Blog

  • A magyarországi régiók búza- és kukorica termelésének főbb jellemzői

    A vizsgálatok feltárták az egyes régiók gabonatermelése közti különbségeket, különös tekintettel a vetésterületek, hozamok és az árbevételek alakulására. Megállapítást nyert, hogy:
    – A legjelentősebb búzatermelő régióink a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld. Mindkét régióban az összes betakarított termésmennyiség és a termésátlag is meghaladta a többi régió eredményeit a vizsgált időszakban.
    – A kukorica esetében is a Dél-Dunántúli Régió a meghatározó, 2004-ben 11%-kal többet takarítottak be az Észak-Alföld termelésénél és közel hétszer többet a legalacsonyabb terméseredményű Közép-Magyaroszágénál. A termésátlagok szintén a Dél-Dunántúli Régióban voltak a legmagasabbak a vizsgált időszakban.
    – A régiók termésátlagai – az egyes régiók eltérő termesztéstechnológiája, inputfelhasználása és ökológiai adottságai következtében – különbözőek.
    – A gazdaságok értékesítéséből származó hektáronkénti nettó árbevétel és ezen belül a gabonafélék eladásából befolyó nettó árbevétel a legnagyobb gabonatermelő régió, a Dél-Dunántúl gazdaságaiban alakult a legkedvezőbben 2001-2003 között.
    – A belpiacon történő értékesítés mind a két növény (búza, kukorica) esetében jövedelmező volt 2001-ben, de 2002-2003-ban már csak a kukorica belpiaci értékesítése eredményezett nyereséget a termelőknek.

    A 2004. évi rekordtermést követően várhatóan a jövőben is felesleget termelünk búzából és kukoricából, ezért rendkívül fontos lenne az:
    – Intervenciós felvásárlás infrastrukturális hátterének megteremtése (új raktárak létesítése, logisztika fejlesztése).
    – Információáramlás javítása.
    – Termelés korszerűsítése (fémzárolt vetőmag, megfelelő tápanyagellátás, gépesítettség fokozása).
    – Technikai, műszaki fejlesztések (pl. az elöregedett, jelentős többletráfordítást igénylő géppark cseréje).
    – Termelői szerveződések létrehozása (pl. a marketing erősítése és a sikeresebb értékesítés érdekében).

    Piacorientált minőségi termelési programok ösztönzése.

  • A kávé hazai és világpiaca

    A kávé kereskedelme a nemzetközi tőzsdéken folyik. Amikor a kínálat meghaladja a keresletet, túlkínálat van. Ekkor alacsony a kávé ára, a túltermelési válság jelei mutatkoznak: elégetik a kávét. A kistermelők a tönk szélére kerülnek. Ebben az időszakban a termelők kiirtják, illetve elhanyagolják a kávécserjéket. A kávéexportáló országok csökkentik a termelést, az exportot is visszafogják, a raktárkészlet növekszik. Az elmaradt invesztíció és a rossz időjárási körülmények hatására a kínálat csökken, majd a kereslet meghaladja a kínálatot, ami még ellensúlyozható a raktárkészletek piacra dobásával. Mivel a kávécserjék csak öt év után fordulnak termőre, a kereslet tartósan meghaladja a kínálatot. Ekkor a kávéárak a magasba szöknek. Ebben az időszakban már megéri az invesztíció, a kávécserjék telepítése, majd beindul a kínálat növekedése, és kezdődik az „árcsökkenés” időszaka. A kávépiac tehát ciklikus, egy-egy ciklus általában 10-12 évig tart. A világpiacon 1994-ben volt a túlkereslet csúcspontja, a túlkínálat pedig 2002-ben tetőzött. A kávépiac ciklikussága nemcsak az egyes évek viszonylatában figyelhető meg, hanem a hónapok, napok esetében is.

    A magyar kávépiacot a rendszerváltást követő években a fekete-kereskedelem jellemezte. Hiába tettek ellene intézkedéseket, azok nem bizonyultak hatásosnak, csak a kávé adóterhének csökkenésével szorult vissza. Hazánk tradicionálisan őrölt-pörkölt kávéfogyasztó ország. A kávépiac erősen koncentrált, a multinacionális cégek erős márkaépítést folytatnak, ezáltal a saját márkák súlya ebben a szektorban jóval átlag alatti. A kávéárak csökkenésének hatására a prémium szegmens erősödött, a fogyasztók többsége egy szinttel feljebb váltott, a kávékeverékek súlya csökkent. A vállalatok az innovációkkal elsősorban a fiatalokat célozzák meg: a cappuccinók, a 3in1 és a hideg kávéitalok elsődleges célcsoportja a fiatalok. A cappuccinó-piac 2002-ben éretté vált, akkor született az új szegmens: a 3in1, 2005-ben pedig már a 3in1 termék új generációja is megszületett.

