Blog

  • A Mátra turisztikai adottságai és fejlesztési lehetőségei

    A Mátra turisztikai adottságai rendkívül sokrétűek. Idegenforgalmi potenciálját elsősorban a változatos természeti-táji adottságok, építészeti emlékek, kulturális, népművészeti hagyományok, termálvizek és turisztikai rendezvények jelentik. Ezek hasznosításában fontos a hegyvidéki jelleg, a gyógyforrások, a bortermelés, a műemlékek, történelmi emlékhelyek, a kulturális értékek, a kulturális rendezvényszervezés. A terepviszonyok és a hóviszonyok a Mátrában jó adottságú síterepek működését, továbbfejlődését teszik lehetővé.

    A természeti értékek vonatkozásában általános probléma a rossz megközelíthetőség, illetve a tájsebek. A gazdag épített örökség tekintetében több helyen gondot okoz a funkció nélküliség, az épületek rossz fizikai állapota.

    A térség turizmusának egyik sajátossága az erős szezonalitás és a viszonylag rövid átlagos tartózkodási idő.

    A térség turisztikai infrastruktúrájának alapelemei kiépültek, területileg viszont eléggé egyenetlenül. Gondot okoz a tájékoztató táblák hiánya, a kerékpárutak, illetve hálózat hiánya és az erdei turisztikai infrastruktúra kiépítetlensége. A szálláshelyek szolgáltatásainak színvonala, a szállásférőhely korszerűsége elmarad az igényektől, azonban folyamatos javulás tapasztalható a szálláshely kínálatban.

    Vendéglátásban nagy hagyományai vannak a falusi vendéglátásnak, kiemelkedőek a bor és gasztronómiai hagyományok.

  • A kávé hazai és világpiaca

    A kávé kereskedelme a nemzetközi tőzsdéken folyik. Amikor a kínálat meghaladja a keresletet, túlkínálat van. Ekkor alacsony a kávé ára, a túltermelési válság jelei mutatkoznak: elégetik a kávét. A kistermelők a tönk szélére kerülnek. Ebben az időszakban a termelők kiirtják, illetve elhanyagolják a kávécserjéket. A kávéexportáló országok csökkentik a termelést, az exportot is visszafogják, a raktárkészlet növekszik. Az elmaradt invesztíció és a rossz időjárási körülmények hatására a kínálat csökken, majd a kereslet meghaladja a kínálatot, ami még ellensúlyozható a raktárkészletek piacra dobásával. Mivel a kávécserjék csak öt év után fordulnak termőre, a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot. Ekkor a kávéárak a magasba szöknek. Ebben az időszakban már megéri az invesztíció, a kávécserjék telepítése, majd beindul a kínálat növekedése, és kezdődik az „árcsökkenés” időszaka. A kávépiac tehát ciklikus, egy-egy ciklus általában 10-12 évig tart. A világpiacon 1994-ben volt a túlkereslet csúcspontja, a túlkínálat pedig 2002-ben tetőzött. A kávépiac ciklikussága nemcsak az egyes évek viszonylatában figyelhető meg, hanem a hónapok, napok esetében is.

    A magyar kávépiacot a rendszerváltást követő években a fekete-kereskedelem jellemezte. Hiába tettek ellene intézkedéseket, azok nem bizonyultak hatásosnak, csak a kávé adóterhének csökkenésével szorult vissza. Hazánk tradicionálisan őrölt-pörkölt kávéfogyasztó ország. A kávépiac erősen koncentrált, a multinacionális cégek erős márkaépítést folytatnak, ezáltal a saját márkák súlya ebben a szektorban jóval átlag alatti. A kávéárak csökkenésének hatására a prémium szegmens erősödött, a fogyasztók többsége egy szinttel feljebb váltott, a kávékeverékek súlya csökkent. A vállalatok az innovációkkal elsősorban a fiatalokat célozzák meg: a cappuccinók, a 3in1 és a hideg kávéitalok elsődleges célcsoportja a fiatalok. A cappuccinó-piac 2002-ben éretté vált, akkor született az új szegmens: a 3in1, 2005-ben pedig már a 3in1 termék új generációja is megszületett.

    A hazánkban a 90-es évek elején megjelenő multinacionális cégek a korszerű gyártási és csomagolási technológiáknak köszönhetően vezették be az őrölt-pörkölt kávékat. A szemes kávék fénykora ezzel leáldozott. A valódi instant kávék, majd az instant kávéspecialitások megjelenésével az őrölt-pörkölt kávék piaci részesedése csökkent, majd az alacsonyabb szinten stabilizálódott. Az újdonságok piaci részesedése a bevezetést követően hirtelen nőtt, majd kialakultak az éveken át fennálló arányok. A kereskedelmi forgalomban a szemes kávék piaci részaránya csupán 1-2%, az őrölt-pörkölt kávék részesedése 75%. A valódi instant kávék értékbeli részesedése növekvő (34%).

