A bajor mezőgazdasági minisztériumban őrzött táblatörzskönyvek 612 db táblája ellenőrzött és hiteles adatainak felhasználásával, éspedig három egymás utáni év azonos tényezőinek értékeiből összeállított adatmátrix számítógépre vitelével szerzők azt keresték, hogy létezik e olyan függvény, melynek segítségével a mezőgazdasági termelőtáblán működő és ható összes tényező (paraméter) – mint független változó – hatását a jelentkező terméseredményre (függő változóra) egzakt módon ki lehetne számítani. E tényezők a tápanyagok, a növényvédő szerek, a művelés számadatai, a kitettség és a fekvés egzakt mérőszámai, a talajművelés és ápolás számszerűsíthető értékei, és a klíma stb. jellemző számai. Első eredményként a szerzők eljutottak 13 konkrét tényező értékelhetőségéig. Itt nem álltak meg, és végül elértek 38 tényező, gyakorlatilag a megfogható összes paraméter hatásának kiszámítását végző függvény megalkotásáig. Ezen összes tényező előzetes adatait a nyert függvénybe helyettesítve ki lehet számítani a várható terméseredményt (illetve többi változót) közelítő pontossággal. (Az időjárás hatása azonban ezen belül még nincs felderítve.)
Blog
-
A Közös Agrárpolitika egyszerűsítése
Az Európai Unió politikáit és joganyagát az összetettség irányába sodorják a 27 tagállam érdekeit egyaránt figyelembe vevő kompromisszumok. Az egyre bonyolultabb és átláthatatlanabb szabályozás mellett viszont az egyszerűsítésre kényszerítő igényt fogalmaznak meg a gazdasági szereplők és a szélesebb értelemben vett társadalom, az adófizetők. Éppen ezért napjainkban az Európai Unió egyik legsürgetőbb feladatává vált a közösségi joganyag, különösen pedig a Közös Agrárpolitika (KAP) egyszerűsítése. Ennek érdekében az Európai Bizottság már jelentős erőfeszítéseket tett, amely folyamat legújabb állomását jelenti a Tanács napirendjén lévő azon javaslat, amely a közös agrárpiaci szabályozás alapját képező 21 CMO alaprendeletet egyetlen, átfogó jogszabályban foglalná össze.
A 2006. december 18-án közzétett tervezet a KAP hatálya alá tartozó mezőgazdasági termékekre irányadó alapvető szabályokat a technikai egyszerűsítés rendezőelvét követve foglalja egybe, vagyis főszabály szerint nem változtat a mögöttes politikákon. A szöveg azonban számos helyen eltér a CMO alaprendeletekben lefektetett szabályoktól, így például elhagyja a sertéshús intervenciós felvásárlásának lehetőségét, hatásköröket telepít a Tanácsról a Bizottságra, illetve az irányítóbizottsági eljárás rendszerét is megváltoztatja. A magyar érdekek azt kívánják, hogy a rendelet hatálya ne terjedjen ki a reform alatt lévő ágazatokra (zöldség-gyümölcs, bor), maradjon meg a sertéshús intervenciójának lehetősége, a stratégiailag fontos döntések meghozatala maradjon a Tanács hatáskörében, illetve a gabonaszektort érintő szabályok a gabona CMO alaprendelet szerint kerüljenek megfogalmazásra. -
Egységes gazdaságtámogatás Németországban
Az Európai Tanácsban 2003-ban meghozott luxemburgi megállapodásnak megfelelően az egységes gazdaságtámogatás bevezetéséhez Németországban kialakítottak egy sajátos és egyedülálló dinamikus hibrid modellt. A német adottságoknak és igényeknek megfelelően a támogatások egy része a gazdaságok történelmi (65%), míg a másik regionális (35%) értékekhez kötődik. Az eddigi tapasztalatok eredményeire támaszkodva kimutatható, hogy a rendszer gyakorlati alkalmazása a legfontosabb szektorokban az elvárt paramétereknek megfelelő. A német tapasztalatok hasznosak, hiszen a hazai, a tervek szerint szintén hibrid rendszer tervezése és kiépítése folyamatban van.
