Blog

  • A mezőgazdasági szaktanácsadás helyzete Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A tanulmányban a Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett, a mezőgazdasági szaktanácsadásra vonatkozó kérdőíves felmérés eredményeit közli a szerző.
    A kérdőíveket a megyében dolgozó gazdálkodók, szaktanácsadók és a falugazdászok töltötték ki. A felmérésből kiderült, hogy a gazdálkodók elsősorban a pályázatkészítéshez és az EU tagságból adódó információhoz-jutáshoz kérik a szaktanácsadók segítségét. Kiemelendő a környezetkímélő technológiák alkalmazásával összefüggő ismeretek iránti fokozott érdeklődés, valamint a gyakorlati képzésre is alkalmas bemutató gazdaságok létrehozása iránti igény. A hatékony szaktanácsadás legfőbb akadálya a jelenlegi szervezeti keret és a finanszírozási rendszer. A falugazdászok fontosnak tartják a szaktanácsadókkal való szorosabb együttműködést, valamint a tájspecifikus bemutató gazdaságok létrehozását. Nélkülözhetetlen az állami szerepvállalás a felső- és középfokú oktatási intézményekre, tangazdaságaikra és a kutatóintézetekre alapozott hálózat kialakításában, valamint a finanszírozási rendszer megváltoztatásában.

  • Talajművelési módszerek műszaki-ökonómiai értékelése

    A Szent István Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett összehasonlításból megállapítható, hogy a lazításos alapművelést alkalmazva a középmély lazító sokkal környezet- és talajkímélőbb munkát végez, mint az ugyanilyen munkaszélességű eke. Mindezek mellett a lazításos alapművelés energia- és költségtakarékosabb is, mint a szántás. A számításokból, amelyeknek alapját az FVM szakemberei által 2005-ben elvégzett felmérések jelentik, egyértelműen azt derítettük ki, hogy a lazításos alapművelést alkalmazva hektáronként körülbelül 1970 forintot, vagyis 100 ha nagyságú területnél közel 200 000 forintot lehet megtakarítani, amit tetemes költségnek ítélünk meg a talajművelésben. Ha kétfajta műveleti költségszámítási eljárást alkalmaznak, az eredmény hasonló.
    Az elvégzett költségelemzés is indokolja a lazításos alapművelés nagyobb arányú elterjesztését szolgáló műszaki felvilágosító munka fokozását.

  • A hazai regionális garanciaszövetkezetek szerepe a vállalkozások finanszírozásában

    A garanciaszövetkezeti rendszer jelenlegi állapotában nem, vagy csak felemásan képes a funkcióját ellátni. Ennek oka, hogy az állami tőke-kiegészítéssel létrehozott intézmények még mindig csekély tőkével üzemelnek, a szövetkezethez csatlakozott új tagok részjegy vásárlásai csak minimálisan emelték meg az alaptőkét. Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, és érdemben tudjanak garanciavállalásokat hozni, célszerű a nagyobb állami szerepvállalás, amely egyrészt viszontgarancia vállalás formájában, másrészt az életképesnek ítélt szövetkezetek tőkeemelésében nyilvánulhat meg. Ezáltal a gazdaságban betöltött szerepük megerősödhetne, vállalásaik a pénzintézetek szélesebb körében elfogadottá válhatnának, és elérhetnék a kezdeti célkitűzéseket, miszerint a garanciaszövetkezetek a Hitelgarancia Rt. vidéki közérdekeket szolgáló partnerintézményeként funkcionálnának.
    Az állam szerepvállalása azért is fontos, mert a szövetkezetek rövid tényleges működése alatt a csatlakozó pénzintézetek mind számban, mind hozzájárulásban elmaradtak a tervezettől. A csatlakozott intézmények működése az adott településre koncentrálódik, ahol a szövetkezet működik. Amennyiben sikerülne az állami szerepvállalást helyi szintről, például az önkormányzatokon keresztül koordinálni, és az adott régió figyelmét a kezdeményezésre felhívni, az eredmény biztosan nem maradna el. A működő kisvállalkozások, és ezen belül főként a mikrovállalkozások körében az igény továbbra is fennáll, az elmaradásukat – eddigi tapasztalatok szerint – főként a nehézkes ügymenet és a garanciaszövetkezetek szűk területre korlátozott működése akadályozta meg. Véleményünk szerint ezen felül valószínűsíthető, hogy a vállalkozások a lehetőségekről sem értesültek megfelelően.

