Blog

  • Repcetermelés és a biodízel felhasználás

    Megállapítható, hogy ha a hidegen préselt növényolaj megfelelne a szabványoknak, annak használatát semmi nem akadályozhatná, a mezőgazdaságot megillető jövedékiadó-visszatérítés sem volna megtagadható. A Magyarországon előállított hidegen préselt növényi olaj megfelel a DIN 51 605 szabvány előírásainak, így például Németországban törvényileg elismert és alkalmazható. Könnyű felismerni, hogy a repceolaj említett szabványának honosításával jelentős gázolajmennyiség kiváltható lenne. Ez nemcsak a környezettudatos gazdálkodás feltételeinek felelne meg, de Magyarország energiafüggőségén is sokat javítana.

  • Turizmus szerepe a vidékfejlesztésben

    A vidék a rendszerváltás óta bizonytalan, sőt sok tekintetben rendkívül nehéz helyzetben van. Ennek alapvető oka az, hogy a vidékgazdaság alapjai a mezőgazdaság válságával megrendültek. Ebben a helyzetben mindenki az újabb fejlődés lehetőségeit keresi, és megoldásként a vidéki turizmus fejlesztését javasolja. Valójában azonban nincsen egyetlen általános érvényű megoldás. Az átalakuló vidék sokfunkciós lesz, amelyben a termelés és a közösségi szolgáltatások töltenek be meghatározó szerepet, de fejlődését csak a szerves városi kapcsolatai biztosíthatják.

  • Egészség- és időtudatosság térnyerése az élelmiszerfogyasztásban

    Az élelmiszer-fogyasztás, mint a fogyasztói magatartás része, nem függetleníthető az életstílus, értékrend-változásoktól. Ezen változások élelmiszerfogyasztói magatartásra és étkezési szokásokra, valamint az élelmiszer-kereskedelem szerkezetére gyakorolt hatását vizsgáljuk. Megfigyelhető a humánértékeket előtérbe helyező fogyasztói csoportoknál a biztonságosabb és egészségesebb életmód felé orientálódás, illetve a szabadidő értékes eltöltése iránti fokozottabb igény. A nemzetközi piacokon észlelhető jelenségek egy csoportja már hazánkban is megjelent, és változásokat indukált az élelmiszer-kereskedelem szerkezetében és szolgáltatási körében. Ezt bizonyítja többek között a nagy eladóterű üzletek térnyerése, az étel-házhozszállítási, az on line vásárlási lehetőséget biztosító kereskedelmi formák térnyerése, valamint az egészség szempontjából kedvezőnek ítélt élelmiszerek iránti igényt kielégíteni képes bioboltok, natúrpatikák megjelenése. Az élelmiszeripari és -kereskedelmi vállalkozásoknak versenyelőnyt jelenthet, ha az értékrend-változással kapcsolatban álló fogyasztói trendeket figyelembe véve alakítják marketingjüket, és az újonnan kialakult idő és egészségtudatos szegmensek igényeit optimálisan kiszolgálni képes kereskedelmi formákat alkalmazzák, illetve e csoportok igényeit kielégíteni képes termékportfoliót tartanak kínálatukban.

  • Az EMOGA Garancia Részlegből történt kifizetések utólagos ellenőrzése

    Az Európai Unió költségvetésének legnagyobb részét a közösségi agrárpolitika legösszetettebb területére fordítja. Magyarországon az EMOGA Garancia Részlegéből a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal teljesít kifizetéseket. A kifizetések utólagos ellenőrzését pedig – a 4045/89 (EGK) rendeletben megfogalmazottak szerint – a Vám- és Pénzügyőrség ellenőrzési hálózata végzi. Az ellenőrzésben a gazdálkodóktól elvárt közreműködés a támogatásokhoz kapcsolódó könyvviteli nyilvántartások maradéktalan bemutatását jelenti. Az ellenőrzésben a szabálytalanságokra vonatkozó megállapítások, és az azt követő határozattal megállapított támogatás visszafizetésének elkerülése érdekében a támogatások elnyerésének valamennyi feltételét be kell tartani. Az állami hatóság, a vámhatóság fokozott figyelmet fordít a kockázatelemzésre, annak a Bizottság javaslataival és irányelveivel való összehangolására.

