Blog

  • A fenntartható vidék és a versenyképesség

    A fenntarthatóság, amely szemlélet-, gondolkodás-, élet-, termelési-, valamint fogyasztási mód felöleli az emberi létezés valamennyi dimenzióját, a természeti erőforrásokhoz való viszonyát, a gazdaságot és a társadalmat. A globális kihívások leküzdésében – mint például a globalizálódó gazdaság és piaci verseny, a globális felmelegedés, a szegénység és éhezés leküzdése –, a kutatási – innovációs folyamatok mellett a fenntarthatóság jelentheti a megoldást. Ezt megerősítik az ENSZ világrendezvényei Riótól – Johannesburgig, valamint az EU határozatai. Az eddigi jó szándékú próbálkozások globális szinten mozogtak, vajmi kevés eredménnyel. Ezért szükséges a fenntarthatóság regionális és lokális – kistérségi, települési, vállalkozási – szintjein kezdeményezni a megoldást. A fenntarthatóság egyre inkább az elvárások és cselekvések középpontjába kerül, várható, hogy csak azok a régiók, kistérségek, helyi szintek lehetnek eredményesek, versenyképesek melyek időben felismerték a fenntarthatóság érvényesítésének szükségességét, s ezzel helyzeti előnyre tesznek szert. Ugyanis a fenntarthatóságot mellőző települések nem tudják megtartani lakosaikat, s a vidék nem képes megfelelő minőségű, az élelmiszerbiztonsági igényeknek megfelelő termékeket kibocsátani, s nem hosszabb távon felélik természeti erőforrásaikat. A régiók versenyesélyét sokban meghatározzák a régión belüli vidéki térségek és települések helyzete, s fejlődése. Ezért a kutatások a fenntartható vidék és ennek lényegi elemére a fenntartható, vagyis élhető településre irányultak. A vizsgálatok erre a célra egy újszerű indikátor és mutatószámrendszert alkalmaztak, amely tükrözte a fenntarthatóság dimenzióit, az adott helyzetet, s megalapozzák az alulról építkező települési és civil szervezeti önkormányzatok a fejlesztés lehetőségeit. A vizsgálatok hangsúlyozzák, hogy a fenntartható településekre-kistérségekre épülhet a régió versenyesélye, s mindebben különösen fontos szerepe van a jelent és jövőt korlátozó „hiányok” felszámolásának.

  • Válaszút előtt a magyar szőlőtermelés

    Magyarország EU tagsága a hazai szőlőtermesztés és borászat számára létkérdéssé tette a „gazdálkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elv szigorú és következetes alkalmazását, vagyis a világ szőlőtermesztésében végbemenő változások naprakész figyelését. A tradíciókra építő, borvidéki jelleget (terroir) hangsúlyozó, szabályokkal és rendeletekkel védett (esetleg korlátozott) európai szőlőtermesztés és borászat nap mint nap szembesül a „bor újvilág” kihívásaival.

    Elsősorban a déli földteke (Chile, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland) és újabban Kína szőlőtermesztése jó minőségű, olcsó vagy közepes árfekvésű boraival túlsúlyba került a nagy áruházláncok borkínálatában. A sikert a jó ár/érték arány mellett az agresszív és sikeres marketing akciók magyarázzák.

    Európa német nyelvterületű szőlőtermesztő országaiban (Ausztria, Németország, Svájc, Dél-Tirol) – ahol a környezet és emberi egészség védelme társadalmi szinten elismert érték – a környezetkímélő/környezetközeli/integrált termesztéstechnológiák térhódítása jelzik azt a harmadik utat, melyen a magyar szőlészet és borászat irányítóinak és résztvevőinek komolyan el kell gondolkodni.

    A „bor újvilág” maximálisan gépesített, a tudomány és technika eredményeit azonnal alkalmazó olcsó, jó minőségű boraival a magyar borászat néhány szereplője tud versenyezni. A hagyományok ápolása, a borvidéki jelleg hangsúlyozása Tokaj, Eger, Villány, Badacsony esetében – ha azt tényleg meg is valósítják – biztosíthatja a túlélést és a talpon maradást.