-
Versenyképes élelmiszergazdaság – élhető vidék (Négy tézis egy lehetséges fejlesztési politika körvonalainak meghatározásához)
A 20. század végére globális termelési és kereskedelmi rendszerek alakultak ki az élelmiszergazdaságban. Ezek alapvető jellemzője, hogy a korábban általánosan alkalmazott piacvédelmi rendszerek lebomlásával párhuzamosan egyre inkább a termékek ára és minősége válik meghatározóvá. Az Európai Unió napjainkban még képes ugyan ideig-óráig fenntartani a „belső” piacok védelmét, ez azonban valószínűleg nem sokáig marad így. A 2007-13 időszakban olyan agrárgazdaság kialakítására indokolt törekedni, mely magában hordozza a hosszú távú, a mindinkább liberalizálódó és globalizálódó világgazdaság feltételrendszerei között is fenntartható fejlődés lehetőségét. (1) Ennek érdekében a magyar agro-ökológiai adottságokat messzemenően figyelembe vevő, a precíziós mezőgazdaság eszközeit sokoldalúan alkalmazó térszerkezet és térbeli munkamegosztás kialakítására van szükség. Ezeket figyelembe véve kell felhasználni a logisztikai rendszerek fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat is. (2) A vidéki népesség megtartásában, a tájban levő lehetőségek kiaknázásában kiemelkedő jelentősége lehet a kis és közepes méretű élelmiszeripari üzemeknek. Ezek kialakításában a rendszerszemlélet következetes alkalmazására épülő, a termékpálya minél nagyobb részét magában foglaló szövetkezeteknek a jelenleginél nagyobb szerepet célszerű kapniuk. Csökkenteni kell azon esetek számát, amikor a támogatások pusztán a nyersanyag előállításának lehetőségét teremtik meg. (3) A nagyméretű kiskereskedelmi rendszerek térhódításával párhuzamosan fokozódik ezek nyomása a beszállítók felé. A késedelmes fizetések, a minden alapot nélkülöző egyéb fizetési kötelezettségek kikötése közgazdasági lényegét tekintve eszközátadást jelent, mely azonban a jelenlegi információs rendszerekben és adójogszabályokban nem tükröződik. Az ilyen esetek rendszeres nyilvántartása és az erre alapozott adóztatás komplex rendszerének kidolgozása alapvető fontosságú feladat a vertikum egészére jellemző egyensúlytalanságok csökkentése érdekében. (4) A magyar agrárium versenyképessége alapvetően belföldön dől el. Ennek érdekében vissza kell adni a magyar fogyasztó hazai termékekbe vetett bizalmát. Ez a jelenlegi élelmiszerbiztonsági rendszer radikális átalakítását követeli meg.
-
A főbb szántóföldi növények termelése és az állatállomány alakulásának kilátásai
A mindenkori gazdaságpolitikának nagy szüksége van a mezőgazdasági folyamatok összetevőinek megismerésére, a hatások-ellenhatások múltbeli feltérképezésére ahhoz, hogy a jövő agrárstratégiáját már ezek figyelembevételével alakítsa ki. A vizsgálatok a múltbeli tendencia folytatásaként a búza, a kukorica vetésterületének csökkenését, illetve a napraforgó növekedését vetítik előre. A termésmennyiségek prognózisa azt mutatta, hogy a búza, a kukorica és a napraforgó esetében emelkedés várható, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban fel fog erősíteni. Az állatállomány trendjének öt éves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, hogy ha a múltbeli tendenciák tovább folytatódnak a sertés- és a szarvasmarha-állomány további csökkenésére, valamint a baromfiállomány mérsékelt ütemű növekedésére lehet számítani. A múltbeli ciklikus folyamatok folytatódását feltételezve az állatállomány ciklusára várhatóan konjunktúra lesz jellemző. Ez a szarvasmarha, a sertés csökkenő alaptendenciáját valószínűleg mérsékli, a baromfi-termelés növekedését pedig erősíti.
-
Ültetvényerdők szerepe a távlati földhasználatban
Az ültetvényerdők elterjedését az erdők szociális, jóléti szolgáltatásai iránti igények idézték elő. Ma világszerte elterjedt a fenyők, nyárak, Eucalyptus minősített fajtáinak mezőgazdasági földeken agronómiai módszerekkel való termelése. A világ hengeresfa ellátásának egyharmada az összes erdőterület 3-5%-át kitevő ilyen ültetvényekből származik. Hazánk klímája kedvező az akác és a nyárak telepítésére. A tanulmányban közölt kísérleti eredmények meggyőzőek az eljárás hazai bevezetéséhez. Az évi fanövedék hektáronként azonos 4-5 t búza árával, a belső kamatláb 7,4-8,7%. A kitermelt faanyag különböző megmunkálások után versenyképes export árualap, komparatív előnyökkel, kedvező RCA indexszel. Nagy szerepet kaphat az akác az energiatermelésben is.
