Blog

  • Takarmányozási vizsgálatok az ökológiai báránynevelésben

    Az ökológiai gazdálkodás hazai terjedésével felértékelődnek a juhászat sajátosságaival foglalkozó kutatások. Az ágazaton belül a báránynevelés takarmányozási kérdéseivel foglalkozó munkánk során – módszertani kérdések megoldása mellett – a hatékonyság javítási lehetőségeit keressük. A kísérletek első éve azt mutatja, hogy az ökológiai gazdálkodásban a báránytakarmánnyal nem sikerült olyan hozamot és olyan naturális hatékonyságot produkálni, mint a konvencionális gazdálkodásban az évek során kialakult speciális báránytápokkal. Kísérleteink alapján a takarmányozás hatékonyságának javításánál a hozamok szerepe kiemelkedő, mert csak a költségcsökkentés nem tűnik járható útnak. A gazdálkodók számára új takarmányozási technológiák kidolgozása és a jelenlegi piaci akadályok elhárítása szintén megoldásra vár.

  • Gyephasznosítás újszerű modellje a Közép-szigetközben

    A térség területhasználatában jelentkező változások követték az országos és megyei módosulásokat, ami a szántó- és gyepterületek folyamatos csökkenésében fejeződik ki. Ugyanakkor a Szigetköz tájban az egyes területi egységek területhasználata eltérően alakult.
    A Szigetköz hidrológiai, biológiai, talajtani adottságainak tanulmányozása rávilágít arra, hogy a táj természeti adottságai kedveznek a gyepre alapozott állati termék előállításnak. A gyepterületek továbbá lehetőséget nyújtanak újszerű felhasználásra is, hozzájárulva a fenntartható, környezettudatos, tájfenntartó mezőgazdálkodás megteremtéséhez. A vizsgálatok eredményeibe a gyepművelés formáját, a legeltetendő állatfaj igényeit és tartásmódját, a gyepgazdálkodás formáját, a tájegység rehabilitációs, mezőgazdaság- és térségfejlesztési tervezeteit felhasználva elkészült a Közép-szigetközi gyepterületek (állati termék előállításban és előállítással történő) hasznosításának modellje.

  • A búza- és kukorica fedezeti termésátlagának alakulása a magyarországi régiókban

    Megállapítható, hogy Magyarország Európa kukoricatermelésében jelentős szerepet játszik, annak ellenére is, hogy az 1980-as évek közepétől nem tart lépést a hazai termésátlagok növekedése az EU-15 tagállamának átlagával. A búza jelentősége kisebb, itt a leszakadás az 1990-es évek elején kezdődött. A termésátlagok jelentősen ingadoznak. A termelés meghatározó régiói: Észak- és Dél-Alföld, Dél-Dunántúl. A fedezeti termésátlag évről évre növekedett. A vizsgált időszakban a búzát a fő régiókban támogatások nélkül is sikerült – jellemzően a 26 AK-nál jobb minőségű földeken – nyereségesen termelni. A búzatermelés egészére igaz, hogy a vizsgált területek mindegyikén eredménnyel termelhető, a melléktermék költségcsökkentő, valamint a támogatások jövedelemnövelő hatását figyelembe véve.
    Észak- és Közép-Magyarországon jellemzően csak támogatással jövedelmező a kukoricatermelés. A támogatások jelentősen javítanak a jövedelmi helyzeten, de Nyugat-Magyarország átlag alatti és Közép-Magyarország gyenge minőségű területein még így sem várható eredményes gazdálkodás.

  • Vita a hazai felsőfokú agrároktatásról

    A hazai felsőoktatás – benne az agrár-felsőoktatás is – ismét korszakváltáshoz érkezett. Magda Sándor „Tudomány és felsőoktatás” és Bokros Lajos „Minőségi oktatást és kutatást eredményező reform körvonalai a hazai felsőoktatásban” c. vitaindító írásaikban erre hívják fel a figyelmet.
    A rendszerváltozás utáni nagymértékűre (több mint négyszeresére) felduzzadt létszám több oknál fogva nem tartható fenn, s emiatt, illetve az ehhez kapcsolódó normatív finanszírozás miatt bekövetkezett minőségromlás is változást követel. A bolognai folyamat és az akkreditáció intézményének bevezetése eddig meg nem hozták meg a tőlük várt minőségi javulást.
    Hozzászólásomban az agrár-felsőoktatás néhány eddig még kevéssé érintett alábbi kérdéseivel foglalkozom
    - az agrárjövőkép és az agrárképzési célok;
    - a bővülő felsőoktatási kapacitások és a csökkenő létszámú korosztályok ellentéte;
    - a mennyiség és a minőség ellentéte;
    - a bolognai folyamat hatása az agrár-felsőoktatásra.
    Az agrár-felsőoktatásról a Gazdálkodás hasábjain folyó vita nagyon időszerű, mert az agrár-felsőoktatás tekintélye, illetve a kiadott diplomák elismertsége a tét.
    Összefüggésben a Nemzeti Fejlesztési Tervvel és az agrár-szaktanácsadás régiószintű megszervezésével is ideje volt/van elővenni ezeket a kérdéseket, elkerülendő az elkerülhető hibákat.
    Azt gondolom, hogy e vitát egy kerekasztal-beszélgetés keretében lenne célszerű összegezni és valamiféle közös javaslatként az illetékeseknek megküldeni.

