Blog

  • A mezőgazdasági vízgazdálkodás erényei és kérdőjelei

    Magyarország mélyfekvésű, alvízi, kontinentális ország, így évente visszatérő probléma a vízbőség, illetve a vízhiány. A közelmúlt extrém időjárási jelenségei ráirányították a figyelmet a vízfolyások medrének rendezettségére, a helyi vízgazdálkodási – nem állami – feladatok ellátására. Magyarország – Hollandiához hasonlóan – nagy méretű vízrendezéseket hajtott végre, de ez nem lehet egyoldalú, nem csak elvezetni, hanem megőrizni is tudni kell a rendelkezésre álló vizet. A víz hajtóenergia szerepe tovább fokozza gazdasági jelentőségét, ezért a körültekintő jogi szabályozás egyre inkább előtérbe kerül.

  • A magyar agrármarketing jövőképe, a szükséges tennivalók

    Magyarországon az agrárgazdaság szerepe az ország termelési és kulturális hagyományai miatt jelentős, és a nemzeti jövedelem-termelésben, a kereskedelmi mérlegben tapasztalható csökkenő részaránya ellenére a jövőben is kiemelkedő fontosságú. (Pl.: az 1980-as évek végére közel 22-24%-át tette ki a dollár elszámolású kereskedelmi mérlegnek, ez az elmúlt évekre 5-7%-ra csökkent.)

    Még inkább így van ez, ha az Európai Unió új szemléletét is figyelembe vesszük, amely az agrártermelést és a vidékfejlesztést egymás mellett működő, egymást kiegészítő rendszerként fogja fel. Az első esetben (agrártermelés) ugyanis a vállalkozási szabadság, a piaci verseny jelenléte tapasztalható, míg a másikban (vidékfejlesztés) a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés, a munkaerő-megtartás igénye is érvényesül. A kérdés a jövővel kapcsolatban úgy fogalmazható meg, hogy az ilyen bonyolult, piaci és nem piaci jellemzőkkel bíró ágazatnak milyen szemléleti, módszertani és támogatáspolitikai irányultsággal indokolt rendelkeznie a sikeres helytállás érdekében? A választ természetesen szűkíteni szükséges – a kompetenciák miatt is – a piacképesség növelését, a versenyképesség erősítését szolgáló marketing szakterületre, de fontos szem előtt tartani, hogy az itt tapasztalható negatívumok nem egyszerűen csak gazdasági hatásúak, hanem szélesebb, társadalmi, szociológiai, politikai következményekkel is járhatnak.

  • Agrárstruktúrák változásának okai és eredményei

    Az agrárszerkezeti változások okainak és hatásainak érdekes és igen mélyreható elemzésére került sor az ez évi első, szám szerint 96. EAAE Szeminárium1, keretén belül, a svájci Tänikonban. A rendezvény rámutatott, hogy a strukturális problémák nem tipikusan átalakuló országbeli problémák. A régi EU tagországok esetében is, bár más irányú, de mégis jelentős nehézségeket eredményez a szerkezeti átalakulás. Az Unió új tagországainál fontos a tulajdonosi viszonyok rendezése, valamint az uniós agrárpolitika zökkenőmentes adaptálása. A régi tagországok esetében a fő probléma a már működő gazdaságok részmunkaidejű továbbműködtetése, a termelés mellett a feldolgozás integrációja és a változó agrárpolitika alkalmazására való felkészülés. Mind a hazai, mind pedig a nemzetközi agrárközgazdászoknál egyre szélesebb körű kutatás várható e témakörben, melyhez megfelelő alapot nyújthat a svájci konferencia.

  • A LEADER+ indulása Magyarországon

    A vidéki térségek fejlesztése érdekében készült különbözõ programok a ’80-as évek végéig elkülönült, ágazatonkénti (mezõgazdasági, oktatási, kulturális, egészségügyi, infrastrukturális, vállalkozás-fejlesztési stb.) támogatásra koncentráltak, s nem jelentek meg koncentráltan, egymást segítve a kistérségekben. A ’90-es évektõl kezdve felismerték a növekedés helyett a fenntartható helyi fejlõdés jelentõségét, figyelembe véve a vidéki térségek környezeti, gazdasági, szociális és kulturális dimenzióit is. Új, innovatív fejlesztési módszerek kidolgozására került sor, bevonva a helyi közösségeket is a megoldások keresésébe.

    Az Európai Unió közös agrárpolitikájának egyre inkább a vidékfejlesztés kerül a középpontjába a piacszabályozással szemben. Ennek az az oka, hogy az agrár-árutermelés technológiájának fejlõdésével mind kevesebb embert képes foglalkoztatni a mezõgazdaság és az állattenyésztés. Elõtérbe kerül a környezetgazdálkodás, a helyi termékek helyben történõ értékesítése és a falusi turizmus, mint vidéki foglalkoztatást biztosító ágazat.

