Blog

  • A mezőgazdasági jövedelmek stabilitása

    A mezőgazdasági jövedelmek stabilitásának megteremtése mindenkor az agrárpolitika fontos törekvése. A mezőgazdaságból élőknek a termelői jövedelem nagysága és alakulása meghatározza a gazdálkodói életszínvonal minőségét. Az EU országok jövedelemstabilitási mutatóival összevetve a magyar mezőgazdaságét megállapítható, hogy a hazai gazdálkodók helyzete igen kedvezőtlen. Az ágazatban mind a nominális értéken vett jövedelem stabilitása, mind pedig a jövedelem reálértéke kedvezőtlenül alakult. A reáljövedelem 1998 és 2005 között egyetlen évben sem érte el az 1998. évi nyolcvan százalékát, sőt 2003-ban ötven százaléknál kevesebb volt.
    A mezőgazdasági termelés jövedelemstabilitását a mezőgazdasági kibocsátás kiegyensúlyozottsága határozza meg alapvetően. A kibocsátás már magában foglalja az ár és a volumen hatását, melyek közül előbbi, vagyis az áralakulás nagyobb befolyású a stabilitásra. A kibocsátás tartalmazza az ágazati diverzifikáltságból eredő előnyöket és hátrányokat is. Minél nagyobb a diverzifikáltság foka, annál kedvezőbb az adott ország mezőgazdaságának stabilitása. A ráfordítások nagyságrendjének többnyire konzekvens növekedése a nominálisan vett jövedelemalakulást jobbára a stabilitás irányába módosította, miközben a kibocsátást meghaladó ütemű bővülésük bizonytalanná tette a reáljövedelmet. A támogatások révén az agrárpolitika elsősorban a ráfordítások kedvezőtlen hatását hivatott mérsékelni. A magyarországi mezőgazdaságban az agrárpolitika nem tudott hozzájárulni a nominális jövedelem stabilitásának növeléséhez, ami elsősorban szabályozási okokkal hozható összefüggésbe.
    A jövedelemstabilitás megvalósítása a termelők és az agrárpolitika közös tevékenysége. A termelői szerveződések alkuerejének növelése, az ágazati diverzifikáció fokozása, az agrárbiztosítás néhány lehetőség abból az eszköztárból, amellyel a gazdálkodók hozzájárulhatnak a jövedelemstabilitáshoz. Az agrárpolitika feladata részint e lehetőségek kihasználásának elősegítése, részint pedig a fejlesztési és jövedelempótló támogatásokkal a jövedelemszint növelése. Ez utóbbi tekintetében a jövőre nézve pozitívumként értékelhető, hogy egy 2005. évi Bizottsági Közlemény szerint a leválasztott kifizetések új rendszerével a jövedelemstabilitás nagyrészt biztosítható. Az új egységes kifizetés bevezetésével a legtöbb termelő biztos tervezési alappal számolhat 2013-ig.

  • Minőség a sertéshúsvertikumban

    Sokan és sokszor hangoztatják a minőségi termékelőállítás fontosságát, a minőség fokozását, de kevesebben térnek arra ki, hogy végül is mit célszerű fokozni, milyen minőséget indokolt előállítani, mert eltérő minőségkategóriák léteznek az értéklánc folyamatában. Más a megítélés a termelőnél, más a feldolgozónál és teljesen más lehet a forgalmazónál. A végső „minőségellenőr” végül is a fogyasztó. Kérdés csupán az, hogy a fogyasztói értékítélet mennyire jelenik meg az értéklánc korábbi szakaszainál, ki mit tehet, illetve tesz a minőség növelése érdekében. Szinte feltáratlan mindezek mellett a minőség költségeinek kérdésköre, a gazdaságilag optimális minőség. A tanulmány problémafelvető a sertéshús vertikumban, de hasonló és részletesebb vizsgálatok szükségesek a többi állattenyésztési ágazatban is. Indokolt az állati termékek minőségkategóriáit komplexen kezelni, mert csak így lehet az értéklánc folyamat egyes elemeinél a fogyasztói elvárásokat, és ezzel együtt a fizetőképes keresletet mind teljesebben kielégíteni.