  • A mezőgazdasági üzemek adósságkonszolidációs programjai és hatásuk (2000-2004)

    A mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó, kettős könyvvezetésű társas vállalkozásokban a saját tőke aránya az első konszolidációs intézkedés kezdő évében, 2000-ben érte el – 49%-kal – a „mélypontot”. A következő két évben, részben az adósságkonszolidációs intézkedéseknek köszönhetően, valamelyest javult a vállalkozások vagyoni helyzete, majd 2003-tól – bár összegében még nőtt – arányában újból csökkent a saját tőkével finanszírozott eszközállomány. Az újabb mélypontot 46%-kal a 2004. év jelentette.

    A likviditási mutatók alapján a gyorsan mobilizálható eszközök a rövidlejáratú kötelezettségeknek 1999-2001. években csak a 70%-át fedezték, (részben) az adósságrendezési intézkedések hatására azonban 2002-ben már 75, 2004-ben pedig 86%-ához voltak elegendőek. Az összes forgóeszköz-állomány 2001-ben a rövidlejáratú kötelezettségeknek mindössze az 1,3-szorosa volt. A következő években valamelyest javult ugyan a helyzet, de a kedvezőtlen gazdálkodási eredménnyel összefüggésben a mutató értéke még 2003-ban is alig érte el a 2000. évit.

    A vizsgálat eredményei alapján a kisebb idegen tőkével gazdálkodók jövedelmezőségi viszonyai lényegesen kedvezőbbek, mint amelyekben magas a kötelezettségek aránya. Azok a gazdaságok, ahol többségében saját tőkéből tudták finanszírozni a termelést, összességében még 2003-ban is nyereséges évet tudtak zárni. Azokban a gazdaságokban azonban, ahol az eszközérték több mint felét kényszerültek idegen forrással finanszírozni, nem csak 2003-ban, de 2004-ben is mind a saját tőkére, mind pedig az összes forrásra jutó jövedelem negatív volt.

    Összességében az adósságkonszolidáció könnyítette az érintett vállalkozások helyzetét. Az átlagadatok mögött azonban összetett folyamatok húzódnak meg. A gazdaságok egy bizonyos csoportjánál egyértelmű az adósságkonszolidációban kapott segítség hatékony felhasználása. Körükben határozott elmozdulás volt tapasztalható az eladósodottság mértékének csökkenésében, a jövedelmezőség javulásában. Egy másik csoportban tovább nőtt az eladósodottság, romlott a vállalkozás pénzügyi és gazdasági helyzete. Azt természetesen nem tudhatjuk, mit okozott volna a program(ok) elmaradása az adott vállalkozói körben, találtak volna-e kiutat a talpon maradáshoz, mennyiben lehetett volna eredményes az adósság más úton való átütemezése, mit hozhatott – vagy esetleg vitt – volna a menedzsment-csere.

    A mezőgazdasági vállalkozások jelentős része a konszolidáció és a kedvezményes hitelprogramok ellenére kritikus pénzügyi helyzetben található. Ez mezőgazdaságunk Unión belüli versenyhelyzetét (is) hátrányosan befolyásolja. A vállalkozások eladósodottsága is tünet, a mélyebb okok következménye. A cél nem lehet más, mint a következményeket előidéző okok megszüntetése, de legalábbis elviselhető szintre való „süllyesztése”.

    a) Az ágazat jövedelemhiányának – s ezen keresztül eladósodottságának – egyik alapvető oka a nem megfelelő termelési szerkezet. A mezőgazdaság helyzete átfogó kormányzati kezelést igényel, a váltás okozta sokrétű gazdasági, társadalmi-szociális hatások figyelembevételével. A megváltoz(tat)ott szerkezet hatékonyságnövekedést, a ráfordítás/hozam viszony számottevő javulását s így többletjövedelmeket eredményezhet. Ez a folyamat a versenyképes gazdálkodók kiválasztódásához vezet, s rajtuk kívül még azok maradnának a mezőgazdaságban – főfoglalkozású gazdálkodókként –, akik/amelyek belátható időn belül, s meghatározott ráfordításokkal (állami segítséggel) versenyképessé tehetők/válhatnak. A mezőgazdaságban tevékenykedők egy része részmunkaidőben továbbra is a mezőgazdaságban tevékenykedhetne. Ezt az irányzatot az EU agrárpolitikája is támogatja-ösztönzi. Ehhez a megoldáshoz azonban a munkahelyek sokaságát kell „előteremteni”, a vidéki térség – benne a mezőgazdaság – sajátosságaihoz igazodva.