    A hazánkban a 90-es évek elején megjelenő multinacionális cégek a korszerű gyártási és csomagolási technológiáknak köszönhetően vezették be az őrölt-pörkölt kávékat. A szemes kávék fénykora ezzel leáldozott. A valódi instant kávék, majd az instant kávéspecialitások megjelenésével az őrölt-pörkölt kávék piaci részesedése csökkent, majd az alacsonyabb szinten stabilizálódott. Az újdonságok piaci részesedése a bevezetést követően hirtelen nőtt, majd kialakultak az éveken át fennálló arányok. A kereskedelmi forgalomban a szemes kávék piaci részaránya csupán 1-2%, az őrölt-pörkölt kávék részesedése 75%. A valódi instant kávék értékbeli részesedése növekvő (34%).

  • Kína agrárgazdaságának néhány jellemzője

    Kína a mezőgazdaság átalakítása terén is elindult azon az úton, amely a WTO csatlakozás után megkövetelt piacgazdasági környezet kialakítását célozza. A korábbi központi vezérlésű gazdaságirányítás mind a belföldi, mind a külföldi kapcsolatokban lényegesen megváltozott. A vámok nagysága folyamatosan és lényegesen lecsökkent, sok törvényt és szabályt fokozatosan megváltoztattak, elmozdulás következett be a beruházások prioritásainak meghatározásában és a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiában is. A lehetőségek közül a legkézenfekvőbb és a legfontosabb a hatékonyság-növelő beruházások támogatásának növelése, amit a WTO nem korlátoz, továbbá az agrárgazdasági kutatások kiadásainak növelése, a vidéki infrastruktúra javítása (főként az utaké), egy országos méretű információs hálózat létrehozása és működtetése. Ezen túlmenően Kínának meg kell valósítania mind a rá vonatkozó kereskedelmi korlátozások, mind az állat- és növény-egészségügyi előírások betartását. Kína alapvető érdeke az is, hogy előmozdítsa bizonyos speciális helyzetben levő területek fejlődését. Így például azokét, amelyeknél Kína komparatív előnnyel rendelkezik (kertészeti termékek, gyümölcsök, állati termékek, halászat), amelyek versenyképesek az importtal, sőt fokozott lehetőség van exportjukra. És ami az egész kínai társadalom szempontjából talán a legfontosabb: a kormányzati szándék és felelősség kinyilvánítása egy új gazdaságpolitikai paradigma megvalósítása mellett. Ennek lényege pedig nem más, mint a kormányzat (állam) közvetlen gazdasági beavatkozásának és tevőleges részvételének feladása, és átalakítása egy indirekt szabályozó szereppé. Egy ilyen irányú átalakulással Kína nagy eséllyel indulhat el előnyeinek maximális kihasználása és hátrányt jelentő költségeinek minimalizálása irányába, amelynek eredményeként a XXI. századi világgazdaság egyik motorjává válhat.

  • Magyarországi zöldségtermelő kisgazdaságok vizsgálata

    A magyar zöldség- és gyümölcstermelés lehetőségei jóval nagyobbak, mint amit a jelenlegi termelési színvonal mutat. Az ország kedvező adottságai, és a vidéki munkaerő hatékony foglalkoztatása egyaránt azt indokolja, hogy a termelésszerkezeten belül a munka-intenzív ágazatok fejlesztése indokolt. Az egyik legfontosabb feladat a hazai piac védelme, amit adminisztratív eszközök helyett a szükséges árualap biztonságos megtermelése révén lehet biztosítani, amihez növelni kell a hozamokat, illetve a termékminőséget. A megfelelő minőségű, piacképes árú előállításához jelenleg még gyenge színvonalú (bár folyamatosan javul) az áruvá készítés (post harvest) folyamata. Ehhez elsősorban a megfelelő infrastruktúra kialakítása szükséges. Az ágazatban működő nagyszámú családi gazdaság hatékony termesztő-tevékenysége igényli a korszerű oktatási, kutatási, szaktanácsadási szolgáltatások fejlesztését és könnyebb elérhetőségét.

    A szükséges fejlesztések megvalósításához, az ágazat versenyképességének növeléséhez a 2000-es években megindult strukturális átrendeződés folytatása, a termelők további integrációja szükséges. A korábban legnagyobb gondot okozó bizalmatlanság megszűnőben van, sőt a támogatások hatására a szükségesnél is több TÉSZ alakult, amelyek létjogosultsága megkérdőjelezhető. További új szervezetek létrehozására nincs szükség, inkább méretük és árualapjuk növelésére, akár új tagok felvételével, akár a meglévők termelésének bővítésével. A kínálat további koncentrálása érdekében szükséges a meglévő szervezetek együttműködése, formális vagy informális módon. Erre követendő példa a Dél-Alföldön megalakult két szekunder szervezet, a szentesi központú Alföldi Regionális Egyesülés, illetve a mórahalmi központú Dél-Alföldi Termelői Értékesítő Szervezetek Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság.

