Blog

  • A kompolti őszi árpa nemesítés helye Európába

    A növénynemesítés fokozatosan romló működési körülményei, a hatékony marketing és a vetőmagkereskedelem hiányosságai, a külföldi fajták nyomása következtében több növényfajban a hazai nemesítés jelentősége csökkent az utóbbi 20 évben, sőt néhány növényfaj nemesítése Magyarországon meg is szűnt. A Kompolton folyó őszi árpa nemesítés eredményesen állt helyt a külföldi fajtaelőállítók nyomásának. Fajtáink kiváló termőképessége mellett, kiemelkedő télállósággal, igen jó szárszilárdsággal, megbízható állóképességgel, összességében kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Összesen 12 takarmányárpa és 2 őszi sörárpa fajtánkkal minden termesztési választékkal rendelkezünk. 2004-ben az OMMI kísérletekben a korai és a középérésű csoportban is két-két fajtánk került az első helyre, három év átlagában öt kompolti fajta van az élen. A termelők körében egyre kedveltebbek a kompolti őszi árpa fajták.

  • A magyar mezőgazdaság első éve az Európai Unióban

    2004. május elsején lezárult egy hosszú felkészülési időszak a magyar mezőgazdaság számára és – bizonyos korlátozásokkal – hatályba léptek az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának szabályai, rendelkezései. A tanulmány vizsgálja az agrárgazdaság 2004. évi jövedelmeinek alakulását, illetve azt, hogy ebben milyen szerepet játszottak az EU csatlakozás mérlegének pozitív és negatív serpenyőjébe helyezhető tényezők. Az előbbiek sorában megemlíthetők a következők: a támogatási keretek növekedése, új pályázati lehetőségek, a spontán piaci ingadozások mérséklése, a várhatóan állandóbb szabályozási környezet, valamint a nagyobb termelői jövedelmek. A negatívumok sorában kiemelhetők: az intézményrendszer felkészületlenségéből eredő támogatás-kifizetési problémák s az ebből adódó pénzhiány, a versenyképesség (remélhetőleg átmeneti) romlása, az állattenyésztés visszaesése, az export-import egyenlegének csökkenése. Bár a csatlakozásnak a pozitív következmények mellett számos kellemetlen „mellékhatása” is volt, az agrárjövedelmek az utóbbi öt év alatt 2004-ben emelkedtek a legmagasabb szintre. A jövőre nézve nagy valószínűséggel állítható, hogy az intézményi rendszer stabilizálódása és a piacok megszerveződése után a jól vezetett, szakosodott gazdaságok a csatlakozás nyertesei lesznek.

  • A külföldi tőke szerepe és a gazdálkodás eredményességére gyakorolt hatása az élelmiszeriparban

    A kilencvenes évtized első éveiben a külföldi tőkebefektetés egyik kiemelt célpontja az élelmiszeripar volt. A rendkívül gyors vállalat-felvásárlás és a megvalósított tőkeemelés hatására 1993-ban a (vizsgált) élelmiszeripar összes jegyzett tőkéjének már 43 százaléka volt külföldi tulajdonban. Ez a részesedés 2000-re meghaladta a 60 százalékot. A dinamikusan növekvő tőkebefektetési tendencia 2000 után megtört, s azóta minden évben, kisebb-nagyobb mértékben mind a jegyzett tőke, mind pedig a külföldi tőke csökken az élelmiszeriparban.

    A 2000. évet megelőző időszakban az élelmiszeriparban jelentkező többletkibocsátás teljes egészében a külföldi tőkét is működtető vállalkozásokhoz kapcsolódott. A 2000. évben, illetve utána alapvető változás következett be: a külföldi tőkével működő vállalkozások termékkibocsátása mérséklődött, a csak hazai tőkével működőké pedig bővülni kezdett. A 2000. évet követően bővülő élelmiszeripari termékkibocsátás teljes egészében a csak belföldi tőkével működő vállalkozásokhoz kapcsolható. Amennyiben a vizsgált időszakban a külföldi tőkét működtető vállalkozások kibocsátását a csak belföldi tőkét működtetők növekedési ütemével vesszük figyelembe, az ágazat tizenegy év alatt megtermelt összes kibocsátása közel 30 százalékkal, 4830 milliárd forinttal lenne kevesebb.

