A 25 tagúvá bővült Európai Unió számára soha nem tapasztalt kihívást jelent az elmaradott térségek felzárkóztatása, a gazdasági és társadalmi kohézió. Nemcsak a tagállamok között, de tagállamokon belül is jelentős fejlettségbeli különbségek tapasztalhatók, melyek a felzárkóztatásra fordított pénzösszegek ellenére tovább nőttek. Az új tagállamokban jellemző kedvező növekedési folyamatok hozzájárulhatnak a gazdasági és társadalmi kohézió megvalósításához, a felzárkóztatáshoz azonban a gazdasági növekedés folyamatos és ütemes fenntartására van szükség. Magyarországon a munkahelyteremtés mellett kiemelt szerepet kap a szállítási infrastruktúra, valamint a környezeti beruházások támogatása; ez utóbbi célkitűzések közvetlenül hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez.
Az EU által finanszírozott projektek gazdasági szempontok szerint jól értékelhetők, ugyanakkor a társadalmi hasznosulásukat gyakran nehéz lemérni. Nem szabad, hogy szociális kérdéseket is érintő projektek öncélúak legyenek; a pályázati pénzek megszerzésének ’kényszerét’ meg kell hogy előzze a társadalmi igény. Az Európai Unió társadalmát érintő problémák rendkívül összetettek. Az EU társadalma folyamatosan számos olyan kihívással szembesül, melyek megoldásához a pályázati forrásokon kívül közös akarat, társadalmi egyetértés szükséges. A szociális kohéziót olyan módon kell elősegíteni, hogy közben a nemzeti prioritások ne sérüljenek.
A régiók fejlődésbeli különbsége még hosszú távon is nehezen kezelhető kérdés, a 2004-es és a jövőbeli várható bővítések tovább mélyítik a „szakadékot”. Az EU ígérete szerint a közös strukturális és kohéziós politika segíti az új tagállamok elmaradott régióinak felzárkózását, ugyanakkor a gazdaságilag fejlett tagállamok terheit nem kívánják tovább növelni. Az összes fél számára kielégítő megoldás nehezen képzelhető el; mint ahogy nehéz a saját regionális érdekeken felülkerekedve más régiók fejlesztési igényeinek finanszírozási elsőbbségét elfogadni.
Blog
-
Konvergencia vagy divergencia a kibővült Európai Unióban?
-
A mezőgazdasági szaktanácsadás helyzete Jász-Nagykun-Szolnok megyében
A tanulmányban a Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett, a mezőgazdasági szaktanácsadásra vonatkozó kérdőíves felmérés eredményeit közli a szerző.
A kérdőíveket a megyében dolgozó gazdálkodók, szaktanácsadók és a falugazdászok töltötték ki. A felmérésből kiderült, hogy a gazdálkodók elsősorban a pályázatkészítéshez és az EU tagságból adódó információhoz-jutáshoz kérik a szaktanácsadók segítségét. Kiemelendő a környezetkímélő technológiák alkalmazásával összefüggő ismeretek iránti fokozott érdeklődés, valamint a gyakorlati képzésre is alkalmas bemutató gazdaságok létrehozása iránti igény. A hatékony szaktanácsadás legfőbb akadálya a jelenlegi szervezeti keret és a finanszírozási rendszer. A falugazdászok fontosnak tartják a szaktanácsadókkal való szorosabb együttműködést, valamint a tájspecifikus bemutató gazdaságok létrehozását. Nélkülözhetetlen az állami szerepvállalás a felső- és középfokú oktatási intézményekre, tangazdaságaikra és a kutatóintézetekre alapozott hálózat kialakításában, valamint a finanszírozási rendszer megváltoztatásában. -
Talajművelési módszerek műszaki-ökonómiai értékelése
A Szent István Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett összehasonlításból megállapítható, hogy a lazításos alapművelést alkalmazva a középmély lazító sokkal környezet- és talajkímélőbb munkát végez, mint az ugyanilyen munkaszélességű eke. Mindezek mellett a lazításos alapművelés energia- és költségtakarékosabb is, mint a szántás. A számításokból, amelyeknek alapját az FVM szakemberei által 2005-ben elvégzett felmérések jelentik, egyértelműen azt derítettük ki, hogy a lazításos alapművelést alkalmazva hektáronként körülbelül 1970 forintot, vagyis 100 ha nagyságú területnél közel 200 000 forintot lehet megtakarítani, amit tetemes költségnek ítélünk meg a talajművelésben. Ha kétfajta műveleti költségszámítási eljárást alkalmaznak, az eredmény hasonló.
