Blog

  • Német biogázüzemek gazdaságossági vizsgálata magyar árviszonyok között

    A jelenlegi törvényi szabályozást figyelembe véve, célunk volt vizsgálni a biogázüzemek mérethatárát és a hozzá tartozó elektromos teljesítményt, amely már gazdaságossá teszi a biogáz hasznosítást. Ennek érdekében különböző méretű, Németországban működő modellüzemek gazdaságosságát hasonlítottuk össze, a magyarországi működési költségeket és bevételeket alapul véve. A Villamos­energia Törvény módosítása után a megújulókból termelt elektromos áram kiinduló átvételi ára 23 Ft/kWh. A törvény 2010-ig garantálja az elektromos áram átvételi árát. Ez nem teszi lehetővé a beruházások hosszú távú biztos tervezhetőségét. A biogázüzemek gazdaságosságát, a garantált átvételi áron túl, még a fermentáció során felhasznált anyagok beszerzési ára is meghatározza.

    Dinamikus gazdaságossági mutatókat alkalmazva jutottunk arra az eredményre, amely szerint a biogáztermelés 500 kW elektromos teljesítmény felett már hazánkban is gazdaságos lehet. Az ennél kisebb teljesítményű vizsgált üzemek (100 és 300 kW) a magas beruházási költségek és az arányaiban alacsonyabb jövedelmek miatt nem nyereségesek.

  • Az ezüstkárász-fertőzöttség gazdasági hatásai a tógazdasági haltermelésben

    A hazai tógazdasági haltermelés elsődlegesen a pontytermelés sikerén múlik, mely jellemzően hároméves üzemformában történik. Ennek a termelési módnak a legnagyobb hátránya a hosszú megtérülési idő, amiért a tenyésztőknek kiemelt figyelmet kell fordítani a biztonságos termelésre. Különleges fontossággal bír az egynyaras ponty nevelése, ami a következő két év hozamait alapvetően meghatározza. Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés az ezüstkárász (Carassius auratus gibelio Bloch) mentes haltermelés megvalósítása, mely a ponty elő- és utónevelésének sikerességét egyaránt meghatározza. Az ezüstkárász kártétele összetett. Bekerülve a tavakba csökkenti a ponty életterét, így konkurenssé válik úgy a természetes táplálék, mint a kiegészítő takarmányok vonatkozásában, vagyis relatíve túlnépesítetté válik az adott tó. Mivel az ezüstkárász takarmányértékesítése kedvezőtlenebb a pontyénál, és piaci ára is jóval alacsonyabb, így az egy hektárra jutó jövedelem általában alacsonyabb azokon a tavakon, ahol az ezüstkárász megtalálható.

    Hároméves adatsoron alapuló kísérletünk elsődleges célja, vizsgálni bizonyos nagyságú kárászpopulációk hatását az egynyaras ponty hozamaira, a termelési értékre és az önköltségre.

    A kísérlet egyértelműen bebizonyította, hogy az egynyaras ponty tógazdasági termelésénél az ezüstkárász jelenléte kedvezőtlen, mert:
    – A bruttó hozam fajonkénti összetétele kedvezőtlen irányba változik, jelentősen nő az ezüstkárász aránya a pontyéhoz képest.
    – Csökken a hektáronkénti összes hozam, mivel a halak egyedsúlya a túlnépesedés miatt alacsonyabb.
    – Jelentős mértékben csökken a termelési érték.
    – A termelési költség állandó, a hozam viszont csökken a kárászfertőzöttség növekedésével, az egynyaras ponty önköltsége jelentősen megnő.

    Az önköltség drasztikus mértékű növekedése kérdésessé teszi a gazdaságos termelést.

  • Vadászturizmus vidékfejlesztési szerepe

    A tanulmány arra kíván rámutatni, hogy a vidékfejlesztési elképzelésekben, az „élhető vidék” eléréséhez, a vidékfejlesztési projektek tervezésénél a távlati célokban szerepet játszhat a vadgazdálkodás és vadászturizmus, ami a vidékfejlesztés több céljához is kapcsolódhat, és így támogatandó területnek tekinthető. A vadgazdálkodás bevételeit alapvetően a hazai és külföldi bérvadászok száma határozza meg. A magyarországi vadászati turizmus évtizedek óta vezető helyet foglal el Európában. A vadásztatáshoz kapcsolódó infrastruktúra és szolgáltatások ezt egészítik ki. A tevékenység szakmai és szervezeti keretei adottak, de a marketingmunka és a szolgáltatások színvonala tovább javítható. A vadásztatáshoz kapcsolódó szolgáltatások jól harmonizálhatók az egyre fontosabbá váló vidékfejlesztéssel, illetve a falusi és ökoturizmussal.