    Az integrált termesztéstechnológia hagyományos fajták alkalmazásával óriási kockázatot jelent. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon és a német nyelvterületeken nemesített interspecifikus fajták és fajtajelöltek termesztése megbízható lehetőség a fentebb nem említett szőlőtermesztő tájak és vidékek életben maradásához.

    Dolgozatunkban hazai és külföldi interspecifikus fajták és fajtajelöltek termesztési értékvizsgálatáról számolunk be, melyet a KRF Kertészeti Tanszékén, Gyöngyösön végeztük.

  • A földpiac sajátosságai Magyarországon az uniós csatlakozás idején

    A felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyarországi földpiacon1 kivárás tapasztalható. Kereslet elsősorban az egyes megyék kiváló és jó minőségű, kedvező fekvésű területei, illetve a nagyobb kiterjedésű, egybefüggő szántók és erdők iránt van. A gyengébb minőségű, kedvezőtlen fekvésű, nehezen megközelíthető területeken, a zsáktelepülések és az elöregedő falvak környékén túlkínálat jellemző. Nehezen értékesíthetők a beékelődő, szórtan elhelyezkedő, kis méretű, illetve a rendezetlen tulajdonviszonyú (osztatlan közös tulajdonú) területek. Az eladók között nagy számban találhatók megélhetési gondokkal küzdő idősebb, illetve öröklés, vagy kárpótlás útján földhöz jutott, gazdálkodni nem kívánó tulajdonosok. A földvásárlók között egyre több tőkeerős gazdálkodó jelenik meg, akik birtoknövelési, birtokegyesítési (földcsere) szándékkal vásárolnak földet. A földvásárlók másik jelentős csoportja a nagyobb városok környékén, frekventált helyen, főutak, autópályák mellett lévő, befektetési célú területeket keresi.

    A felmérés eredménye szerint az EU csatlakozást közvetlenül megelőző évektől a földárak és bérleti díjak jelentősen, az adottságok függvényében többszörös különbségeket mutatva növekedtek. A földárak növekedésében az uniós árakhoz való közelítés, az egységes földpiac előnyeinek majdani kihasználása jelenik meg. A bérleti díjak növekményében pedig, a földalapú támogatások bérlők és tulajdonosok közötti megosztása játszik szerepet. A földügyi szakemberek egybehangzó véleménye az, hogy a következő 5-10 évben a földpiac élénkülése, a bérleti díjak és a földárak emelkedése várható, ennek mértéke azonban ma még nem prognosztizálható.

  • A tagállamok és az Európai Bizottság kapcsolatrendszere – az új tagállamok támogatás-felhasználásának áttekintése

    A környezeti adóbevételek százalékos aránya és a tagállamok környezeti tudatossága között kapcsolat van, a környezetileg tudatosabb tagállamokban jellemzően nagyobb arányú a környezeti adóbevétel, mint a V4 államokban vagy a környezetileg kevésbé tudatos tagállamokban. A környezeti adókból származó adóbevétel arányát három féle viszonyítási alap szerint vizsgálva nagymértékű egyezőség figyelhető meg az országok sorrendjében. A V4 államok közül környezeti szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő Csehországban a legmagasabb, legkedvezőtlenebb helyzetben levő Magyarországon legalacsonyabb a környezeti adóbevétel aránya. A magyar adórendszerben a környezeti adók aránya kicsi, jelentősen elmarad az EU 15 és a V4 államokban megfigyelhető értékektől is.

  • Kooperáció a Mátrai Borvidéken

    Vizsgáltuk, melyek azok a feladatok, amelyek megoldása a szőlő-bor termékpályán javíthatják a gazdálkodók helyzetét, versenyképességét. Legfontosabb megállapításunk, hogy a versenyképesség fokozásában jelenleg az üzemi méret növelése, az integráció (gépkörök, pinceszövetkezetek), az alkalmazott technológia korszerűsítése kiemelten fontos feladat.