  • Vendégfogadás a Karcagi Kistérségben

    Összefoglalásként megállapítható, hogy a Karcagi kistérség elsősorban természeti adottságai (folyók és holtágak, kunhalmok, puszták, ősi növény- és állatvilág), valamint a gyógyvízre épülő vendéglátás révén gazdagíthatja a jövőben is Magyarország turisztikai kínálatát. Mindezt hatékonyan egészítik ki az épített környezetben megtalálható értékek (múzeumok, templomok, egyéb épületek), illetve a meglévő hagyományok, kulturális rendezvények és programok. Kutatásunk során ezzel összefüggésben vizsgáltuk az itt élő vendégfogadók jelenlegi tevékenységét és jövőbeni elképzeléseit. Nevezettek körében 2002-ben elvégzett kérdőíves felmérés és mélyinterjúk alapján egyértelmű, hogy a kistérségben nem a szakirodalmi meghatározás kritériumainak megfelelő falusi turizmus, hanem a falusi, kisvárosi környezetben zajló, – inkább a fizetővendéglátáshoz közelálló – vidéki turizmus a jellemző. A vendégek rendelkezésére álló szálláshelyek megfelelő színvonalúak, a vendéglátók kötődnek lakóhelyükhöz, többségük a megjelölt segítségnyújtás (reklám lehetőség, nyelvtanulás, programszervezés stb.) esetén jelenlegi tevékenységét fejleszteni kívánja. Ezek a törekvések egy összehangolt kistérségi turisztikai fejlesztési program révén biztosíthatják – az elsősorban gyógy- és ökoturizmusra épülő – vendégfogadás kiteljesedését, amely a jövőben lehetőséget nyújt a kistérségben élők jövedelmének, illetve ezen keresztül a vizsgált terület népességmegtartó erejének növelésére is.

  • A mezőgazdaság fejlesztési lehetőségei megyei vizsgálatok alapján

    A vidékfejlesztési politika célja az, hogy kihasználva az ország kedvező természeti adottságait, a belföldi és nemzetközi piacokon versenyképes mezőgazdaság jöjjön létre, amely képes jó minőségű alapanyagokkal ellátni a feldolgozóipart, tisztességes és kiszámítható jövedelmet biztosít a gazdálkodóknak és fokozódó mértékben figyelembe veszi a környezetvédelem, valamint az egészséges táplálkozás követelményeit.

    Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a hatékonysági követelményhez igazodni képes „versenyszféra” mellett létezik a mezőgazdaságban egy korlátozottan versenyképes termelési rész is. Ebbe tartoznak részben olyan kisméretű gazdálkodó egységek, amelyek inkább a tulajdonreform keretében létrejött kényszervállalkozásnak tekintendők vagy jövedelem kiegészítést szolgálnak, részben olyan gazdaságok is, amelyek kedvezőtlen természeti és földrajzi adottságok között kénytelenek gazdálkodni. E korlátozottan versenyképes gazdaságokkal kapcsolatban a szerkezetátalakításhoz vezető út, illetve lehetőségek példatára is más, mint a versenyképes mezőgazdaság esetében. A cél az, hogy sajátos támogatási formák járuljanak hozzá a szociális gondok, a túlzottan nagy jövedelemkülönbségek enyhítéséhez, illetve az intézkedések hatására a kormány járuljon hozzá a környezetbarát mezőgazdálkodás, a szociális foglalkoztatás, illetve az alternatív megélhetési formák ösztönzéséhez.

  • Szállítmányozók mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok részére nyújtott logisztikai szolgáltatásai

    A szállítmányozási vállalatok jelentős része nyújt logisztikai szolgáltatást megbízói részére. Ezáltal az őket megbízó termelő vállalatok állandó költségeik egy részét változó költségekké alakíthatják át. Az alapanyagok és késztermékek fuvarozásának megszervezését, helyváltoztatásukat, csomagolásukat, tárolásukat stb. szakvállalatokra bízzák, és ezáltal fuvar- és állóeszköz, bér, szervezési stb. költségeket takarítanak meg. A legnagyobb magyar szállítmányozói szakmai szövetség tagjai körében végzett vizsgálat fényt derít arra, hogy mi jellemzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok számára nyújtott logisztikai szolgáltatásokat. Az agrárium vállalatai és a logisztikai szolgáltatók között szorosabb kapcsolatra lenne szükség a biztonságosabb tervezhetőség, a költséghatékonyság növelése, a felelősség és a kockázat megosztása érdekében.