Blog

  • Faktorint, mint a kereskedelem finanszírozás egyik eszköze

    Gazdálkodók, illetve a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekkel bel- és külpiacon kereskedők is új pénzügyi kifejezéssel ismerkednek meg az utóbbi időben. A faktoring mint kereskedelem-finanszírozási eszköz rendkívüli előnyöket biztosít a szállítók számára, sőt már állami támogatási programokba is beépült. A faktoringot ugyanakkor sokan tévesen a lejárt követelések megvásárlásával azonosítják, vagy egyszeri, hirtelen felmerülő likviditási probléma megoldására használják. Igazán jótékony hatását pedig ez a tevékenység akkor fejti ki, ha hosszú távú finanszírozási technikaként alkalmazzák.

  • A 45. GeWiSoLa Konferencia

    A német agrárközgazdászok és agrárszociológusok társasága (GeWiSoLa) minden évben megrendezi a belföldi szakemberek egyik legrangosabb találkozóját, ahol egy előzetesen meghatározott problémakörhöz kapcsolódóan bemutatására kerülnek a legfrissebb tudományos eredmények. A legkiválóbb hazai egyetemek és kutatóintézetek munkatársai ez alkalommal a mezőgazdasági vállalkozások előtt álló kihívások, feladatok elemzésével, értékelésével foglakoztak. A bemutatásra került magas színvonalú előadások kivétel nélkül hozzájárultak a témakör széles körű elemzéséhez, mélyebb összefüggéseinek feltárásához.

  • Turizmus mint a gazdaságfejlesztés eszköze

    A turizmus a világgazdaság egyik legösszetettebb iparága, valamint a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazata. Bevételei jelentős közvetlen- vagy közvetett hatást gyakorolnak a többi szektorra, miközben teljesítménye nagymértékben függ környezete állapotától. Az idegenforgalom pozitív és negatív hatásokat egyaránt okozhat egy adott térségben.

    Az ágazat kedvező hatást gyakorol a fizetési mérlegre, valamint láthatatlan exportként növeli az ország bevételét. Élőmunka igényes, ezért jelentős foglalkoztatáspolitikai tényező és elősegítheti a hátrányos helyzetű térségek gazdaságának felzárkózását. A turizmus Magyarországon a leggazdaságosabb devizatermelő tevékenység.

  • Hőhasznosítású biomassza potenciál Heves megyében és a felhasználás feltételei

    Az Európai Unióban 2004-ben 13,9% a nem fosszilis, megújuló energiahordozók részaránya az energiatermelésben, amelyet 2010-re 22,1%-ra terveznek emelni. Hazánkban ez az arány 2004-ben 0,9%, amelyet 2010-re 3,6%-ra kellene emelnünk; ezt vállaltuk csatlakozásunkkor. A következő hat évben négyszeresére kell növelni a megújuló energiahordozók termelését, felhasználását.

    Heves megyében is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az a törekvés, hogy növekvő energiaigényét minél kedvezőbb áron tudják kielégíteni. Az imént említett mindkét alapvető szempontnak megfelel az, ha minél teljesebb mértékben hasznosítják a megyékben található biomassza energetikai tartalékokat.

    A szerző irányításával a Károly Róbert Főiskola kutatói, oktatói a Gyöngyös Körzete Kistérség Területfejlesztési Társulás megbízása alapján részletes primer és szekunder kutatásokkal felmérték a Heves megyében évente képződő tüzeléses energiatermelésre hasznosítható szántóföldi melléktermék, szőlővenyige, gyümölcsfa-nyesedék, erdei biomassza mennyiségét, kiszámították annak energiatartalmát. Kidolgozták egy energiaerdő program legfontosabb elemeit, a megvalósítás kritériumait, szervezeti-szervezési feltételeit és a program várható hatásait. Feltárták egy létrehozandó Heves Megyei Biomassza Energetikai Klaszter alapítási, működési feltételeit. [1]

    A biomassza Heves megyei energetikai hasznosítása szempontjából különleges jelentősége van annak a ténynek, hogy itt működik az ország legnagyobb lignit alapú villamos erőműve, a Mátrai Erőmű Rt., amely jelentős erőfeszítéseket tett a környezetterhelés csökkentésére. A Mátrai Erőmű Rt. jelentős volumenű és hatású biomassza együttégetési programot dolgozott ki, amely a jövőben lehetővé teszi a megyében képződő ilyen jellegű tüzelőanyagok hatékony és környezetkímélő felhasználását.

