzemanyag-gyártás földrajzi kiterjesztése és a mezőgazdaság jövedelmezőségének javulása várható az érintett régiókban.
A bioüzemanyagok felhasználásával megtakarított üvegházhatású gázok mennyiségéről szóló tanulmányok pozitív hatásról számolnak be. Ugyanez vonatkozik az energiamérlegre is. A termelési költségek kalkulációja azt mutatja, hogy a bioüzemanyag használata egyelőre nem tudja megfékezni a nyersolajárak növekedését, ugyanis sokkal inkább a nyersolaj kiegészítéséről, mintsem kiváltásáról van szó. A két legnagyobb globális bioüzemanyag-piac ma az USA és Brazília, a nemzetközi beruházások célpontja pedig Brazília és Európa. Az EU olajimport-függősége aggodalomra ad okot, ráadásul a közlekedési ágazatra jut az olajfelhasználás 70%-a. Ugyanakkor az EU agrárpolitikája nem tartalmaz világos stratégiát az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2020-ra tagállami szinten legalább 10%-ra kell növelni a fosszilis üzemanyagok biokomponens-tartalmát. A 10%-os részarány teljesítéséhez az évi belső gabona-felhasználás 19%-a és a repcetermelés teljes mennyisége szükséges. A fosszilis üzemanyagok kiváltása a mai gabonatermelés legalább kétszeresét és a jelenlegi repce- és napraforgó-termelés 25-szörösét igényelné.
Magyarország más uniós tagállamhoz hasonlóan előírja, hogy a nemzeti piacon forgalmazott üzemanyagok bizonyos százalékának bioüzemanyagnak kell lennie, egyébként magasabb jövedéki adó terheli az üzemanyagot. A 2020. évi 10%-os kötelező felhasználáshoz 110-120 ezer hektár kukoricaterület, valamint 300-350 ezer hektár repce- és napraforgó-terület szükséges. Nagyobb volumenű bioüzemanyag-gyártás esetén az üzemek nyersanyagellátásának biztosítása kiemelt prioritás lesz. Ez felveti a kérdést, hogy a feldolgozók honnan és milyen áron szerzik be a gyártáshoz szükséges alapanyagot? -
Az élelmiszer-biztonság szabályozásának közgazdasági vetületei
Az élelmiszer-biztonság olyan speciális terület, ahol a kiadások hasznosulását a jellemző kockázatok előfordulási gyakoriságain és ezek okozott hatásain lehet mérni, azonban a hatások – különösen azok egy részének látens jellege miatt – rendkívül nehezen becsülhetők. A látens rész pontosabb meghatározásához fogyasztói elemzések szükségesek. Az élelmiszer-biztonság gazdasági vetületének vizsgálatánál a jóléti közgazdaságtan és a humántőke-modell játszhat szerepet. Ezek közül a nemzetközi gyakorlat a könnyebb kvantifikálhatóság miatt elsősorban a humántőke-modellt alkalmazza. Az élelmiszer-biztonsági okokra visszavezethető megbetegedések gazdasági hatásait a háztartások, a vállalatok és az állam (ezen belül is kiemelten az ellátórendszerek) szintjén indokolt elvégezni. Az állami beavatkozás következtében kimutatható elmozdulások figyelembevételével becslés adható a szabályozás optimális szintjére vonatkozóan. A szabályozást ez esetben kizárólag a hatósági intézményrendszer fenntartására költött összeg reprezentálja, azonban a vizsgálat későbbi fázisaiban ez diverzifikálható. A modell figyelmen kívül hagyja az élelmiszer-biztonsági problémák közvetett hatásait is, amilyenek például a belső fogyasztásban való ágazati visszaesés és a nemzetközi piacképesség.
-
Társadalmi tőke az élelmiszergazdaságban: bizalom, szervezettség és összefogás
A bizalom és a közös akciókhoz való hozzájárulás közötti pozitív kapcsolat az egyén önmagára vonatkozó megítélésében a kutatásban igazolódott. A bizalmi szintet jónak ítélők egyértelműen hajlandóak az időbeli áldozatvállalásra, azonban a megfelelő szintű bizalom a pénzügyi hozzájárulásban már nem elegendő, itt már hiányzik a pozitív irányú kapcsolat. A bizalmi szint és mások időbeli és pénzbeli hozzájárulási hajlandósága közötti kapcsolat nem egyértelmű. A bizalmi szint növekedéséből nem következik automatikusan, hogy a gazdasági szereplők mások hozzájárulási hajlandóságát pozitívabbnak ítélnék.
