Blog

  • A vidéki turizmus szerepe az Észak-Magyarország Régióban, különös tekintettel a vidékfejlesztésre a 2007-13. évi agrár- és vidékpolitika tükrében

    Észak-Magyarország három megyéje közül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legjelentősebb a magánszállásadás szerepe, a vendéglátók 50,5%-a található itt, Hevesben 41,6%-a, miközben Nógrád megyében 7,9%-a. Észak-Magyarország magánszállás férőhelyeinek eloszlása a 2005-ös adatokat vizsgálva területileg meglehetősen egyenlőtlen. A magánszálláshelyeken belül a 2005-ös adatok alapján a falusi szállásadás szálláshelyei 58%-ot tesznek ki, mellyel a régió eltér az országos megoszlástól. A legtöbb mutató vonatkozásában megállapítottuk, hogy a régió megyéinek falusi szállásadással, illetve magánszállásadással rendelkező települései társadalmi-gazdasági fejlettsége, illetve folyamatai sok tekintetben kedvezőtlenebbek az ilyen szállásadással rendelkező települések vidéki átlagánál, mely alapvetően meghatározza a helyi idegenforgalom jövőjét.
    Területileg lényegében négy nagy csomópontot lehet elkülöníteni, ahol a magánszállások népességre vetített aránya kiugróan magas: Aggtelek térsége, Zemplén, Mátra-Bükk térség és a Tisza-tó környéke. A falusi szállásadásban a három megye közül csak Nógrádban csökkent a vendégéjszakák száma 2000-hez képest 2005-ben, míg a másik két megyében a vidéki átlagot meghaladó növekedés történt. A fizetővendéglátásban ezzel szemben míg vidéken a vendégéjszakák száma jelentős mozgások mellett lényegében stagnált, addig a régióban lassú, folyamatos a csökkenés.
    A vizsgált években Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben differenciálódás, Nógrád vonatkozásában viszont kismértékű kiegyenlítődés játszódott le. A három megyét összehasonlítva a legnagyobb területi különbségeket Borsod-Abaúj-Zemplénben találjuk, s a nagyjából hasonló alaphelyzetből induló Heves és Nógrád megyék pályái elváltak egymástól. E folyamatnak köszönhetően Heves megyében a magánszállások vendégéjszakái vonatkozásában jóval nagyobb területi különbségeket találunk, mint Nógrádban.
    A magánszállásadással rendelkező települések közül csak 4 jellemezhető komplex versenyelőnnyel idegenforgalmi szempontból, míg 46 többtényezős versenyelőnnyel. E települések hosszabb távon is a régió legmeghatározóbb települései magánszállásadás vonatkozásában. Sajnálatos módon a magánszállásadással rendelkező települések többsége versenyhátrányos. Vizsgálatunk szerint igen nagy problémát jelent az elterjedtség és a kihasználtság. Nagyon sok olyan település van, ahol ezeken kívül még a település elöregedése is meghatározó, mely befolyásolja a magánszállásadás jövőbeli folyamatait.
    A magánszállásadás társadalmi-gazdasági összefüggéseit vizsgálva elmondható, hogy a magánszálláshelyek 1000 lakosra vetített számára és a vendégéjszakákra a demográfiai és a szociális ismérvek nincsenek komolyabb hatással. Azaz ilyen szálláshelyek létesítésének nem volt feltétele a megfelelő szociális-demográfiai környezet, illetve ezek a szálláshelyek nem képesek megteremteni ezt a környezetet, bár a demográfiai helyzet meghatározó a helyi idegenforgalom jövője szempontjából. A komplex gazdasági változóval már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Azt állapítottuk meg, hogy az átlagnál magasabb magánszálláshely arány átlagos gazdasági volumennel párosul, míg az átlag feletti gazdasági teljesítés átlagos magánszállás adatokat ad településszinten. Feltételezhetően az erősebb gazdasági jelenlét az idegenforgalomban nem a magánszálláshelyek számának növekedésével, hanem a kereskedelmi szálláshelyek számával van szorosabb kapcsolatban, de ezt az összefüggést ebben a kutatásban nem elemeztük. Az erős magánszálláshely potenciálnak pedig nincsen meghatározó gazdasági ereje. A vizsgálatokból azt a tapasztalatot vonható le, hogy a magánszálláshelyek minden külső körülmények között megtalálhatóak, nemcsak az „elméletileg” megfelelő környezet biztosítása esetén.

