Blog

  • Költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer

    Az MTA TAKI – MTA MGKI új költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerét az elmúlt 40 évben beállított hazai szabadföldi trágyázási tartamkísérletekben kapott összefüggésekre alapozva hoztuk létre. Szabadföldi kísérletekben való tesztelését (az új fajtákhoz, hibridekhez hasonlóan) 2004 és 2006 között jellegzetes hazai talajokon, őszi búza, kukorica és tavaszi árpa jelzőnövényekkel, a Nemzetközi Foszfor Intézet (IMPHOS) finanszírozásával végeztük el. Az összehasonlításban standard szaktanácsadási rendszerekként a Horváth József nevével fémjelzett Talajerőgazdálkodás Kkt rendszere és még inkább a MÉM NAK Intenzív rendszere szolgáltak. Az MTA TAKI – MTA MGKI új rendszer igazolta a megalkotásakor alkalmazott alapelvek, összefüggések helyes voltát: a MÉM NAK intenzív rendszer NPK adagjainak 40-60%-ával a MÉM NAK rendszerrel elérttel azonos, nagy termésszinteket biztosított, és alkalmazásával területegységenként a legnagyobb nettó jövedelmeket lehetett elérni.

  • Földreformok a világban és Magyarországon

    A földreformok különböző formában és hatékonysággal lezajlottak a 20. században. A világgazdaság perifériáján elhelyezkedő országok földreformjainak mozgatórugója elsősorban a politikában keresendő. A gazdasági indíttatású reformok kis számban fordultak elő, de ezek mögött is megtalálható a politikai akarat. Akár az ázsiai, akár a dél-amerikai megoldásokat vizsgáljuk, számos pontban hasonlóságot találhatunk a hazánkban, az elmúlt évszázadban lezajlott folyamatokkal. A szegénység megszűntetésére tett kísérletek a világ más régióiban is fontos szerepet töltöttek be. A földreformok mellékhatásai sok esetben a vidéket sújtották, holott elsődleges célja a vidék felzárkóztatása lett volna. A feldarabolásból eredően a bérmunkások elvesztették munkahelyüket, a sokszereplős gazdaságban a lobbyerő elveszett, a létrejött üzemek gyakran életképtelennek bizonyultak. A reformokban fontos kérdés a legitimitás, hiszen az uralkodó elit számára igazolni kell az intézkedések jogszerűségét.

  • Megjelent a Gazdálkodás Jubileumi Évkönyve

    2007. áprilisában volt ötven éve annak, hogy a Gazdálkodás első száma napvilágot látott. Ebből az alkalomból a Szerkesztőbizottság 2007. április 25-26-án Mosonmagyaróváron tudományos konferenciát szervezett, melynek anyaga különkiadásban megjelent. A jeles évfordulóról jubileumi évkönyv kiadásával is megemlékeztek.
    „Gazdálkodás Jubileumi Évkönyve, 1957-2007.” Szerkesztő: Csete László és Tenk Antal, Károly Róbert Kutató-Oktató Kht. Gyöngyös, 2007. 163 o.