  • Az infrastruktúra és a mezőgazdaság

    A rendszerváltozás óta alapjaiban változtak meg a külső és a belső körülmények, a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közgazdasági környezete. Az élelmiszergazdaság elemei közti régi, akkor sem teljes összhang összeomlott, az újak pedig még nem jöttek létre, nem váltak általánossá. Elmaradott, szűk keresztmetszetű a mezőgazdaság infrastruktúrája és sajnos ez jellemzi az agrártérség, a vidék infrastruktúráját is. A mezőgazdasági térségekben lassabb a növekedés és a fejlődés üteme, visszafogottabb a beruházás, erősebb a tőkehiány. Ezen sokat lendíthet a speciális infrastruktúra átgondolt, dinamikus fejlesztése.

  • Régió- és településmarketing Debrecenben

    Munkámban Debrecen városmarketing csoportjának tevékenységét vizsgáltam. Az általuk megjelölt három legfontosabb célcsoport igényeit térképeztem fel kvalitatív módszerrel, megvizsgálva ezzel, hogy a célcsoportok által igényelt intézkedések és a városmarketing segítségével kijelölt fejlesztési célok mennyiben fedik egymást.
    Megállapítottam, hogy a debreceni városmarketing csoport évről-évre egyre kiforrottabb egységes szemléletű, átgondolt marketinget valósít meg, de ennek ellenére jelentős erőfeszítések szükségesek a regionális szerep elérése, a helyzet részletes feltárása és acélcsoportokkal folytatott kommunikáció javítása érdekében.

  • A felsőoktatás a tudásgazdaság felé

    Magda Sándor a folyóiratban vitát kezdeményezett a hazai tudomány és felsőoktatás problémáiról. A jelen cikk a felsőoktatás kérdéseihez kíván hozzájárulni, de nemzetközi kitekintéssel. A tudásgazdaság megteremtése természetesen ennél szélesebb feladat, mégis a jövőben a felsőoktatás fejlesztésénél a tudásgazdaság megteremtését, kiszolgálását kell szem előtt tartani.
    A tudásgazdaság irányába történő fejlődésnek a kutatóegyetemek a letéteményesei, amelyek szövetsége – 20 egyetem részvételével – Európában is megalakult. Magda Sándor javaslata a 6-7 hazai egyetem ilyen irányba való fejlődéséről támogatható. Ennek során gondolni kell a tudományos eredmények gyakorlati megvalósítását célzó innovációs központok megteremtésére is, amelyekre elsősorban az egyetemi városokban van lehetőség.
    A felsőoktatás hazai fejlesztésénél szerephez juthat a modellezés (konkrétan a matematikai programozás) is, amennyiben szűkös erőforrásainkat (pénzt, oktatói kapacitást, nyelvtudást stb.) összhangba kívánjuk hozni gazdasági célkitűzéseinkkel, amelyek között elsősorban a hozzáadott érték (GDP) maximalizálása, valamint a foglalkoztatás növelése jöhet szóba.

  • A németországi élelmiszer-kereskedelem koncentrációjának következményei

    A német cégek már a kilencvenes években jelentősen bővítették nemzetközi tevékenységüket. Külföldi cégek jelenléte nem jellemző, a tőkeerős német konkurencia, a tudatos vásárlói magatartás miatt, továbbá azért, mert a külföldi cégek nem veszik kellően figyelembe a német fogyasztók sajátosságait. A koncentráció ellensúlyozására nemzeti beszerzési és értékesítési társulásokat hoznak létre az önálló kiskereskedők. A kis- és középvállalkozói szektoron belül megfigyelhető az innovatív vállalati, szervezeti formák – a kis és közepes méretű fiókhálózatos vállalatok – „előrenyomulása”, növekedési potenciálja. A társulásokhoz nem csatlakozott önálló kiskereskedők, kisboltok helyzete nehéz. Két stratégiai lehetőség létezik: kooperáció, társulás; és specializáció valamire, amit a többiek nem csinálnak.
    A termelők a kereskedelem koncentrációjához kénytelenek alkalmazkodni, azt kell nézniük, hogy mit tudnak nagy mennyiségben szállítani, illetve ha kis mennyiséget tudnak előállítani, akkor réspiacot szükséges találniuk. A kereskedelmi koncentráció a termelőket is a kooperáció és a társulások felé tereli.