  • Agrár- és vidékfejlesztési programok Magyarországon (2007-2013) – elért és várható eredmények

    A SAPARD-ban, az AVOP-ban és az NVT-ben rendelkezésre álló források a magyar agrárium és a vidéki gazdaság szerkezet-átalakításának, modernizálásának megkezdését szolgálták, a szükséges változások megvalósításához viszont szerények voltak. A három program tapasztalatai azt mutatják, hogy a fejlesztési források felhasználásával kapcsolatos korábbi kételyek nem igazolódtak, a beadott pályázatok, támogatási kérelmek forrásigénye esetenként jelentősen meghaladta az előirányzott pénzügyi keretet. A fő célkitűzések, prioritások jórészt teljesültek, de néhány intézkedés megvalósulásában módosítást igénylő aránytalanságok is jelentkeztek.
    Több szerző mást-mást emel ki a hazai mezőgazdaság problémái közül. Abban egyet lehet érteni, hogy a mezőgazdaság elsődlegesen árutermelő szerepe egyre inkább háttérbe szorul, ahogy ezt a nemzetközi és hazai adatsorok is mutatják. Ezzel párhuzamosan viszont előtérbe kerülnek olyan funkciók, mint a természeti erőforrásokkal való okszerű gazdálkodás, tájképmegőrzés és alternatív tevékenységek. Mindezt a vidékfejlesztési teendőkkel párhuzamosan kell megtenni, amihez a következő 7 évben az ÚMVP keretében a források biztosítottnak látszanak.

  • Takarmányozási vizsgálatok az ökológiai báránynevelésben

    Az ökológiai gazdálkodás hazai terjedésével felértékelődnek a juhászat sajátosságaival foglalkozó kutatások. Az ágazaton belül a báránynevelés takarmányozási kérdéseivel foglalkozó munkánk során – módszertani kérdések megoldása mellett – a hatékonyság javítási lehetőségeit keressük. A kísérletek első éve azt mutatja, hogy az ökológiai gazdálkodásban a báránytakarmánnyal nem sikerült olyan hozamot és olyan naturális hatékonyságot produkálni, mint a konvencionális gazdálkodásban az évek során kialakult speciális báránytápokkal. Kísérleteink alapján a takarmányozás hatékonyságának javításánál a hozamok szerepe kiemelkedő, mert csak a költségcsökkentés nem tűnik járható útnak. A gazdálkodók számára új takarmányozási technológiák kidolgozása és a jelenlegi piaci akadályok elhárítása szintén megoldásra vár.

  • Gyephasznosítás újszerű modellje a Közép-szigetközben

    A térség területhasználatában jelentkező változások követték az országos és megyei módosulásokat, ami a szántó- és gyepterületek folyamatos csökkenésében fejeződik ki. Ugyanakkor a Szigetköz tájban az egyes területi egységek területhasználata eltérően alakult.
    A Szigetköz hidrológiai, biológiai, talajtani adottságainak tanulmányozása rávilágít arra, hogy a táj természeti adottságai kedveznek a gyepre alapozott állati termék előállításnak. A gyepterületek továbbá lehetőséget nyújtanak újszerű felhasználásra is, hozzájárulva a fenntartható, környezettudatos, tájfenntartó mezőgazdálkodás megteremtéséhez. A vizsgálatok eredményeibe a gyepművelés formáját, a legeltetendő állatfaj igényeit és tartásmódját, a gyepgazdálkodás formáját, a tájegység rehabilitációs, mezőgazdaság- és térségfejlesztési tervezeteit felhasználva elkészült a Közép-szigetközi gyepterületek (állati termék előállításban és előállítással történő) hasznosításának modellje.

  • A búza- és kukorica fedezeti termésátlagának alakulása a magyarországi régiókban

    Megállapítható, hogy Magyarország Európa kukoricatermelésében jelentős szerepet játszik, annak ellenére is, hogy az 1980-as évek közepétől nem tart lépést a hazai termésátlagok növekedése az EU-15 tagállamának átlagával. A búza jelentősége kisebb, itt a leszakadás az 1990-es évek elején kezdődött. A termésátlagok jelentősen ingadoznak. A termelés meghatározó régiói: Észak- és Dél-Alföld, Dél-Dunántúl. A fedezeti termésátlag évről évre növekedett. A vizsgált időszakban a búzát a fő régiókban támogatások nélkül is sikerült – jellemzően a 26 AK-nál jobb minőségű földeken – nyereségesen termelni. A búzatermelés egészére igaz, hogy a vizsgált területek mindegyikén eredménnyel termelhető, a melléktermék költségcsökkentő, valamint a támogatások jövedelemnövelő hatását figyelembe véve.
    Észak- és Közép-Magyarországon jellemzően csak támogatással jövedelmező a kukoricatermelés. A támogatások jelentősen javítanak a jövedelmi helyzeten, de Nyugat-Magyarország átlag alatti és Közép-Magyarország gyenge minőségű területein még így sem várható eredményes gazdálkodás.