Az ágazati szereplők szervezettségi szintje és az érdekérvényesítés gyakoriságának vizsgálatakor nem állítható, hogy az ágazatot szervezettebbnek vélők pozitívabbnak ítélnék az érdekérvényesítést is.
A szervezettségi szint és a bizalom közötti kapcsolat vizsgálatánál bebizonyosodott, hogy a kapcsolat nem szignifikáns, vagyis a magasabb szervezettségi szintből sem következik egyértelműen, hogy az ágazat szereplői jobban bíznának egymásban. -
Biohajtóanyagok helyzete Magyarországon
Ha a Magyarországon jelenleg tervezett összes bioetanol- és biodízel-üzem felépül, akkor kb. 2,6-3 millió tonna bioetanol és 400 ezer tonna biodízel előállítása válik lehetővé. Ez a mennyiség amellett, hogy jelentősen meghaladja a hazai 2010-es 5,75%-os bekeverési arányhoz szükséges mennyiséget, inputigényét tekintve már középtávon is jelentős importot tehet szükségessé. Ennek árfelhajtó hatása befolyásolhatja egyrészt a biohajtóanyag-előállítás gazdaságosságát, másrészt az állattenyésztésben és az élelmiszeriparban feszültségeket eredményezhet. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyenek a lehetőségek és a korlátok a biohajtóanyagok inputjában.
-
A biomassza témakör margójára
A biomassza hasznosítására irányuló, 80-as évek közepén készült feldolgozás felfogását és megoldásait, valamint napjaink kezdeményezéseit összehasonlítva szembetűnő, hogy
– a régebbi feldolgozás az elsődleges, másodlagos, harmadlagos biomassza komplex hasznosítását, ezen belül az élelmiszer-ellátás elsődlegességét hangsúlyozta, addig napjainkra az egyoldalúság jellemző, energetikai céllal;
– a korábbi felmérés az energianyerés valamennyi lehetőségével, feltételeivel, gazdaságosságával számolt, addig napjainkban a bioetanol, a biodízel és az égetés került előtérbe;
– míg az első kezdeményezés a melléktermékek és hulladékok hasznosításának nagy teret szentelt, napjaink megoldási kísérletei a szántóföldi főtermékekre és a fa felhasználására irányulnak;
– a biomassza jövőbeni ésszerű hasznosításában a hosszabb távú gondolkodás, a fenntarthatóság, a hatékonyság, decentralizáció, diverzifikáció érvényesítése, az újabb eljárások (másodlagos generációs üzemanyagok, lignocellulóz, mező-erdőgazdasági melléktermékek és hulladékok hasznosítása), az érdekek, célok harmonizálása ajánlatos, az élelmiszerellátás biztonsági és a klímaváltozás (légkörvédelem, alkalmazkodás) igényeinek kielégítésével. -
A paradigmaváltás szükségességének jelei a mezőgazdaságban
A paradigmaváltás szükségességét jelzi a mezőgazdaságban a lakto-vegetariánus táplálkozási forma terjedése, ami érinti az alapanyag-termelést, a környezetet, a szociális aspektusokat, a gazdag-szegény, a fejlett-fejletlen országok stb. viszonyát, a gazdálkodók jövedelmét, az üzemek számának csökkenését. Az előzőnél nem kisebb jelentőségű és kényszerítő körülmény a természet- és környezetvédelem határozott előtérbe kerülése és a globális klímaváltozás ténye.
-
Kialakulóban a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat
Magyarország fejlődésének megvalósítására példátlan lehetőség nyílik az elkövetkezendő években. Ebben nagy szerepet játszik a vidékfejlesztési források hatékony felhasználása. Ennek érdekében a résztvevő önkormányzatokat, vállalkozókat, civil szervezeteket, helyi közösségeket, vagyis a szereplőket és a fejlesztési folyamatokat célszerű hálózatba tömörítve működtetni, az európai uniós és a hazai jogszabályoknak megfelelően. Ezt szolgálja a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat intézményrendszere, amely információáramlással, tanácsadással, tapasztalatok és a gyakorlatok cseréjével, képzéssel, térségközi és nemzetek közötti együttműködéssel, projektgenerálással, többszereplős fejlesztésekkel, folyamatsegítéssel, partnerség elvén nyugvó együttműködés ösztönzésével segíti a vidékfejlesztés hatékony megvalósítását.