2007. áprilisában volt ötven éve annak, hogy a Gazdálkodás első száma napvilágot látott. Ebből az alkalomból a Szerkesztőbizottság 2007. április 25-26-án Mosonmagyaróváron tudományos konferenciát szervezett, melynek anyaga különkiadásban megjelent. A jeles évfordulóról jubileumi évkönyv kiadásával is megemlékeztek.
„Gazdálkodás Jubileumi Évkönyve, 1957-2007.” Szerkesztő: Csete László és Tenk Antal, Károly Róbert Kutató-Oktató Kht. Gyöngyös, 2007. 163 o.
Blog
-
Megjelent a Gazdálkodás Jubileumi Évkönyve
-
A társadalmi aszimmetriák feltárása és kezelése
„A társadalmi aszimmetriák feltárása és kezelése közgazdasági és más eszközökkel” című doktori program bejelentésére két évvel ezelőtt került sor. Már több doktori téma kidolgozása indult el a programon belül. A vizsgálatok tárgyát az összefüggő kistérségek képezik, amelyek ökológia, ökonómiai, társadalmi és szociális szempontból közösen kezelhető egységet képeznek. Az így lehatárolható térségek egy-egy témát képviselnek, majd ezek vertikális feldolgozásában a különféle állapotjellemzők (gazdasági, népesedési, foglalkoztatási, jövedelmi stb.) értékelését adják. Végül a program teljes szintézise útján jöhetnek létre a gyakorlati végkövetkeztetések a kezelés módjára, az ajánlott intézkedésekre, a szükséges beavatkozásokra és a folyamatok célszerű befolyásolására. A program gyakorlati irányultsága mellett elméletileg is pozícionált vidékfejlesztés, ami társadalomtudományi alapját képezi a felsőoktatás idevonatkozó diszciplínáinak.
-
Élelmiszer-biztonság és -minőség a WTO tükrében
Az élelmiszerek és mezőgazdasági termékek egyedülállóak abban, hogy potenciális biológiai veszélyt jelentenek az emberi, növényi, állati egészségre. Az egészségi kockázatok kivédésére szánt SPS intézkedések azonban potenciális kereskedelmi korlátot jelentenek. Az 1995. évi SPS megállapodás a korlátok visszaszorítását tűzte ki célul. A piaci korlátok csökkenése szerény volt, mégis nagy figyelem fordult az SPS intézkedések felé a kereskedelmi tárgyalások alkalmából.
-
Egységes gazdaságtámogatás Németországban
Az Európai Tanácsban 2003-ban meghozott luxemburgi megállapodásnak megfelelően az egységes gazdaságtámogatás bevezetéséhez Németországban kialakítottak egy sajátos és egyedülálló dinamikus hibrid modellt. A német adottságoknak és igényeknek megfelelően a támogatások egy része a gazdaságok történelmi (65%), míg a másik regionális (35%) értékekhez kötődik. Az eddigi tapasztalatok eredményeire támaszkodva kimutatható, hogy a rendszer gyakorlati alkalmazása a legfontosabb szektorokban az elvárt paramétereknek megfelelő. A német tapasztalatok hasznosak, hiszen a hazai, a tervek szerint szintén hibrid rendszer tervezése és kiépítése folyamatban van.