    Integrátor lehet pinceszövetkezet, vagy tőkeerős feldolgozó vállalkozás, amely szerződéses kapcsolatban áll a termelőkkel. A gazdák nagy része még nem ismerte fel az integráció nyújtotta előnyöket és lehetőségeket. Az ismeretek, a bizalom és ebből adódóan az összefogás hiánya kedvezőtlenül befolyásolja a Mátrai Borvidék helyzetét.

    A gazdasági kooperációk különböző formái azonban megtalálhatók. A hosszú távú szerződéses kapcsolati formák többnyire hosszú lejáratú termékértékesítési megállapodásra irányulnak. A szerződések a kölcsönös előnyök és kockázatvállalás érvényesítésére törekednek. Az együttműködés a szőlő és a bor átvételét, értékesítését segíti, míg a felvásárló nagyobb gazdaságok, pinceszövetkezetek árualapját biztosítja. Az érdekazonosságon nyugvó tartós együttműködés kedvezően érinti a jövedelmezőséget.

    Napjainkban a legtöbb termelő mindössze szállítói kapcsolatba kerül a felvásárlóval. A termelők gyakran szerződésszegést követnek el, ha 1-2 Ft-tal többet ígér egy másik felvásárló. A felvásárlók is visszaélnek a termelő kiszolgáltatott helyzetével, sokszor csak félév-egy év múltán fizetnek természetesen kamatok nélkül. Ennek megakadályozására hosszú távú szerződések keretében alakultak ki különböző megoldási módok a vertikális integráció alternatívájaként.

    Kutatómunkában létrehozott adatbázis különösen jól használható a szaktanácsadásban. Az Észak-Magyarországi Régióban a Károly Róbert Főiskolára alapozva egy modell értékű szaktanácsadási rendszert és központot hoztunk létre, amely a mezőgazdaság, vidékfejlesztés minden területére kiterjed. A rendszerhez szakközépiskolák (pl. Tokaj) és kutatóintézetek (pl. kompolti, tarcali, egri) kapcsolódnak. Az adatbázis a szaktanácsadás mellett a tanfolyami és a főiskolai képzésben felhasználható.

  • Az ökomarketing gyakorlati megvalósulása az élelmiszer-gazdaságban

    Az Európai Unióba való belépésünkkel a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés minden területen nagyobb hangsúlyt kap. Különösen igaz ez az élelmiszer-gazdaságra. Azok a kutatások is felértékelődhetnek ennek tükrében, amelyek a környezet-gazdaságtan különböző területein folynak. A szerző évek óta foglalkozik az ökomarketing elméleti és módszertani kérdéseivel, kutatásának eredményeit kétrészes tanulmányban adja közre.

    A tanulmány első részében arra vállalkozott, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján bemutassa az ökomarketing kutatás főbb állomásait, új irányzatait.

    A szerző tanulmánya két célt tűzött maga elé. Először azt kívánja bizonyítani, hogy az élelmiszer-gazdaság mind inputjai, mind outputjai oldaláról tekintve környezeti szempontból figyelemreméltó terület. Másodszor kísérletet tesz arra, hogy megvizsgálja: mikor éri meg a vállalatoknak környezetbarát módon gazdálkodni, ökomarketing stratégiákat kidolgozni és megvalósítani?

    Az élelmiszer-gazdaság környezeti jelentősége nemcsak mérésekkel igazolható, nemcsak a témával foglalkozó szakirodalomból derül ki, hanem abból is, hogy a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiákban fontos szerepet szánnak neki. A tanulmányban német, osztrák és svájci dokumentumokból vett példákat olvashatunk. A szerző következtetése: az ökomarketing feltételeit, alkalmazásának lehetőségeit az élelmiszer-gazdaságban érdemes kutatni.

    A jelenlegi helyzet megismerése céljából empirikus vizsgálatokat folytatott az Észak-alföldi régió térségében, két különböző időpontban. Akérdőíves felmérések és a mélyinterjúk eredményei alapján arra próbál választ adni, hogy vállalatvezetők véleménye szerint, milyenek voltak pár évvel ezelőtt, és hogyan változtak meg mostanra az ökológiai marketing esélyei az élelmiszer-gazdaságban?