  • Vita a hazai felsőfokú agrároktatásról

    A hazai felsőoktatás – benne az agrár-felsőoktatás is – ismét korszakváltáshoz érkezett. Magda Sándor „Tudomány és felsőoktatás” és Bokros Lajos „Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban” c. vitaindító írásaikban erre hívják fel a figyelmet.
    A rendszerváltozás utáni nagymértékűre (több mint négyszeresére) felduzzadt létszám több oknál fogva nem tartható fenn, s emiatt, illetve az ehhez kapcsolódó normatív finanszírozás miatt bekövetkezett minőségromlás is változást követel. A bolognai folyamat és az akkreditáció intézményének bevezetése eddig meg nem hozták meg a tőlük várt minőségi javulást.
    Hozzászólásomban az agrár-felsőoktatás néhány eddig még kevéssé érintett alábbi kérdéseivel foglalkozom
    - az agrárjövőkép és az agrárképzési célok;
    - a bővülő felsőoktatási kapacitások és a csökkenő létszámú korosztályok ellentéte;
    - a mennyiség és a minőség ellentéte;
    - a bolognai folyamat hatása az agrár-felsőoktatásra.
    Az agrár-felsőoktatásról a Gazdálkodás hasábjain folyó vita nagyon időszerű, mert az agrár-felsőoktatás tekintélye, illetve a kiadott diplomák elismertsége a tét.
    Összefüggésben a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és az agrár-szaktanácsadás régiószintű megszervezésével is ideje volt/van elővenni ezeket a kérdéseket, elkerülendő az elkerülhető hibákat.
    Azt gondolom, hogy e vitát egy kerekasztal-beszélgetés keretében lenne célszerű összegezni és valamiféle közös javaslatként az illetékeseknek megküldeni.

  • Az eredményesség családfája

    Munkánkban arra törekedtünk, hogy felhívjuk a szakma figyelmét arra, hogy a tárgyalt ökonómiai fogalmak értelmezésében lényeges különbségek vannak. Ezek a fogalmak mindenképpen tisztázásra szorulnak annak érdekében, hogy mind a szakemberek, mind a leendő szakemberek ugyanazt értsék az egyes definíciók alatt.
    Vizsgálódásunkban az eredményesség fogalmából, mint legtágabban értelmezett definícióból indultunk ki. Véleményünk szerint az a vállalkozás eredményes, amely hatékony, likvid és versenyképes.
    Hatékonyság az eredmények (output) és ráfordítások (input) bármilyen kombinációja. Korábbi forrásokban a hatékonyságot gyakran a gazdaságossággal szinonim fogalomként kezelték. Ezt a kifejezést semmiképp sem szeretnénk a köznyelvből törölni, de a szaknyelvben előnyösebbnek találjuk a hatékonyság kifejezés használatát annak érdekében, hogy az egyes definíciók mindenki számára azonos jelentéssel bírjanak.
    Attól függően, hogy tartalmaz-e pénzértékben kifejezett eredmény vagy ráfordítás kategóriát, szó lehet pénzügyi (ökonómiai) hatékonyságról és technológiai (naturális) hatékonyságról. A szakirodalmi feldolgozásból is kiderült, hogy az egyes tudományterületek eltérő nevezéktant alkalmaznak. Ez természetes, hiszen kialakulásuk a szerves fejlődés következménye. Ugyanakkor rendkívül zavaró az eltérő fogalomhasználat ugyanazon gazdasági esemény értékelésében, megítélésében. Az eredménykategóriák az üzemtan nevezéktana szerint lehetnek: hozam, termelési érték, jövedelem; a ráfordítás kategóriák pedig: föld, munkaerő, termelési eszközök, vagy pénzben kifejezve termelési költség. A számvitel ettől eltérő megnevezéseket alkalmaz. Eredménykategória az üzemi, üzleti, a szokásos vállalkozási, az adózás előtti és az adózott eredmény. Ráfordítás alatt a számvitel a költségeket, máskor a kiadásokat érti. Az üzemtani ráfordítás kategória a számvitelben döntően a készletek felhasználását jelenti. Termelési értékkel a számvitel nem kalkulál, és még folytathatnánk a félreértésekre okot adható nevezéktani különbségeket.
    A probléma áthidalására az alábbiak javasolhatók: bármely tudományterületi hatékonysági elemzés is történjen, a kiindulási alapot követve célszerű kiegészíteni a következő jelzőkkel a speciális nevezéktant, a hatékonyság két (ökonómiai, naturális) alapkategóriáján belül négy mutatócsoportnak megfelelően
    – ellátottsági mutatók, melyek ráfordítás-ráfordítás (input-input) hányadosai;
    – igényességi mutatók, melyek ráfordítás-eredmény hányadosai (input-output);
    – termelékenységi mutatók, melyek eredmény-ráfordítás hányadosai (output-input);
    – eredmény-arányossági mutatók, melyek az eredmény-eredmény (output-output) hányadosként előálló mutatók.
    A termelékenység kategóriáján belül, illetve azon túlmutatóan tárgyalható a jövedelmezőség fogalma, amely a jövedelem és bármely ráfordítás, vagy eredménykategória hányadosaként áll elő. Jövedelemtermelőnek tekinthető az a tevékenység, melynek termelési értéke (számviteli értelemben hozama) meghaladja a termelés költségeit (számviteli értelemben ráfordításait, kiadásait). A jövedelem tehát egy különbség eredménye. A jövedelmezőség viszont arányszám, ahol is a számlálóban maga a jövedelem áll, a nevezőben pedig bármely ráfordítás- vagy eredménytípusú kategória szerepelhet. Például árbevétel arányos jövedelem, vagy költségarányos jövedelem. Ez utóbbit a nemzetközi szakirodalom is használja, Return on Sales (ROE) elnevezéssel.
    Az eredményesség elérésének második kritériuma a vállalati versenyképesség, amely a hatékonyságon túlmenően a vállalkozáson belüli és kívüli (pl. piacképesség, ökológiai tényezők figyelembe vétele stb.) tényezőkhöz való alkalmazkodás képességét jelenti.
    A harmadik tényező a likviditás. Likviditás alatt értjük a vállalkozás azon képességét, hogy fizetési kötelezettségeinek határidőn belül képes eleget tenni.
    Véleményünk szerint egy üzleti vállalkozás (tevékenység) akkor eredményes, ha hatékony, versenyképes és likvid.

