Blog

  • Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv és a versenyképesség

    Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv az EU környezetébe illeszkedve számol a 2007-2013 között valószínűsíthető változásokkal azért, hogy a magyarországi érdekeket megfelelően képviselje, érvényesítse. A jogi környezetet jelentő 1698/2005 EK rendelet három célt és egy módszerében elkülönülő megoldást irányoz elő, ezért beszélhetünk a 2007-2013 közötti időszakban négy fejlesztési tengelyről. A magyarországi kormányzat az EK rendelet alapján négy stratégiai célt fogalmazott meg: a versenyképesség fokozását – fizikai és humán bontásban –, a környezetgazdálkodás erősítését, a komplex vidékfejlesztés megvalósítását és a Leader+ széles körű felkarolását. A versenyképességi célok a minőség, piac, innováció kulcsszavakkal, a környezetgazdálkodás a kistérségi klaszterekkel, a komplex vidékfejlesztés a jövedelemszerzési és életminőségi törekvésekkel, a Leader pedig sajátos módszerével jellemezhető. A feladat nem a források elköltése, hanem hatékony, ésszerű befektetések eszközlése. A megvalósításban a tanácsadásnak, a pályázó- és ügyfélbarát végrehajtásnak, a szakemberek összefogásának, a tudománynak meghatározó lesz a szerepe.

  • Kockázatelemzés és kockázatkezelés a belső ellenőrzésben

    A bemutatott egyszerű módszer alapján kidolgozásra kerülő, kockázatalapú ellenőrzési rendszer jól szolgálja a tulajdonosok érdekeit:

    Ha a gazdálkodó vállalkozás
    – rövid távú érdekeit, amely elsősorban a nyereség növelésének igényében, és
    – a hosszú távú érdekeit, amely elsősorban a vagyon gyarapodásának igényében nyilvánul meg.

    Ha a gazdálkodó költségvetési szerv
    – a közpénzekkel és a rábízott vagyonnal történő szakszerű gazdálkodást és
    – a célszerű, hatékony, eredményes, gazdaságos közfeladat ellátását.

    A most bemutatásra kerülő, kockázati besorolásra kidolgozott módszer szakmailag megalapozott, a gyakorlatban már bizonyított. A módszer alkalmas a nagy súlyú, nagy kockázatokat rejtő területek (ágazatok, közfeladatokat ellátó szervek, vállalkozások, üzemek, osztályok) kiválasztására, és ezáltal a korszerű kockázatelemzésen alapuló ellenőrzési munka tervezési lehetőségének megteremtésére.

  • A hazai agrár-külkereskedelem regionális vizsgálata

    A globalizáció és a regionalizáció hatásainak következtében a közép-kelet európai országok gazdasága fokozatosan nyitottá vált, és a vizsgált régióban egyre meghatározóbb szerepet töltött be az Európai Unió. Az EU-ba irányuló export és import részesedése a térség országainak külkereskedelmében meghaladja az 50%-ot. Az Európai Unióval folytatott kereskedelem mellett így a térség életében meghatározó szerepet játszik a szomszédos országokkal folytatott árucsere. Vizsgálataink alapján megállapítást nyert, hogy hazánk exportjában és importjában Lengyelország szerepe a legjelentősebb.

    A hazai agrár-külkereskedelem versenyképességét az RCAit és az FKE mutató alkalmazásával vizsgáltuk, a 2003-as és 2004-es évre rendelkezésre álló OECD és UNSD adatok alapján. Az élelmiszergazdaság tekintetében hazánknak a többi országhoz képest az élő állat; a hús és húskészítmény; a gabona, gabonakészítmény; a zöldségféle és gyümölcs; a cukor, cukorkészítmény, méz és az ital termékcsoportoknál a legerősebb a megnyilvánuló komparatív előnye, jelentős a hazai külkereskedelem versenyképessége.

  • A bioetanol előállítása és motorikus felhasználása Magyarországon

    A biohajtóanyagok felhasználásában jelentkező nehézségek hazánkban nem technikai, hanem főleg gazdaságossági problémákból adódnak. Jelenleg a fejlődés legfontosabb lehetősége – a szerzők véleménye szerint – egy olyan jogszabály-módosításban rejlik, mely nemcsak a MOL, hanem egyéb, biztonságosan ellenőrizhető nagyfogyasztók (pl. térségi tömegközlekedési vállalatok, BKV, DKV) részére is lehetővé tenné a szabványos biohajtóanyagok 5%-nál nagyobb arányú bekeverését, 0%-os jövedéki adókulcs mellett. Egy ilyen jogszabály-módosítás környezetvédelmi, műszaki, vidék- és területfejlesztési indokokkal egyaránt alátámasztható, külföldön is alkalmazzák, és nem okozna jelentős kiesést az államkincstár részére sem. Ennek megvalósulása már önmagában gazdaságossá tenné – még a jelenlegi mezőgazdasági és feldolgozó-üzemi technológia mellett is – a biohajtóanyagok előállítását és felhasználását, gazdaságilag megalapozná a későbbi fejlesztéseket, és kedvező perspektívákat teremtene új üzemek létrehozására is.