  • Környezeti adóbevételek és környezeti tudatosság kapcsolata az Európai Unióban

    A környezeti adóbevételek százalékos aránya és a tagállamok környezeti tudatossága között kapcsolat van, a környezetileg tudatosabb tagállamokban jellemzően nagyobb arányú a környezeti adóbevétel, mint a V4 államokban vagy a környezetileg kevésbé tudatos tagállamokban. A környezeti adókból származó adóbevétel arányát három féle viszonyítási alap szerint vizsgálva nagymértékű egyezőség figyelhető meg az országok sorrendjében. A V4 államok közül környezeti szempontból legkedvezőbb helyzetben lévő Csehországban a legmagasabb, legkedvezőtlenebb helyzetben levő Magyarországon legalacsonyabb a környezeti adóbevétel aránya. A magyar adórendszerben a környezeti adók aránya kicsi, jelentősen elmarad az EU 15 és a V4 államokban megfigyelhető értékektől is.

  • Az ÁFA törvény változásainak gazdasági hatásai

    Magyarország az általános forgalmi adót tekintve (egyes átmeneti mentességektől eltekintve) teljes mértékben az Európai Unió feltételeinek, irányelveinek megfelelően alakította az ÁFA törvényt.

    A Közösség tagállamaiban a közös ÁFA rendszer révén az adóztatás szerkezete egységes, azonban az alkalmazott kulcsok továbbra is eltérnek (2. táblázat). Az egyes tagállamokban érvényesülő súlyosabb adóterheket és az ezek által okozott verseny torzulásokat ellensúlyozhatja a hatósági tevékenység és/vagy a kedvezőbb deviza/valutaárfolyam.

    A távlati célként megjelölt, teljesen egységes adózási környezetet egyelőre nem sikerült megteremteni.

    Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásakor az ÁFA kulcsokat megváltoztatta, a kedvezményes 0%-os és 12%-os adókulcsok helyett 5%-os és 15%-os adókulcsokat alkalmaz. A 25%-os általános adókulcsba tartozó cikkek köre is növekedett. E módosításokkal hazánk az Európai Unió tagállamai között az egyik legnagyobb ÁFA kulcsot alkalmazó lett. Ezzel szemben a 6. ÁFA irányelv csak azt írja elő, hogy „az általános kulcs nem lehet alacsonyabb, mint 15%, a kedvezményes kulcs meg legalább 5% kell hogy legyen”.

    Az ÁFA kulcs módosításai a többi EU országhoz képest a hazai vállalkozók versenyképességét is rontják, valamint az inflációt is növelik, mivel minden hozzáadott értéknél a nagyobb, módosított ÁFA kulcs rakódik rá. A gazdálkodók, vállalkozók egyre inkább szorgalmazzák az ÁFA kulcsok csökkentését.

    Az adózók és a könyveléssel foglalkozó szakemberek számára is egyszerűbb lenne, ha az EU teljes területén egyetlen, egységes kulcsot alkalmaznának. Ez nagymértékben egyszerűsítené az általános forgalmi adó alkalmazását, ellenőrzését és a semlegesség követelményét is így teljesítené a legjobban.

    Abban az esetben, ha az adóhatóságok szemszögéből vizsgálom a kérdést megállapítható, hogy nem elegendő, ha egy tagállami adóhatósági jogalkalmazó csak az anyagi vagy eljárási szabályokat ismeri. Annak érdekében, hogy egy-egy konkrét ügyben helyes döntést tudjon hozni, szüksége lehet a jogi normák értelmezésére is. Ehhez pedig az Európai Bíróság ítéletei jelenthetnek támpontot. Az ÁFA törvénnyel kapcsolatos uniós jogharmonizáció eredményeként a korábbi szabályok jelentősen megváltoztak, kijelenthető, hogy a rendszer bonyolultabb, nehezebben áttekinthető. Az ÁFA szabályok előzőekben említett bonyolultságát, nehéz áttekinthetőségét kihasználva egyre többen próbálkoznak meg a visszaélésekkel. Talán ezzel is magyarázható, hogy Magyarországon 2004. évi ÁFA bevételek több milliárddal maradnak el a tervezettől. A jelenlegi helyzet kezelése és a költségvetési bevételek biztosítása érdekében az APEH tételesen ellenőrzi a közösségi adószámmal rendelkezőket.

