A növekvő borpiaci szerep fontos gazdasági és kulturális cél hazánk számára, ugyanakkor a hazai és nemzetközi piaci változások, a globális verseny fokozódása és a természeti kihívások közepette nagy kihívás egy stabil alapokon nyugvó, ugyanakkor rugalmas ágazati stratégia kidolgozása. Tanulmányunk alapvető célkitűzése, hogy azonosítsuk azokat a meghatározó tényezőket, amelyek mentén tovább erősíthetőek a hazai bormarketing meghatározó stratégiai pillérei. Primer kutatásunkat aktuális nemzetközi és hazai vizsgálatok szisztematikusan feldolgozott szempontjaira illesztettük a meghatározó stratégiai dimenziók, a borturizmus kiemelt szerepe, illetve a megváltozott fogyasztói szokások mentén. A tanulmány négy, félig strukturált szakértői interjú tanulságait és főbb következtetéseit foglalja össze a borászati területen jelentős tapasztalattal rendelkező hazai szakértők bevonásával. Az interjúkat személyesen és telefonon keresztül bonyolítottuk le, majd pedig a tartalomelemzést követően, a felszínre került tényezőket egy átfogó SWOT elemzésben szintetizáltuk. Az eredmények rámutattak arra, hogy az egyes termelőkön túlmutató regionális összefogás és olyan átfogó, koordinált nemzeti bormarketing stratégia megvalósítása szükséges, amely eredményesen épít a bor társadalmi és kulturális dimenziójára, miközben képes fenntartható módon megválaszolni a folyamatosan változó, generációnként kis eltérést mutató fogyasztói szokásokat. A vázolt lehetőségek alapján a hazai, de még inkább a nemzetközi piacra lépést támogató alapvető feltétel a kutatási és fajtanemesítési infrastruktúra fenntartása, és annak eredményeire épülő stratégia kiépítése, kommunikálása lehet. Az etikus marketing irányvonalára illeszkedő központi koordináció szerepe kiemelten fontos azért is, mert differenciált módon kell megközelíteni az egyes generációk igényeit szolgáló üzleti és marketing tevékenységeket, mindezt ráadásul más stratégiai jelentőségű ágazatok integrált irányításával együttműködve kell megvalósítani.
Blog
-
A sertéságazat helyzetének bemutatása (jövedelmezőség, hatékonyság)
Jelen tanulmányban a sertéságazat piaci helyzetét és jövedelemtermelő képességét vizsgáltuk, ehhez kapcsolódóan jártuk körbe az ágazatot. Az ágazati körkép után a sertéstartás jövedelemtermelő képességének bemutatására egy „jó színvonalú termelési gyakorlatot” kívántunk modellezni. Az Eredmények között bemutatásra került, hogy mi jellemzi a naturális ráfordításokat, a termelési költségeket, valamint ezek szerkezetét és összetételét. Megállapításra került, hogy a sertéshús előállítás összes költségének körülbelül kétharmadát a takarmányozási költségek teszik ki, így itt a költséghatékonyság javítása alapvető gazdasági cél. A termelés legfőbb nehézsége a folyamatosan változó felvásárlási ár, amely alapvetően meghatározza, hogy az adott vállalkozás nyereséget vagy veszteséget realizál. Az adatokból levezettük, hogy adott körülmények között hogyan alakulna egy virtuális üzem árbevétele, és megállapításra került, hogy a jelenlegi piaci árak mellett támogatás nélkül nem lehet a sertéságazatban jövedelmet elérni, a virtuális üzem kizárólag az ágazati támogatásnak köszönhetően tudott nyereséget realizálni. Végezetül kereszttábla elemzésekkel szemléltettük, hogyan befolyásolja a termelés hatékonyságát és gazdaságosságát a takarmány ára és a hízó értékesítési ára, illetve a takarmány ára és a takarmányozási együttható. Azt a megállapítást tehetjük, hogy a virtuális üzemünk nehéz helyzetben van, ugyanis ha a fajlagos takarmányhasznosítás minimálisan emelkedik (cp), vagy a takarmányárak növekednek (cp), mindkét esetben veszteséget realizál az üzem külön-külön is. A jelenlegi takarmányárak mellett érdemes fontolóra venni, hogy milyen kompromisszumot kötünk azzal kapcsolatban, hogy teljes mértékben az adott genetika igényeit kívánjuk kielégíteni, ezzel akár magas színvonalú takarmányhasznosulási és jó húsminőségi mutatókat elérve, vagy olcsóbb takarmányokat etetünk, amely a naturális mutatókat ronthatja, azonban költséghatékonyságban kedvezőbb szintet tudunk elérni.
