Blog

  • Permanens reform – vagy valami más?

    A reformokat hosszabb távra előretekintve célszerű szorgalmazni, amire jó például szolgálhat Darányi Ignác korszaka. A felsőoktatásban fontos az igényesség, de talán az oktatás és a kibocsátott diplomások minősége jobban kifejezné a felhígult rendszerből való kilábalás céljait. A képzési struktúra megváltozása ugyan fontos a versenyképesség érdekében, de a haladáshoz tartalmi változások szükségesek. Az oktatás és kutatás között létrejött eddigi együttműködés jelzi, hogy nagyobb reformok nélkül is lehet haladást elérni, ha megvan ennek az értelme, szándéka. Mindent egybevetve a vitaírásban javasolt jövőre irányuló kitűnő gondolatok megvalósításában a sorrend mérlegelendő, mert kérdéses, hogy a napjainkban átalakuló felsőoktatásban, a tartalmi-minőségi munka mindent eldöntő fontosságú tennivalói, mennyiben oldhatók meg egy további szervezeti, szerkezeti változás sorozattal.

  • Hozzászólás a tudományról, felsőoktatásról folyó vitához

    A tudás gazdasági nézőpontból profitot termelő megoldás, amelyért komoly verseny folyik. Fontos, hogy a képzésben a tudásvagyon harmonizáljon a kreativitás-vagyonnal. Annak ellenére, hogy a kiművelt emberfő mindenképpen valamilyen haszonnal jár, a felsőoktatás mégis számtalan ponton reformokra szorul, mert nem felel meg sem a jelenkori, sem a jövőbeni igényeknek.

  • Hozzászólás Magda Sándor: „Tudomány és felsőoktatás” című cikkéhez

    Az agrárgazdaság fejlődésének, versenyképességének a tudomány, az oktatás a felhasználói szférával való együttműködés meghatározó tényezője. A megvalósítás összehangolt tevékenységet követel, ami paradigma-váltás nélkül nem lehet eredményes. A munkaerőpiac keresletének és a különböző oktatási szintek (Fsz, BsC, MsC) képzési céljainak összhangjáról nem szabad lemondani. A mezőgazdasági tevékenységet segítő szaktanácsadási rendszer – területi hálózatának létrehozása és működtetése – az agrárgazdaság 2007-2013. közötti időszakában kínálkozó lehetőségek kihasználásának meghatározó feltétele.

  • A Gazdálkodás következő 50 éve elé

    Az 51. évfolyamába lépő Gazdálkodás tudományos igényességgel kívánja szolgálni a következő évtizedekben is az agrárgazdaságot, az agrárszakemberek fejlődését, ami semmivel sem ígérkezik nyugodtabbnak, kiszámíthatóbbnak, mint az elmúlt ötven esztendő. Ebben az EU léte, tagságunk ténye sem ígér gondtalan éveket, hiszen az EU is megoldásra váró problémák előtt áll, s hazánkhoz hasonlóan a klímaváltozás, fenntarthatóság, globalizáció, paradigmaváltás az agrár- és vidékpolitikában, hatékonyság, versenyképesség, valamint az információs társadalom „kihívásaira” keresi a választ. A hazai agrárgazdaság oktatóinak, kutatóinak, szakembereinek a következő ötven év elején az említettek megválaszolására szükséges összpontosítani.

  • A hazai ökotermelés áttekintése

    A hazai ökológiai gazdálkodás növekedési pályára állt az ezredforduló táján, de 2004-től a vállalkozások számának és az ökológiai művelés alá vont területek nagyságának növekedési mértéke csökkent, majd visszaesés következett be. Az ökológiai termelést végző vállalkozások nagy része jó adottságokkal rendelkező nagygazdaság, amelyek párhuzamos termelést folytatnak, és olyan elkötelezett kisvállalkozás, amelyek gazdasági súlya nem jelentős. Egyes rossz adottságú gazdaságok földjeiket átállítják ökológiai státuszra, a támogatás végett. A művelési ágak között nagyobb a gyep (rét, legelő, 53,6%) és alacsonyabb a szántó (26,4%) aránya. A gyepterületek könnyen átminősíthetők ökológiai területté, viszont gazdasági értékük nem jelentős. A vetésszerkezetben a gabonafélék (49,8%), a takarmánynövények (26,4%) és az olajos növények (19,3%) a meghatározók. Az állattartásban a szarvasmarha- és juhtartás jelentős. A sertés szerepe nem nagy. Az ökológiai állattartásba vont állatok száma az ország állatállományához képest szinte jelentéktelen. Az ökológiai gazdálkodásban olcsóbb takarmányt előállítani, mint állatot tenyészteni, ezért a hazai számosállat-létszám nem jelentős, így a talajok szerves trágyával való ellátása kérdésessé válik. A hazai ökológiai gazdálkodás exportközpontú, a hazai piac szűk. A termelők többsége a német nyelvterületű országok (Ausztria, Németország, Svájc) részére termelt. Stabil piaci kapcsolatok nem minden esetben alakultak ki, mivel a hazai termékek többsége feldolgozatlan gabonafélékből és takarmányokból áll, amelyek könnyen helyettesíthetők. A feldolgozott termékek aránya elenyésző a termékszerkezetben. A nyugat-európai ökológiai piacokat jellemző élesedő verseny mindenképpen válaszra készteti a termelőket és a kereskedőket.

  • Együttműködés a gabonaágazatban a Dél-Alföld Régióban

    Kérdőív segítségével meghatároztuk a gabonaágazat dél-alföldi szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyainak jellegét, szorosságát. Megállapítható, hogy a gabonaágazatban létezik a földrajzi közelségen alapuló együttműködés a Dél-Alföldön. Ennek kialakulásában az ökológiai adottságok és a piac a meghatározó.