  • Study on the economic effect of production free from chemical use

    The assumption, that in case of production different from the conventional one, operational and production risk are increasing in farms, is supported by the calculations. Input/output relations undergo a change in each sector and this may have serious financial outcomes, which would importantly determine profit yielding capacity and efficiency of farming. The statement of Offermann and Nieberg is true of the cost structure, according to which essential cost difference between the two technologies can not be measured. By the aid of the calculation, it was successfully verified – in compliance with the opinion of Wookey – that organic production can be as profitable, as the conventional production or even more so. In contradiction to Bmvel’s data, it can be demonstrated, that even a revenues, surpassing the result of conventional production may be realized in organic farms. On the whole, the results obtained strengthen the standing-point of Szente, according to which the profit, originating from organic production may be higher, than that from conventional production, although it fails already to reach the saliently high values, which were characteristic of the earlier years. In production technology, upon the effect of the change in operational elements and elimination of chemical use, increased yield risk is to be taken into account, although at the same time, the possibility of a more successful operation will increase through the market premium price. Subsidy of each technology is different, which means, that allowances associated with the expectable future much better environment-saving technologies will further increase profitability. Also market changes may promote this process, since consumers and institutions become increasingly disposed to take a turn to goods, produced free from chemicals. It is indicated also by statistical data, that more and more producers are dealing with organic production and also the size of areas turned on organic farming is continuously increasing. The rhythm of the development of organic markets is still lagging behind this, but the possibility is open to the agricultural sector being in process of transition. Conventional agriculture is yet unable to produce commodities, suitable for satisfaction of all demands of consumers in every respect, and also efficiency and profitability of production are very low, several sectors can be operated with loss only.

  • Regional progress of the Lisbon strategy objectives in the European region

    As it is clear from the foregoing, the countries/country groups analyzed by education, R&D and labor market characteristics show a rather mixed picture. There is a lot more work to do at community, regional and national levels. This is true not only for the member states but also for the candidate countries. Cluster 1 and Cluster 2 proceed well on the road towards achieving the objectives of more and better jobs, full employment and social cohesion. These are open countries and most of them do not hinder the free flow of persons regarding the citizens of the new member states. As to competitiveness, these countries are among the best not only in Europe but also in the world. The best example for using synergies is the Scandinavian cooperation in the form of the Nordic Council (Cluster 1). Within this regional partnership arrangement (which even has its own parliament and budget) the member states cooperate in more than 25 topics, covering also the employment-education fields. The difference from the average is not so great in the case of education financing but it is rather substantial in R&D support. The new member states, the cohesion countries and the candidate countries must significantly increase the current level and encourage the business sector through enterprise-friendly policies in order for the support from the business sector to reach the desired 2/3 level. The resulting impacts will be visible also in the correlation between employment, unemployment, economic activity and long-term unemployment. It is a particularly important issue in Poland, Malta, Italy, Hungary and Greece. It should be acknowledged that the progress is rather difficult with regard to community-level arrangements. It is enough to mention the progress of the strategy during the first five years, or the fact that the European Commission to give new dynamics to it in 2005. The process is progressing well at the level of resolutions. Although the member states have prepared their national programs, they contain rather heterogeneous issues and targets. Considering only the R&D expenditures and the relevant target deadlines, the various countries wish to reach the following rates by 2010: Malta 0.75%, Cyprus 1.0%, Greece 1.5%, Poland 1.65%, Slovakia and Hungary 1.8%. Ireland and the United Kingdom set 2013-2014 as a deadline for reaching the desired rates. As a next step, the European Commission will urge the prime ministers and heads of state to make the necessary commitments within the framework of the European Council and will provide support for each member state. What is more, the Commission would use the Cohesion Fund, together with other EU tools, to finance the objectives of growth and employment. However, the support of the European Council and Parliament will also be required for the achievement of all these targets. Naturally, there are many other aspects of the Lisbon strategy apart from the human one. Still, the human aspect forms the basis given that it is man who creates things. The economic and environmental pillars of the strategy are designed in such a manner that the common development efforts based on synergies will be indispensable not only within each pillar but also among the various pillars. After all, 2010 is not that far from today.

  • Az EU támogatáspolitikájának várható hatásai a munka­erőpiac fejlődésére a 2007-2013-as időszakban

    A magyarországi munkaerőpiac az elkövetkező időszakban jelentős kihívás elé néz. A foglalkoztatási ráta jelenlegi 59%-os szintről 70%-os szintre való emelését kell megoldani a munkanélküliségi ráta jelentős növekedése nélkül az európai uniós források felhasználásával. Ez az agrobusiness-re is számottevő kihatással lehet, úgy, hogy közben – a nemzetközi trendeket követve – a mezőgazdaság munkaerő eltartó képessége csökken. Mindezek fényében – a munkaerőpiac közgazdasági törvényszerűségeit figyelembe véve – a 2007-2013 közötti időszak ágazati fejlesztései a foglalkoztatás növelését és a hatékony termelést is kell, hogy szolgálják.

