Blog

  • A magyar tejtermelés tőke termelékenységének parciális elemzése

    A tőkeértékelés egyik lehetséges, de nem az egyetlen módja a tőketermelékenység vizsgálata. A tőke fogalmának összetettségéből adódóan – a termelési tényezők közül – a tőke termelékenységének a meghatározása és nemzetközi összehasonlítása a legbonyolultabb folyamat. Ennek ellenére az EDF módszertana megteremti a lehetőséget a tőketermelékenység egy speciális (kg FCM tej/1000 euró) értelmezésére. A tőketermelékenység, mint mutató nemzetközileg összehasonlítható, de részletes elemzés nélkül egzakt következtetés egy adott telep tőke-gazdálkodásáról nem vonható le. Ebből következően a termelékenység elemzését ki kellett egészíteni a tőke-költség, és a tőketényezők termelékenységének az elemzésével, amely számos információt nyújtott a telep tőkegazdálkodásáról.

    A magyar telepek tőketermelékenysége meghaladja az EDF telepekét. Ennek oka a kismértékű tőkelekötés, amelynek nagysága a 4 évben emelkedő tendenciát mutat. Az alacsony tőkelekötés oka a magas kamatoknak és a relatíve magas haszonáldozati költségnek köszönhető, amelynek következtében a magyar telepek kevesebb tőke alkalmazásával termeltek. A tőketényezők elemzése során kiderült, hogy a vizsgált magyar gazdaságok az amortizáció mértékénél nagyobb arányban fejlesztették a vizsgált tárgyi eszközöket, és a fejlesztés nagysága meghaladta az EDF telepek átlagát.

    A tőke termelékenységéből adódóan a vizsgált magyar telepek tőkehasznosítása jobb, mint az EDF telepeké. Magyarországon kevesebb lekötött tőkét használnak a vizsgált telepek – szinte azonos technikai színvonal mellett – a termelés során, amely jelenleg versenyelőnyt jelent a tejtermelők számára.

    A tejtermeléshez, mint gazdasági tevékenységhez nem csak a lekötött tőkére van szükség, hanem a termelés során felmerülő költségek fedezésére szolgáló pénzeszközökre is. Jelentősége Széles (2002) szerint a lekötött tőkénél is nagyobb, és a tőke termelékenységére is jelentős hatást gyakorol. Ebből következően fontos a három termelői csoport költségszerkezetének az összehasonlítása.

    A három termelői csoportot eltérő költségszerkezet jellemzi. A magyar telepek esetében a közvetlen költségek szerepe jelentősebb, az EDF és a kelet-német gazdaságoknál a speciális költségeknek van nagyobb szerepe az összköltségben. A magyar telepek a takarmányozás, illetve az egyéb költségekben mutatnak nagymértékű lemaradást. Különösen nagy problémát jelent a takarmányozási költség (legkomplexebb költségtényező) csökkentése, mert változtatását a gazdasági paraméterek mellett takarmányozási hibából eredő állategészségügyi tényezők is befolyásolják. Csökkentését csak a takarmány minőségi összetétele (táplálóanyag tartalom) és az ökonómia szempontjainak együttes figyelembevételével lehet végrehajtani. A többi költségtényező viszonylatában a magyar telepek előnyben vannak az EDF és a kelet-német telepekkel szemben. Különösen nagy az előny a munkaköltség tekintetében. Vállalkozói oldalról a munkaköltség jelenleg komparatív előny.

    A magyar tejtermelők a gazdálkodás eredményességét csak akkor tudják növelni, ha az előirányzott negatív irányú tejár-változás mellett csökkentik a termelés költségét és megváltoztatják a termelési tényezők szerkezetét.

  • A magyarországi tejpiac várható alakulása

    Az EU csatlakozás drasztikus hatással volt a hazai tejszektorra, ilyen környezetben különösen fontos, hogy a jövőbeni tendenciákról megbízható információk álljanak rendelkezésre. E cikk keretében a hazai, az uniós és a világpiaci helyzet áttekintését, valamint a rendelkezésre álló prognózisok alapján a magyarországi tejpiac várható alakulását mutatom be.

    Az erősödő kereslet következtében a tejtermékek világpiaci árának emelkedése valószínűsíthető. A legnagyobb áremelkedés a sajtnál és vajnál várható, a tejporok ára kisebb mértékben nő. Az OECD prognózisa szerint a világtermelés 2013-ig jelentősen emelkedik, az EU-25 termelése pedig stagnál. Elsősorban az intervenciós árak csökkentése miatt az Európai Unióban a prognózisok szerint a tej piaci ára 15-20 százalékkal visszaesik 2004-2007 között.

