Az utóbbi évtizedekben az ún. „hálózati gazdaság” fejlődésében növekvő fontosságú szerepet játszanak a különféle szervezeti hálózatok. A szervezetek (vállalkozások, intézmények, nonprofit szervezetek) hálózatai legfőbb tényezői az üzleti versenyképesség elérésének (vagy fenntartásának). Ezt a folyamatot vizsgáltuk M. Porter jól ismert modelljeinek (a versenyerők modellje és a „gyémánt-modell”) kombinálása révén. Úgy találtuk, hogy bizonyos kapcsolódások találhatók egyes versenyerők és a versenyelőnyök egyes helyi forrásai között, amelyek eredője meghatározza a különféle gazdasági szereplők versenypozícióját. Célszerűbb a jövőben az egyedi szervezetek versenye helyett hálózatok versenyéről beszélni. Bevezettük a szervezeti hálózatok két új osztályát: az ún. spontán (informális) és a formális hálózatok megkülönböztetését. Megfelelő kutatási metodika hiányában mindmáig csak a formális hálózatokat tanulmányozták. A működő hálózatok tapasztalatai igen hasznosak a gazdasági régiók számára, amelyek a következő kérdésekkel szembesülnek: min alapul a sikeres hálózati együttműködés, a hálózatok milyen versenyelőnyöket jelentenek a régiók számára, és hogyan célszerű új hálózatokat létrehozni? Ezeket a tapasztalatokat próbáltuk meg regionális szemszögből összegezni és értékelni.
Blog
-
A devizaárfolyam-politika hatásai az agrárszektor versenyképességére
Tanulmányunk hozzászólás Magda Sándor: „Árfolyampolitika és az agrárgazdaság” cikkéhez, egyúttal reflektálva Lakner Zoltán dr. és Podruzsik Szilárd: „Gyógyír vagy placebó a forint leértékelése” című cikkére.
Állításunk, hogy a reálárfolyam – kis, nyitott és felzárkózó nemzetgazdaság esetében – lényegesen befolyásolja a reálgazdaság, ezen belül az agrárszektor versenyképességét, elsősorban középtávon. Elemzésük során a forintnak az egyensúlyi devizaárfolyamtól való eltérésének, valamint a forintárfolyam változékonyságának hatását vizsgáltuk, tekintettel az agrárágazat sajátosságaira és alkalmazkodási lehetőségeire. Ebben a vonatkozásban cikkünk tehát kapcsolódik Csáki Csaba dr. hozzászólásában leírtakhoz, amely szerint a forint közelmúltbeli felértékelődése egyértelművé tette a magyar mezőgazdaság elégtelen versenyképességét és gyenge hatékonyságát.
-
A magyar borok komparatív előnyének és piaci részesedés változásának vizsgálata az EU piacán
A külkereskedelmi versenyképesség mérésének gyakran használt módszere a mutatókkal történő értékelés. A külkereskedelmi versenyképesség értékelése meglehetősen vegyes képet fest boraink helyzetéről. A megnyilvánuló komparatív előny a palackos borok között csak a fehér asztali, táj kategóriában tapasztalható, a minőségi boroknál egyetlen esetben sem. A hordós kategóriában is hasonló a helyzet. A kivitel zömét jelentő fehér asztali, táj hordós kategória megnyilvánuló komparatív előnye egyáltalán nem szerencsés az ágazat szempontjából, mivel az alacsony hozzáadott értéket adó hordós bor magas export részarányát sejteti, holott éppen a magas hozzáadott értéket generáló palackos borok esetében lenne ez kedvező az ágazat számára. A fehér minőségi palackozott kivételével minden termékcsoport esetében a bázisidőszakhoz képest csökkent az export az Európai Unió piacán. Az exportcsökkenés okai termékcsoportonként eltérőek, nem vezethetők vissza egy markáns tényezőre. A piaci részesedés elemzése alapján (CMS modell) végzett versenyképességi vizsgálatok eredményei is csak a fehér, minőségi palackozott borok esetében mutatnak pozitív versenyképességi hatást, az összes többi kategóriánál a versenyképesség hiányával szembesülünk.