Az agrár-szerkezetváltás igénye már folyamatosan felmerült. Az AKI tesztüzemi vizsgálatai szerint a vetésterület közel harmada az agrártámogatások mellett is veszteséges. Az élelmiszerek világpiaci helyzetét és az agrártámogatások rendszerének változásait figyelembe véve az AKI 450-650 ezer ha szántón művelési ág változást tart szükségesnek. A kivonásra kerülő földek mintegy fele alkalmas az akác és a nemes nyár ültetvényszerű telepítésére. A telepítések hozadéka tovább növelhetné a fatermékek exportját. Az állományok fejlődésével lehetőség nyílik a fa kémiai (cellulóz, metanol stb.) feldolgozására. Az ültetvényerdők intenzív kultúrának tekinthetők, ahol magas élőmunka igény jelentkezik. Itt az alulképzett munkaerő, fiatal és idős korúak foglalkoztathatók. A távlati földhasználattal kapcsolatos döntések meghozatalához gazdaságossági számítások, különböző hatékonysági vizsgálatok mielőbbi megindítása kívánatos. A rentábilis földhasználat kialakításához a vidékfejlesztési forrásokból évi 20-25 ezer ha erdő telepítése célszerű. -
A régiók Európában
Az Európai Unió kohéziós politikájának megvalósítását elősegítő intézmény – az 1–3 milliós népességű régió – Európa-szerte az érdeklődés középpontjában áll. A különböző államberendezkedésű országokban az ún. NUTS 2 régiók közjogi státusza eltérő. A régiók egy része fejlesztési és statisztikai célokat szolgál csupán, más részük ezek mellett kiterjedt közigazgatási jogosítványokkal is rendelkezik. Ez utóbbiak képesek komplex fejlesztési feladataik hatékony megoldására. A régiók intézményesülésének számtalan előfeltétele van. Az állami funkciók modernizálása, a regionális fejlődést befolyásoló tényezőkben bekövetkezett változások, a területi érdekérvényesítés, az etnikai-kulturális szempontok figyelembe vétele, illetve az európai integráció egységesítő törekvései együttesen járultak hozzá az új területi középszint kialakulásához Európa sok országában. Az intézményesült európai decentralizáció trendjéhez Kelet-Közép-Európa országai még nem illeszkednek. Magyarország versenyelőnyhöz jutna, ha a regionalizmust alakító valamennyi tényezőt az államreform-programban tudatosan fejlesztené.
A régió a gazdaság fenntartható növekedését és a térszerkezet korszerűsítését szolgáló, önálló finanszírozási forrásokkal rendelkező, autonóm fejlesztéspolitikát megvalósító, önkormányzati jogosítványokkal felruházott területi egység.
Régiókra azért van szükség, mert az európai területi fejlődés egyértelműen igazolja, hogy a körülbelül egy-két millió fős népességet felölelő, önkormányzati elvek alapján irányított szubnacionális szint, a régió gazdasági kapacitásai és strukturális adottságai folytán:
– a gazdaságfejlesztési orientációjú regionális fejlesztési politika érvényesítésének optimális térbeli kerete;
– a posztindusztriális térszervező erők működésének és ezek kölcsönkapcsolatai fejlesztésének megfelelő terepe;
– a területi-társadalmi érdekérvényesítés fontos színtere;
– a regionális politika modern infrastruktúrájának és professzionális szervező-tervező-végrehajtó intézményének kiépítéséhez a legmegfelelőbb méretű térbeli egység;
– az Európai Unió regionális és kohéziós politikai döntési rendszerének meghatározó eleme.
A középszint szerepének felértékelődésében közrejátszó nemzeti és európai gazdasági, politikai és társadalmi változások azon elemei jól kitapinthatók, amelyek az államigazgatás szervezeti rendszereinek szakracionális reformlépéseit kikényszerítették, állandó nyomás alatt tartották a hatalmi gépezet központi szervezeteit, újraszabályozásra késztették a társadalomirányítást, a forráselosztás rendjét, mozgatták a decentralizációs folyamatokat. Természetesen az egyes elemek eltérő befolyást gyakoroltak a változásokra, a területi rendszer különböző alkotórészeinek minőségét és kapcsolati viszonyait alakították át, időbeli megjelenésük is eléggé eltérő volt. Hatásaik azonban mély nyomokat hagytak az intézményrendszerben. A területfejlesztés szubnacionális szereplőinek egyre nagyobb száma, fokozatos megerősödésük, a funkcióik gazdagodása – az állami intézményrendszer átalakulásával párhuzamosan – a centralizált hatalom versenyképes ellensúlyát teremtette meg Európa sok országában. Az önálló regionális hatalomgyakorlás lett az európai politikai szótár legnépszerűbb tárgyszava a 20. század utolsó harmadában.
Tanulmányunkban azokat az okokat vesszük sorra, amelyek a regionalizmus kiteljesedéséhez vezető út fontosabb csomópontjait formálták Nyugat-Európában, illetve a kelet-európai országok – és Magyarország – regionális átalakulásának esélyeit körvonalazzuk.