  • A szaktudáspárti Nagy Imre

    A történészek a nagybetűs szakmával, a napi sajtó általában a politikusokkal kapcsolatos eseményeket tartja számon. Alig ismert, hogy pl. gróf Teleki Pál kiváló földrajztudós volt, de mint tragikus sorsú miniszterelnök számon tartott, tisztelt a köztudatban is. Hasonlót állapíthatunk meg Nagy Imre esetében, aki több egyetemen tanított, sokat publikált már a háború előtt is, majd tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Felismerései, az agrárpolitika elméleti és történeti kérdéseiben végzett munkássága azonban jórészt homályban maradt. Nem véletlen pedig, hogy az 1953. évi kormány alakulása után az ország legkiválóbb – többnyire addig mellőzött – agrárszakembereivel ült össze az „új szakasz” programjának kidolgozása végett. Egy évtizeddel a háború után még elérhetők voltak a volt m. kir. gazdasági felügyelők, a tapasztalt jószágkormányzók és egykori gazdatisztek. Nagy Imre számolt velük, mert a szakmát fontosnak tartotta.

  • Ráfordítások és hozamok az EU-ban és Magyarországon

    Az Európai Unió és Magyarország mezőgazdasága üzem- és vállalatgazdasági mutatóinak korrekt összehasonlító vizsgálatai a hazaihoz hasonló termelési szerkezetű A1-es régiók gazdaságainak adatai alapján történtek. A 102 A1-es régió közül 20 mutató segítségével került kiválasztásra az a 11, melynek termelési szerkezete hazánkéhoz leginkább hasonlít.

    Az Unió gazdaságaiban, a hazaiakhoz viszonyítva, ugyanakkora területen „másfélszer többől kétszer többet” állítottak elő. A rendelkezésünkre álló minta alapján a hatékonysági különbségekben a menedzsment szerepe volt a meghatározó a méretelőnyökkel szemben. A magyar gazdaságoknak versenyképességük javítása érdekében a hatékonyság azon elemeit szükséges növelniük, amelyek elsősorban a termelési tényezők optimális arányainak és mértékének helyes megválasztásából származnak.

  • A magyarországi régiók közötti különbségek vizsgálata

    Magyarországon a NUTS 2 rendszernek megfelelően 7 régió került lehatárolásra. A régiók között jelentős fejlettségbeli különbségek regisztrálhatók. Jól jelzi ezt az egy lakosra jutó GDP eltérése, melynek hányadosa a legfejlettebb és a legfejletlenebb régió között folyamatosan nő, és ma már 2,5-szeres. Hazánk ipari termelését három régió (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl) határozza meg, míg a mezőgazdasági termelés főleg két régió (Észak-Alföld, Dél-Alföld) teljesítményén múlik. Közép-Magyarország óriási túlsúlya minden tekintetben szembeötlő. A vidéki térségek felzárkóztatása érdekében az állam törekedhet a régiókban jelentkező negatív jelenségek (munkanélküliség, jövedelmi differenciák, elvándorlás) mérséklésére, illetve a fejlődést szolgáló gazdasági tevékenységek előtti akadályok felszámolására.

    A régiók helyzetét meghatározza a munkaerő minősége. A képzett, fegyelmezett és innovatív munkaerő jelenléte kvalifikált vállalatok betelepülését ösztönzi, mely felgyorsítja a régió fejlődését. Az oktatásra és kutatásra fordított összegek az elmaradott régiókban nagyságrendekkel kisebbek, így a hátrányos helyzetű régiók leszakadása önmagát erősítő folyamattá válik. Ezért az oktatásra és kutatásra fordított összegek radikális növelésére lenne szükség.

    Támogatásokkal az elmaradott régiók helyzete kevéssé javítható, a fejlődéshez más módszerek szükségesek. Ígéretesnek tarthatók a kis- és középvállalkozások egymásra épülő projekteket magában foglaló komplex programjai. A posztmodern regionális politika a központi támogatások helyett a belső erőforrások (regionális, társadalmi szervezeti, kulturális, környezeti, gazdasági tényezők) aktivizálására, kapcsolati hálók kialakítására törekszik. A fejlesztés az információk gyors terjesztésével, a tudás és az innováció szerepének növelésével képzelhető el. Az eredményes fejlődéshez nélkülözhetetlen – az infrastruktúra folyamatos és igény szerinti fejlesztése mellett – olyan szervezetek létrejöttének elősegítése, melyek végigvinnék az innovációs folyamatot az ötlettől a megvalósulásig.

