Blog

  • Agrárgazdaságunk nemzeti megközelítése

    Elvi kérdés, hogy milyen mértékben indokolt feladnunk nemzeti szuverenitásunkat az EU-ba történt belépés után. Különösen az agrárgazdaságban célszerű tiszta vizet önteni a pohárba. Gondolkodhatunk-e úgy, hogy mivel az agrárpolitika Brüsszelben dől el, nincsen más dolgunk, mint a közösségi szabályok betartása? Vagy vannak sajátos érdekeink, melyeket érvényesítenünk szükséges az EU törvényhozásában? A közösségi agrárpolitika mellett van-e lehetőségünk nemzeti agrárpolitikára, és az mely területeken, és milyen mélységben valósítható meg?

    A közösségi agrárpolitika elsősorban a piacok stabilizálására irányul. Egyrészt megpróbál értékesítési biztonságot teremteni a gazdálkodóknak, másrészt a termelés piaci intézkedéseken keresztül történő befolyásolásával a túltermelés elkerülésére törekszik. Az egységes belső piac működtetése mellett egyre nagyobb szerepet játszik a termelés hosszú távú fenntarthatósága. Napjainkban a figyelem energiatermelés szempontjából is a mezőgazdaságra irányul. Ha egyoldalúan közelítjük meg a kérdést, elviselhetetlen terhelés várhat a természeti környezetre.

    Az EU döntéseiben mi is részt veszünk, tehát van befolyásolási lehetőségünk a folyamatokra, különösen, ha összefogunk azokkal a tagországokkal, akiknek az érdekei hasonlók a magyar érdekekhez. Ez eredményesen valósult meg a költségvetési vitákban. Kiemelendő, hogy a közösségi agrárpolitika csak nemzeti agrárpolitikánkon keresztül valósulhat meg. Lehetséges befolyásolása mellett kiemelten célszerű kezelni azokat a területeket, amelyek nemzeti hatáskörben maradtak. Ha ezeket sorra vesszük, rájövünk, hogy az agrárgazdaság igen lényeges elemeiről van szó. A közösségi és nemzeti agrárpolitizálás összhangját meg kell teremteni. Ez feltétele agrárgazdaságunk fejlesztésének és fenntarthatóságának.

  • Hibákat, vagy hibásan látunk?

    Vizsgálódásaink alapján meggyőződésünk, hogy a magyar mezőgazdasági termelés fejlesztésének előfeltétele:
    – A szakma és a szociális foglalkoztatás, valamint a szabadidő-foglalatosság határozott szétválasztása. Ezt igényli a WTO legutóbbi döntése is, mert a szakma fejlesztésére 2013-ig áll rendelkezésre támogatás.
    – A megfelelő szintű, és ellenőrzött szakmai képesítés előírása a piacra termelő vállalkozások esetén.
    – A műszaki háttérnek a termelés gazdaságosságát alapvetően meghatározó tényezőként kezelése, a technológiai, gazdaságossági és logisztikai szempontból optimális méretű gépi szolgáltatók létrejötte.
    – A megfelelő informatikai háttér megteremtése.
    – A szakmai és szociális támogatások szétválasztása, és a szakmai támogatásoknak nem segélyként, hanem befektetésként kezelése.

  • A magyarországi adottságok érvényesülését és a feszültségek feloldását segítő agrárstratégia szerkezete. /Hozzászólás/

    Az eddigi hazai agrárpolitikai kezdeményezések, az agroökológiai adottságok, a mezőgazdaság és vidék helyzete, valamint az EU szabályozás kritikai értékelése alapján megállapítható, hogy a magyarországi agrárstratégiát három problémakörre összpontosítva célszerű felépíteni: (1) Az értékesítési, termelési célokra, feltételekre, feladatokra. (2) A jelent és jövőt korlátozó hazai emberi, szervezési, infrastrukturális akadályok felszámolására. (3) Az újabb kihívásokra. A hazai agrárpolitikai törekvések a hangsúlyt az (1) pont alattiakra helyezték, s nem kaptak kellő figyelmet a korlátozó körülmények, valamint az újabb kihívások, ami eleve korlátozta a stratégia eredményességét, az EU szabályozásnak való megfelelést, a támogatások elnyerését.