  • Az eredményesség családfája

    Munkánkban arra törekedtünk, hogy felhívjuk a szakma figyelmét arra, hogy a tárgyalt ökonómiai fogalmak értelmezésében lényeges különbségek vannak. Ezek a fogalmak mindenképpen tisztázásra szorulnak annak érdekében, hogy mind a szakemberek, mind a leendő szakemberek ugyanazt értsék az egyes definíciók alatt.
    Vizsgálódásunkban az eredményesség fogalmából, mint legtágabban értelmezett definícióból indultunk ki. Véleményünk szerint az a vállalkozás eredményes, amely hatékony, likvid és versenyképes.
    Hatékonyság az eredmények (output) és ráfordítások (input) bármilyen kombinációja. Korábbi forrásokban a hatékonyságot gyakran a gazdaságossággal szinonim fogalomként kezelték. Ezt a kifejezést semmiképp sem szeretnénk a köznyelvből törölni, de a szaknyelvben előnyösebbnek találjuk a hatékonyság kifejezés használatát annak érdekében, hogy az egyes definíciók mindenki számára azonos jelentéssel bírjanak.
    Attól függően, hogy tartalmaz-e pénzértékben kifejezett eredmény vagy ráfordítás kategóriát, szó lehet pénzügyi (ökonómiai) hatékonyságról és technológiai (naturális) hatékonyságról. A szakirodalmi feldolgozásból is kiderült, hogy az egyes tudományterületek eltérő nevezéktant alkalmaznak. Ez természetes, hiszen kialakulásuk a szerves fejlődés következménye. Ugyanakkor rendkívül zavaró az eltérő fogalomhasználat ugyanazon gazdasági esemény értékelésében, megítélésében. Az eredménykategóriák az üzemtan nevezéktana szerint lehetnek: hozam, termelési érték, jövedelem; a ráfordítás kategóriák pedig: föld, munkaerő, termelési eszközök, vagy pénzben kifejezve termelési költség. A számvitel ettől eltérő megnevezéseket alkalmaz. Eredménykategória az üzemi, üzleti, a szokásos vállalkozási, az adózás előtti és az adózott eredmény. Ráfordítás alatt a számvitel a költségeket, máskor a kiadásokat érti. Az üzemtani ráfordítás kategória a számvitelben döntően a készletek felhasználását jelenti. Termelési értékkel a számvitel nem kalkulál, és még folytathatnánk a félreértésekre okot adható nevezéktani különbségeket.
    A probléma áthidalására az alábbiak javasolhatók: bármely tudományterületi hatékonysági elemzés is történjen, a kiindulási alapot követve célszerű kiegészíteni a következő jelzőkkel a speciális nevezéktant, a hatékonyság két (ökonómiai, naturális) alapkategóriáján belül négy mutatócsoportnak megfelelően
    – ellátottsági mutatók, melyek ráfordítás-ráfordítás (input-input) hányadosai;
    – igényességi mutatók, melyek ráfordítás-eredmény hányadosai (input-output);
    – termelékenységi mutatók, melyek eredmény-ráfordítás hányadosai (output-input);
    – eredmény-arányossági mutatók, melyek az eredmény-eredmény (output-output) hányadosként előálló mutatók.
    A termelékenység kategóriáján belül, illetve azon túlmutatóan tárgyalható a jövedelmezőség fogalma, amely a jövedelem és bármely ráfordítás, vagy eredménykategória hányadosaként áll elő. Jövedelemtermelőnek tekinthető az a tevékenység, melynek termelési értéke (számviteli értelemben hozama) meghaladja a termelés költségeit (számviteli értelemben ráfordításait, kiadásait). A jövedelem tehát egy különbség eredménye. A jövedelmezőség viszont arányszám, ahol is a számlálóban maga a jövedelem áll, a nevezőben pedig bármely ráfordítás- vagy eredménytípusú kategória szerepelhet. Például árbevétel arányos jövedelem, vagy költségarányos jövedelem. Ez utóbbit a nemzetközi szakirodalom is használja, Return on Sales (ROE) elnevezéssel.
    Az eredményesség elérésének második kritériuma a vállalati versenyképesség, amely a hatékonyságon túlmenően a vállalkozáson belüli és kívüli (pl. piacképesség, ökológiai tényezők figyelembe vétele stb.) tényezőkhöz való alkalmazkodás képességét jelenti.
    A harmadik tényező a likviditás. Likviditás alatt értjük a vállalkozás azon képességét, hogy fizetési kötelezettségeinek határidőn belül képes eleget tenni.
    Véleményünk szerint egy üzleti vállalkozás (tevékenység) akkor eredményes, ha hatékony, versenyképes és likvid.