    A tapasztalatok azt mutatják, hogy a téves ÁFA visszaigénylések hátterében nem minden esetben szándékos csalás áll, hanem nagyon sok esetben az adózók ismereteinek hiánya, tapasztalatlansága az ok.

    Annak ellenére, hogy az EU csatlakozás óta az ÁFA szabályok bonyolultabbá váltak, és az előzőekben említett problémák jelentkeztek, reméljük, hogy hosszú távon a tagországok jogrendszere egyre inkább közeledni fog egymáshoz, így a szabályozás is egyszerűsödhet, könnyebben átláthatóvá válhat.

  • Változások előtt az uniós gabonapiac

    A gabonaágazat az uniós agrárrendszer meghatározó tényezője a KAP megalakulásától kezdve. A több évtizede fennálló támogatási politika azonban manapság a WTO tárgyalások és a belső problémák miatt megdőlni látszik, változásra kényszerítve az ágazati szereplőket. A legújabb reformtervek középpontjában az exporttámogatások megszüntetésének gondolata áll, amelynek hatásai hosszú távon jelentkeznek. A cikk célja, hogy bemutassa, milyen döntési lehetőségei vannak egy ilyen tervezet kapcsán az Európai Uniónak és azok milyen következményekkel járhatnak. A tanulmány alapján az Európai Unió számára a gabonapiacon elméletileg három fő döntési lehetőség kínálkozik, ezek közül a cikk végkövetkeztetése szerint azonban csak egyetlen út a fokozatos haladás politikája járható! Nem kérdéses, hogy minden változtatás hosszú idővel és nem kis áldozatokkal jár. A megfelelő lépés azonban nemcsak az EU-15-öknek, hanem az újonnan csatlakozott országoknak is előnyös megoldást jelentene, mivel azok versenyképességi és piacra lépési esélyeit is javítaná.

  • A jelenleg Magyarországon érvényben lévő mezőgazdasági támogatási rendszer áttekintése

    Magyarországnak az Európai Unióhoz csatlakozását megelőző közel egy évtizedben megtörténtek azok a harmonizálási folyamatok, amelyek feltételei voltak hazánk uniós taggá válásának. Jelentős adaptációra főleg a mezőgazdaság terén volt szükség, ezen belül is a legjelentősebb változás a támogatási rendszerben következett be. A tagországok mezőgazdasági termelői számára számos lehetőség adódik a közvetlen kifizetések mellett, amely a termelés hatékonyságát hivatott növelni. Hazánk gazdálkodói egy, az eddigi szokásoktól eltérő támogatási rendszerrel ismerkedhettek meg az Előcsatlakozási Alapok forrásaira történő pályázatok során, mely rendszer a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alap forrásaiból igényelhető támogatásokra is vonatkozik. Jelen tanulmány e támogatási rendszert kívánja áttekinteni, összefoglalni. Mind a közvetlen támogatások, mind pedig a pályázati úton elnyerhető támogatások esetén fontos követelmény, hogy az igénylők megfelelő, pontos nyilvántartással rendelkezzenek. Ahhoz, hogy a termelők több éven keresztül életképes gazdaságot tudjanak fenntartani fontos, hogy kihasználják a Közös Agrárpolitika nyújtotta lehetőségeket. Legfontosabb feladat a támogatások lehetőségének minél szélesebb körű kihasználása, amely elősegítheti a magyar mezőgazdaság stabil helyzetének és a mezőgazdaságból élő lakosság megfelelő életkörülményeinek megteremtését.