  • Az eredményesség családfája

    Munkánkban arra törekedtünk, hogy felhívjuk a szakma figyelmét arra, hogy a tárgyalt ökonómiai fogalmak értelmezésében lényeges különbségek vannak. Ezek a fogalmak mindenképpen tisztázásra szorulnak annak érdekében, hogy mind a szakemberek, mind a leendő szakemberek ugyanazt értsék az egyes definíciók alatt.
    Vizsgálódásunkban az eredményesség fogalmából, mint legtágabban értelmezett definícióból indultunk ki. Véleményünk szerint az a vállalkozás eredményes, amely hatékony, likvid és versenyképes.
    Hatékonyság az eredmények (output) és ráfordítások (input) bármilyen kombinációja. Korábbi forrásokban a hatékonyságot gyakran a gazdaságossággal szinonim fogalomként kezelték. Ezt a kifejezést semmiképp sem szeretnénk a köznyelvből törölni, de a szaknyelvben előnyösebbnek találjuk a hatékonyság kifejezés használatát annak érdekében, hogy az egyes definíciók mindenki számára azonos jelentéssel bírjanak.
    Attól függően, hogy tartalmaz-e pénzértékben kifejezett eredmény vagy ráfordítás kategóriát, szó lehet pénzügyi (ökonómiai) hatékonyságról és technológiai (naturális) hatékonyságról. A szakirodalmi feldolgozásból is kiderült, hogy az egyes tudományterületek eltérő nevezéktant alkalmaznak. Ez természetes, hiszen kialakulásuk a szerves fejlődés következménye. Ugyanakkor rendkívül zavaró az eltérő fogalomhasználat ugyanazon gazdasági esemény értékelésében, megítélésében. Az eredménykategóriák az üzemtan nevezéktana szerint lehetnek: hozam, termelési érték, jövedelem; a ráfordítás kategóriák pedig: föld, munkaerő, termelési eszközök, vagy pénzben kifejezve termelési költség. A számvitel ettől eltérő megnevezéseket alkalmaz. Eredménykategória az üzemi, üzleti, a szokásos vállalkozási, az adózás előtti és az adózott eredmény. Ráfordítás alatt a számvitel a költségeket, máskor a kiadásokat érti. Az üzemtani ráfordítás kategória a számvitelben döntően a készletek felhasználását jelenti. Termelési értékkel a számvitel nem kalkulál, és még folytathatnánk a félreértésekre okot adható nevezéktani különbségeket.
    A probléma áthidalására az alábbiak javasolhatók: bármely tudományterületi hatékonysági elemzés is történjen, a kiindulási alapot követve célszerű kiegészíteni a következő jelzőkkel a speciális nevezéktant, a hatékonyság két (ökonómiai, naturális) alapkategóriáján belül négy mutatócsoportnak megfelelően
    – ellátottsági mutatók, melyek ráfordítás-ráfordítás (input-input) hányadosai;
    – igényességi mutatók, melyek ráfordítás-eredmény hányadosai (input-output);
    – termelékenységi mutatók, melyek eredmény-ráfordítás hányadosai (output-input);
    – eredmény-arányossági mutatók, melyek az eredmény-eredmény (output-output) hányadosként előálló mutatók.
    A termelékenység kategóriáján belül, illetve azon túlmutatóan tárgyalható a jövedelmezőség fogalma, amely a jövedelem és bármely ráfordítás, vagy eredménykategória hányadosaként áll elő. Jövedelemtermelőnek tekinthető az a tevékenység, melynek termelési értéke (számviteli értelemben hozama) meghaladja a termelés költségeit (számviteli értelemben ráfordításait, kiadásait). A jövedelem tehát egy különbség eredménye. A jövedelmezőség viszont arányszám, ahol is a számlálóban maga a jövedelem áll, a nevezőben pedig bármely ráfordítás- vagy eredménytípusú kategória szerepelhet. Például árbevétel arányos jövedelem, vagy költségarányos jövedelem. Ez utóbbit a nemzetközi szakirodalom is használja, Return on Sales (ROE) elnevezéssel.
    Az eredményesség elérésének második kritériuma a vállalati versenyképesség, amely a hatékonyságon túlmenően a vállalkozáson belüli és kívüli (pl. piacképesség, ökológiai tényezők figyelembe vétele stb.) tényezőkhöz való alkalmazkodás képességét jelenti.
    A harmadik tényező a likviditás. Likviditás alatt értjük a vállalkozás azon képességét, hogy fizetési kötelezettségeinek határidőn belül képes eleget tenni.
    Véleményünk szerint egy üzleti vállalkozás (tevékenység) akkor eredményes, ha hatékony, versenyképes és likvid.

  • A búzatermésátlag táblánkénti előrejelzése (Új termelési függvény alkalmazásának előnyei)

    A bajor mezőgazdasági minisztériumban őrzött táblatörzskönyvek 612 db táblája ellenőrzött és hiteles adatainak felhasználásával, éspedig három egymás utáni év azonos tényezőinek értékeiből összeállított adatmátrix számítógépre vitelével szerzők azt keresték, hogy létezik e olyan függvény, melynek segítségével a mezőgazdasági termelőtáblán működő és ható összes tényező (paraméter) – mint független változó – hatását a jelentkező terméseredményre (függő változóra) egzakt módon ki lehetne számítani. E tényezők a tápanyagok, a növényvédő szerek, a művelés számadatai, a kitettség és a fekvés egzakt mérőszámai, a talajművelés és ápolás számszerűsíthető értékei, és a klíma stb. jellemző számai. Első eredményként a szerzők eljutottak 13 konkrét tényező értékelhetőségéig. Itt nem álltak meg, és végül elértek 38 tényező, gyakorlatilag a megfogható összes paraméter hatásának kiszámítását végző függvény megalkotásáig. Ezen összes tényező előzetes adatait a nyert függvénybe helyettesítve ki lehet számítani a várható terméseredményt (illetve többi változót) közelítő pontossággal. (Az időjárás hatása azonban ezen belül még nincs felderítve.)