-
Az EU vidékfejlesztési politikájának aktuális irányai és ezek megjelenése a magyar KAP Stratégiai Tervben
A Gazdálkodás 66. évfolyamának 6. számában megjelent vitaindító tanulmányra („A vidékfejlesztés helye és szerepe a fejlesztéspolitikában” (Goda-Hamza-Mezei-Rácz, 2022)) reflektálva a cikk összefoglalja, hogy a szerző szerint merre tart az Európai Unió vidékfejlesztési politikája napjainkban, elsősorban az EU vidéki területeinek, a tanulmányban is említett, hosszú távú jövőképét felvázoló dokumentumban foglaltakra támaszkodva (Európai Bizottság, 2021). Ezután bemutatja, hogy az új irányok hogyan jelennek meg a 2023-27. évekre szóló magyar Közös Agrárpolitika (KAP) Stratégiai Tervben. Áttekinti, hogy milyen új irányvonalakat jelenít meg az Európai Bizottság Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára (Long-term vision for rural areas: for stronger, connected, resilient, prosperous EU rural areas) című közleménye, illetve az ez alapján megszületett Vidékfejlesztési Paktum (Rural Pact) és a vidékfejlesztési cselekvési terv. A dokumentumokból az szűrhető le, hogy a vidéki területek céljaként meghatározott erős, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek finanszírozásában a KAP mellett egyre növekvő mértékben kell szerepet vállalnia az egyéb uniós és nemzeti forrásoknak. Ezzel egyidőben a tagországok KAP stratégiai tervei már alig tartalmaznak forrást a mezőgazdasághoz nem köthető, vidéki területen megvalósuló fejlesztésekre. Ennek következtében a vidék fejlesztésének ügye szükségessé teszi a szakpolitikákon és az azokért felelős uniós és nemzeti szerveken átívelő mechanizmusok alkalmazását, amely az eddigi végrehajtási tapasztalatok alapján minden szereplő részére jelentős kihívás. A Hosszú távú jövőkép, illetve az arra építő beavatkozások következetesen a helyi kormányzás, a részvételen alapuló megközelítés, a társadalmi innováció és a hálózatosodás fontosságát hangsúlyozzák, ezeket elengedhetetlennek tartják a hatékony vidékfejlesztés végrehajtása kapcsán. A vidékfejlesztési cselekvési terv talán legfontosabb feladata lenne, hogy a vidék fejlesztését egységes politikaként jelenítse meg, és ehhez biztosítson forrásokat is, akár különböző EU-s és EU-n kívüli alapokból, de mindenképpen koordinált módon. Az EU-s alapok együttműködésének, a projektek több forrásból való finanszírozása lehetőségének egyelőre kevés jelét láthatjuk. A probléma uniós szintű, mivel nincsenek összehangolva az alapokat szabályozó jogszabályok sem, a végrehajtás során pedig mindig a kifizető ügynökségek papíron biztos eljárásrendjei kerülnek előtérbe, szemben a kisléptékű közösségi fejlesztéseknél különösen fontos rugalmassággal. Beszédes az is, hogy a város-vidék együttműködés, valamint az uniós alapok kombinált felhasználásának eszközeként az előző (2014-2020) költségvetési időszakban megalkotott, és hazánkban is alkalmazott CLLD (Community-led local development) intézkedést 2021-től már egyetlen hazai Operatív Program (OP) sem tartalmazza, a helyi közösségi fejlesztés egyedüli eszköze így a LEADER (Liaison Entre Actions pour le Development de l’Economie Rurale) és az azt finanszírozó Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) maradt. Ennek megfelelően a Vidékfejlesztési Paktum rendezvényein vagy az azokat megalapozó műhelymunkákon és projektekben szinte kizárólag a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) és az agrártárcák, agrárkutatók vesznek részt. Helyi szinten ugyanakkor több bíztató példa is van rá, hogy pl. a LEADER helyi akciócsoportok sikeresen kombinálják a különböző EU-s és hazai forrásokból finanszírozott projekteket. Ennek tudatában a Hosszú távú jövőképhez kapcsolódó akciótervben szereplő eszköztár, amely helyi szinten megmutatja, hogy adott időszakban milyen források pályázhatók, jó alapot jelenthet a vidéki támogatási lehetőségek bővítésére. A Hosszú távú jövőkép céljainak megjelenését a magyar KAP Stratégiai Tervben két beavatkozáson keresztül mutatja be a cikk, amelyek a társadalmi innováció előmozdításának lehetőségét hordozzák magukban, ezek az Okos falu, illetve a Társadalmi vállalkozás intézkedések. A cikk legfontosabb következtetése, hogy a vidékfejlesztés elmélete és gyakorlata elszakadt egymástól, a kívánt általános célokat tartalmazó Vidékfejlesztési Paktum, illetve az azokat elérhetővé tevő KAP stratégiai tervek céljai csak kismértékű átfedésben vannak, és a multifund megoldások egyelőre nem képesek áthidalni a távolságot.