  • A búzatermésátlag táblánkénti előrejelzése (Új termelési függvény alkalmazásának előnyei)

    A bajor mezőgazdasági minisztériumban őrzött táblatörzskönyvek 612 db táblája ellenőrzött és hiteles adatainak felhasználásával, éspedig három egymás utáni év azonos tényezőinek értékeiből összeállított adatmátrix számítógépre vitelével szerzők azt keresték, hogy létezik e olyan függvény, melynek segítségével a mezőgazdasági termelőtáblán működő és ható összes tényező (paraméter) – mint független változó – hatását a jelentkező terméseredményre (függő változóra) egzakt módon ki lehetne számítani. E tényezők a tápanyagok, a növényvédő szerek, a művelés számadatai, a kitettség és a fekvés egzakt mérőszámai, a talajművelés és ápolás számszerűsíthető értékei, és a klíma stb. jellemző számai. Első eredményként a szerzők eljutottak 13 konkrét tényező értékelhetőségéig. Itt nem álltak meg, és végül elértek 38 tényező, gyakorlatilag a megfogható összes paraméter hatásának kiszámítását végző függvény megalkotásáig. Ezen összes tényező előzetes adatait a nyert függvénybe helyettesítve ki lehet számítani a várható terméseredményt (illetve többi változót) közelítő pontossággal. (Az időjárás hatása azonban ezen belül még nincs felderítve.)

  • A Közös Agrárpolitika egyszerűsítése

    Az Európai Unió politikáit és joganyagát az összetettség irányába sodorják a 27 tagállam érdekeit egyaránt figyelembe vevő kompromisszumok. Az egyre bonyolultabb és átláthatatlanabb szabályozás mellett viszont az egyszerűsítésre kényszerítő igényt fogalmaznak meg a gazdasági szereplők és a szélesebb értelemben vett társadalom, az adófizetők. Éppen ezért napjainkban az Európai Unió egyik legsürgetőbb feladatává vált a közösségi joganyag, különösen pedig a Közös Agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése. Ennek érdekében az Európai Bizottság már jelentős erőfeszítéseket tett, amely folyamat legújabb állomását jelenti a Tanács napirendjén lévő azon javaslat, amely a közös agrárpiaci szabályozás alapját képező 21 CMO alaprendeletet egyetlen, átfogó jogszabályban foglalná össze.
    A 2006. december 18-án közzétett tervezet a KAP hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre irányadó alapvető szabályokat a technikai egyszerűsítés rendezőelvét követve foglalja egybe, vagyis főszabály szerint nem változtat a mögöttes politikákon. A szöveg azonban számos helyen eltér a CMO alaprendeletekben lefektetett szabályoktól, így például elhagyja a sertéshús intervenciós felvásárlásának lehetőségét, hatásköröket telepít a Tanácsról a Bizottságra, illetve az irányítóbizottsági eljárás rendszerét is megváltoztatja. A magyar érdekek azt kívánják, hogy a rendelet hatálya ne terjedjen ki a reform alatt lévő ágazatokra (zöldség-gyümölcs, bor), maradjon meg a sertéshús intervenciójának lehetősége, a stratégiailag fontos döntések meghozatala maradjon a Tanács hatáskörében, illetve a gabonaszektort érintő szabályok a gabona CMO alaprendelet szerint kerüljenek megfogalmazásra.

  • Egységes gazdaságtámogatás Németországban

    Az Európai Tanácsban 2003-ban meghozott luxemburgi megállapodásnak megfelelően az egységes gazdaságtámogatás bevezetéséhez Németországban kialakítottak egy sajátos és egyedülálló dinamikus hibrid modellt. A német adottságoknak és igényeknek megfelelően a támogatások egy része a gazdaságok történelmi (65%), míg a másik regionális (35%) értékekhez kötődik. Az eddigi tapasztalatok eredményeire támaszkodva kimutatható, hogy a rendszer gyakorlati alkalmazása a legfontosabb szektorokban az elvárt paramétereknek megfelelő. A német tapasztalatok hasznosak, hiszen a hazai, a tervek szerint szintén hibrid rendszer tervezése és kiépítése folyamatban van.