  • A Közös Agrárpolitika egyszerűsítése

    Az Európai Unió politikáit és joganyagát az összetettség irányába sodorják a 27 tagállam érdekeit egyaránt figyelembe vevő kompromisszumok. Az egyre bonyolultabb és átláthatatlanabb szabályozás mellett viszont az egyszerűsítésre kényszerítő igényt fogalmaznak meg a gazdasági szereplők és a szélesebb értelemben vett társadalom, az adófizetők. Éppen ezért napjainkban az Európai Unió egyik legsürgetőbb feladatává vált a közösségi joganyag, különösen pedig a Közös Agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése. Ennek érdekében az Európai Bizottság már jelentős erőfeszítéseket tett, amely folyamat legújabb állomását jelenti a Tanács napirendjén lévő azon javaslat, amely a közös agrárpiaci szabályozás alapját képező 21 CMO alaprendeletet egyetlen, átfogó jogszabályban foglalná össze.
    A 2006. december 18-án közzétett tervezet a KAP hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre irányadó alapvető szabályokat a technikai egyszerűsítés rendezőelvét követve foglalja egybe, vagyis főszabály szerint nem változtat a mögöttes politikákon. A szöveg azonban számos helyen eltér a CMO alaprendeletekben lefektetett szabályoktól, így például elhagyja a sertéshús intervenciós felvásárlásának lehetőségét, hatásköröket telepít a Tanácsról a Bizottságra, illetve az irányítóbizottsági eljárás rendszerét is megváltoztatja. A magyar érdekek azt kívánják, hogy a rendelet hatálya ne terjedjen ki a reform alatt lévő ágazatokra (zöldség-gyümölcs, bor), maradjon meg a sertéshús intervenciójának lehetősége, a stratégiailag fontos döntések meghozatala maradjon a Tanács hatáskörében, illetve a gabonaszektort érintő szabályok a gabona CMO alaprendelet szerint kerüljenek megfogalmazásra.

  • Egységes gazdaságtámogatás Németországban

    Az Európai Tanácsban 2003-ban meghozott luxemburgi megállapodásnak megfelelően az egységes gazdaságtámogatás bevezetéséhez Németországban kialakítottak egy sajátos és egyedülálló dinamikus hibrid modellt. A német adottságoknak és igényeknek megfelelően a támogatások egy része a gazdaságok történelmi (65%), míg a másik regionális (35%) értékekhez kötődik. Az eddigi tapasztalatok eredményeire támaszkodva kimutatható, hogy a rendszer gyakorlati alkalmazása a legfontosabb szektorokban az elvárt paramétereknek megfelelő. A német tapasztalatok hasznosak, hiszen a hazai, a tervek szerint szintén hibrid rendszer tervezése és kiépítése folyamatban van.

  • Versenyképes élelmiszergazdaság – élhető vidék (Négy tézis egy lehetséges fejlesztési politika körvonalainak meghatározásához)

    A 20. század végére globális termelési és kereskedelmi rendszerek alakultak ki az élelmiszergazdaságban. Ezek alapvető jellemzője, hogy a korábban általánosan alkalmazott piacvédelmi rendszerek lebomlásával párhuzamosan egyre inkább a termékek ára és minősége válik meghatározóvá. Az Európai Unió napjainkban még képes ugyan ideig-óráig fenntartani a „belső” piacok védelmét, ez azonban valószínűleg nem sokáig marad így. A 2007-13 időszakban olyan agrárgazdaság kialakítására indokolt törekedni, mely magában hordozza a hosszú távú, a mindinkább liberalizálódó és globalizálódó világgazdaság feltételrendszerei között is fenntartható fejlődés lehetőségét. (1) Ennek érdekében a magyar agro-ökológiai adottságokat messzemenően figyelembe vevő, a precíziós mezőgazdaság eszközeit sokoldalúan alkalmazó térszerkezet és térbeli munkamegosztás kialakítására van szükség. Ezeket figyelembe véve kell felhasználni a logisztikai rendszerek fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat is. (2) A vidéki népesség megtartásában, a tájban levő lehetőségek kiaknázásában kiemelkedő jelentősége lehet a kis és közepes méretű élelmiszeripari üzemeknek. Ezek kialakításában a rendszerszemlélet következetes alkalmazására épülő, a termékpálya minél nagyobb részét magában foglaló szövetkezeteknek a jelenleginél nagyobb szerepet célszerű kapniuk. Csökkenteni kell azon esetek számát, amikor a támogatások pusztán a nyersanyag előállításának lehetőségét teremtik meg. (3) A nagyméretű kiskereskedelmi rendszerek térhódításával párhuzamosan fokozódik ezek nyomása a beszállítók felé. A késedelmes fizetések, a minden alapot nélkülöző egyéb fizetési kötelezettségek kikötése közgazdasági lényegét tekintve eszközátadást jelent, mely azonban a jelenlegi információs rendszerekben és adójogszabályokban nem tükröződik. Az ilyen esetek rendszeres nyilvántartása és az erre alapozott adóztatás komplex rendszerének kidolgozása alapvető fontosságú feladat a vertikum egészére jellemző egyensúlytalanságok csökkentése érdekében. (4) A magyar agrárium versenyképessége alapvetően belföldön dől el. Ennek érdekében vissza kell adni a magyar fogyasztó hazai termékekbe vetett bizalmát. Ez a jelenlegi élelmiszerbiztonsági rendszer radikális átalakítását követeli meg.