  • Szerkezetváltási kényszerben a magyarországi agrárgazdaság

    A modellezés eredményei szerint a belföldi vásárlóerő növekedését a termelés alig képes bővüléssel követni a nyomott árak miatt. A nagyobb fogyasztást az import elégíti ki. Ahol gazdaságilag indokolt lenne a termelés növelése, ott ezt különféle korlátok akadályozzák. Az állattenyésztésben – ha nem történnek érdemleges változások – a jelenlegi helyzet megtartása valószínűsíthető. Az állatállomány, a tojástermelés stagnál, illetve kismértékben csökken, kivéve a juhállományt. Ez kedvezőtlen a takarmánytermelést illetően is. A gyepek hasznosításában sem várható érdemleges változás. A zöldség-, gyümölcs- és bortermelésben a jelenlegi pozíciók megtartása is erőfeszítéseket igényel. A szántóföldi növényeknek kedvez a gazdasági helyzet, de a gabonafélék vetésterületének csökkentése indokolt, de még így is feszültségeket okozhatnak a felhalmozott készletek.
    A termőföldek hasznosításának szerkezetében a szántó 450-650 és a gyepek 700-750 ezer hektáros csökkentése indokolt. Ezek újszerű hasznosítása megoldásra vár.
    A modellezésben jelzettektől kedvezőbb helyzet csak akkor remélhető, ha
    – a piacokon döntően a hatékonyan gazdálkodó hazai termelők érvényesülnek;
    – a logisztikai korlátok csökkennek, illetve elhárulnak;
    – az állattenyésztést tőkebevonás, jobb szervezés, takarmányárak mérséklődése, a fajlagos tenyésztési, takarmányozási stb. mutatók javulása támogatja;
    – a kertészeti ágazatokban a marketing és logisztika megerősödik;
    – a szántóföldi növénytermelésben a gazdasági lehetőségek kihasználását a tárolási, szállítási gondok leküzdését, a készletek kezelésére való felkészülést sikerül megoldani;
    – megoldódik 1,2 – 1,4 millió ha mezőgazdasági terület ésszerű hasznosítása;
    – a jelenlegi támogatási rendszerről való áttérés 2007-ben kedvezően alakul, illetve nem hátráltatja a kívánatos kedvezőbb folyamatok kibontakozását.

  • A multifunkciós mezőgazdaság kialakításának hazai esélyei és teendői

    Hazánkban fáziskésés tapasztalható a multifunkciós mezőgazdaság kiépülésében. Az Európai Unió Bizottságának, a FAO-nak és az OECD-nek néhány fontos konferenciáját, tanulmányát áttekintve foglaljuk össze az itthon is hasznosítható megállapításokat. A multifunkciós mezőgazdaság1 (alapvetően társadalmi-gazdasági, termelési és környezeti funkciók szerint tagolt) jellemzőinek rendszerezése után meghatároztuk a legfontosabb hazai feladatcsoportokat, amelyek a következők: hozzájárulás az élelmiszer-, a nyersanyag- és az energiaellátáshoz – a vidéki táj védelme, a biodiverzitás növelése és fenntartása – hozzájárulás a vidékgazdaság2 stabilizálásához. Rendszereztük az ezek esélyeit javító és rontó tényezőket, s javaslatokat tettünk a konkrétabb, aktuális feladatokra is. Ezek igazodnak az 1698/2005 EK rendeletben meghatározott tengelyekhez, illetve a Nemzeti Agrár- Vidékfejlesztési Stratégiához.

  • Erdők és erdőgazdálkodás a szárazföld egyharmadán

    Szárazföldünk élővilágának meghatározó alkotói az erdők. A földnek közel a harmadát borítják erdei életközösségek, amelyek szerepe meghatározó az emberiség és számos élőlény fennmaradásában és jólétében. Az egyes kontinensek erdősültsége különböző és erdőgazdálkodása is változó célokat követ. A 21. század folyamán jelentős szemléletváltás várható, amely a 20. században kezdődött, nevezetesen: első helyre kerül az erdők jóléti, környezetvédelmi és szociális szerepe a fatermelés eddigi elsőrendűségével szemben. A fa ennek ellenére jelentős, környezetbarát nyersanyagként jelen lesz a világgazdaságban. Az ezredfordulón a világ erdeiből évente mintegy 14 millió hektárt termeltek ki és 5 millió hektáron létesítettek új erdőt. Az erdőterület ennek megfelelően évente 9 millió ha-al csökken. Európában és Magyarországon egyaránt növekszik az erdők szerepe és az erdőgazdálkodás jelentősége. Hazánkban érvényesülnek a fenntartható erdőgazdálkodás irányelvei. Erdeink produktivitása, biodiverzitása kedvezőbb az európai átlagnál. Várható, hogy EU támogatással a 21. század első felében tovább nő Magyarország erdősültsége. Erdőgazdálkodásunk színvonalának, erdeink sokoldalú hasznosításának folyamatos, fenntartható fejlesztésében az erdészettudomány, az erdészeti kutatás szerepe meghatározó.