-
Merre tart az európai és a hazai vidékfejlesztés?
Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) végrehajtása a 2021-2027 -es programozási időszakban megtartotta önállóságát, különállóságát az egyre erősödő agrár- és környezetifókusz mellett. A vidéki térségek fejlesztési szükségletei egyre kevésbé elégíthetők ki a jelenlegi vidékfejlesztési beavatkozásokkal. A fejlesztési forrásoknak ugyan tágabb, több ágazatra vonatkozó kihatása van a foglalkoztatásra, különösen az építőiparra, de ha ezektől eltekintünk és csak az ágazati foglalkoztatási adatokat vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy az agrár ágazatnak juttatott magas támogatási források ellenére az agráriumnak csökken a jelentősége a foglalkoztatásban, így a vidék népességmegtartásában is. Az Európai Bizottság egyes főigazgatóságai sajátjuknak tekintik a hozzájuk rendelt forrásokat és ez az attitűd tetten érhető a hazai programalkotásban és végrehajtásban is. A szaktárcák szintén sajátjukként kezelik a hozzájuk rendelt forrásokat. A programok közötti horizontális koordináció és szabályozás az egyes uniós költségvetési időszakokban eltérő szinten valósult meg, de véleményem szerint, soha nem érte el azt a szintet, hogy a térségi tervezés teljes mértékben integrálódjon a stratégia alkotásba.
A hazai vidék fejlődésének egyik legfontosabb eszközének, lehetőségének tartom, hogy kormányzati szinten (top-down) a befektetések ösztönzésével olyan növekedési pólusok jöjjenek létre, amelyek a lehető legteljesebb mértékben lefedik az ország területét. Ezzel párhuzamosan, a városi és vidéki térségek alulról jövő (bottom-up) kezdeményezéseit is támogatni kell, annak érdekében, hogy a helyben megfogalmazott fejlesztési igények meg tudjanak valósulni. Ennek megvalósítására a közösségvezérelt helyi fejlesztések (Community-Led Local Development; továbbiakban: CLLD) és a LEADER megfelelő eszközt biztosítanak, de a centrum és periféria területeket tervezés szempontjából komplexen kell kezelni. Szakmai tapasztalataim alapján, egy térség fejlesztésében nem lehet mereven leválasztani a nagyobb városokat és a környező vidékfejlesztés hatálya alá tartozó 10 ezer fő alatti településeket, azok összehangolt fejlesztésére van szükség. -
Néhány gondolat a magyarországi vidéki térségekről
Magyarországon a vidéki térségek fejlesztése kulcsfontosságú, hiszen a lakosság közel 30%-a nem városi övezetben él. A vidék valódi értékeket őriz, ezeket a marketing segítségével még ismertebbé kell tenni és a vidéki turizmusban rejlő lehetőségeket is támogatni kell. A vidéki társadalom tagjainak fokozottan szüksége van a fennálló, kedvezőtlen gazdasági és társadalmi folyamatokat csillapító újszerű megoldások alkalmazására. Azokat a helyi fejlesztéseket, amelyek helyben születnek, helyi lakosok bevonásával, helyi kontroll alatt valósulnak meg és a fennálló szükségleteket igyekeznek kielégíteni, segíteni és támogatni kell. Ezeket a helyi fejlesztéseket a szolidáris gazdaság keretei között, a civil szervezetek együttműködésével vagy kezdeményező képességével célszerű megvalósítani.
