Blog

  • A főbb szántóföldi növények termelése és az állatállomány alakulásának kilátásai

    A mindenkori gazdaságpolitikának nagy szüksége van a mezőgazdasági folyamatok összetevőinek megismerésére, a hatások-ellenhatások múltbeli feltérképezésére ahhoz, hogy a jövő agrárstratégiáját már ezek figyelembevételével alakítsa ki. A vizsgálatok a múltbeli tendencia folytatásaként a búza, a kukorica vetésterületének csökkenését, illetve a napraforgó növekedését vetítik előre. A termésmennyiségek prognózisa azt mutatta, hogy a búza, a kukorica és a napraforgó esetében emelkedés várható, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban fel fog erősíteni. Az állatállomány trendjének öt éves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, hogy ha a múltbeli tendenciák tovább folytatódnak a sertés- és a szarvasmarha-állomány további csökkenésére, valamint a baromfiállomány mérsékelt ütemű növekedésére lehet számítani. A múltbeli ciklikus folyamatok folytatódását feltételezve az állatállomány ciklusára várhatóan konjunktúra lesz jellemző. Ez a szarvasmarha, a sertés csökkenő alaptendenciáját valószínűleg mérsékli, a baromfi-termelés növekedését pedig erősíti.

  • Ültetvényerdők szerepe a távlati földhasználatban

    Az ültetvényerdők elterjedését az erdők szociális, jóléti szolgáltatásai iránti igények idézték elő. Ma világszerte elterjedt a fenyők, nyárak, Eucalyptus minősített fajtáinak mezőgazdasági földeken agronómiai módszerekkel való termelése. A világ hengeresfa ellátásának egyharmada az összes erdőterület 3-5%-át kitevő ilyen ültetvényekből származik. Hazánk klímája kedvező az akác és a nyárak telepítésére. A tanulmányban közölt kísérleti eredmények meggyőzőek az eljárás hazai bevezetéséhez. Az évi fanövedék hektáronként azonos 4-5 t búza árával, a belső kamatláb 7,4-8,7%. A kitermelt faanyag különböző megmunkálások után versenyképes export árualap, komparatív előnyökkel, kedvező RCA indexszel. Nagy szerepet kaphat az akác az energiatermelésben is.
    Az agrár-szerkezetváltás igénye már folyamatosan felmerült. Az AKI tesztüzemi vizsgálatai szerint a vetésterület közel harmada az agrártámogatások mellett is veszteséges. Az élelmiszerek világpiaci helyzetét és az agrártámogatások rendszerének változásait figyelembe véve az AKI 450-650 ezer ha szántón művelési ág változást tart szükségesnek. A kivonásra kerülő földek mintegy fele alkalmas az akác és a nemes nyár ültetvényszerű telepítésére. A telepítések hozadéka tovább növelhetné a fatermékek exportját. Az állományok fejlődésével lehetőség nyílik a fa kémiai (cellulóz, metanol stb.) feldolgozására. Az ültetvényerdők intenzív kultúrának tekinthetők, ahol magas élőmunka igény jelentkezik. Itt az alulképzett munkaerő, fiatal és idős korúak foglalkoztathatók. A távlati földhasználattal kapcsolatos döntések meghozatalához gazdaságossági számítások, különböző hatékonysági vizsgálatok mielőbbi megindítása kívánatos. A rentábilis földhasználat kialakításához a vidékfejlesztési forrásokból évi 20-25 ezer ha erdő telepítése célszerű.