    Az élelmiszeripar gyors ütemű exportbővülése is jobbára a külföldi tőkével működő vállalkozásokhoz tapad. 2002-ben az összes élelmiszeripari vállalkozás alig több mint 12 százalékát képviselő külföldi tőkével működő vállalkozási csoport az ágazat összes exportjának 63 százalékát produkálta.

    Az élelmiszeripar egészében 1993 és 2003 között több mint 20 százalékkal csökkent az átlagos állományi létszám, miközben a változatlan áron számított termelés 13 százalékot meghaladó mértékben nőtt. E két tényező hatására az élőmunka termelékenysége közel 40 százalékkal javult. A csak belföldi tőkét működtető vállalkozásoknál az élőmunka termelékenysége számottevően alacsonyabb, mint a külföldi tőkét működtető vállalkozásoknál.

    Tizenegy év alatt az ágazat nyereségtermelő-képessége jelentősen változott. Az üzemi tevékenység eredménye, amely 1993. évben alig volt több mint 21 milliárd forint, 2002. év végén már meghaladta a 120 milliárd forintot, s ez közel hatszorosa volt az 1993. évinek. A két összehasonlított vállalkozási csoport üzemi tevékenysége eredményének árbevételre és saját tőkére vetített mutatói a kiegyenlítődés irányába mozdultak el. Ezzel szemben az adózás előtti eredmény ugyancsak árbevételre és saját tőkére vetített értékei nemhogy közelítenének, hanem még erőteljesebb különbségek alakulnak ki. A külföldi tőkével működő vállalkozások közel négyszer nagyobb adózás előtti eredményéhez azonban nem tartozott többszörös adófizetés.

    A külföldi tőkét működtető vállalkozási csoportban a tizenegy év alatt kifizetett osztalék meghaladja a mindenkori külföldi tőke legmagasabb értékét. Másképpen kifejezve ez azt jelenti, hogy a magyarországi élelmiszeriparba befektetett külföldi tőke a befektetőknek már teljes egészében megtérült, a befektetett legmagasabb összegnél is több mint 30 százalékkal magasabb összeget vontak ki.

  • Munkanélküliség Gyöngyösön és a kistérségben

    A vizsgálatokból megállapítható, hogy a Gyöngyösi Kistérségben a legtöbb munkanélküli a 20-29 év közötti korosztályból, illetve az általános iskolai, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők köréből kerül ki. A nyilvántartott munkanélküliek között a fizikai munkásoknál a férfiak, a szellemi foglalkozásúaknál pedig a nők túlsúlya állapítható meg. A legtöbb munkanélküli a feldolgozóiparból kerül ki, de az időszakos igény is itt jelentkezik. A munkanélküliségi ráta emelkedő jellegű és az országost meghaladó 2002-2004 között. Ezért különösen fontos a különféle képzési formák és az álláskeresés támogatása, valamint az agrár területen a régóta halogatott szaktanácsadás bevezetése. A megoldásban az eLearning, a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program, valamint a LEADER+ játszik fontos szerepet.

  • A magyarországi régiók búza- és kukorica termelésének főbb jellemzői

    A vizsgálatok feltárták az egyes régiók gabonatermelése közti különbségeket, különös tekintettel a vetésterületek, hozamok és az árbevételek alakulására. Megállapítást nyert, hogy:
    – A legjelentősebb búzatermelő régióink a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld. Mindkét régióban az összes betakarított termésmennyiség és a termésátlag is meghaladta a többi régió eredményeit a vizsgált időszakban.
    – A kukorica esetében is a Dél-Dunántúli Régió a meghatározó, 2004-ben 11%-kal többet takarítottak be az Észak-Alföld termelésénél és közel hétszer többet a legalacsonyabb terméseredményű Közép-Magyaroszágénál. A termésátlagok szintén a Dél-Dunántúli Régióban voltak a legmagasabbak a vizsgált időszakban.
    – A régiók termésátlagai – az egyes régiók eltérő termesztéstechnológiája, inputfelhasználása és ökológiai adottságai következtében – különbözőek.
    – A gazdaságok értékesítéséből származó hektáronkénti nettó árbevétel és ezen belül a gabonafélék eladásából befolyó nettó árbevétel a legnagyobb gabonatermelő régió, a Dél-Dunántúl gazdaságaiban alakult a legkedvezőbben 2001-2003 között.
    – A belpiacon történő értékesítés mind a két növény (búza, kukorica) esetében jövedelmező volt 2001-ben, de 2002-2003-ban már csak a kukorica belpiaci értékesítése eredményezett nyereséget a termelőknek.

