Blog

  • Új lehetőségek és elképzelések a vidékfejlesztésben és a fejlesztéspolitikában

    A vidékfejlesztési szakpolitika egyre inkább felértékelődik. Úgy gondoljuk, a vidékfejlesztést nem csak agrár-megközelítésből kell szemlélni. Az EU komolyan veszi a vidéken élők problémáit, és az életszínvonal növelésére törekszik. A KAP reformok segítenek a vidéki fejlesztéspolitika térnyerésében és a vidék fejlődésének gyors és pozitív változásában.
    Napjainkban globális versenyről beszélhetünk. Ennek jellemzői a következők:
    – a kereskedelem nemzetközivé válása,
    – a termelés és a tőkeáramlás világméretű növekedése,
    – az innovációs folyamatok globalizációja.
    Lengyel (2003) szerint ezek a fő jellemzők, mely ismeretekkel helytállhatunk a globális versenyben. Úgy gondoljuk, csak a tudásalapú társadalom fejlődési pályáján lehetünk sikeresek.
    Magyarország fejlődése a természeti erőforrások használatára épül. A falusi termelés mellett az energetikai célú termelés, valamint az integrált és az ökológiai gazdálkodás is elképzelhető. Indokolt a zöldség-gyümölcs termelés és az állattenyésztés fejlesztése. Nagyon fontos a foglalkoztatás növelése és a népességmegtartás.
    A vidékfejlesztés szerepe térben és időben változó. A változások áttekintése fontos, hogy az ismeretek birtokában a vidéki területek fejlődése nagyobb lendülettel folytatódjon.
    A versenyképességre ható tényezőket sok szerző elemezte. Említhető Csath (2019), Szűcs – Marselek (2019), Chikán A. (2017), Holló – Marselek (2016) munkássága.
    A falvak fejlesztése során fontos szempontokat kell figyelembe venni. Rövid áttekintésünkben csak néhány, a kutatással összefüggő területre utalunk. Ilyenek pl.: a földhasználat kérdése, a mező- és vidékgazdaság helyzete, az agrár-versenyképesség, a környezetvédelem, az öntözés és vízvédelem, a zöld gazdaság és a körforgásos gazdaság.

  • A pulykahízlalás jövedelemtermelő képességének alakulása jó színvonalon gazdálkodó magyarországi üzemekben

    A vágópulyka-előállításnak napjainkban számos kihívással kell szembenéznie, amely a világgazdasági folyamatokból, valamint az állattartás nehézségeiből és biológiai sajátosságaiból fakad. Bár a pulykahús kedvező beltartalma és magas ásványianyag-tartalma miatt kedvelt fehérjeforrás, kereslete az elmúlt években – főként a HORECA (hotelek, éttermek, kávézók) szektor kiesése miatt –, globális szinten mérséklődött. Jelen tanulmányban a magyarországi pulykahús-előállító szakágazat üzemtani vizsgálatát tűztük ki célul. A kutatás során egy hazai, jó színvonalon gazdálkodó vágópulyka előállításával foglalkozó „virtuális üzemet” modelleztünk, amelyhez determinisztikus elven működő szimulációs modellt alkalmaztunk. A „virtuális üzem” lényegében az országban működő gazdaságok felső negyedébe tartozókat tükrözi, nem pedig az országos átlagot. A modellkalkuláció időhorizontja 2022. év elejére vonatkozik, így az eredmények is az akkori input és output árak mellett értelmezhetők. A rögzített feltételek mellett egy kilogramm élőpulyka előállításának költsége 575 forint volt a vizsgált időszakban. A termelési költségek közel 90%-át az anyagjellegű költségek jelentették, melyet a takarmány költsége határoz meg. A vágópulyka-előállítás termelési értéke egy kilogramm élősúlyra vetítve 479 forint volt, az ágazat számára elérhető horizontális támogatásokkal együtt. A modell alapján, a vizsgált gazdasági környezetben még jó színvonalú gazdálkodási körülmények között is veszteséges a vágópulyka előállítása. Jövedelmező tevékenységre magasabb élőállat felvásárlási árak vagy alacsonyabb költségek (pl. a takarmányárak visszarendeződése) esetében számíthatnak a termelők.

  • Két évtized birtokkoncentrációs folyamatainak vizsgálata Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében

