Blog

  • Az európai agrárpolitika eszményei és realitásai

    A mezőgazdaságra, s általában az élelemtermelésre is egyre élesedő, globalizálódó verseny vár. Ez magyarázza, hogy az európai agrárpolitika eszményei és realitásai mindinkább konfliktusba kerülnek, és ez az oka a KAP állandó reformjainak, ezzel függenek össze a verseny torzításai, valamint a KAP következetlenségei is. A magyar helyzetet, s a fejlődési lehetőségeket is – ezeken túlmenően –az örökölt versenyhátrányok és a felemás csatlakozási felkészülés miatti új kihívások is befolyásolják. A versenyben való leszakadás megelőzése szempontjából fontos év 2007, amikor is át kell alakítani a nemzeti támogatási rendszert; a nemzeti kiegészítő támogatások (top up) rendszerét; illetve elő kell készíteni az uniós közvetlen támogatási rendszer, az ún. SAPS rendszer átalakítását. A felzárkózás, a piacok és a munkahelyek megtartásának esélye megalapozható a mintegy 1400 Mrd Ft-ot kitevő vidékfejlesztési források ésszerű elköltésével.

  • A mezőgazdasági jövedelmek az Európai Unió tagállamaiban

    A számítások rendkívül pozitív képet mutatnak a mezőgazdaság jövedelmezőségéről 2004-ben, az újonnan csatlakozó országok mindegyikében. A jövedelemnövekedés hátterében egyrészt a nagyobb átlaghozamok állnak – melyek a rendkívül kedvező időjárási feltételeknek köszönhetők –, másrészt az előző évihez képest mintegy 73%-kal megemelkedett uniós támogatások.

  • A földbérleti díj és a föld árának alakulása

    A Gyöngyösi Kistérségben végzett felmérés tapasztalatai azt mutatták, hogy élénkült a kistérség földpiaca. A földbérleti díjak és árak egyaránt emelkedő tendenciát mutattak, szélsőséges ingadozások mellett. A vizsgált időszakban értékesítettek termőföldet hektáronként 80 ezer forintért és 4,5 millió forintért is. Egyszerre van jelen a földtől való mindenároni szabadulás és a vétel szándéka. A jövőre nézve a földár és a haszonbérleti díj növekedése várható, de ez az EU átlag alatt alakul hosszabb távon is. A föld birtoklása – helyzetétől függően – a jövőben kimagasló hozamot biztosíthat, és várhatóan meghaladja a lekötött bankbetétek hozamát, sőt esetenként extraprofit is elérhető. A termelőeszközök közül ma már csak a földingatlan és a munkaerő alulértékelt Magyarországon. Ezért – véleményünk szerint – a földingatlan kínálkozik utolsó befektetési lehetőségként extraprofit eléréséhez.

    A Gyöngyösi Kistérségben végzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a föld árának és bérének mérsékelt növekedésében szerepet játszott az ágazat jövedelmezősége, a kínálat és kereslet egyidejűsége, az elaprózott birtokszerkezet, a nagymértékű osztatlan közös tulajdon aránya, a tőkeerős külföldi vásárlókra, belföldi társas vállalkozásokra vonatkozó földszerzési tilalom, jelentős területek parlagon hagyása, a tulajdonszerzés-, a földterület későbbi hasznosítási céljai, a föld kedvező területi elhelyezkedése, hosszabbodó bérleti szerződések, a területalapú állami támogatás megjelenése, annak mértékének évenkénti növekedése, a földért életjáradékot program és az NFA által alkalmazandó földbérleti díj.

  • Együttműködés a gabonaágazatban a Dél-Alföld Régióban

    Kérdőív segítségével meghatároztuk a gabonaágazat dél-alföldi szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyainak jellegét, szorosságát. Megállapítható, hogy a gabonaágazatban létezik a földrajzi közelségen alapuló együttműködés a Dél-Alföldön. Ennek kialakulásában az ökológiai adottságok és a piac a meghatározó.

    A vállalatok közötti üzleti tranzakciók zöme formalizált kapcsolatot jelent, de már megjelent az igény – amely már bizonyos bizalmi szintet feltételez – az ismeretek és tudás megosztásán alapuló együttműködésre is.

    Az azonos ágazatban tevékenykedő, egymással versengő cégek földrajzi koncentrációja lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását. Így, egy-egy újabb, hatékonyabb eljárás gyorsan elterjed a szereplők között, főleg a vezető szakértők közötti informális (személyes) kapcsolatokon keresztül, s ezzel jobbak az esélyek a költségelőnyök elérésére és a termelés bővítésére.

  • Területfejlesztés néhány időszerű dilemmája

    Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz, a globalizáció diktálta erőteljes versenykényszer miatt a világ országaiban egyre nagyobb fontosságú a területfejlesztés amit az önkormányzatok oldaláról célszerű megközelíteni. Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy az állami támogatások mellett az önkormányzatok döntő többsége kénytelen a saját erejére támaszkodni azért, hogy kedvező, vonzó lehetőséget kínáljon a betelepülni szándékozó tőkének. Ennek eszközei a helyi adók, valamint az uniós források, melyek összege a jelen és a jövőbeli költségvetési időszakokban biztató képet mutat. A fejlesztés a régiók működésében ölthet igazán testet, melyek képesek egy nagyobb térség fejlesztését oly mértékben koordinálni, hogy az megfeleljen a beáramló tőke és az Európai Unió elvárásainak.