  • Kína agrárgazdaságának néhány jellemzője

    Kína a mezőgazdaság átalakítása terén is elindult azon az úton, amely a WTO csatlakozás után megkövetelt piacgazdasági környezet kialakítását célozza. A korábbi központi vezérlésű gazdaságirányítás mind a belföldi, mind a külföldi kapcsolatokban lényegesen megváltozott. A vámok nagysága folyamatosan és lényegesen lecsökkent, sok törvényt és szabályt fokozatosan megváltoztattak, elmozdulás következett be a beruházások prioritásainak meghatározásában és a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiában is. A lehetőségek közül a legkézenfekvőbb és a legfontosabb a hatékonyság-növelő beruházások támogatásának növelése, amit a WTO nem korlátoz, továbbá az agrárgazdasági kutatások kiadásainak növelése, a vidéki infrastruktúra javítása (főként az utaké), egy országos méretű információs hálózat létrehozása és működtetése. Ezen túlmenően Kínának meg kell valósítania mind a rá vonatkozó kereskedelmi korlátozások, mind az állat- és növény-egészségügyi előírások betartását. Kína alapvető érdeke az is, hogy előmozdítsa bizonyos speciális helyzetben levő területek fejlődését. Így például azokét, amelyeknél Kína komparatív előnnyel rendelkezik (kertészeti termékek, gyümölcsök, állati termékek, halászat), amelyek versenyképesek az importtal, sőt fokozott lehetőség van exportjukra. És ami az egész kínai társadalom szempontjából talán a legfontosabb: a kormányzati szándék és felelősség kinyilvánítása egy új gazdaságpolitikai paradigma megvalósítása mellett. Ennek lényege pedig nem más, mint a kormányzat (állam) közvetlen gazdasági beavatkozásának és tevőleges részvételének feladása, és átalakítása egy indirekt szabályozó szereppé. Egy ilyen irányú átalakulással Kína nagy eséllyel indulhat el előnyeinek maximális kihasználása és hátrányt jelentő költségeinek minimalizálása irányába, amelynek eredményeként a XXI. századi világgazdaság egyik motorjává válhat.

  • Az öntözés szerepe, jelentősége

    Az öntözés egyik alapvető célja, hogy javítsa az egyre növekvő népesség élelmiszerrel való ellátását. A világon jelenleg a szántóterület 17%-át öntözik, viszont ez a felület adja az évenként betakarítható össztermés valamivel több mint 40%-át. Hazánkban a vízjogi engedéllyel rendelkező öntözésre berendezett területünk 210 ezer hektár, ami a szántóterület közel 5%-a, de a ténylegesen öntözött terület évjárattól függően ennek kb. a fele. Az Európai Unióban átlagosan a szántóterület 13,5%-a tekinthető öntözöttnek.

    Az elkövetkező évek alapvető fejlesztési feladata a már meglévő öntözőrendszerek felújítása és bővítése. A szántóföldi növények közül a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa és a burgonya öntözése indokolt. Az öntözött területek arányának növelése kiemelten fontos a kertészeti kultúrákban. A zöldség-, gyógynövény-, gyümölcs- és a dísznövénytermelésben egységnyi területre vonatkoztatva nagy termelési értéket állítanak elő, ezért az öntözés hiánya a termelők (vállalkozók) számára jelentős kockázattal jár. Az Európai Unió termelőivel való versenyképesség elérése miatt indokolt az öntözhető terület kb. 100 ezer hektárral való növelése.

    Az öntözési kapacitás tervezésénél számolni kell azzal, hogy a természetes csapadék mennyisége és eloszlása tekintetében az évek között lényeges eltérések lehetnek. Ezért egymást követő években is nagyságrendileg eltérő – akár 5-10-szeres – öntözővíz-igény léphet fel az eredményes és biztonságos termelés érdekében. Az öntözés költségelemei közül a víz- és csatorna díj, az amortizáció, illetve a felhasznált energia költségei a jelentősebbek. Az egy hektárra vonatkoztatható átlagos öntözési költség a vizsgált gazdaságban, természetesen évjárattól függően (csapadékos vagy száraz év), 35 és 87 ezer Ft/ha között ingadozott, és a 6 év átlagában 57 ezer Ft/ha-t tett ki.

  • A magyar mezőgazdaság első éve az Európai Unióban

    2004. május elsején lezárult egy hosszú felkészülési időszak a magyar mezőgazdaság számára és – bizonyos korlátozásokkal – hatályba léptek az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának szabályai, rendelkezései. A tanulmány vizsgálja az agrárgazdaság 2004. évi jövedelmeinek alakulását, illetve azt, hogy ebben milyen szerepet játszottak az EU csatlakozás mérlegének pozitív és negatív serpenyőjébe helyezhető tényezők. Az előbbiek sorában megemlíthetők a következők: a támogatási keretek növekedése, új pályázati lehetőségek, a spontán piaci ingadozások mérséklése, a várhatóan állandóbb szabályozási környezet, valamint a nagyobb termelői jövedelmek. A negatívumok sorában kiemelhetők: az intézményrendszer felkészületlenségéből eredő támogatás-kifizetési problémák s az ebből adódó pénzhiány, a versenyképesség (remélhetőleg átmeneti) romlása, az állattenyésztés visszaesése, az export-import egyenlegének csökkenése. Bár a csatlakozásnak a pozitív következmények mellett számos kellemetlen „mellékhatása” is volt, az agrárjövedelmek az utóbbi öt év alatt 2004-ben emelkedtek a legmagasabb szintre. A jövőre nézve nagy valószínűséggel állítható, hogy az intézményi rendszer stabilizálódása és a piacok megszerveződése után a jól vezetett, szakosodott gazdaságok a csatlakozás nyertesei lesznek.