    A vidéki térségek fejlesztését alulról jövõ kezdeményezésként, integrált programozással valósítja meg a LEADER program, amely nagy és sikeres múltra tekint vissza az Európai Unió tagországaiban. 2006-tól kezdve az új tagállamok között elsõként Magyarországon is elkezdõdhetett a megvalósítása az AVOP LEADER+ intézkedéseként. A program integráltan kezeli az agrárium és a vidékfejlesztés összefüggéseit, széles körû hálózatot épít ki az egyes szektorok (önkormányzatok, gazdálkodók, mikro- és kisvállalkozások és civil szervezetek, magánszemélyek) partneri együttmûködésén keresztül. Döntési jogköröket delegál lokális szervezetek részére, helyiek dönthetnek a helyi fejlesztésekrõl, a pályázatokat a helyi igényekhez, a rendelkezésre álló erõforrásokhoz igazítják.

    A LEADER program mûködésének három generációja során bebizonyította, hogy tartalmában és módszerében alkalmas a vidékfejlesztés alapvetõ céljainak megvalósítására, ezért az Európai Bizottság új vidékfejlesztési rendelettervezetében kiszélesíti a helyi szintû programkészítés és döntéshozás rendszerét az úgynevezett „fõsodorba” (mainstream) tartozó további intézkedésekre is.

  • Az AVOP pályázatok vizsgálatának néhány tapasztalata

    A 2004. év májusában megjelent AVOP (Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program) pályázati felhívás óta, több mint másfél év telt el. Az AVOP első szakaszában (2004-2006) a nyertes pályázatok projektjeinek finanszírozására 75,8 Mrd Ft EU támogatás és 26,2 Mrd Ft nemzeti forrás; összesen 105 Mrd Ft állt rendelkezésre. A fenti időszak éveiben a támogatási összegek aránya: 23,3%, 33,3%, 43,4%. A célkitűzések teljesítésének vizsgálatában szerzett tapasztalatok egy része, a korábbi helyzethez (Sapard) viszonyítva kedvezőbb tendenciákat mutat. Adódnak azonban még megszívlelendő tanulságok is.
    Az AVOP célkitűzéseiben megfogalmazott prioritások (intézkedések) többsége a forráshiány miatt elutasított SAPARD pályázatok megismétlését tette lehetővé. Az intézkedések pályázati felhívásai és a bírálati folyamat gyakorlata, az említett előcsatlakozási programtól jelentősen eltér. Ez kifejezésre jut az alintézkedések lényegesen nagyobb számában, amely a fejlesztendő szakterületek választékát gazdagította, a rendelkezésre álló forrásokat viszont elaprózta. A támogatási igények elbírálásának 2004. év közepén megújuló intézményi és szervezeti rendszere a döntéselőkészítő munkát megalapozta.

    A rendelkezésre álló támogatási keretösszegek következetes figyelemmel kísérése egy-egy intézkedés felfüggesztését, határnapok megállapítását, ismételt meghirdetését eredményezte. Ez a támogatást igénylők körében, a többször is módosuló pályázati feltételekkel együtt, elégedetlenséget váltott ki.
    A négy prioritás pályázati számaránya: 1. 66,7%, 2. 4,8%, 3. 25,8% 4. 2,7%. A megítélt támogatási összegeké pedig 71,2%, 11,9%, 16% és 0,9%.
    A 2005. november 2-ig prioritásonként meghatározott keretösszegek 90%-át a mezőgazdasági beruházásokra, 64,5%-át az élelmiszer-feldolgozás modernizálása céljaira, 48,8%-át pedig a vidéki térségek fejlesztésére kötötték le. E felhasználási arányokból az intézkedésenként lehetséges, még pályázható forrásokra következtethetünk.
    A támogatások kifizetését 2005. májusában megkezdték. Jelenlegi (november 2.) összege 10,15 Mrd Ft (2006. 02. 20-án 23,5 Mrd Ft), amelynek 70%-a mezőgazdasági beruházás.
    Ismerve a jóváhagyott pályázatok számát, feltételezve a kormány ígéreteinek teljesítését várható, hogy a kifizetések üteme felgyorsul és a tervezett támogatási összegeket felhasználják. Ehhez azonban a támogatási források időbeni folyósítása és a fejlesztéseket végrehajtó szereplők tervszerű realizáló munkája egyaránt nélkülözhetetlen.