  • Az agrárágazat jövőjének kulcsa a jó agrárstratégia

    Az agrárágazat jövőjében döntő a jó agrárstratégia, amely nem mellőzheti a politika támogatását. A lehetőségek és feltételek folyamatosan változnak – 2007-2013 között szigorodnak –, ezért fő kérdés, hogy az ágazat szereplői mennyiben képesek ezeket felismerni, s érdekeiket érvényesíteni a politika szintjén. Az üzemi szerkezet vonatkozásában 90-100 ezer gazdaság helytállásán, versenyképességén múlik az ágazat jövője. A gazdálkodók nagy része viszont a szociális háló részeként veendő figyelembe. A piaci munkában megnő a marketing és a logisztika, a szövetkezés, valamint a vertikális koordináció szerepe.

  • A magyar mezőgazdaság szerkezetváltási kényszere és lehetőségei

    Rendkívül sürgető a mezőgazdasági szerkezet tudatos formálása, melyben az állattenyésztés növelése ugyan kívánatos, de korlátozó körülményei (tőke- és forgóeszközhiány, időigény stb.), valamint a gabona élelmiszer célú termelésének csökkentése nem eredményezhet nagyobb és gyorsabb változást. A megoldásként az energiaéhség kielégítéséhez való hozzájárulás, valamint az agrár-környezetgazdálkodás, a helyesen megválasztott extenzív-intenzív termelés-fejlesztési irány és az öntözés kiterjesztése kínálkozik.

  • A magyarországi agrárgazdaság és a jövő kilátásai

    A globalizáció kihívásainak megválaszolása több területen is válaszút elé állítja a magyarországi mezőgazdaságot. Mindenekelőtt a magyarországi kedvező minőségű és a lakossághoz képest bőséges termőföld hasznosítást illetően. Láthatóan más utat szükséges előirányozni és követni az iparszerű árutermelést megvalósítók, a családi gazdaságok üzemeiben vagy a részfoglalkozásúak körében. A kedvezőtlen adottságú területek helyi energiaforrásként hasznosulhatnak. Nagy kérdés az állattenyésztés ismételt felfejlesztése, hogy Magyarország újra elismert állati termékeket előállító országként szerepeljen. A globalizáció szele nemcsak a magyarországi mezőgazdaságot érintette, hanem megcsapta az EU régebbi tagországait is, melyekben elodázhatatlan új válaszok, megoldások mielőbbi kezdeményezése.

  • Agrárgazdaságunk nemzeti megközelítése

    Elvi kérdés, hogy milyen mértékben indokolt feladnunk nemzeti szuverenitásunkat az EU-ba történt belépés után. Különösen az agrárgazdaságban célszerű tiszta vizet önteni a pohárba. Gondolkodhatunk-e úgy, hogy mivel az agrárpolitika Brüsszelben dől el, nincsen más dolgunk, mint a közösségi szabályok betartása? Vagy vannak sajátos érdekeink, melyeket érvényesítenünk szükséges az EU törvényhozásában? A közösségi agrárpolitika mellett van-e lehetőségünk nemzeti agrárpolitikára, és az mely területeken, és milyen mélységben valósítható meg?

    A közösségi agrárpolitika elsősorban a piacok stabilizálására irányul. Egyrészt megpróbál értékesítési biztonságot teremteni a gazdálkodóknak, másrészt a termelés piaci intézkedéseken keresztül történő befolyásolásával a túltermelés elkerülésére törekszik. Az egységes belső piac működtetése mellett egyre nagyobb szerepet játszik a termelés hosszú távú fenntarthatósága. Napjainkban a figyelem energiatermelés szempontjából is a mezőgazdaságra irányul. Ha egyoldalúan közelítjük meg a kérdést, elviselhetetlen terhelés várhat a természeti környezetre.

    Az EU döntéseiben mi is részt veszünk, tehát van befolyásolási lehetőségünk a folyamatokra, különösen, ha összefogunk azokkal a tagországokkal, akiknek az érdekei hasonlók a magyar érdekekhez. Ez eredményesen valósult meg a költségvetési vitákban. Kiemelendő, hogy a közösségi agrárpolitika csak nemzeti agrárpolitikánkon keresztül valósulhat meg. Lehetséges befolyásolása mellett kiemelten célszerű kezelni azokat a területeket, amelyek nemzeti hatáskörben maradtak. Ha ezeket sorra vesszük, rájövünk, hogy az agrárgazdaság igen lényeges elemeiről van szó. A közösségi és nemzeti agrárpolitizálás összhangját meg kell teremteni. Ez feltétele agrárgazdaságunk fejlesztésének és fenntarthatóságának.