    b) A mezőgazdaság helyzetét döntően befolyásoló – sajátos – tényező az időjárás. Hatásait tompíthatjuk, s bizonyos mértékig fel is készülhetünk rájuk.

    A 90-es évek óta állandósulnak a szélsőséges időjárási körülmények. Mind sűrűbben fordul elő ugyanazon évben aszály és árvíz/belvíz, tavaszi fagy, jégverés. Döntő lehet a szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodást, illetve a helyi katasztrófák kezelését lehetővé tevő feltételek kialakítása, amely alapvetően központi feladat. De van teendője a mezőgazdasági termelőnek is. A termelési szerkezetet is ehhez az új helyzethez célszerű igazítani. A költségvetésnek „készen kell állnia” az – állandósulni látszó – folyamat kezelésére, többek között „egészen biztos” tartalékok képzésével. (Közép-hosszú távú kockázatmenedzsment – kockázatkezelő alap – intézményének, a vis maior jellegű károk rendszerbe foglalt kezelésének kiépítése.)

    c) A magyar mezőgazdaság átlagos támogatottsági szintje 2004-ben 18,1%-os volt, mely számottevően elmarad az EU-15 mezőgazdaságának a 30%-ot lényegesen meghaladó átlagos támogatottsági szintjétől. Ebben a helyzetben létkérdés a magyar gazdák számára a közösségi támogatási lehetőségek minél nagyobb mértékű kihasználása. EU-tagként új források nyíltak meg a magyar mezőgazdaság számára. A csatlakozási szerződések szerint azonban az új tagországok – köztük Magyarország – nem teljes egészében, hanem csak fokozatosan juthatnak a közvetlen támogatásokhoz.

    d) Az EU-ban a közös célok ütköznek a tagállamok sajátos érdekeivel, s ebben a folyamatban kristályosodnak ki a végső álláspontok. A magyar mezőgazdaság alapvető érdekeit védenünk kell. Tagországként igazodnunk kell a közösségi támogatási rendszerhez, lehetőség van azonban nemzeti támogatások nyújtására. Legalább azt az összeget folyósítsuk – időben és teljes egészében –, amelynek a kifizetése csak tőlünk függ. A vidékfejlesztési programok adta lehetőségeket a lehető legnagyobb mértékben ki kell használnunk.

    e) Vizsgálataink szerint a konszolidáció könnyítette ugyan a mezőgazdasági vállalkozások helyzetét, a támogatásokkal azonban többnyire csak az átmeneti nehézségeket lehetett áthidalni, s a segítség elsősorban a talpon maradáshoz járult hozzá. Ilyen értelemben a programok elérték céljukat, nélkülük a gazdaságok tömege ment volna tönkre. E programok alapvető gyengesége azonban, hogy késéssel – csak a baj bekövetkeztével – reagálnak a negatív gazdasági folyamatokra, s hatásaikat negatívan befolyásolják a váratlan fordulatok.

    A konszolidációs programok csupán rövid távon „jók”, a kedvező hatások fokozatosan elapadnak, s néhány év elteltével ismét visszaáll az eredeti („rossz”) állapot. Az uniós csatlakozás előtti időszakban még „védhető” volt alkalmazásuk, ma már azonban közgazdaságilag nem alkalmazhatók. Nem konszolidációs programokra, hanem új agrárstratégiára van szükség.

    f) A termelés hatékonyságában meglévő különbségek a konszolidáció ellenére nem mérséklődtek, illetve az aszállyal, árvízkárral sújtott termelők szorultak segítségre, lettek célzottjai a konszolidációs, adósságrendezési intézkedéseknek.