    A hazai tejtermelés a romló jövedelmezőség és a szigorúbb minőségi előírások életbelépése miatt az EU csatlakozás után jelentősen csökkent, így nem tudja kihasználni az ország az EU által biztosított kvótát. A nyerstej termelői ára a rendszerváltás óta folyamatosan emelkedett, de az utóbbi években a növekedés üteme csökkent. 2003 végére a felesleges tej külpiaci levezetése finanszírozhatatlanná vált. Az árak zuhanni kezdtek, ami drasztikus változásokat hozott a magyar tejtermelők számára.

    E tényezők figyelembevételével készített prognózisom szerint a 2005 végéig terjedő időszakban Magyarországon a nyerstej termelői árának enyhe csökkenését, illetve stagnálását valószínűsítem.

  • Két tejtermelő szarvasmarha telep összehasonlító vizsgálata

    A szerzők két holstein-fríz tejelő tehenészet termelési mutatóit és az állatorvosi gyógyszerköltséget vizsgálták 2000-2002. években. A tehenenkénti értékesített tej mennyisége az évek során jelentősen nőtt, a borjúszaporulat stagnált. A fajlagos gyógyszerköltség a három év alatt évről-évre emelkedett. A vizsgált időszakban az egy átlagtehénre jutó gyógyszerköltségnek közel a felét az antibiotikumok adták, ezt követték a vitaminok, a hormonok, a vakcinák, majd az egyéb készítmények, a fertőtlenítőszerek, az antiparazitikumok, az állatgyógyászati eszközök és végül, a legkisebb százalékban, a gyulladáscsökkentők. Az antibiotikumok és a hormonok aránya csökkent, ugyanakkor a preventív szerek, a vitaminok és ásványi anyagok, valamint a vakcinák költséghányada jelentősen emelkedett. A növekvő gyógyszer-felhasználást – változatlan szaporodásbiológiai állapot mellett – a fajlagos tejtermelés nagymértékű növekedése, nagyon alacsony elhullás, kényszervágás, valamint az 1 liter tejre eső gyógyszerköltség növekedése kísérte.

    Az antibiotikumok felhasználásának csökkentése és kiváltásuk olcsóbb, de közel azonos szerekkel reális cél az elkövetkező években mind két telepen, s így az egy tehénre eső gyógyszerköltségek jelentősen csökkenthetők. Fontos mindkét telepen a költségek és a bevételek állandó elemzése az esetleges hibák, kedvezőtlen jelenségek kijavítása érdekében.

  • A tudáscontrolling rendszer

    Az európai munkavállalók kétharmada dolgozik a szolgáltatás-szektorban, melynek legdinamikusabban növekvő harmadát a tudásalapú cégek alkotják. Az információalapú versenyben a személyes-, illetve a szervezeti-tudás módszeres és tudatos alkalmazása a siker kulcstényezője. Egyre több szellemi dolgozó kerül a szervezetekbe, kiknek a munkaköre speciális problémához, feladatkörhöz kapcsolódik. Az információ-technológia fejlődésének egyik hatásaként a szellemi dolgozók egyre hangsúlyosabb szerepkörbe kerülnek a cégeknél. Õk azok, akik adatokkal, illetve információkkal dolgoznak és teremtenek, osztanak meg tudást a szervezet számára. A tanulmány a vállalati tudásteremtő, tudásgondozó, tudásmegosztó folyamat irányításának egy módját mutatja be. Mintát ad a vállalati tudásszereplőknek, vezetőknek és szellemi dolgozóknak egyaránt.

  • Magyarországi zöldségtermelő kisgazdaságok vizsgálata

    A magyar zöldség- és gyümölcstermelés lehetőségei jóval nagyobbak, mint amit a jelenlegi termelési színvonal mutat. Az ország kedvező adottságai, és a vidéki munkaerő hatékony foglalkoztatása egyaránt azt indokolja, hogy a termelésszerkezeten belül a munka-intenzív ágazatok fejlesztése indokolt. Az egyik legfontosabb feladat a hazai piac védelme, amit adminisztratív eszközök helyett a szükséges árualap biztonságos megtermelése révén lehet biztosítani, amihez növelni kell a hozamokat, illetve a termékminőséget. A megfelelő minőségű, piacképes árú előállításához jelenleg még gyenge színvonalú (bár folyamatosan javul) az áruvá készítés (post harvest) folyamata. Ehhez elsősorban a megfelelő infrastruktúra kialakítása szükséges. Az ágazatban működő nagyszámú családi gazdaság hatékony termesztő-tevékenysége igényli a korszerű oktatási, kutatási, szaktanácsadási szolgáltatások fejlesztését és könnyebb elérhetőségét.