-
Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható rendszere
A témakörben végzett eddigi vizsgálódásaink alapján egyre jobban kirajzolható, hogy a globalizálódó világ ellentmondásaiból való kilábalás a fenntarthatóságtól, a kreativitástól, az alternatív erőforrások térnyerésétől és az emberek összefogásától remélhető. Ez még inkább igaz a rendszerváltozás átalakulási, átmeneti gondjainak következményeivel vesződő hazai agrárgazdaságra és vidékre.
A fenntarthatóság és a vidékfejlesztés kibontakozása az Európai Unióban egymástól függetlenül párhuzamosan halad, s nem sokkal jobb a helyzet az agrárpolitikában és vidékpolitikában, miközben a fenntarthatóság középpontba állítása, az agrár- és vidékfejlesztés tudatos összekapcsolása a kölcsönhatások és összefüggések előnyeinek kamatoztatása érdekében egyre sürgetőbb. Brüsszel azonban mind a mai napig késik a felismerés érvényesítésével. Érdemleges előrelépés a 2007-2013 periódusban remélhető. Tapasztalható, hogy a fenntarthatóság globális szintjén alig mutatható fel valamilyen eredmény, lokális szinten pedig a zavart jelzi, hogy a vidékfejlesztésben zajlanak a helyi kezdeményezésekre épülő LEADER programok, a fenntarthatóság lokális programjaként pedig elindították az LA-21-et (Local Agenda 21).
A tényleges hazai helyzet, az EU törekvések, a globalizáció eseményei, valamint az eddigi kutatások alapján nyugodtan állítható, hogy az agrár- és vidékfejlesztés jövőjében a fenntarthatóság rendszerbe ötvözött érvényesítése a legfontosabb a szinergikus hatás elérése érdekében minden szinten (lokális, regionális, globális); minden dimenzióban (természeti környezet, társadalom, gazdaság); mind a termelési gyakorlatban, mind a fogyasztásban (lakossági és termelői fogyasztás); minden szereplő vonatkozásában (egyének, vállalkozók, közösségi szervezetek, politikusok).
Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható komplex és dinamikus rendszere a fenntartható mező-erdőgazdasági termelésből, a fenntartható gazdálkodási rendszerekből, a fenntartható vállalkozásokból, a fenntartható vidékből és a fenntartható településekből tevődik össze.
A vázolt rendszer egy korszerű agrár- és vidékfejlesztési program gerincét alkothatná, annál is inkább, mert ez teljesen megfelel az EU-ban előirányzott 2007-2013 közötti szabályozás céljainak, mindenekelőtt a konvergenciának.
A fenntartható agrár- és a vidékfejlesztés egységes rendszerben való szemlélete és programszerű megoldása Magyarországon különösen fontos, mert a gazdálkodók, a vidékiek ettől remélhetik életnívójuk tartós javulását, a jelenlegi részletekben gondolkodó, az összefüggéseket mellőző, sőt szembeállító gyakorlat helyett. A fenntartható agrár- és vidékfejlesztéssel elérhető továbbá a mező-erdőgazdaságban hasznosuló természeti erőforrások és a vidéki környezet minőségének hosszú távú megmaradása, a globális kihívásokhoz való alkalmazkodás, a fokozódó minőségi igények kielégítése, a versenyképesség javulása és a gazdálkodók, vidékiek életkörülményeinek javítása, ami egyúttal hozzájárulás az egész társadalom felemelkedéséhez is.