    g) Az inputárak további növekedése stagnáló kibocsátással is növeli a tőkeigényt, amely azonos hitelarány megléte esetén is több hitellel, tehát nagyobb kamatkiadással jár, ez pedig csökkenti az elérhető jövedelmet. Megoldás – itt is – az agrárolló kedvező változása lehet.
    ————————-
    1 A cikk Guba Mária – Harza Lajos – Mizik Tamás: A mezőgazdasági üzemek konszolidációs programjai (2000-2004). Agrárgazdasági tanulmányok. AKI, 2006. kiadványa alapján, a hitelprogramokhoz kapcsolódó támogatások részletes primer adatainak, továbbá az APEH, FVM és AKI adatok feldolgozásával készült.

  • A magyarországi cukorrépa-termelés és az EU cukorpiaci reformja

    A hazai cukorrépa-termelés költség- és jövedelmi helyzetének javulása figyelhető meg a vizsgált – az EU csatlakozást megelőző – időszakban. A reform alkalmazásáig további javulás várható. A hazai termelői bázis összetételének és hatékonyságának, a termelési költségek várható alakulásának, valamint a potenciális helyettesítő szántóföldi növények jövedelmezőségének vizsgálata alapján, a cukorrépa-termelés jövőjére vonatkozóan megállapítható, hogy a Bizottság reformjavaslatában szereplő, 2007-től bevezetendő, tonnánként 25 eurós cukorrépa ár nem biztosítja a hazai feldolgozóipar nyersanyag­szükségletének megtermelését. Ahhoz, hogy a gyárak számára a cukorrépa-nyersanyag megfelelő földrajzi koncentráltságban biztosítható legyen, legalább 20%-kal magasabb, azaz minimálisan 30 euró/t cukorrépa árra lenne szükség.

    A Bizottság javaslata a cukorrépa-termelőknek juttatandó közvetlen jövedelemtámogatás termeléstől történő teljes szétválasztását (decoupling) írja elő a tagállamok számára. A hazai ágazat érdeke ezzel szemben egy olyan támogatási konstrukció, amely átmenetileg a cukorrépa-termelés folytatásához köti a támogatás egy részét.

    A hazai cukorrépa-termelők 45-50%-a – mintegy 1,3-1,5 millió tonna cukorrépa-termeléssel – tekinthető hatékonynak a reform utáni helyzetben, figyelembe véve a 2004. évi szinthez képest bizonyos inputköltségek csökkenését és a technológia fejlődését. A hatékony termelők a reorganizációt követően akár 1,7-2,0 millió tonnára is növelhetik cukorrépa-termelésüket, ami megfelelő hátteret biztosíthat egy, a jelenleginél kisebb méretű, de hatékonyabb hazai cukoripar működéséhez.

  • Német biogázüzemek gazdaságossági vizsgálata magyar árviszonyok között

    A jelenlegi törvényi szabályozást figyelembe véve, célunk volt vizsgálni a biogázüzemek mérethatárát és a hozzá tartozó elektromos teljesítményt, amely már gazdaságossá teszi a biogáz hasznosítást. Ennek érdekében különböző méretű, Németországban működő modellüzemek gazdaságosságát hasonlítottuk össze, a magyarországi működési költségeket és bevételeket alapul véve. A Villamos­energia Törvény módosítása után a megújulókból termelt elektromos áram kiinduló átvételi ára 23 Ft/kWh. A törvény 2010-ig garantálja az elektromos áram átvételi árát. Ez nem teszi lehetővé a beruházások hosszú távú biztos tervezhetőségét. A biogázüzemek gazdaságosságát, a garantált átvételi áron túl, még a fermentáció során felhasznált anyagok beszerzési ára is meghatározza.

    Dinamikus gazdaságossági mutatókat alkalmazva jutottunk arra az eredményre, amely szerint a biogáztermelés 500 kW elektromos teljesítmény felett már hazánkban is gazdaságos lehet. Az ennél kisebb teljesítményű vizsgált üzemek (100 és 300 kW) a magas beruházási költségek és az arányaiban alacsonyabb jövedelmek miatt nem nyereségesek.