Blog

  • A magyar vidéki lakosság és a mezőgazdasági gazdálkodók hozzáállása a klímaváltozás kérdéséhez

    A tanulmány a European Social Survey legutóbbi, 10. hullám (demokrácia, digitális társadalmi kapcsolatok) felmérésből származó adatokat elemezte, hogy azonosítsa a gazdálkodók és a nem gazdálkodók, illetve a vidéki és a városi lakosok közötti, az éghajlatváltozással kapcsolatos felfogásbeli különbségeket Magyarországon. Különösen fontos kérdés volt, hogy a válaszadók Schwartz-féle értékskálán való elhelyezkedése milyen irányban befolyásolja a klímakérdésekre adott válaszaikat. Vajon az altruista, egoista vagy hedonista értékek az elsődleges mozgatóerők a klímaattitűdök mögött?
    Szignifikáns különbség található a vidéki és a városi lakosok között a klímaváltozással kapcsolatos személyes felelősség tekintetében, mivel a városi populáció inkább érez felelősséget a klímaváltozás mérséklésében, mint vidéki társaik. Ugyanez az eltérés nem figyelhető meg a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom érzése terén. Ezzel szemben a mezőgazdasági ágazatban érdekeltek kevesebb személyes felelősséget éreznek, mint a más ágazatban dolgozók. Az idősebbek és a férfiak kisebb valószínűséggel érzik magukat felelősnek az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséért. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a városi területeken élők, a vallásos érdeklődésűek nagyobb felelősséget éreznek. A politikai nézetek befolyásolják a felelősségérzet és a nem, a mezőgazdasági érdekeltség, valamint a tudományba vetett hit összefüggéseit. Ugyanezek a csoportok, illetve a politikai skálán baloldalon elhelyezkedők szintén jobban aggódnak az éghajlatváltozás miatt. Az aggodalom azonban nincs összefüggésben az életkorral, és a férfiak kevésbé aggódnak az éghajlatváltozás miatt, mint a nők. A személyes élvezeteket előtérbe helyező válaszadók kisebb valószínűséggel érzik magukat felelősnek az éghajlatváltozás hatásainak csökkentéséért, míg az altruista válaszadók sokkal jobban aggódnak a klímaváltozás miatt. Az értékskálák összehasonlításakor a hedonista értékek sokkal hangsúlyosabbaknak bizonyultak mind a vidéki, mind a mezőgazdaságban tevékenykedők körében.

  • A fenntartható bioüzemanyag-termelés lehetőségei Magyarországon a BIKE projekt eredményei alapján

    Az Európai Unió stratégiai célként kezeli a megújuló energiatermelés növelését, amelynek jelentőségét a klímapolitikai célkitűzések mellett az orosz–ukrán háború kirobbanása miatt kialakuló energiapiaci válság is tovább erősíti. A növényi alapú bioüzemanyagok esetében az EU felismerte, hogy az energetikai célú növényi biomassza termelésének fokozódása veszélyeztetheti az élelmezésbiztonságot és növelheti az üvegházhatású gázok kibocsátását. E kockázatok mérséklése érdekében az Unió törekszik a megfelelő szabályozási környezet kialakítására, és támogatja a gyakorlati megoldásokat kereső kutatási projekteket. A bioüzemanyag alapanyag iránti többletigény kielégítésének egyik módja az alacsony közvetett földhasználat-változás kockázattal járó biomassza-alapanyag termelés lehet. A BIKE projektben elvégzett kutatások középpontjában egyrészt az energetikai célú növénytermesztés potenciális célterületeinek lehatárolása (beleértve a feldolgozó kapacitás vizsgálatát), másrészt a termesztésbe vonható növények köre és a hozamnövelés lehetőségei álltak. Az EU a RED II irányelvben és annak végrehajtási rendeletében a fejlett bioüzemanyagok növekvő arányú felhasználását írja elő a közlekedésben, illetve a hagyományos bioüzemanyagok esetén a közvetett földhasználat-változás szempontjából alacsony kockázatúnak minősített alapanyagok felhasználását részesíti előnyben. Továbbá a termelők számára meghatározza azokat a termelési és egyéb gazdaságossági feltételeket, amelyek biztosítják az alacsony kockázatú és fenntartható alapanyag-termelést. Az Unió piaci beavatkozási logikája szerint e szabályozások révén a piaci szereplők hajlandóak lesznek „piaci prémiumot” fizetni a gazdálkodóknak azért, hogy az előírásoknak megfelelő mennyiségű és minőségű bioüzemanyag-alapanyagot fenntartható módon állítsák elő. Az EU stratégiai céljainak elérése alapvetően azon múlik majd, hogy miként lehet a most kialakuló szabályozási környezetet a gazdálkodói gyakorlatba hatékonyan átültetni.