    A 2004. évi rekordtermést követően várhatóan a jövőben is felesleget termelünk búzából és kukoricából, ezért rendkívül fontos lenne az:
    – Intervenciós felvásárlás infrastrukturális hátterének megteremtése (új raktárak létesítése, logisztika fejlesztése).
    – Információáramlás javítása.
    – Termelés korszerűsítése (fémzárolt vetőmag, megfelelő tápanyagellátás, gépesítettség fokozása).
    – Technikai, műszaki fejlesztések (pl. az elöregedett, jelentős többletráfordítást igénylő géppark cseréje).
    – Termelői szerveződések létrehozása (pl. a marketing erősítése és a sikeresebb értékesítés érdekében).

    Piacorientált minőségi termelési programok ösztönzése.

  • A kávé hazai és világpiaca

    A kávé kereskedelme a nemzetközi tőzsdéken folyik. Amikor a kínálat meghaladja a keresletet, túlkínálat van. Ekkor alacsony a kávé ára, a túltermelési válság jelei mutatkoznak: elégetik a kávét. A kistermelők a tönk szélére kerülnek. Ebben az időszakban a termelők kiirtják, illetve elhanyagolják a kávécserjéket. A kávéexportáló országok csökkentik a termelést, az exportot is visszafogják, a raktárkészlet növekszik. Az elmaradt invesztíció és a rossz időjárási körülmények hatására a kínálat csökken, majd a kereslet meghaladja a kínálatot, ami még ellensúlyozható a raktárkészletek piacra dobásával. Mivel a kávécserjék csak öt év után fordulnak termőre, a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot. Ekkor a kávéárak a magasba szöknek. Ebben az időszakban már megéri az invesztíció, a kávécserjék telepítése, majd beindul a kínálat növekedése, és kezdődik az „árcsökkenés” időszaka. A kávépiac tehát ciklikus, egy-egy ciklus általában 10-12 évig tart. A világpiacon 1994-ben volt a túlkereslet csúcspontja, a túlkínálat pedig 2002-ben tetőzött. A kávépiac ciklikussága nemcsak az egyes évek viszonylatában figyelhető meg, hanem a hónapok, napok esetében is.

    A magyar kávépiacot a rendszerváltást követő években a fekete-kereskedelem jellemezte. Hiába tettek ellene intézkedéseket, azok nem bizonyultak hatásosnak, csak a kávé adóterhének csökkenésével szorult vissza. Hazánk tradicionálisan őrölt-pörkölt kávéfogyasztó ország. A kávépiac erősen koncentrált, a multinacionális cégek erős márkaépítést folytatnak, ezáltal a saját márkák súlya ebben a szektorban jóval átlag alatti. A kávéárak csökkenésének hatására a prémium szegmens erősödött, a fogyasztók többsége egy szinttel feljebb váltott, a kávékeverékek súlya csökkent. A vállalatok az innovációkkal elsősorban a fiatalokat célozzák meg: a cappuccinók, a 3in1 és a hideg kávéitalok elsődleges célcsoportja a fiatalok. A cappuccinó-piac 2002-ben éretté vált, akkor született az új szegmens: a 3in1, 2005-ben pedig már a 3in1 termék új generációja is megszületett.

    A hazánkban a 90-es évek elején megjelenő multinacionális cégek a korszerű gyártási és csomagolási technológiáknak köszönhetően vezették be az őrölt-pörkölt kávékat. A szemes kávék fénykora ezzel leáldozott. A valódi instant kávék, majd az instant kávéspecialitások megjelenésével az őrölt-pörkölt kávék piaci részesedése csökkent, majd az alacsonyabb szinten stabilizálódott. Az újdonságok piaci részesedése a bevezetést követően hirtelen nőtt, majd kialakultak az éveken át fennálló arányok. A kereskedelmi forgalomban a szemes kávék piaci részaránya csupán 1-2%, az őrölt-pörkölt kávék részesedése 75%. A valódi instant kávék értékbeli részesedése növekvő (34%).