  • A búzatermésátlag táblánkénti előrejelzése (Új termelési függvény alkalmazásának előnyei)

    A bajor mezőgazdasági minisztériumban őrzött táblatörzskönyvek 612 db táblája ellenőrzött és hiteles adatainak felhasználásával, éspedig három egymás utáni év azonos tényezőinek értékeiből összeállított adatmátrix számítógépre vitelével szerzők azt keresték, hogy létezik e olyan függvény, melynek segítségével a mezőgazdasági termelőtáblán működő és ható összes tényező (paraméter) – mint független változó – hatását a jelentkező terméseredményre (függő változóra) egzakt módon ki lehetne számítani. E tényezők a tápanyagok, a növényvédő szerek, a művelés számadatai, a kitettség és a fekvés egzakt mérőszámai, a talajművelés és ápolás számszerűsíthető értékei, és a klíma stb. jellemző számai. Első eredményként a szerzők eljutottak 13 konkrét tényező értékelhetőségéig. Itt nem álltak meg, és végül elértek 38 tényező, gyakorlatilag a megfogható összes paraméter hatásának kiszámítását végző függvény megalkotásáig. Ezen összes tényező előzetes adatait a nyert függvénybe helyettesítve ki lehet számítani a várható terméseredményt (illetve többi változót) közelítő pontossággal. (Az időjárás hatása azonban ezen belül még nincs felderítve.)

  • A németországi élelmiszer-kereskedelem koncentrációjának következményei

    A német cégek már a kilencvenes években jelentősen bővítették nemzetközi tevékenységüket. Külföldi cégek jelenléte nem jellemző, a tőkeerős német konkurencia, a tudatos vásárlói magatartás miatt, továbbá azért, mert a külföldi cégek nem veszik kellően figyelembe a német fogyasztók sajátosságait. A koncentráció ellensúlyozására nemzeti beszerzési és értékesítési társulásokat hoznak létre az önálló kiskereskedők. A kis- és középvállalkozói szektoron belül megfigyelhető az innovatív vállalati, szervezeti formák – a kis és közepes méretű fiókhálózatos vállalatok – „előrenyomulása”, növekedési potenciálja. A társulásokhoz nem csatlakozott önálló kiskereskedők, kisboltok helyzete nehéz. Két stratégiai lehetőség létezik: kooperáció, társulás; és specializáció valamire, amit a többiek nem csinálnak.
    A termelők a kereskedelem koncentrációjához kénytelenek alkalmazkodni, azt kell nézniük, hogy mit tudnak nagy mennyiségben szállítani, illetve ha kis mennyiséget tudnak előállítani, akkor réspiacot szükséges találniuk. A kereskedelmi koncentráció a termelőket is a kooperáció és a társulások felé tereli.