  • A vidéki turizmus szerepe az Észak-Magyarország Régióban, különös tekintettel a vidékfejlesztésre a 2007-13. évi agrár- és vidékpolitika tükrében

    Észak-Magyarország három megyéje közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legjelentősebb a magánszállásadás szerepe, a vendéglátók 50,5%-a található itt, Hevesben 41,6%-a, miközben Nógrád megyében 7,9%-a. Észak-Magyarország magánszállás férőhelyeinek eloszlása a 2005-ös adatokat vizsgálva területileg meglehetősen egyenlőtlen. A magánszálláshelyeken belül a 2005-ös adatok alapján a falusi szállásadás szálláshelyei 58%-ot tesznek ki, mellyel a régió eltér az országos megoszlástól. A legtöbb mutató vonatkozásában megállapítottuk, hogy a régió megyéinek falusi szállásadással, illetve magánszállásadással rendelkező települései társadalmi-gazdasági fejlettsége, illetve folyamatai sok tekintetben kedvezőtlenebbek az ilyen szállásadással rendelkező települések vidéki átlagánál, mely alapvetően meghatározza a helyi idegenforgalom jövőjét.
    Területileg lényegében négy nagy csomópontot lehet elkülöníteni, ahol a magánszállások népességre vetített aránya kiugróan magas: Aggtelek térsége, Zemplén, Mátra-Bükk térség és a Tisza-tó környéke. A falusi szállásadásban a három megye közül csak Nógrádban csökkent a vendégéjszakák száma 2000-hez képest 2005-ben, míg a másik két megyében a vidéki átlagot meghaladó növekedés történt. A fizetővendéglátásban ezzel szemben míg vidéken a vendégéjszakák száma jelentős mozgások mellett lényegében stagnált, addig a régióban lassú, folyamatos a csökkenés.
    A vizsgált években Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben differenciálódás, Nógrád vonatkozásában viszont kismértékű kiegyenlítődés játszódott le. A három megyét összehasonlítva a legnagyobb területi különbségeket Borsod-Abaúj-Zemplénben találjuk, s a nagyjából hasonló alaphelyzetből induló Heves és Nógrád megyék pályái elváltak egymástól. E folyamatnak köszönhetően Heves megyében a magánszállások vendégéjszakái vonatkozásában jóval nagyobb területi különbségeket találunk, mint Nógrádban.
    A magánszállásadással rendelkező települések közül csak 4 jellemezhető komplex versenyelőnnyel idegenforgalmi szempontból, míg 46 többtényezős versenyelőnnyel. E települések hosszabb távon is a régió legmeghatározóbb települései magánszállásadás vonatkozásában. Sajnálatos módon a magánszállásadással rendelkező települések többsége versenyhátrányos. Vizsgálatunk szerint igen nagy problémát jelent az elterjedtség és a kihasználtság. Nagyon sok olyan település van, ahol ezeken kívül még a település elöregedése is meghatározó, mely befolyásolja a magánszállásadás jövőbeli folyamatait.
    A magánszállásadás társadalmi-gazdasági összefüggéseit vizsgálva elmondható, hogy a magánszálláshelyek 1000 lakosra vetített számára és a vendégéjszakákra a demográfiai és a szociális ismérvek nincsenek komolyabb hatással. Azaz ilyen szálláshelyek létesítésének nem volt feltétele a megfelelő szociális-demográfiai környezet, illetve ezek a szálláshelyek nem képesek megteremteni ezt a környezetet, bár a demográfiai helyzet meghatározó a helyi idegenforgalom jövője szempontjából. A komplex gazdasági változóval már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Azt állapítottuk meg, hogy az átlagnál magasabb magánszálláshely arány átlagos gazdasági volumennel párosul, míg az átlag feletti gazdasági teljesítés átlagos magánszállás adatokat ad településszinten. Feltételezhetően az erősebb gazdasági jelenlét az idegenforgalomban nem a magánszálláshelyek számának növekedésével, hanem a kereskedelmi szálláshelyek számával van szorosabb kapcsolatban, de ezt az összefüggést ebben a kutatásban nem elemeztük. Az erős magánszálláshely potenciálnak pedig nincsen meghatározó gazdasági ereje. A vizsgálatokból azt a tapasztalatot vonható le, hogy a magánszálláshelyek minden külső körülmények között megtalálhatóak, nemcsak az „elméletileg” megfelelő környezet biztosítása esetén.