  • Mikor – Hol – Hogyan? – Külső tényezők hatása az élelmiszeripari vállalatok jövedelmezőségére

    Az élelmiszeriparban működő vállalkozások nyereségtermelő képességét számos külső adottság is befolyásolja. A külső faktorok jövedelmezőségre gyakorolt hatását mérhetővé tenni azonban összetett módszertani kérdésekhez vezet. Jelen elemzésünkben az élelmiszergyártó vállalkozások jövedelmezőségét és az azt befolyásoló támogatási, illetve versenytársi környezet hatását lineáris modell alkalmazásával vizsgáljuk. Célunk azonosítani vállalati, iparági és területi (megyei) időtényezők hatását a ROA- és ROE-mutatók követésével 2011 és 2021 időszak között. Eredményeink határozottan alátámasztják a céghatások dominanciáját a magyar élelmiszeriparban, hiszen ezek a hatások a vállalati jövedelmezőség varianciájának 27,95%-át teszik ki. A ROA szórásához a tevékenység, az évek és a megyék hatásai 25,57%-kal, 25,52%-kal, illetve 20,96%-kal járultak hozzá. Az alkalmazott módszertől függetlenül a vállalati hatás dominanciája és az évek, illetve megyék hatásának viszonylag gyengébb jelenléte elemzésünkben megerősíti a korábbi nemzetközi tudományos megállapításokat.

  • A terroir összetevői – és amit a borászok gondolnak róla

    A tanulmány tárgya a terroir és annak értelmezése a hazai borászok szemszögéből. A terroirkutatások a nemzetközi szőlő- és borgazdasági folyamatok fontos elemei. A két fő irányt az angolszász kutatások – melyek elsősorban a terroir természeti összetevőire koncentrálnak –, illetve a francia vonal –, melyek ma már főként a terroir társadalmi hátterét vizsgálják, adják. A földrajz szempontjából fontos a terroir beillesztése a geográfia fogalomrendszerébe, elhelyezni azt a vidék-táj rendszerben. A tanulmány első fele ezeket az elemeket tartalmazza. A hazai terroirkutatások jelenleg elsősorban a természeti tényezőkre helyezik a hangsúlyt, és vizsgálják a klimatikus vagy éppen vízrajzi összetevőket. Ugyanakkor még nem sikerült megalkotni a magyar terroir fogalmát, sőt a közelében sem járunk annak, hogy egységesen tudjuk értelmezni azt. Ehhez lenne segítség, ha az ágazat szereplőit is megkérdeznénk. A tanulmány második fele egy kérdőíves felmérés értelmezése, mellyel 179 magyarországi borászt, cégtulajdonost kérdeztem meg arról, mit is gondol a terroirról. A kérdőív lefedte a terroir válaszadók szerinti értelmezését, a fogalom területi lehatárolhatóságát. Külön kérdések vonatkoztak a terroir természeti és társadalmi összetevőire, mely természeti tényezők a terroir legmeghatározóbb elemei, illetve mely társadalmi faktorok módosíthatják ezeket. A kérdőívek feldolgozása során fontos szempont volt, mely válaszadók mely borvidékekről érkeztek, hiszen eredeti prekoncepciónk szerint a borvidéki környezet meghatározza a terroir természeti és társadalmi értelmezését. Ez bizonyos esetekben beigazolódott (pl. a Csongrádi borvidékről kapott válaszok), máskor viszont az adott borvidék terroir felé való elköteleződése ellenére nem (pl. Tokaji borvidék). Összefoglalásképpen elmondható, hogy a magyar borászok a terroirt főleg természeti alapon képzelik el, melyekhez a társadalmi szerep és összetevők csak kiegészítő elemeket adnak. A meglehetősen zavaros eredetvédelmi rendszer szintén nehézkessé teszi a terroir konstruktív használatát és értelmezését. Érdemes lenne a szisztémát felülvizsgálni és a jelenlegi viszonyokra jobban alkalmazhatóvá tenni.