    Ez a tanulmány feltárja a megye egyik fontos energetikai nyersanyagtartalékát, amely összesen 429 ezer tonna évente képződő, illetve egy energiaerdő program során megtermelhető égetéses hasznosításra alkalmassá tehető biomasszát jelent, amelynek 6 millió 337 ezer gigajoul az energiapotenciálja. Ennek túlnyomó része ma semmilyen formában nem hasznosul, sőt a környezetet súlyosan károsító módon égetik el a szántóföldeken, a szőlőkben, a gyümölcsösökben és az erdő véghasználatok területén.

    [1] Szakértők: Dr. Lepossa Anita, Dr. Mihályffy József, Dr. Pálos László

  • Regionális versenyképesség a hálózati gazdaságban

    Az utóbbi évtizedekben az ún. „hálózati gazdaság” fejlődésében növekvő fontosságú szerepet játszanak a különféle szervezeti hálózatok. A szervezetek (vállalkozások, intézmények, nonprofit szervezetek) hálózatai legfőbb tényezői az üzleti versenyképesség elérésének (vagy fenntartásának). Ezt a folyamatot vizsgáltuk M. Porter jól ismert modelljeinek (a versenyerők modellje és a „gyémánt-modell”) kombinálása révén. Úgy találtuk, hogy bizonyos kapcsolódások találhatók egyes versenyerők és a versenyelőnyök egyes helyi forrásai között, amelyek eredője meghatározza a különféle gazdasági szereplők versenypozícióját. Célszerűbb a jövőben az egyedi szervezetek versenye helyett hálózatok versenyéről beszélni. Bevezettük a szervezeti hálózatok két új osztályát: az ún. spontán (informális) és a formális hálózatok megkülönböztetését. Megfelelő kutatási metodika hiányában mindmáig csak a formális hálózatokat tanulmányozták. A működő hálózatok tapasztalatai igen hasznosak a gazdasági régiók számára, amelyek a következő kérdésekkel szembesülnek: min alapul a sikeres hálózati együttműködés, a hálózatok milyen versenyelőnyöket jelentenek a régiók számára, és hogyan célszerű új hálózatokat létrehozni? Ezeket a tapasztalatokat próbáltuk meg regionális szemszögből összegezni és értékelni.

  • A devizaárfolyam-politika hatásai az agrárszektor versenyképességére

    Tanulmányunk hozzászólás Magda Sándor: „Árfolyampolitika és az agrárgazdaság” cikkéhez, egyúttal reflektálva Lakner Zoltán dr. és Podruzsik Szilárd: „Gyógyír vagy placebó a forint leértékelése” című cikkére.

    Állításunk, hogy a reálárfolyam – kis, nyitott és felzárkózó nemzetgazdaság esetében – lényegesen befolyásolja a reálgazdaság, ezen belül az agrárszektor versenyképességét, elsősorban középtávon. Elemzésük során a forintnak az egyensúlyi devizaárfolyamtól való eltérésének, valamint a forintárfolyam változékonyságának hatását vizsgáltuk, tekintettel az agrárágazat sajátosságaira és alkalmazkodási lehetőségeire. Ebben a vonatkozásban cikkünk tehát kapcsolódik Csáki Csaba dr. hozzászólásában leírtakhoz, amely szerint a forint közelmúltbeli felértékelődése egyértelművé tette a magyar mezőgazdaság elégtelen versenyképességét és gyenge hatékonyságát.