  • Agrár- és vidékfejlesztési programok Magyarországon (2007-2013) – elért és várható eredmények

    A SAPARD-ban, az AVOP-ban és az NVT-ben rendelkezésre álló források a magyar agrárium és a vidéki gazdaság szerkezet-átalakításának, modernizálásának megkezdését szolgálták, a szükséges változások megvalósításához viszont szerények voltak. A három program tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos korábbi kételyek nem igazolódtak, a beadott pályázatok, támogatási kérelmek forrásigénye esetenként jelentősen meghaladta az előirányzott pénzügyi keretet. A fő célkitűzések, prioritások jórészt teljesültek, de néhány intézkedés megvalósulásában módosítást igénylő aránytalanságok is jelentkeztek.
    Több szerző mást-mást emel ki a hazai mezőgazdaság problémái közül. Abban egyet lehet érteni, hogy a mezőgazdaság elsődlegesen árutermelő szerepe egyre inkább háttérbe szorul, ahogy ezt a nemzetközi és hazai adatsorok is mutatják. Ezzel párhuzamosan viszont előtérbe kerülnek olyan funkciók, mint a természeti erőforrásokkal való okszerű gazdálkodás, tájképmegőrzés és alternatív tevékenységek. Mindezt a vidékfejlesztési teendőkkel párhuzamosan kell megtenni, amihez a következő 7 évben az ÚMVP keretében a források biztosítottnak látszanak.

  • Takarmányozási vizsgálatok az ökológiai báránynevelésben

    Az ökológiai gazdálkodás hazai terjedésével felértékelődnek a juhászat sajátosságaival foglalkozó kutatások. Az ágazaton belül a báránynevelés takarmányozási kérdéseivel foglalkozó munkánk során – módszertani kérdések megoldása mellett – a hatékonyság javítási lehetőségeit keressük. A kísérletek első éve azt mutatja, hogy az ökológiai gazdálkodásban a báránytakarmánnyal nem sikerült olyan hozamot és olyan naturális hatékonyságot produkálni, mint a konvencionális gazdálkodásban az évek során kialakult speciális báránytápokkal. Kísérleteink alapján a takarmányozás hatékonyságának javításánál a hozamok szerepe kiemelkedő, mert csak a költségcsökkentés nem tűnik járható útnak. A gazdálkodók számára új takarmányozási technológiák kidolgozása és a jelenlegi piaci akadályok elhárítása szintén megoldásra vár.

  • Gyephasznosítás újszerű modellje a Közép-szigetközben

    A térség területhasználatában jelentkező változások követték az országos és megyei módosulásokat, ami a szántó- és gyepterületek folyamatos csökkenésében fejeződik ki. Ugyanakkor a Szigetköz tájban az egyes területi egységek területhasználata eltérően alakult.
    A Szigetköz hidrológiai, biológiai, talajtani adottságainak tanulmányozása rávilágít arra, hogy a táj természeti adottságai kedveznek a gyepre alapozott állati termék előállításnak. A gyepterületek továbbá lehetőséget nyújtanak újszerű felhasználásra is, hozzájárulva a fenntartható, környezettudatos, tájfenntartó mezőgazdálkodás megteremtéséhez. A vizsgálatok eredményeibe a gyepművelés formáját, a legeltetendő állatfaj igényeit és tartásmódját, a gyepgazdálkodás formáját, a tájegység rehabilitációs, mezőgazdaság- és térségfejlesztési tervezeteit felhasználva elkészült a Közép-szigetközi gyepterületek (állati termék előállításban és előállítással történő) hasznosításának modellje.