  • Kína agrárgazdaságának néhány jellemzője

    Kína a mezőgazdaság átalakítása terén is elindult azon az úton, amely a WTO csatlakozás után megkövetelt piacgazdasági környezet kialakítását célozza. A korábbi központi vezérlésű gazdaságirányítás mind a belföldi, mind a külföldi kapcsolatokban lényegesen megváltozott. A vámok nagysága folyamatosan és lényegesen lecsökkent, sok törvényt és szabályt fokozatosan megváltoztattak, elmozdulás következett be a beruházások prioritásainak meghatározásában és a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiában is. A lehetőségek közül a legkézenfekvőbb és a legfontosabb a hatékonyság-növelő beruházások támogatásának növelése, amit a WTO nem korlátoz, továbbá az agrárgazdasági kutatások kiadásainak növelése, a vidéki infrastruktúra javítása (főként az utaké), egy országos méretű információs hálózat létrehozása és működtetése. Ezen túlmenően Kínának meg kell valósítania mind a rá vonatkozó kereskedelmi korlátozások, mind az állat- és növény-egészségügyi előírások betartását. Kína alapvető érdeke az is, hogy előmozdítsa bizonyos speciális helyzetben levő területek fejlődését. Így például azokét, amelyeknél Kína komparatív előnnyel rendelkezik (kertészeti termékek, gyümölcsök, állati termékek, halászat), amelyek versenyképesek az importtal, sőt fokozott lehetőség van exportjukra. És ami az egész kínai társadalom szempontjából talán a legfontosabb: a kormányzati szándék és felelősség kinyilvánítása egy új gazdaságpolitikai paradigma megvalósítása mellett. Ennek lényege pedig nem más, mint a kormányzat (állam) közvetlen gazdasági beavatkozásának és tevőleges részvételének feladása, és átalakítása egy indirekt szabályozó szereppé. Egy ilyen irányú átalakulással Kína nagy eséllyel indulhat el előnyeinek maximális kihasználása és hátrányt jelentő költségeinek minimalizálása irányába, amelynek eredményeként a XXI. századi világgazdaság egyik motorjává válhat.

  • Az öntözés szerepe, jelentősége

    Az öntözés egyik alapvető célja, hogy javítsa az egyre növekvő népesség élelmiszerrel való ellátását. A világon jelenleg a szántóterület 17%-át öntözik, viszont ez a felület adja az évenként betakarítható össztermés valamivel több mint 40%-át. Hazánkban a vízjogi engedéllyel rendelkező öntözésre berendezett területünk 210 ezer hektár, ami a szántóterület közel 5%-a, de a ténylegesen öntözött terület évjárattól függően ennek kb. a fele. Az Európai Unióban átlagosan a szántóterület 13,5%-a tekinthető öntözöttnek.

    Az elkövetkező évek alapvető fejlesztési feladata a már meglévő öntözőrendszerek felújítása és bővítése. A szántóföldi növények közül a kukorica, a napraforgó, a cukorrépa és a burgonya öntözése indokolt. Az öntözött területek arányának növelése kiemelten fontos a kertészeti kultúrákban. A zöldség-, gyógynövény-, gyümölcs- és a dísznövénytermelésben egységnyi területre vonatkoztatva nagy termelési értéket állítanak elő, ezért az öntözés hiánya a termelők (vállalkozók) számára jelentős kockázattal jár. Az Európai Unió termelőivel való versenyképesség elérése miatt indokolt az öntözhető terület kb. 100 ezer hektárral való növelése.

    Az öntözési kapacitás tervezésénél számolni kell azzal, hogy a természetes csapadék mennyisége és eloszlása tekintetében az évek között lényeges eltérések lehetnek. Ezért egymást követő években is nagyságrendileg eltérő – akár 5-10-szeres – öntözővíz-igény léphet fel az eredményes és biztonságos termelés érdekében. Az öntözés költségelemei közül a víz- és csatorna díj, az amortizáció, illetve a felhasznált energia költségei a jelentősebbek. Az egy hektárra vonatkoztatható átlagos öntözési költség a vizsgált gazdaságban, természetesen évjárattól függően (csapadékos vagy száraz év), 35 és 87 ezer Ft/ha között ingadozott, és a 6 év átlagában 57 ezer Ft/ha-t tett ki.