Blog

  • Az oktatás és munkaerőpiac állapota közötti kapcsolat Magyarországon

    Az utóbbi évtized legdrámaibb hatású gazdasági-társadalmi változása a nyílt munkanélküliség megjelenése volt. A munkanélküliség differenciáltan sújtotta a különböző rétegeket, a nemzetgazdasági ágazatokat, illetve az ország egyes térségeit.

    A nemzetközi tapasztalatok szerint a távlati munkaerő-prognózisok igyekeznek világosan kifejezni a foglalkoztatáspolitika és az oktatáspolitika közötti kölcsönhatásokat és érdekeket. Az oktatási rendszer a modern társadalmakban elválaszthatatlanul kapcsolódik más társadalmi alrendszerekhez. Nemcsak a kultúrához és a tudományhoz, hanem a gazdasághoz, valamint a politikai és közigazgatási rendszerhez is. E kötődéssel az jár, hogy az oktatási változások közvetlen módon befolyásolják a többi alrendszer működését, így a foglalkoztatáspolitikáét is, illetve azok változásai visszahatnak az oktatásra. A magyarországi munkanélküliek elhelyezkedésének nehézségei és a munkaerőforrás képzési szerkezetének torzulása az oktatás intézményi válságára utal. Ezzel összefüggésben a legfontosabb teendők közé tartozik a képzési rendszer korszerűsítése, amelyet a tankötelezettség jelenleginél következetesebb érvényesítése mellett, a mainál rugalmasabb szerkezetű iskolarendszer jellemez.

  • Élelmiszer-kereskedelem a Balaton kiemelt üdülőkörzetben

    Megállapítható, hogy a Balatonnál a kis- és közepes vállalkozások csak úgy képesek felvenni a versenyt a globalizáció következtében piacot hódító multinacionális vállalatokkal, hogy üzlethálózatokba tömörülnek. A kis- és középvállalkozásoknak kínálnak megoldást a szövetkezetek, amelyek üzletláncok kiépítésével, az ország egészére kiterjedő élelmiszer-kiskereskedelmi hálózattal rendelkeznek. Az azonos logo már maga is forgalomstabilizáló tényező, az egységes árpolitika, az országosan és regionálisan összehangolt árengedményes akciók hozzájárulnak a forgalom növekedéséhez, igazodva a magyarországi fogyasztói piachoz és vásárlási szokásokhoz. Tulajdonosi és szerkezeti viszonyait illetően sajátos kettőség jellemzi a kereskedelmet. Az egyik oldalon a tőkeerős multinacionális vállalatok – amelyek új módszereket és nehéz versenyhelyzetet eredményeznek –, a másik oldalon a nagyszámú kis- és közepes cég található, utolérhetetlen szakmai leleményességgel és alkalmazkodóképességgel.

  • Permanens reform – vagy valami más?

    A reformokat hosszabb távra előretekintve célszerű szorgalmazni, amire jó például szolgálhat Darányi Ignác korszaka. A felsőoktatásban fontos az igényesség, de talán az oktatás és a kibocsátott diplomások minősége jobban kifejezné a felhígult rendszerből való kilábalás céljait. A képzési struktúra megváltozása ugyan fontos a versenyképesség érdekében, de a haladáshoz tartalmi változások szükségesek. Az oktatás és kutatás között létrejött eddigi együttműködés jelzi, hogy nagyobb reformok nélkül is lehet haladást elérni, ha megvan ennek az értelme, szándéka. Mindent egybevetve a vitaírásban javasolt jövőre irányuló kitűnő gondolatok megvalósításában a sorrend mérlegelendő, mert kérdéses, hogy a napjainkban átalakuló felsőoktatásban, a tartalmi-minőségi munka mindent eldöntő fontosságú tennivalói, mennyiben oldhatók meg egy további szervezeti, szerkezeti változás sorozattal.

  • Hozzászólás a tudományról, felsőoktatásról folyó vitához

    A tudás gazdasági nézőpontból profitot termelő megoldás, amelyért komoly verseny folyik. Fontos, hogy a képzésben a tudásvagyon harmonizáljon a kreativitás-vagyonnal. Annak ellenére, hogy a kiművelt emberfő mindenképpen valamilyen haszonnal jár, a felsőoktatás mégis számtalan ponton reformokra szorul, mert nem felel meg sem a jelenkori, sem a jövőbeni igényeknek.