  • LEADER program a Dél-Mátrában

    A Dél-Mátra 11 településeiből az önkormányzatoktól és civil szervezetektől érkezett a legtöbb pályázat. A vállalkozók és magánszemélyek visszafogott megjelenésének valószínű oka az önerő hiánya. A nagyszámú beadott pályázat arra enged következtetni, hogy nagy az érdeklődés, és a reális célokat az emberek meg is akarják valósítani, amihez a nyertes települések között az eddiginél nagyobb összefogás szükséges. Érzékelhető, hogy a településeken ráébredtek arra, hogy a program a térségben környezeti, turisztikai, munkahely-teremtési változásokat eredményezhet, amihez majd más települések csatlakozhatnak, ezzel teljesebbé téve a Mátra és térsége fejlődését. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt minden esetben célszerű hangsúlyozni, tudatosítani, hogy nem a 90 millió Ft pályázati forrás elköltése a feladat, hanem hatékony, ésszerű befektetések megvalósítása, melyben a tanácsadásnak, a pályázó- és ügyfélbarát végrehajtásnak, a szakemberek összefogásának, a tudománynak meghatározó a szerepe. A Károly Róbert Főiskola, mint Regionális Agrárinnovációs Tudásközpont, ezt kívánja segíteni.

  • A minőség a hazai húsipar versenyképességében

    A tanulmány elkészítésének alapját az engedélyezett, illetve a jóváhagyott és derogációs húsüzemek körében 2005. év végén és 2006. év elején elkészített kérdőíves felmérés adta.

    A márkázott húsprogramok fő problémáját leginkább a márkázott termékek iránti hazai fizetőképes kereslet hiányában látják. Ettől kis mértékben marad el a programokhoz kapcsolódó elégtelen promóció, ami kiemeli az összefogás, a közösen végzett promóció szükségességét a versenyképesség növelése érdekében.

    A multinacionális láncok árleszorító törekvései és a növekvő költségek hatására kialakult kisebb jövedelemtermelő képességet a húsipari cégek részben a beruházások visszafogásával ellensúlyozzák, mégpedig azokon a területeken, melyek nem kifejezetten az előírásoknak (élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi) való megfelelést szolgálják. Ilyen például az értékesítés, ahol az általam felmért üzemeknek csak kis százaléka kíván a jövőben beruházni, illetve a korábbi beruházások sem az értékesítéshez kapcsolódtak, holott ez nagyon fontos a versenyképesség javításában.

    A vágóhidak egy része nem a vágósertés-minősítés eredménye alapján fizet a termelőknek. Ennek mielőbbi rendezése érdekében fontos az érdekvédelmi szervezetek, valamint a terméktanács összefogása.

  • Az átalakuló magyarországi tejgazdaság

    Az EU-csatlakozással a tejágazatban bár bővült a belföldi piac (nőtt a forgalom és a fogyasztás), amit a növekvő olcsó import fedezett, míg a felvásárlás és az értékesítés (bel- és külpiacra egyaránt) csökkent, illetve stagnált. Az import erősödése a hazai cégek belpiaci részesedését mintegy 80%-ra csökkentette, miközben a vállalati koncentráció még intenzívebbé vált a magyar tejágazatban, s a nagyvállalatok tovább erősítették pozíciójukat, míg a kicsik tovább gyengültek. 2005-ben a Parmalat – állami segítséggel – termelői tulajdonba került, ami a vertikális integráció erősödéséhez vezetett. A külföldi tulajdon meghatározó helyzetbe került a tejiparban – 2004-ben 87% volt a részesedése, ami a második legnagyobb az élelmiszeripari alágazatok között – célja azonban elsősorban a hazai piac kielégítése, s nem az exportbővítés.

    A koncentrációs folyamatok az EU-ban is tapasztalhatóak, az még azonban nem dőlt el, hogy a nem-termelői vállalkozás, vagy a szövetkezeti vállalkozás az életképesebb. Ez Magyarországra is érvényes. Az minden esetre pozitívum, hogy nő a koncentráció, és olcsóbbak a tejtermékek, ami ugyan a tejtermelőket nyomasztja drámaian.

    A jövőben a verseny fokozott kiéleződése várható, melyet az EU liberálisabb politikája, a WTO-reformok, az új versenytársak megjelenése „garantál”. Ennek jegyében folytatódik tovább a tejgazdaság átalakulása.

  • A magyarországi juhtartás jövedelmezősége

    A magyar juhágazat jövedelmi helyzetét 1998-2005 között vizsgálva azt mondhatjuk, hogy az ágazat minden évben veszteséges volt, bruttó jövedelmet két évben, 2001-ben és 2002-ben ért el. A juhtartással foglalkozó gazdálkodók a különféle támogatási lehetőségek maximális kihasználásával az ágazat jövedelmi pozícióján jelentősen javíthatnak.

    A támogatások igénybevételén túl a jövedelmezőségi helyzetük javításának forrása a piaci alkalmazkodás, illetve a technológia javítása. Ha a termékeik értékesítési arányát növelnék a karácsonyi szezonban a jelenlegi húsvéti értékesítéssel szemben, valamint a kos, illetve a jerkebárányok értékesítésében a termelők figyelembe vennék azt, hogy jelentősen eltér a két ivar hízlalásának jövedelmezősége az értékesítési súly függvényében. A jerkebárányokat kisebb testsúly-kategóriában, a kosbárányokat a nagyobb testsúly-kategóriában érdemes értékesíteni.