-
Borértékesítési kihívások elemzése
Klaszterelemzés segítségével a vizsgálatban szereplő üzemek jellemzői alapján három eltérő kategória különböztethető meg: a befutott kisüzemek, a problematikus középüzemek és a piacvezető nagyüzemek. Megállapítható, hogy a borászati üzemek három kategóriájának jelenlegi helyzete, piaci viselkedése, kilátásai erősen eltérők, következésképpen stratégiájuk is csak eltérő lehet.
Kritikus helyzetűek a középüzemek, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy a kisüzemek által használt (és várhatóan még tartósan megmaradó) értékesítési csatornákban gondolkodjanak, ahhoz viszont kicsik, hogy a valódi nagyvállalatokhoz hasonlóan a nagy üzletláncokban is megjelenjenek. A nagy- és kiskereskedelem bizonytalanságai, illetőleg a hálózatok fejletlensége pedig túlságosan nagy piaci kockázattal járna számukra, következésképpen a bővítéshez szükséges fejlesztésektől is visszatartja őket.
A kisüzemek jövője sem túlságosan biztató, mert termelésük bővítése semmi jóval nem kecsegtet, a klasszikus értékesítési csatornák (direkt a vevőnek, borozónak) pedig a fogyasztói igények változásával szintén bizonytalanná válnak.
Nem véletlen, hogy a kis- és középüzemek számára egyre inkább a különféle formájú, mélységű, tartalmú és irányú kooperációkat javasolják a szakértők, amelyben a hálózati működés előnyeit (összehangolt piaci megjelenés, technológiai fejlesztések, innovációk, beszerzések stb.) ötvözni lehet a kisebb méretekből fakadó rugalmassággal. A hálózati együttműködések kiépülésének természetesen kormányzati (országos, regionális és helyi) feladatai is vannak, elsősorban az induló feltételek támogatása területén.
-
A fenntartható vidék és a versenyképesség
A fenntarthatóság, amely szemlélet-, gondolkodás-, élet-, termelési-, valamint fogyasztási mód felöleli az emberi létezés valamennyi dimenzióját, a természeti erőforrásokhoz való viszonyát, a gazdaságot és a társadalmat. A globális kihívások leküzdésében – mint például a globalizálódó gazdaság és piaci verseny, a globális felmelegedés, a szegénység és éhezés leküzdése –, a kutatási – innovációs folyamatok mellett a fenntarthatóság jelentheti a megoldást. Ezt megerősítik az ENSZ világrendezvényei Riótól – Johannesburgig, valamint az EU határozatai. Az eddigi jó szándékú próbálkozások globális szinten mozogtak, vajmi kevés eredménnyel. Ezért szükséges a fenntarthatóság regionális és lokális – kistérségi, települési, vállalkozási – szintjein kezdeményezni a megoldást. A fenntarthatóság egyre inkább az elvárások és cselekvések középpontjába kerül, várható, hogy csak azok a régiók, kistérségek, helyi szintek lehetnek eredményesek, versenyképesek melyek időben felismerték a fenntarthatóság érvényesítésének szükségességét, s ezzel helyzeti előnyre tesznek szert. Ugyanis a fenntarthatóságot mellőző települések nem tudják megtartani lakosaikat, s a vidék nem képes megfelelő minőségű, az élelmiszerbiztonsági igényeknek megfelelő termékeket kibocsátani, s nem hosszabb távon felélik természeti erőforrásaikat. A régiók versenyesélyét sokban meghatározzák a régión belüli vidéki térségek és települések helyzete, s fejlődése. Ezért a kutatások a fenntartható vidék és ennek lényegi elemére a fenntartható, vagyis élhető településre irányultak. A vizsgálatok erre a célra egy újszerű indikátor és mutatószámrendszert alkalmaztak, amely tükrözte a fenntarthatóság dimenzióit, az adott helyzetet, s megalapozzák az alulról építkező települési és civil szervezeti önkormányzatok a fejlesztés lehetőségeit. A vizsgálatok hangsúlyozzák, hogy a fenntartható településekre-kistérségekre épülhet a régió versenyesélye, s mindebben különösen fontos szerepe van a jelent és jövőt korlátozó „hiányok” felszámolásának.