  • Hozzászólás Magda Sándor: „Tudomány és felsőoktatás” című cikkéhez

    Az agrárgazdaság fejlődésének, versenyképességének a tudomány, az oktatás a felhasználói szférával való együttműködés meghatározó tényezője. A megvalósítás összehangolt tevékenységet követel, ami paradigma-váltás nélkül nem lehet eredményes. A munkaerőpiac keresletének és a különböző oktatási szintek (Fsz, BsC, MsC) képzési céljainak összhangjáról nem szabad lemondani. A mezőgazdasági tevékenységet segítő szaktanácsadási rendszer – területi hálózatának létrehozása és működtetése – az agrárgazdaság 2007-2013. közötti időszakában kínálkozó lehetőségek kihasználásának meghatározó feltétele.

  • A Gazdálkodás következő 50 éve elé

    Az 51. évfolyamába lépő Gazdálkodás tudományos igényességgel kívánja szolgálni a következő évtizedekben is az agrárgazdaságot, az agrárszakemberek fejlődését, ami semmivel sem ígérkezik nyugodtabbnak, kiszámíthatóbbnak, mint az elmúlt ötven esztendő. Ebben az EU léte, tagságunk ténye sem ígér gondtalan éveket, hiszen az EU is megoldásra váró problémák előtt áll, s hazánkhoz hasonlóan a klímaváltozás, fenntarthatóság, globalizáció, paradigmaváltás az agrár- és vidékpolitikában, hatékonyság, versenyképesség, valamint az információs társadalom „kihívásaira” keresi a választ. A hazai agrárgazdaság oktatóinak, kutatóinak, szakembereinek a következő ötven év elején az említettek megválaszolására szükséges összpontosítani.

  • A hazai ökotermelés áttekintése

    A hazai ökológiai gazdálkodás növekedési pályára állt az ezredforduló táján, de 2004-től a vállalkozások számának és az ökológiai művelés alá vont területek nagyságának növekedési mértéke csökkent, majd visszaesés következett be. Az ökológiai termelést végző vállalkozások nagy része jó adottságokkal rendelkező nagygazdaság, amelyek párhuzamos termelést folytatnak, és olyan elkötelezett kisvállalkozás, amelyek gazdasági súlya nem jelentős. Egyes rossz adottságú gazdaságok földjeiket átállítják ökológiai státuszra, a támogatás végett. A művelési ágak között nagyobb a gyep (rét, legelő, 53,6%) és alacsonyabb a szántó (26,4%) aránya. A gyepterületek könnyen átminősíthetők ökológiai területté, viszont gazdasági értékük nem jelentős. A vetésszerkezetben a gabonafélék (49,8%), a takarmánynövények (26,4%) és az olajos növények (19,3%) a meghatározók. Az állattartásban a szarvasmarha- és juhtartás jelentős. A sertés szerepe nem nagy. Az ökológiai állattartásba vont állatok száma az ország állatállományához képest szinte jelentéktelen. Az ökológiai gazdálkodásban olcsóbb takarmányt előállítani, mint állatot tenyészteni, ezért a hazai számosállat-létszám nem jelentős, így a talajok szerves trágyával való ellátása kérdésessé válik. A hazai ökológiai gazdálkodás exportközpontú, a hazai piac szűk. A termelők többsége a német nyelvterületű országok (Ausztria, Németország, Svájc) részére termelt. Stabil piaci kapcsolatok nem minden esetben alakultak ki, mivel a hazai termékek többsége feldolgozatlan gabonafélékből és takarmányokból áll, amelyek könnyen helyettesíthetők. A feldolgozott termékek aránya elenyésző a termékszerkezetben. A nyugat-európai ökológiai piacokat jellemző élesedő verseny mindenképpen válaszra készteti a termelőket és a kereskedőket.

  • Együttműködés a gabonaágazatban a Dél-Alföld Régióban

    Kérdőív segítségével meghatároztuk a gabonaágazat dél-alföldi szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyainak jellegét, szorosságát. Megállapítható, hogy a gabonaágazatban létezik a földrajzi közelségen alapuló együttműködés a Dél-Alföldön. Ennek kialakulásában az ökológiai adottságok és a piac a meghatározó.

    A vállalatok közötti üzleti tranzakciók zöme formalizált kapcsolatot jelent, de már megjelent az igény – amely már bizonyos bizalmi szintet feltételez – az ismeretek és tudás megosztásán alapuló együttműködésre is.

    Az azonos ágazatban tevékenykedő, egymással versengő cégek földrajzi koncentrációja lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását. Így, egy-egy újabb, hatékonyabb eljárás gyorsan elterjed a szereplők között, főleg a vezető szakértők közötti informális (személyes) kapcsolatokon keresztül, s ezzel jobbak az esélyek a költségelőnyök elérésére és a termelés bővítésére.