  • A magyar borok komparatív előnyének és piaci részesedés változásának vizsgálata az EU piacán

    A külkereskedelmi versenyképesség mérésének gyakran használt módszere a mutatókkal történő értékelés. A külkereskedelmi versenyképesség értékelése meglehetősen vegyes képet fest boraink helyzetéről. A megnyilvánuló komparatív előny a palackos borok között csak a fehér asztali, táj kategóriában tapasztalható, a minőségi boroknál egyetlen esetben sem. A hordós kategóriában is hasonló a helyzet. A kivitel zömét jelentő fehér asztali, táj hordós kategória megnyilvánuló komparatív előnye egyáltalán nem szerencsés az ágazat szempontjából, mivel az alacsony hozzáadott értéket adó hordós bor magas export részarányát sejteti, holott éppen a magas hozzáadott értéket generáló palackos borok esetében lenne ez kedvező az ágazat számára. A fehér minőségi palackozott kivételével minden termékcsoport esetében a bázisidőszakhoz képest csökkent az export az Európai Unió piacán. Az exportcsökkenés okai termékcsoportonként eltérőek, nem vezethetők vissza egy markáns tényezőre. A piaci részesedés elemzése alapján (CMS modell) végzett versenyképességi vizsgálatok eredményei is csak a fehér, minőségi palackozott borok esetében mutatnak pozitív versenyképességi hatást, az összes többi kategóriánál a versenyképesség hiányával szembesülünk.

  • Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható rendszere

    A témakörben végzett eddigi vizsgálódásaink alapján egyre jobban kirajzolható, hogy a globalizálódó világ ellentmondásaiból való kilábalás a fenntarthatóságtól, a kreativitástól, az alternatív erőforrások térnyerésétől és az emberek összefogásától remélhető. Ez még inkább igaz a rendszerváltozás átalakulási, átmeneti gondjainak következményeivel vesződő hazai agrárgazdaságra és vidékre.

    A fenntarthatóság és a vidékfejlesztés kibontakozása az Európai Unióban egymástól függetlenül párhuzamosan halad, s nem sokkal jobb a helyzet az agrárpolitikában és vidékpolitikában, miközben a fenntarthatóság középpontba állítása, az agrár- és vidékfejlesztés tudatos összekapcsolása a kölcsönhatások és összefüggések előnyeinek kamatoztatása érdekében egyre sürgetőbb. Brüsszel azonban mind a mai napig késik a felismerés érvényesítésével. Érdemleges előrelépés a 2007-2013 periódusban remélhető. Tapasztalható, hogy a fenntarthatóság globális szintjén alig mutatható fel valamilyen eredmény, lokális szinten pedig a zavart jelzi, hogy a vidékfejlesztésben zajlanak a helyi kezdeményezésekre épülő LEADER programok, a fenntarthatóság lokális programjaként pedig elindították az LA-21-et (Local Agenda 21).

    A tényleges hazai helyzet, az EU törekvések, a globalizáció eseményei, valamint az eddigi kutatások alapján nyugodtan állítható, hogy az agrár- és vidékfejlesztés jövőjében a fenntarthatóság rendszerbe ötvözött érvényesítése a legfontosabb a szinergikus hatás elérése érdekében minden szinten (lokális, regionális, globális); minden dimenzióban (természeti környezet, társadalom, gazdaság); mind a termelési gyakorlatban, mind a fogyasztásban (lakossági és termelői fogyasztás); minden szereplő vonatkozásában (egyének, vállalkozók, közösségi szervezetek, politikusok).

    Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható komplex és dinamikus rendszere a fenntartható mező-erdőgazdasági termelésből, a fenntartható gazdálkodási rendszerekből, a fenntartható vállalkozásokból, a fenntartható vidékből és a fenntartható településekből tevődik össze.

    A vázolt rendszer egy korszerű agrár- és vidékfejlesztési program gerincét alkothatná, annál is inkább, mert ez teljesen megfelel az EU-ban előirányzott 2007-2013 közötti szabályozás céljainak, mindenekelőtt a konvergenciának.

    A fenntartható agrár- és a vidékfejlesztés egységes rendszerben való szemlélete és programszerű megoldása Magyarországon különösen fontos, mert a gazdálkodók, a vidékiek ettől remélhetik életnívójuk tartós javulását, a jelenlegi részletekben gondolkodó, az összefüggéseket mellőző, sőt szembeállító gyakorlat helyett. A fenntartható agrár- és vidékfejlesztéssel elérhető továbbá a mező-erdőgazdaságban hasznosuló természeti erőforrások és a vidéki környezet minőségének hosszú távú megmaradása, a globális kihívásokhoz való alkalmazkodás, a fokozódó minőségi igények kielégítése, a versenyképesség javulása és a gazdálkodók, vidékiek életkörülményeinek javítása, ami egyúttal hozzájárulás az egész társadalom felemelkedéséhez is.