  • A búza- és kukorica fedezeti termésátlagának alakulása a magyarországi régiókban

    Megállapítható, hogy Magyarország Európa kukoricatermelésében jelentős szerepet játszik, annak ellenére is, hogy az 1980-as évek közepétől nem tart lépést a hazai termésátlagok növekedése az EU-15 tagállamának átlagával. A búza jelentősége kisebb, itt a leszakadás az 1990-es évek elején kezdődött. A termésátlagok jelentősen ingadoznak. A termelés meghatározó régiói: Észak- és Dél-Alföld, Dél-Dunántúl. A fedezeti termésátlag évről évre növekedett. A vizsgált időszakban a búzát a fő régiókban támogatások nélkül is sikerült – jellemzően a 26 AK-nál jobb minőségű földeken – nyereségesen termelni. A búzatermelés egészére igaz, hogy a vizsgált területek mindegyikén eredménnyel termelhető, a melléktermék költségcsökkentő, valamint a támogatások jövedelemnövelő hatását figyelembe véve.
    Észak- és Közép-Magyarországon jellemzően csak támogatással jövedelmező a kukoricatermelés. A támogatások jelentősen javítanak a jövedelmi helyzeten, de Nyugat-Magyarország átlag alatti és Közép-Magyarország gyenge minőségű területein még így sem várható eredményes gazdálkodás.

  • Vita a hazai felsőfokú agrároktatásról

    A hazai felsőoktatás – benne az agrár-felsőoktatás is – ismét korszakváltáshoz érkezett. Magda Sándor „Tudomány és felsőoktatás” és Bokros Lajos „Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban” c. vitaindító írásaikban erre hívják fel a figyelmet.
    A rendszerváltozás utáni nagymértékűre (több mint négyszeresére) felduzzadt létszám több oknál fogva nem tartható fenn, s emiatt, illetve az ehhez kapcsolódó normatív finanszírozás miatt bekövetkezett minőségromlás is változást követel. A bolognai folyamat és az akkreditáció intézményének bevezetése eddig meg nem hozták meg a tőlük várt minőségi javulást.
    Hozzászólásomban az agrár-felsőoktatás néhány eddig még kevéssé érintett alábbi kérdéseivel foglalkozom
    - az agrárjövőkép és az agrárképzési célok;
    - a bővülő felsőoktatási kapacitások és a csökkenő létszámú korosztályok ellentéte;
    - a mennyiség és a minőség ellentéte;
    - a bolognai folyamat hatása az agrár-felsőoktatásra.
    Az agrár-felsőoktatásról a Gazdálkodás hasábjain folyó vita nagyon időszerű, mert az agrár-felsőoktatás tekintélye, illetve a kiadott diplomák elismertsége a tét.
    Összefüggésben a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és az agrár-szaktanácsadás régiószintű megszervezésével is ideje volt/van elővenni ezeket a kérdéseket, elkerülendő az elkerülhető hibákat.
    Azt gondolom, hogy e vitát egy kerekasztal-beszélgetés keretében lenne célszerű összegezni és valamiféle közös javaslatként az illetékeseknek megküldeni.

  • A felsőoktatás a tudásgazdaság felé

    Magda Sándor a folyóiratban vitát kezdeményezett a hazai tudomány és felsőoktatás problémáiról. A jelen cikk a felsőoktatás kérdéseihez kíván hozzájárulni, de nemzetközi kitekintéssel. A tudásgazdaság megteremtése természetesen ennél szélesebb feladat, mégis a jövőben a felsőoktatás fejlesztésénél a tudásgazdaság megteremtését, kiszolgálását kell szem előtt tartani.
    A tudásgazdaság irányába történő fejlődésnek a kutatóegyetemek a letéteményesei, amelyek szövetsége – 20 egyetem részvételével – Európában is megalakult. Magda Sándor javaslata a 6-7 hazai egyetem ilyen irányba való fejlődéséről támogatható. Ennek során gondolni kell a tudományos eredmények gyakorlati megvalósítását célzó innovációs központok megteremtésére is, amelyekre elsősorban az egyetemi városokban van lehetőség.
    A felsőoktatás hazai fejlesztésénél szerephez juthat a modellezés (konkrétan a matematikai programozás) is, amennyiben szűkös erőforrásainkat (pénzt, oktatói kapacitást, nyelvtudást stb.) összhangba kívánjuk hozni gazdasági célkitűzéseinkkel, amelyek között elsősorban a hozzáadott érték (GDP) maximalizálása, valamint a foglalkoztatás növelése jöhet szóba.