-
Vágyvezérelt gondolkodás vagy bizonyíték-alapú tervezés? Vélemények, viták az európai
Az Európai Unióban évtizedek óta tart a vita arról, hogy az agrárgazdaság fejlesztésében és az agrárpolitikai szabályozásban a gazdasági (ökonómiai) vagy a természet- és környezetvédelmi (ökológiai) szempontok kapjanak-e prioritást. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete 2022 áprilisában közzétett, programadó szándékú tanulmányában egyértelműen olyan élelmiszer-termelő rendszer kialakítását szorgalmazza, mely a célszerűnek vélt ökológiai szempontokat állítja előtérbe. Elemzéseink azonban azt igazolják, hogy a klímaváltozás, az élelmiszerek iránt jelentkező, szükségszerűen árnövelő hatású globális keresletnövekedés, a nemzetközi élelmiszer-ellátó hálózatok természeti (pl. járványok) vagy emberi (pl. háborúk) tényezők hatására kialakult bizonytalanságának időszakában, a bioökonómiára történő áttérés során nem indokolt a meglévő termelési lehetőségek kihasználtságának csökkentésére törekedni. A sok esetben vélelmekre vagy prekoncepció alapján összeválogatott forrásokra alapozott, divatos jelszavakat hangoztató javaslatok helyett bizonyítékokon alapuló, felelős, hosszú távú stratégia kialakítására van szükség. Az okszerű talajerő-gazdálkodás, a növénytermesztés- és az állattenyésztés megfelelő integrációja, a mezőgazdasági kibernetika és a precíziós gazdálkodás, a korszerű, génszerkesztésre alapozott biotechnológia alkalmazása, valamint az ökonómiai és ökológiai értelemben egyaránt optimális üzemméretek kialakítása egyidejűleg biztosítja a természeti, gazdasági és társadalmi szempontokat egyaránt kielégítő, fenntartható fejlődési pálya kialakítását Európa agrártermelésében.
-
A pulykahízlalás jövedelemtermelő képességének alakulása jó színvonalon gazdálkodó magyarországi üzemekben
A vágópulyka-előállításnak napjainkban számos kihívással kell szembenéznie, amely a világgazdasági folyamatokból, valamint az állattartás nehézségeiből és biológiai sajátosságaiból fakad. Bár a pulykahús kedvező beltartalma és magas ásványianyag-tartalma miatt kedvelt fehérjeforrás, kereslete az elmúlt években – főként a HORECA (hotelek, éttermek, kávézók) szektor kiesése miatt –, globális szinten mérséklődött. Jelen tanulmányban a magyarországi pulykahús-előállító szakágazat üzemtani vizsgálatát tűztük ki célul. A kutatás során egy hazai, jó színvonalon gazdálkodó vágópulyka előállításával foglalkozó „virtuális üzemet” modelleztünk, amelyhez determinisztikus elven működő szimulációs modellt alkalmaztunk. A „virtuális üzem” lényegében az országban működő gazdaságok felső negyedébe tartozókat tükrözi, nem pedig az országos átlagot. A modellkalkuláció időhorizontja 2022. év elejére vonatkozik, így az eredmények is az akkori input és output árak mellett értelmezhetők. A rögzített feltételek mellett egy kilogramm élőpulyka előállításának költsége 575 forint volt a vizsgált időszakban. A termelési költségek közel 90%-át az anyagjellegű költségek jelentették, melyet a takarmány költsége határoz meg. A vágópulyka-előállítás termelési értéke egy kilogramm élősúlyra vetítve 479 forint volt, az ágazat számára elérhető horizontális támogatásokkal együtt. A modell alapján, a vizsgált gazdasági környezetben még jó színvonalú gazdálkodási körülmények között is veszteséges a vágópulyka előállítása. Jövedelmező tevékenységre magasabb élőállat felvásárlási árak vagy alacsonyabb költségek (pl. a takarmányárak visszarendeződése) esetében számíthatnak a termelők.