    A vállalatok közötti üzleti tranzakciók zöme formalizált kapcsolatot jelent, de már megjelent az igény – amely már bizonyos bizalmi szintet feltételez – az ismeretek és tudás megosztásán alapuló együttműködésre is.

    Az azonos ágazatban tevékenykedő, egymással versengő cégek földrajzi koncentrációja lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását. Így, egy-egy újabb, hatékonyabb eljárás gyorsan elterjed a szereplők között, főleg a vezető szakértők közötti informális (személyes) kapcsolatokon keresztül, s ezzel jobbak az esélyek a költségelőnyök elérésére és a termelés bővítésére.

  • Területfejlesztés néhány időszerű dilemmája

    Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz, a globalizáció diktálta erőteljes versenykényszer miatt a világ országaiban egyre nagyobb fontosságú a területfejlesztés amit az önkormányzatok oldaláról célszerű megközelíteni. Az adatok elemzése alapján megállapítható, hogy az állami támogatások mellett az önkormányzatok döntő többsége kénytelen a saját erejére támaszkodni azért, hogy kedvező, vonzó lehetőséget kínáljon a betelepülni szándékozó tőkének. Ennek eszközei a helyi adók, valamint az uniós források, melyek összege a jelen és a jövőbeli költségvetési időszakokban biztató képet mutat. A fejlesztés a régiók működésében ölthet igazán testet, melyek képesek egy nagyobb térség fejlesztését oly mértékben koordinálni, hogy az megfeleljen a beáramló tőke és az Európai Unió elvárásainak.

  • LEADER program a Dél-Mátrában

    A Dél-Mátra 11 településeiből az önkormányzatoktól és civil szervezetektől érkezett a legtöbb pályázat. A vállalkozók és magánszemélyek visszafogott megjelenésének valószínű oka az önerő hiánya. A nagyszámú beadott pályázat arra enged következtetni, hogy nagy az érdeklődés, és a reális célokat az emberek meg is akarják valósítani, amihez a nyertes települések között az eddiginél nagyobb összefogás szükséges. Érzékelhető, hogy a településeken ráébredtek arra, hogy a program a térségben környezeti, turisztikai, munkahely-teremtési változásokat eredményezhet, amihez majd más települések csatlakozhatnak, ezzel teljesebbé téve a Mátra és térsége fejlődését. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt minden esetben célszerű hangsúlyozni, tudatosítani, hogy nem a 90 millió Ft pályázati forrás elköltése a feladat, hanem hatékony, ésszerű befektetések megvalósítása, melyben a tanácsadásnak, a pályázó- és ügyfélbarát végrehajtásnak, a szakemberek összefogásának, a tudománynak meghatározó a szerepe. A Károly Róbert Főiskola, mint Regionális Agrárinnovációs Tudásközpont, ezt kívánja segíteni.

  • Környezeti állapot, mezőgazdaság, fenntartható fejlődés

    Hazánk természeti környezetének állapota, nemzetközi összehasonlításban kedvező és az elmúlt években – állami erőfeszítések nyomán – érezhetően tovább javult. Földünk környezeti állapota viszont folyamatosan romlik és egyre inkább fenyegetnek a környezetszennyezés hatásai, valamint a globális felmelegedés okozta kedvezőtlen tendenciák. Az ember ma már a természeti hatásokat is magába foglaló művi környezetben éli életét, melynek egyensúlyban tartása alapvető kötelessége. Ezt az EU-ban is felismerték és ennek megfelelően az EU környezetvédelmi politikája az együttműködésen és konszenzuskeresésen alapul. Ha a környezeti állapot változását vizsgáljuk, a környezeti elemek (levegő, víz, talaj), a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem területi változásait kell értékelnünk. A környezetet szennyezi az ipari termelés, az energiatermelés, a közlekedés, a hulladék- és szennyvízképződés és nem utolsósorban az agrártermelés is.

    Az iparszerű agrártermelés fokozott környezetkárosítást eredményezett, főként a túlzott műtrágya és növényvédő szer felhasználás miatt. Az állattenyésztés hígtrágyával és vegyszerekkel szennyezi környezetét, az erőgépek légszennyezése és talajtömörítése is környezetkárosító. Az integrált és ökológiai gazdálkodás környezetszennyezése kisebb, így az új agrármodell elvezethet a fenntartható agrárfejlődéshez.

    Földünk jövője szempontjából a fenntartható fejlődés alapvető fontosságú. Ez a fejlődés azt jelenti, hogy az emberi élet minőségét úgy javítsuk, hogy az életfenntartó ökoszisztémák teherbíró képességén belül maradjunk. A Nemzeti Környezetvédelmi Program a fenntartható fejlődés elősegítése és a környezetszennyezés csökkentése érdekében jött létre. Alprogramja, a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, a környezetkímélő gazdálkodás támogatását segíti.

    A fenntartható fejlődés elérése érdekében az agrártermelők meggyőzésére célszerű törekedni a nevelés és ösztönzés eszközeivel. Speciális befolyásolására és ösztönzésre egyaránt szükség van.

    A támogatásoknak az „élhető vidék” megteremtését kell szolgálni. Ennek megfelelően az agrártermelés legyen környezetkímélő, energiatakarékos, egészséges terméket állítson elő és járuljon hozzá a biodiverzitás megőrzéséhez.1

    ————————————
    1 A tanulmány az NKFP-2004/4014-04 OM kutatási feladat keretében készült.