    A szükséges fejlesztések megvalósításához, az ágazat versenyképességének növeléséhez a 2000-es években megindult strukturális átrendeződés folytatása, a termelők további integrációja szükséges. A korábban legnagyobb gondot okozó bizalmatlanság megszűnőben van, sőt a támogatások hatására a szükségesnél is több TÉSZ alakult, amelyek létjogosultsága megkérdőjelezhető. További új szervezetek létrehozására nincs szükség, inkább méretük és árualapjuk növelésére, akár új tagok felvételével, akár a meglévők termelésének bővítésével. A kínálat további koncentrálása érdekében szükséges a meglévő szervezetek együttműködése, formális vagy informális módon. Erre követendő példa a Dél-Alföldön megalakult két szekunder szervezet, a szentesi központú Alföldi Regionális Egyesülés, illetve a mórahalmi központú Dél-Alföldi Termelői Értékesítő Szervezetek Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság.

  • Vendégfogadás a Karcagi Kistérségben

    Összefoglalásként megállapítható, hogy a Karcagi kistérség elsősorban természeti adottságai (folyók és holtágak, kunhalmok, puszták, ősi növény- és állatvilág), valamint a gyógyvízre épülő vendéglátás révén gazdagíthatja a jövőben is Magyarország turisztikai kínálatát. Mindezt hatékonyan egészítik ki az épített környezetben megtalálható értékek (múzeumok, templomok, egyéb épületek), illetve a meglévő hagyományok, kulturális rendezvények és programok. Kutatásunk során ezzel összefüggésben vizsgáltuk az itt élő vendégfogadók jelenlegi tevékenységét és jövőbeni elképzeléseit. Nevezettek körében 2002-ben elvégzett kérdőíves felmérés és mélyinterjúk alapján egyértelmű, hogy a kistérségben nem a szakirodalmi meghatározás kritériumainak megfelelő falusi turizmus, hanem a falusi, kisvárosi környezetben zajló, – inkább a fizetővendéglátáshoz közelálló – vidéki turizmus a jellemző. A vendégek rendelkezésére álló szálláshelyek megfelelő színvonalúak, a vendéglátók kötődnek lakóhelyükhöz, többségük a megjelölt segítségnyújtás (reklám lehetőség, nyelvtanulás, programszervezés stb.) esetén jelenlegi tevékenységét fejleszteni kívánja. Ezek a törekvések egy összehangolt kistérségi turisztikai fejlesztési program révén biztosíthatják – az elsősorban gyógy- és ökoturizmusra épülő – vendégfogadás kiteljesedését, amely a jövőben lehetőséget nyújt a kistérségben élők jövedelmének, illetve ezen keresztül a vizsgált terület népességmegtartó erejének növelésére is.

  • A mezőgazdaság fejlesztési lehetőségei megyei vizsgálatok alapján

    A vidékfejlesztési politika célja az, hogy kihasználva az ország kedvező természeti adottságait, a belföldi és nemzetközi piacokon versenyképes mezőgazdaság jöjjön létre, amely képes jó minőségű alapanyagokkal ellátni a feldolgozóipart, tisztességes és kiszámítható jövedelmet biztosít a gazdálkodóknak és fokozódó mértékben figyelembe veszi a környezetvédelem, valamint az egészséges táplálkozás követelményeit.

    Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a hatékonysági követelményhez igazodni képes „versenyszféra” mellett létezik a mezőgazdaságban egy korlátozottan versenyképes termelési rész is. Ebbe tartoznak részben olyan kisméretű gazdálkodó egységek, amelyek inkább a tulajdonreform keretében létrejött kényszervállalkozásnak tekintendők vagy jövedelem kiegészítést szolgálnak, részben olyan gazdaságok is, amelyek kedvezőtlen természeti és földrajzi adottságok között kénytelenek gazdálkodni. E korlátozottan versenyképes gazdaságokkal kapcsolatban a szerkezetátalakításhoz vezető út, illetve lehetőségek példatára is más, mint a versenyképes mezőgazdaság esetében. A cél az, hogy sajátos támogatási formák járuljanak hozzá a szociális gondok, a túlzottan nagy jövedelemkülönbségek enyhítéséhez, illetve az intézkedések hatására a kormány járuljon hozzá a környezetbarát mezőgazdálkodás, a szociális foglalkoztatás, illetve az alternatív megélhetési formák ösztönzéséhez.