    A munkaerőpiac rugalmasságának szükségessége és fontossága különösen az 1990-es évtized második felében, a rendszerváltást követően, a globalizáció, illetve a növekvő nyugat-európai munkanélküliség hatására került a foglalkoztatáspolitika előterébe. A munkaerőpiac nagyobb rugalmassága azért vált fontossá, mert egyre keményebbé válik a nemzetközi verseny – az uniós csatlakozásunk is növekvő versenyhelyzetet teremt – és a világpiacon azok a vállalkozások számíthatnak jobb eredményekre, növekvő versenyképességre, akik rugalmasabban tudnak igazodni a változó piaci követelményekhez. A piachoz való alkalmazkodásnak fontos összetevője a munkaerőpiac feltételrendszere, az alkalmazott aktív és passzív eszközrendszere, vagyis az, hogy a munkaerő alkalmazását mennyire lehet gyorsan és rugalmasan a változó piaci feltételekhez igazítani. Ehhez viszont szükséges megismerni a munkaerőpiacot mozgató erőket, azok működését, azt, hogy hogyan alakultak ki a munkaerőpiaci elméletek, amelyek jelentős szerepet játszhatnak a megfelelő intézkedések meghozásához és a helyes célkitűzések kijelöléséhez.

  • Biztonság, terrorizmus, turizmus

    A biztonság a turizmus egyik alapvető problémájává vált. A 2001 óta tartó időszakban a korábban ritkán jelentkező terrorcselekmények számának gyakoribbá válásával, a csapások helyszíneinek kiszámíthatatlanságával a turizmus szektorban új helyzet formálódott. Magyarországon a 2007-2013-as időszakban a turizmus erőteljes továbbfejlődését irányozzák elő. Remélhető, hogy hazánk felkészültsége, a nemzetközi tapasztalatok hasznosítása mind a potenciális fenyegetettség mérséklésében, mind a helyszínek biztonságos voltának erősítésében képes ellensúlyozni a terrorizmus okozta kockázatokat.

  • Kihívások a kelet-európai EU országok agrárgazdaságában

    A FAO nagy hangsúlyt fektet a klímaváltozás élelmezési kockázatának csökkentésére, miközben hozzájárul – például a bioüzemanyagokkal, az extrém időjárási jelenségek vizsgálatával stb. – a légkörvédelemhez és az alkalmazkodáshoz is. További kihívások a termelékenység, hatékonyság, minőség fokozása, külföldi tőkebefektetések növelése; az intézményi háttér létrehozása és működtetése; a piaci versenyben való helytállás; a támogatási rendszer szükségszerű módosulása. Az állattenyésztésben koncentráltan jelennek meg a kihívások: a HACCP betartására irányuló törekvések, a kistermelők helyzetének nehézségei, a madárinfluenza ténye és következményei. Mindezt bonyolítja a szabad kereskedelem szószólói és ellenzői közötti vita. A FAO különféle projektek támogatásával segíti a kihívásokra adható válaszok feltárását.

  • Az idegennyelv-tudás fontossága az Európai Unióban

    Tény, hogy az idegennyelv-tudás az Európai Unióban komoly versenytényező. Aki nem beszél idegen nyelveket, hátrányba kerül. Másrészt az Unió lakossága a globalizált világ más régióival csak akkor tudja felvenni a versenyt, ha egymással képes kommunikálni. Ezért a magyar lakosságnak is létszükséglet az idegennyelv-tudás, ugyanakkor Magyarországon csak a felnőtt lakosság körülbelül 10%-a beszél valamilyen idegen nyelvet. A jelenlegi helyzeten csak az egész országra kiterjedő nyelvoktatás kiszélesítése tud segíteni. Az idegennyelv-oktatást minden korosztálynál kiemelten kell kezelni, és nemcsak a szervezett oktatáson belül, hanem az élethosszig való tanulás elve szerint felnőttkorban is. Az idegennyelv-tanításra szánt tanórák számát növelni szükséges, minden szinten. A „nagy” nyelveken kívül fontos, hogy a kisebb uniós nyelvek is szerepet kapjanak. Érdemes lenne fontolóra venni az általános iskola 5. osztályától, valamint a szakközépiskolákban is két idegen nyelv kötelezővé tételét. A nem nyelvszakosok felsőoktatási képzésében is nagy hangsúlyt szükséges fektetni a nyelvoktatásra: a legalább kétéves alapozó és az ezután történő egy-kétéves szaknyelvi képzésre, mivel használható szaknyelvi tudás nélkül ma már a legkorszerűbb szakmai tudás sem ér semmit.