Az elvégzett költségelemzés is indokolja a lazításos alapművelés nagyobb arányú elterjesztését szolgáló műszaki felvilágosító munka fokozását. -
A hazai regionális garanciaszövetkezetek szerepe a vállalkozások finanszírozásában
A garanciaszövetkezeti rendszer jelenlegi állapotában nem, vagy csak felemásan képes a funkcióját ellátni. Ennek oka, hogy az állami tőke-kiegészítéssel létrehozott intézmények még mindig csekély tőkével üzemelnek, a szövetkezethez csatlakozott új tagok részjegy vásárlásai csak minimálisan emelték meg az alaptőkét. Ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen, és érdemben tudjanak garanciavállalásokat hozni, célszerű a nagyobb állami szerepvállalás, amely egyrészt viszontgarancia vállalás formájában, másrészt az életképesnek ítélt szövetkezetek tőkeemelésében nyilvánulhat meg. Ezáltal a gazdaságban betöltött szerepük megerősödhetne, vállalásaik a pénzintézetek szélesebb körében elfogadottá válhatnának, és elérhetnék a kezdeti célkitűzéseket, miszerint a garanciaszövetkezetek a Hitelgarancia Rt. vidéki közérdekeket szolgáló partnerintézményeként funkcionálnának.
Az állam szerepvállalása azért is fontos, mert a szövetkezetek rövid tényleges működése alatt a csatlakozó pénzintézetek mind számban, mind hozzájárulásban elmaradtak a tervezettől. A csatlakozott intézmények működése az adott településre koncentrálódik, ahol a szövetkezet működik. Amennyiben sikerülne az állami szerepvállalást helyi szintről, például az önkormányzatokon keresztül koordinálni, és az adott régió figyelmét a kezdeményezésre felhívni, az eredmény biztosan nem maradna el. A működő kisvállalkozások, és ezen belül főként a mikrovállalkozások körében az igény továbbra is fennáll, az elmaradásukat – eddigi tapasztalatok szerint – főként a nehézkes ügymenet és a garanciaszövetkezetek szűk területre korlátozott működése akadályozta meg. Véleményünk szerint ezen felül valószínűsíthető, hogy a vállalkozások a lehetőségekről sem értesültek megfelelően. -
Az agrárágazat jövőjének kulcsa a jó agrárstratégia
Az agrárágazat jövőjében döntő a jó agrárstratégia, amely nem mellőzheti a politika támogatását. A lehetőségek és feltételek folyamatosan változnak – 2007-2013 között szigorodnak –, ezért fő kérdés, hogy az ágazat szereplői mennyiben képesek ezeket felismerni, s érdekeiket érvényesíteni a politika szintjén. Az üzemi szerkezet vonatkozásában 90-100 ezer gazdaság helytállásán, versenyképességén múlik az ágazat jövője. A gazdálkodók nagy része viszont a szociális háló részeként veendő figyelembe. A piaci munkában megnő a marketing és a logisztika, a szövetkezés, valamint a vertikális koordináció szerepe.
-
A magyar mezőgazdaság szerkezetváltási kényszere és lehetőségei
Rendkívül sürgető a mezőgazdasági szerkezet tudatos formálása, melyben az állattenyésztés növelése ugyan kívánatos, de korlátozó körülményei (tőke- és forgóeszközhiány, időigény stb.), valamint a gabona élelmiszer célú termelésének csökkentése nem eredményezhet nagyobb és gyorsabb változást. A megoldásként az energiaéhség kielégítéséhez való hozzájárulás, valamint az agrár-környezetgazdálkodás, a helyesen megválasztott extenzív-intenzív termelés-fejlesztési irány és az öntözés kiterjesztése kínálkozik.
-
A magyarországi agrárgazdaság és a jövő kilátásai
A globalizáció kihívásainak megválaszolása több területen is válaszút elé állítja a magyarországi mezőgazdaságot. Mindenekelőtt a magyarországi kedvező minőségű és a lakossághoz képest bőséges termőföld hasznosítást illetően. Láthatóan más utat szükséges előirányozni és követni az iparszerű árutermelést megvalósítók, a családi gazdaságok üzemeiben vagy a részfoglalkozásúak körében. A kedvezőtlen adottságú területek helyi energiaforrásként hasznosulhatnak. Nagy kérdés az állattenyésztés ismételt felfejlesztése, hogy Magyarország újra elismert állati termékeket előállító országként szerepeljen. A globalizáció szele nemcsak a magyarországi mezőgazdaságot érintette, hanem megcsapta az EU régebbi tagországait is, melyekben elodázhatatlan új válaszok, megoldások mielőbbi kezdeményezése.