  • A szennyvíziszap-kezelés és -elhelyezés közgazdasági értékelése

    A vizsgálatok, a költség-haszon elemzés alapján a következő rangsor állítható fel a vizsgált három technológia költségeinek és hasznainak hosszú távon történő figyelembevétele alapján:
    – A legkedvezőbb a víztelenített iszap mezőgazdasági hasznosítása, de a kezdeti időszakban ez az előny nem jelentkezik, csak a 13. évtől kezdődően.
    – Az alapesetként tekintett folyékony iszap injektálásos mezőgazdasági hasznosítása a második helyet foglalja el.
    – Mind rövid, mind pedig hosszú távon a víztelenített iszap deponálása jelenti a legkedvezőtlenebb megoldást abban az esetben, ha a társadalom szintjén jelentkező költségek és hasznok egy része is szerepel az elemzésekben.

  • Csőd és eredményesség előrejelzése a hazai mezőgazdaságban

    Modellszámításaink alapján megállapítható, hogy a mezőgazdasági üzemek szerkezetváltozása, az üzemszelekció a csatlakozás utáni első évben sem fejeződött be, sőt előrejelzéseink alapján a következő egy-két évben további 3 ezer árutermelő mezőgazdasági vállalkozás lesz kénytelen felhagyni a termeléssel. Az igazi vesztesek továbbra is az abraktakarmány fogyasztó állatokat tartó gazdaságok közül kerülnek ki, várhatóan több mint 400 gazdaság fogja abbahagyni a termelést. Nem túl biztató a kisméretű, tömegtakarmányt fogyasztó állatokat tartó gazdaságok jövőképe sem, de számos közepes és nagyobb méretű gazdaság a túlélők közé tartozik. Arányaiban sokkal kevesebb, de ugyanakkor nagyszámú vegyes típusú gazdálkodó fog csődközeli helyzetbe kerülni, ebben elsősorban az állattartás kedvezőtlen jövedelmezőségi helyzete játszik szerepet. Nemcsak számban, hanem arányaiban is a legkisebb üzemek között van a legtöbb csődbe jutó gazdaság, az üzemkoncentráció valószínűleg tovább folytatódik. Mintegy 14 ezer gazdaság várható jövedelmi helyzete ugyanakkor kedvező. Legfontosabb eredmény, hogy nemcsak a növénytermelők jövedelem-kilátásai jók, hanem számos szarvasmarha- és juhtartó, valamint ültetvényes gazdálkodó jövőképe is biztató.

  • A kemikáliák csökkentésének gazdasági hatásai a mezőgazdasági vállalkozások döntéseiben

    A mezőgazdasági termelésben felhasznált kemikáliák csökkentése, és ezáltal a környezetterhelés mérséklése napjaink feladata. A termelőnek fontos, hogy gazdálkodási döntéseinek kialakításakor rendelkezésére álljanak azon információk, amelyek megmutatják a kemikáliák csökkentésének következményeit. A kutatásban – modellszámítások segítségével – vizsgáltuk, hogy hogyan változhat egy üzem jövedelemtermelő képessége, ha csökkenti a növénytermelésben alkalmazott kemikáliák felhasználását. Megállapítottuk, hogy a csökkentett növényvédő szerfelhasználás, vagy a teljes vegyszer tiltás csökkenti a jövedelem előállítás lehetőségét, leszűkül a jövedelmet adó mérettartomány, valamint csökken az elérhető jövedelem tömege is. Ugyanakkor minden olyan esetben, amikor az értékesítésben érvényesíteni lehet valamilyen felárat, akkor a konvencionális gazdálkodás eredményeihez hasonló jövedelmet lehet elérni. A vállalkozások akkor tudnak helyes döntéseket hozni, ha rendelkeznek mindazokkal az ismeretekkel, amelyek egy változtatás hatását mutatják meg, ugyanakkor – véleményünk szerint – a csökkentett kemikália használat miatti kieső jövedelem megfelelő támogatási rendszer kialakításával kompenzálható.

  • A talaj tápelem-tartalmának figyelembe vétele a földár kialakításánál

    A növények szükségletét meghaladó foszfor- és káliumműtrágya, a talajban maradva, növeli annak foszfor- és káliumkészletét. A dolgozatban azt vizsgáltuk, hogy a műtrágyázás hatására kialakuló, talajban lévő érték hogyan fejezhető ki pénzben. A talaj felvehető foszfor- és káliumtartalmának egységnyi növeléséhez szükséges hatóanyag-mennyiség forintban meghatározva – természetesen megfelelő közgazdasági korrekció után – hozzáadott értékként megjelenhet a föld árában. Például a talaj közepes ellátottságánál, 100 mg/kg-mal nagyobb felvehető foszfor- és káliumtartalom esetében, a talajtulajdonságoktól függően, különböző mértékben nőhet a talaj értéke. Így akár 170 000 és 450 000 Ft-tal több a talaj hektáronkénti ára. Az, hogy a forintosított tápanyagtartalom-értékek közel akkorák, mint a termőföld piaci ára, egyrészt bizonyítja, hogy a tápanyagtartalom jelentős értéket képvisel a talajban, másrészt ösztönözheti a gazdálkodókat a föld minőségének megőrzésére.