  • Fenntarthatóság, felelőségvállalás, tőkepiaci értékítélet

    Az elmúlt két évtized nemzetközi szintű kezdeményezései és az azokra visszavezethető nemzetközi, nemzeti szabályozások, ösztönzések és tényleges cselekmények jelentős elmozdulást mutattak a föld és ezzel együtt az emberiség fennmaradásának biztosítása érdekében, de több részcél megvalósításában még lemaradás, késés tapasztalható.
    A 2030-ra kitűzött elsődlegesen globális klíma-, de emellett fenntarthatósági és szociális célok elérése sok akadályba ütközik, hiszen a több évtized alatt kialakult termelési-szolgáltatási folyamatok e tekintetben nem a megfelelő gyakorlatot jelentik. Az ezekben történő változtatás, azaz az átállás nem csupán szándék kérdése, hanem mind a tulajdonosi, mind a menedzseri, mind a fogyasztói oldal érdekeltségét is ki kell elégíteni, és az így harmonizált erőforrások felhasználásával időarányosan közelíteni, majd elérni a célokat. A felelős gondolkodás önmagában nem elegendő motiváció az érintettek részéről, ugyanis az átállással kapcsolatos tevékenységeket finanszírozni is szükséges, és a befektetők elvárják a hatékony megtérülést. Jelen tanulmány célja e finanszírozási források jellemzőit, típusait, felhasználásának területeit bemutatni a 2023-as évig közzétett adatok alapján, kiemelve a nemzetközi és hazai trendeket, valamint az e tekintetben előremutató együttműködéseket. Üzleti alapon a zöldtípusú befektetések finanszírozása bizonyul a legkedvezőbb megtérülést prognosztizáló finanszírozásnak, valamint a társadalmi felelősségvállalás szerepe is egyre jobban érvényesül, de az ezekbe történő befektetések támogatottságuk ellenére is kockázatosabbak. Magyarország a környezeti, szociális és vállalatirányítási (ESG) területeken a fenntarthatósági törekvések tekintetében élenjáró, az Európai Unió átlagához képest jól teljesít, de az ezt szolgáló befektetések még mindig nagyon alacsony szinten állnak az összes befektetéshez képest mind értékben (1,6%), mind az értékpapírok számát (5,2%) tekintve. A fenntarthatóság kialakítása az egész emberiség érdeke, megvalósításában a tőkeerős befektetők szerepe nélkülözhetetlen, a kormányzatoknak az ESG-típusú befektetések megtérülését szükséges támogatniuk.

  • Nemzeti válaszok az agrártermelés modernizációs kihívásaira az EU 2023–27 közötti tervezési időszakában

    A KAP – Közös Agrárpolitika – a kohéziós politikával együtt még mindig nagy súlyt képvisel az EU költségvetésében: a források közel egyharmadát (31,3%) a mezőgazdaság és a vidéki területek támogatására fordítják. Az SPR (Strategic Plan Regulation; Stratégiai terv rendelet) meghatározta a tagállamonkénti juttatásokat mind a pillérek, mind az egyes ágazatok számára. Az SPR értelmében 2023 és 2027 között összesen 260,5 milliárd eurót különítenek el a KAP számára, amelynek 77%-át az EMGA (Európai Mezőgazdasági Garanciaalap, European Agricultural Guarantee Fund, EAGF), 23%-át pedig az EMVA (Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, Agricultural Fund for Rural Development, EAFRD) kapta. A tagállamok különböző mértékben részesülnek ezekből az alapokból. Abszolút értékben Franciaország, Németország és Spanyolország kapja a legtöbb támogatást az EMGA-ból. Ez az alap finanszírozza az egyes ágazatokban végrehajtott beavatkozásokat is, amelyekben Olaszország, Görögország és Franciaország a legnagyobb kedvezményezettek. Az EMVA-ból Franciaország, Olaszország és Lengyelország kapja a legmagasabb összegeket. Összegezve, még mindig egyértelmű aszimmetria figyelhető meg az alapok tagállamok közötti relatív részesedése tekintetében: az „új” tagállamok (a 2004 óta csatlakozott tagállamok) (EU13) az EMGA-kiutalások kevesebb mint 26%-át kapják, de az EMVA-kiutalások 36%-át. Ez a mezőgazdasági és vidéki területek strukturális fejlesztésének sajátos kihívásait hivatott tükrözni, amelyekhez az EMVA megfelelőbb eszközökkel rendelkezik. Az EMVA-t azonban nemzeti forrásokból kell társfinanszírozni, ezért költségvetési szempontból kevésbé vonzó. Ha a pénzügyi juttatásokat a mezőgazdasági hasznosítási terület UAA (Utilised Agricultural Area; mezőgazdasági hasznosítású területek) tekintetében fejezzük ki, még mindig jelentős különbségek mutatkoznak, különösen az új tagállamok tekintetében.