-
Válaszút előtt a magyar szőlőtermelés
Magyarország EU tagsága a hazai szőlőtermesztés és borászat számára létkérdéssé tette a „gazdálkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv szigorú és következetes alkalmazását, vagyis a világ szőlőtermesztésében végbemenő változások naprakész figyelését. A tradíciókra építő, borvidéki jelleget (terroir) hangsúlyozó, szabályokkal és rendeletekkel védett (esetleg korlátozott) európai szőlőtermesztés és borászat nap mint nap szembesül a „bor újvilág” kihívásaival.
Elsősorban a déli földteke (Chile, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland) és újabban Kína szőlőtermesztése jó minőségű, olcsó vagy közepes árfekvésű boraival túlsúlyba került a nagy áruházláncok borkínálatában. A sikert a jó ár/érték arány mellett az agresszív és sikeres marketing akciók magyarázzák.
Európa német nyelvterületű szőlőtermesztő országaiban (Ausztria, Németország, Svájc, Dél-Tirol) – ahol a környezet és emberi egészség védelme társadalmi szinten elismert érték – a környezetkímélő/környezetközeli/integrált termesztéstechnológiák térhódítása jelzik azt a harmadik utat, melyen a magyar szőlészet és borászat irányítóinak és résztvevőinek komolyan el kell gondolkodni.
A „bor újvilág” maximálisan gépesített, a tudomány és technika eredményeit azonnal alkalmazó olcsó, jó minőségű boraival a magyar borászat néhány szereplője tud versenyezni. A hagyományok ápolása, a borvidéki jelleg hangsúlyozása Tokaj, Eger, Villány, Badacsony esetében – ha azt tényleg meg is valósítják – biztosíthatja a túlélést és a talpon maradást.
Az integrált termesztéstechnológia hagyományos fajták alkalmazásával óriási kockázatot jelent. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon és a német nyelvterületeken nemesített interspecifikus fajták és fajtajelöltek termesztése megbízható lehetőség a fentebb nem említett szőlőtermesztő tájak és vidékek életben maradásához.
Dolgozatunkban hazai és külföldi interspecifikus fajták és fajtajelöltek termesztési értékvizsgálatáról számolunk be, melyet a KRF Kertészeti Tanszékén, Gyöngyösön végeztük.
-
A földpiac sajátosságai Magyarországon az uniós csatlakozás idején
A felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyarországi földpiacon1 kivárás tapasztalható. Kereslet elsősorban az egyes megyék kiváló és jó minőségű, kedvező fekvésű területei, illetve a nagyobb kiterjedésű, egybefüggő szántók és erdők iránt van. A gyengébb minőségű, kedvezőtlen fekvésű, nehezen megközelíthető területeken, a zsáktelepülések és az elöregedő falvak környékén túlkínálat jellemző. Nehezen értékesíthetők a beékelődő, szórtan elhelyezkedő, kis méretű, illetve a rendezetlen tulajdonviszonyú (osztatlan közös tulajdonú) területek. Az eladók között nagy számban találhatók megélhetési gondokkal küzdő idősebb, illetve öröklés, vagy kárpótlás útján földhöz jutott, gazdálkodni nem kívánó tulajdonosok. A földvásárlók között egyre több tőkeerős gazdálkodó jelenik meg, akik birtoknövelési, birtokegyesítési (földcsere) szándékkal vásárolnak földet. A földvásárlók másik jelentős csoportja a nagyobb városok környékén, frekventált helyen, főutak, autópályák mellett lévő, befektetési célú területeket keresi.