-
Versenyképes élelmiszergazdaság – élhető vidék (Négy tézis egy lehetséges fejlesztési politika körvonalainak meghatározásához)
A 20. század végére globális termelési és kereskedelmi rendszerek alakultak ki az élelmiszergazdaságban. Ezek alapvető jellemzője, hogy a korábban általánosan alkalmazott piacvédelmi rendszerek lebomlásával párhuzamosan egyre inkább a termékek ára és minősége válik meghatározóvá. Az Európai Unió napjainkban még képes ugyan ideig-óráig fenntartani a „belső” piacok védelmét, ez azonban valószínűleg nem sokáig marad így. A 2007-13 időszakban olyan agrárgazdaság kialakítására indokolt törekedni, mely magában hordozza a hosszú távú, a mindinkább liberalizálódó és globalizálódó világgazdaság feltételrendszerei között is fenntartható fejlődés lehetőségét. (1) Ennek érdekében a magyar agro-ökológiai adottságokat messzemenően figyelembe vevő, a precíziós mezőgazdaság eszközeit sokoldalúan alkalmazó térszerkezet és térbeli munkamegosztás kialakítására van szükség. Ezeket figyelembe véve kell felhasználni a logisztikai rendszerek fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat is. (2) A vidéki népesség megtartásában, a tájban levő lehetőségek kiaknázásában kiemelkedő jelentősége lehet a kis és közepes méretű élelmiszeripari üzemeknek. Ezek kialakításában a rendszerszemlélet következetes alkalmazására épülő, a termékpálya minél nagyobb részét magában foglaló szövetkezeteknek a jelenleginél nagyobb szerepet célszerű kapniuk. Csökkenteni kell azon esetek számát, amikor a támogatások pusztán a nyersanyag előállításának lehetőségét teremtik meg. (3) A nagyméretű kiskereskedelmi rendszerek térhódításával párhuzamosan fokozódik ezek nyomása a beszállítók felé. A késedelmes fizetések, a minden alapot nélkülöző egyéb fizetési kötelezettségek kikötése közgazdasági lényegét tekintve eszközátadást jelent, mely azonban a jelenlegi információs rendszerekben és adójogszabályokban nem tükröződik. Az ilyen esetek rendszeres nyilvántartása és az erre alapozott adóztatás komplex rendszerének kidolgozása alapvető fontosságú feladat a vertikum egészére jellemző egyensúlytalanságok csökkentése érdekében. (4) A magyar agrárium versenyképessége alapvetően belföldön dől el. Ennek érdekében vissza kell adni a magyar fogyasztó hazai termékekbe vetett bizalmát. Ez a jelenlegi élelmiszerbiztonsági rendszer radikális átalakítását követeli meg.
-
A főbb szántóföldi növények termelése és az állatállomány alakulásának kilátásai
A mindenkori gazdaságpolitikának nagy szüksége van a mezőgazdasági folyamatok összetevőinek megismerésére, a hatások-ellenhatások múltbeli feltérképezésére ahhoz, hogy a jövő agrárstratégiáját már ezek figyelembevételével alakítsa ki. A vizsgálatok a múltbeli tendencia folytatásaként a búza, a kukorica vetésterületének csökkenését, illetve a napraforgó növekedését vetítik előre. A termésmennyiségek prognózisa azt mutatta, hogy a búza, a kukorica és a napraforgó esetében emelkedés várható, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban fel fog erősíteni. Az állatállomány trendjének öt éves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, hogy ha a múltbeli tendenciák tovább folytatódnak a sertés- és a szarvasmarha-állomány további csökkenésére, valamint a baromfiállomány mérsékelt ütemű növekedésére lehet számítani. A múltbeli ciklikus folyamatok folytatódását feltételezve az állatállomány ciklusára várhatóan konjunktúra lesz jellemző. Ez a szarvasmarha, a sertés csökkenő alaptendenciáját valószínűleg mérsékli, a baromfi-termelés növekedését pedig erősíti.
-
Ültetvényerdők szerepe a távlati földhasználatban
Az ültetvényerdők elterjedését az erdők szociális, jóléti szolgáltatásai iránti igények idézték elő. Ma világszerte elterjedt a fenyők, nyárak, Eucalyptus minősített fajtáinak mezőgazdasági földeken agronómiai módszerekkel való termelése. A világ hengeresfa ellátásának egyharmada az összes erdőterület 3-5%-át kitevő ilyen ültetvényekből származik. Hazánk klímája kedvező az akác és a nyárak telepítésére. A tanulmányban közölt kísérleti eredmények meggyőzőek az eljárás hazai bevezetéséhez. Az évi fanövedék hektáronként azonos 4-5 t búza árával, a belső kamatláb 7,4-8,7%. A kitermelt faanyag különböző megmunkálások után versenyképes export árualap, komparatív előnyökkel, kedvező RCA indexszel. Nagy szerepet kaphat az akác az energiatermelésben is.