  • A magyarországi termőföld hasznosí­tás átalakítási lehetőségei

    Hazánkban, a termőföldhasználatban paradigmaváltás előtt állunk. Az állattenyésztés drasztikus visszaesése, a növénytermelés vetésszerkezetének elmaradt alkalmazkodása az állatlétszám csökkenéséhez, a zöldség-gyümölcs-termelésben bekövetkezett visszaesés a lehetséges föllendülés helyett, a fosszilis energiahordozók drasztikus drágulása, az ország energiaimport függőségének növekedése, a fosszilis energiahordozók felhasználása során létrejött környezet- és egészségkárosító hatások, valamint az utóbbi 30 évben egyre erőteljesebben tapasztalható mezőgazdasági termékek olajban kifejezett cserearány romlása szükségessé teszi a mezőgazdaság és erdészet energetikai alapanyag-termelő képességének kiaknázását, különösen pedig a biomassza sokoldalú energetikai hasznosítását. Az 1970-2000 között eltelt 30 évben a búza/olaj cserearány romlás 6,2-szeres, a kukorica esetében ez az arányszám még kedvezőtlenebb, hiszen a 30 év előttihez képest 8,3-szoros mennyiségű kukoricát kellett adni 1 tonna olajért 2000-ben, a marhahúsnál pedig 11-szeres a cserearány romlás mértéke. A biomassza energetikai hasznosítása történhet tüzeléses energetikai alapanyagok, biogáz és biohajtóanyagok alapanyagainak mezőgazdaságban történő előállításával, a takarmánygabonák, az olajos magvak, a szántóföldi energetikai növények céltermesztésével, valamint energetikai faültetvények létrehozásával, célirányos, szervezett, hosszú távú stratégián alapuló hasznosításával. A termőföldhasználat átalakítása viszont csak egy jól kimunkált nemzeti stratégia részeként lehet eredményes. A nemzeti stratégiára alapozott gazdasági és mezőgazdasági stratégiának fontos eleme az energetikai alapanyag-termelés és hasznosítás.

  • Konvergencia vagy divergencia a kibővült Európai Unióban?

    A 25 tagúvá bővült Európai Unió számára soha nem tapasztalt kihívást jelent az elmaradott térségek felzárkóztatása, a gazdasági és társadalmi kohézió. Nemcsak a tagállamok között, de tagállamokon belül is jelentős fejlettségbeli különbségek tapasztalhatók, melyek a felzárkóztatásra fordított pénzösszegek ellenére tovább nőttek. Az új tagállamokban jellemző kedvező növekedési folyamatok hozzájárulhatnak a gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításához, a felzárkóztatáshoz azonban a gazdasági növekedés folyamatos és ütemes fenntartására van szükség. Magyarországon a munkahelyteremtés mellett kiemelt szerepet kap a szállítási infrastruktúra, valamint a környezeti beruházások támogatása; ez utóbbi célkitűzések közvetlenül hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez.
    Az EU által finanszírozott projektek gazdasági szempontok szerint jól értékelhetők, ugyanakkor a társadalmi hasznosulásukat gyakran nehéz lemérni. Nem szabad, hogy szociális kérdéseket is érintő projektek öncélúak legyenek; a pályázati pénzek megszerzésének ’kényszerét’ meg kell hogy előzze a társadalmi igény. Az Európai Unió társadalmát érintő problémák rendkívül összetettek. Az EU társadalma folyamatosan számos olyan kihívással szembesül, melyek megoldásához a pályázati forrásokon kívül közös akarat, társadalmi egyetértés szükséges. A szociális kohéziót olyan módon kell elősegíteni, hogy közben a nemzeti prioritások ne sérüljenek.
    A régiók fejlődésbeli különbsége még hosszú távon is nehezen kezelhető kérdés, a 2004-es és a jövőbeli várható bővítések tovább mélyítik a „szakadékot”. Az EU ígérete szerint a közös strukturális és kohéziós politika segíti az új tagállamok elmaradott régióinak felzárkózását, ugyanakkor a gazdaságilag fejlett tagállamok terheit nem kívánják tovább növelni. Az összes fél számára kielégítő megoldás nehezen képzelhető el; mint ahogy nehéz a saját regionális érdekeken felülkerekedve más régiók fejlesztési igényeinek finanszírozási elsőbbségét elfogadni.

  • A mezőgazdasági szaktanácsadás helyzete Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A tanulmányban a Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett, a mezőgazdasági szaktanácsadásra vonatkozó kérdőíves felmérés eredményeit közli a szerző.
    A kérdőíveket a megyében dolgozó gazdálkodók, szaktanácsadók és a falugazdászok töltötték ki. A felmérésből kiderült, hogy a gazdálkodók elsősorban a pályázatkészítéshez és az EU tagságból adódó információhoz-jutáshoz kérik a szaktanácsadók segítségét. Kiemelendő a környezetkímélő technológiák alkalmazásával összefüggő ismeretek iránti fokozott érdeklődés, valamint a gyakorlati képzésre is alkalmas bemutató gazdaságok létrehozása iránti igény. A hatékony szaktanácsadás legfőbb akadálya a jelenlegi szervezeti keret és a finanszírozási rendszer. A falugazdászok fontosnak tartják a szaktanácsadókkal való szorosabb együttműködést, valamint a tájspecifikus bemutató gazdaságok létrehozását. Nélkülözhetetlen az állami szerepvállalás a felső- és középfokú oktatási intézményekre, tangazdaságaikra és a kutatóintézetekre alapozott hálózat kialakításában, valamint a finanszírozási rendszer megváltoztatásában.