A felmérés eredménye szerint az EU csatlakozást közvetlenül megelőző évektől a földárak és bérleti díjak jelentősen, az adottságok függvényében többszörös különbségeket mutatva növekedtek. A földárak növekedésében az uniós árakhoz való közelítés, az egységes földpiac előnyeinek majdani kihasználása jelenik meg. A bérleti díjak növekményében pedig, a földalapú támogatások bérlők és tulajdonosok közötti megosztása játszik szerepet. A földügyi szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a következő 5-10 évben a földpiac élénkülése, a bérleti díjak és a földárak emelkedése várható, ennek mértéke azonban ma még nem prognosztizálható.
-
A tagállamok és az Európai Bizottság kapcsolatrendszere – az új tagállamok támogatás-felhasználásának áttekintése
A környezeti adóbevételek százalékos aránya és a tagállamok környezeti tudatossága között kapcsolat van, a környezetileg tudatosabb tagállamokban jellemzően nagyobb arányú a környezeti adóbevétel, mint a V4 államokban vagy a környezetileg kevésbé tudatos tagállamokban. A környezeti adókból származó adóbevétel arányát három féle viszonyítási alap szerint vizsgálva nagymértékű egyezőség figyelhető meg az országok sorrendjében. A V4 államok közül környezeti szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő Csehországban a legmagasabb, legkedvezőtlenebb helyzetben levő Magyarországon legalacsonyabb a környezeti adóbevétel aránya. A magyar adórendszerben a környezeti adók aránya kicsi, jelentősen elmarad az EU 15 és a V4 államokban megfigyelhető értékektől is.
-
Kooperáció a Mátrai Borvidéken
Vizsgáltuk, melyek azok a feladatok, amelyek megoldása a szőlő-bor termékpályán javíthatják a gazdálkodók helyzetét, versenyképességét. Legfontosabb megállapításunk, hogy a versenyképesség fokozásában jelenleg az üzemi méret növelése, az integráció (gépkörök, pinceszövetkezetek), az alkalmazott technológia korszerűsítése kiemelten fontos feladat.
Integrátor lehet pinceszövetkezet, vagy tőkeerős feldolgozó vállalkozás, amely szerződéses kapcsolatban áll a termelőkkel. A gazdák nagy része még nem ismerte fel az integráció nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. Az ismeretek, a bizalom és ebből adódóan az összefogás hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a Mátrai Borvidék helyzetét.
A gazdasági kooperációk különböző formái azonban megtalálhatók. A hosszú távú szerződéses kapcsolati formák többnyire hosszú lejáratú termékértékesítési megállapodásra irányulnak. A szerződések a kölcsönös előnyök és kockázatvállalás érvényesítésére törekednek. Az együttműködés a szőlő és a bor átvételét, értékesítését segíti, míg a felvásárló nagyobb gazdaságok, pinceszövetkezetek árualapját biztosítja. Az érdekazonosságon nyugvó tartós együttműködés kedvezően érinti a jövedelmezőséget.
Napjainkban a legtöbb termelő mindössze szállítói kapcsolatba kerül a felvásárlóval. A termelők gyakran szerződésszegést követnek el, ha 1-2 Ft-tal többet ígér egy másik felvásárló. A felvásárlók is visszaélnek a termelő kiszolgáltatott helyzetével, sokszor csak félév-egy év múltán fizetnek természetesen kamatok nélkül. Ennek megakadályozására hosszú távú szerződések keretében alakultak ki különböző megoldási módok a vertikális integráció alternatívájaként.
Kutatómunkában létrehozott adatbázis különösen jól használható a szaktanácsadásban. Az Észak-Magyarországi Régióban a Károly Róbert Főiskolára alapozva egy modell értékű szaktanácsadási rendszert és központot hoztunk létre, amely a mezőgazdaság, vidékfejlesztés minden területére kiterjed. A rendszerhez szakközépiskolák (pl. Tokaj) és kutatóintézetek (pl. kompolti, tarcali, egri) kapcsolódnak. Az adatbázis a szaktanácsadás mellett a tanfolyami és a főiskolai képzésben felhasználható.