Az agrár-szerkezetváltás igénye már folyamatosan felmerült. Az AKI tesztüzemi vizsgálatai szerint a vetésterület közel harmada az agrártámogatások mellett is veszteséges. Az élelmiszerek világpiaci helyzetét és az agrártámogatások rendszerének változásait figyelembe véve az AKI 450-650 ezer ha szántón művelési ág változást tart szükségesnek. A kivonásra kerülő földek mintegy fele alkalmas az akác és a nemes nyár ültetvényszerű telepítésére. A telepítések hozadéka tovább növelhetné a fatermékek exportját. Az állományok fejlődésével lehetőség nyílik a fa kémiai (cellulóz, metanol stb.) feldolgozására. Az ültetvényerdők intenzív kultúrának tekinthetők, ahol magas élőmunka igény jelentkezik. Itt az alulképzett munkaerő, fiatal és idős korúak foglalkoztathatók. A távlati földhasználattal kapcsolatos döntések meghozatalához gazdaságossági számítások, különböző hatékonysági vizsgálatok mielőbbi megindítása kívánatos. A rentábilis földhasználat kialakításához a vidékfejlesztési forrásokból évi 20-25 ezer ha erdő telepítése célszerű. -
A vidéki turizmus szerepe az Észak-Magyarország Régióban, különös tekintettel a vidékfejlesztésre a 2007-13. évi agrár- és vidékpolitika tükrében
Észak-Magyarország három megyéje közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legjelentősebb a magánszállásadás szerepe, a vendéglátók 50,5%-a található itt, Hevesben 41,6%-a, miközben Nógrád megyében 7,9%-a. Észak-Magyarország magánszállás férőhelyeinek eloszlása a 2005-ös adatokat vizsgálva területileg meglehetősen egyenlőtlen. A magánszálláshelyeken belül a 2005-ös adatok alapján a falusi szállásadás szálláshelyei 58%-ot tesznek ki, mellyel a régió eltér az országos megoszlástól. A legtöbb mutató vonatkozásában megállapítottuk, hogy a régió megyéinek falusi szállásadással, illetve magánszállásadással rendelkező települései társadalmi-gazdasági fejlettsége, illetve folyamatai sok tekintetben kedvezőtlenebbek az ilyen szállásadással rendelkező települések vidéki átlagánál, mely alapvetően meghatározza a helyi idegenforgalom jövőjét.
Területileg lényegében négy nagy csomópontot lehet elkülöníteni, ahol a magánszállások népességre vetített aránya kiugróan magas: Aggtelek térsége, Zemplén, Mátra-Bükk térség és a Tisza-tó környéke. A falusi szállásadásban a három megye közül csak Nógrádban csökkent a vendégéjszakák száma 2000-hez képest 2005-ben, míg a másik két megyében a vidéki átlagot meghaladó növekedés történt. A fizetővendéglátásban ezzel szemben míg vidéken a vendégéjszakák száma jelentős mozgások mellett lényegében stagnált, addig a régióban lassú, folyamatos a csökkenés.
A vizsgált években Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben differenciálódás, Nógrád vonatkozásában viszont kismértékű kiegyenlítődés játszódott le. A három megyét összehasonlítva a legnagyobb területi különbségeket Borsod-Abaúj-Zemplénben találjuk, s a nagyjából hasonló alaphelyzetből induló Heves és Nógrád megyék pályái elváltak egymástól. E folyamatnak köszönhetően Heves megyében a magánszállások vendégéjszakái vonatkozásában jóval nagyobb területi különbségeket találunk, mint Nógrádban.
A magánszállásadással rendelkező települések közül csak 4 jellemezhető komplex versenyelőnnyel idegenforgalmi szempontból, míg 46 többtényezős versenyelőnnyel. E települések hosszabb távon is a régió legmeghatározóbb települései magánszállásadás vonatkozásában. Sajnálatos módon a magánszállásadással rendelkező települések többsége versenyhátrányos. Vizsgálatunk szerint igen nagy problémát jelent az elterjedtség és a kihasználtság. Nagyon sok olyan település van, ahol ezeken kívül még a település elöregedése is meghatározó, mely befolyásolja a magánszállásadás jövőbeli folyamatait.
A magánszállásadás társadalmi-gazdasági összefüggéseit vizsgálva elmondható, hogy a magánszálláshelyek 1000 lakosra vetített számára és a vendégéjszakákra a demográfiai és a szociális ismérvek nincsenek komolyabb hatással. Azaz ilyen szálláshelyek létesítésének nem volt feltétele a megfelelő szociális-demográfiai környezet, illetve ezek a szálláshelyek nem képesek megteremteni ezt a környezetet, bár a demográfiai helyzet meghatározó a helyi idegenforgalom jövője szempontjából. A komplex gazdasági változóval már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Azt állapítottuk meg, hogy az átlagnál magasabb magánszálláshely arány átlagos gazdasági volumennel párosul, míg az átlag feletti gazdasági teljesítés átlagos magánszállás adatokat ad településszinten. Feltételezhetően az erősebb gazdasági jelenlét az idegenforgalomban nem a magánszálláshelyek számának növekedésével, hanem a kereskedelmi szálláshelyek számával van szorosabb kapcsolatban, de ezt az összefüggést ebben a kutatásban nem elemeztük. Az erős magánszálláshely potenciálnak pedig nincsen meghatározó gazdasági ereje. A vizsgálatokból azt a tapasztalatot vonható le, hogy a magánszálláshelyek minden külső körülmények között megtalálhatóak, nemcsak az „elméletileg” megfelelő környezet biztosítása esetén.