    Az Európai Unió és hazánk mezőgazdaságában az elmúlt évtizedek jellemző tendenciája volt a gazdaságok számának csökkenése, az egy gazdaságra jutó földterület folyamatos növekedése. Uniós csatlakozásunk óta a birtokkoncentráció még hangsúlyosabban van jelen. A tendenciát jól jelzik a 2010. és a 2020. évi Általános Mezőgazdasági Összeírások ide vonatkozó adatai. A 2010-es adatok szerint, a magyar mezőgazdasági művelés alatt álló terület több mint kétharmada a termelők alig 2,5 százalékának használatában volt. Ezt az országos tendenciát erősítette meg az 1997-2018 közötti időszakban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében végzett kérdőíves felmérés-sorozatunk. A megyei és települési szintű vizsgálatainknál is az országos tendenciákkal találkoztunk, hasonló arányt tapasztaltunk, ez 2020-ra sem változott. Egy átrendeződés történt a nagy területtel rendelkezők méretkategóriáiban. A 300-500 és az 500-1 000 hektáros méretkategóriákban jelentősen emelkedett a földterület és a gazdaságok száma is, míg ebben a két legnagyobb méretkategóriában csökkent a földművelők száma és az általuk művelt terület is. Tulajdonképpen a most érvényben lévő támogatáspolitikához alkalmazkodott a gazdatársadalom: területeik szétdarabolásával, a tulajdonjogok szétírásával próbálták maximalizálni az elérhető támogatásokat. Fontos megjegyezni, hogy a „Földet a gazdáknak” kormányzati program keretében, 2015-2016 között újabb, mintegy 8 600 hektár – eltérő minőségű és méretű – addig bérelt, állami tulajdonú földrészlet került a gazdák tulajdonába. Azonban ez az állami lépés sem tudta csökkenteni a folyamatos birtokméret növekedést. A JNSZ vármegyében végzett kérdőíves felmérés-sorozatunk nagyban segítette a birtokkoncentráció mértékének, sajátosságainak, a farmdiverzifikáció és a multifunkciós mezőgazdaság feltárását, ugyanakkor elemeztük a terület- és tőkekoncentráció negatív és pozitív hatásait. Megfogalmazott hipotéziseink igazolódtak, összefoglalóan megállapítható, hogy egy folyamatos tőke- és birtokkoncentrációs folyamat eredményeképpen, a közepes- és nagygazdaságok folyamatosan erősödtek, a növénytermesztés túlsúlyba kerülésével a gépesítettség és a termelékenység jelentősen növekedett, míg a foglalkoztatottság csökkent. A farmdiverzifikációs folyamatok sajnálatosan az általunk elvárt szint alatt maradtak. Ebből a három évtized alatt kialakult csapdahelyzetből a gazdatársadalom számára a kitörést az ágazatok közötti torz egyensúly helyreállítása, javítása, a diverzifikáció és az Unió által is támogatott ökogazdálkodás arányának növelése jelentheti. Kérdéses ugyanakkor, hogy a következő támogatási ciklusban bevezetésre kerülő, méretkategóriáktól függetlenített, a hatékony gazdálkodást célzó támogatások elérik-e a kitűzött célt, vagy tovább gerjesztik a birtokkoncentrációt.

  • Zárt többszintes termelési rendszer – egy lehetőség

    A túlnépesedés és a klímaváltozás egyaránt komoly kihívás elé állítja az emberiséget, ráadásul megkérdőjelezi a jelenlegi, intenzív inputhasználatra épülő termelési rendszerek fenntarthatóságát. Mindez egyaránt érinti az élelmezés- és az élelmiszerbiztonság kérdéskörét is. A népesség növekedésével ráadásul folyamatosan csökken az egy főre jutó jutó termőterület. Ezekre a problémákra együttesen nyújtanak válaszlehetőséget a zárt, többszintes, precíziós termelési rendszerek. Előnyeik közé tartozik, hogy függetlenek az időjárási viszonyoktól, egész évben lehetővé teszik a folyamatos termelést, valamint jól automatizálható a termelési folyamat. A precíziós technolgia révén kisebb az inputfelhasználás, a zárt rendszerben növényvédőszerre sincs szükség. Ugyanakkor a technológia legnagyobb hátránya, hogy a hagyományoshoz termeléshez képest jelentősebb a termelési költség. A családi ház pincéjében megvalósult római saláta kísérlet eredményei teljes mértékben összhangban vannak a szakirdalommal: kiemelkedően fontos a termelés minden paraméterének az optimális szinten tartása, mivel enélkül nem lesz ideális a saláta fejlődése. A költségkorlát miatt ez a hőmérséklet vonatkozásában nem teljesült, aminek a következtében megállt a fejek növekedése. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a termelés egyszerűen és költséghatékonyan megvalósítható, vagyis technikailag nincs akadálya akár a városi környezetben történő termelésnek sem. Bár jelenleg gazdasági szempontból ez még nem mindenhol fenntartható (a termékelőállítás költsége magasabb, mint a szántóföldi növénytermesztés esetén), azonban környezeti és társadalmi előnyei vitathatatlanok.

  • Javaslat a kárenyhítési hozzájárulás differenciálására az aszálykár és az öntözés figyelembevételével

    Magyarországon a mezőgazdasági káresemények közül az aszályok nagysága, azaz a bejelentések száma, a károsodott terület, valamint a kifizetett kárenyhítő juttatások értéke évről évre növekszik és kiemelkedően magas. A klímaváltozás hatására erősödő aszály társadalmi – gazdasági – környezeti vonatkozásban is érezteti hatását (pl. terméshozam-kiesés, mezőgazdasági jövedelmek csökkenése, felszíni és felszín alatti vízkészletek csökkenése). A negatív hatások csökkentése érdekében elengedhetetlen, illetve egyre sürgetőbb a megelőző stratégiák bevezetése, a gazdálkodók általi aszálymérséklő eszközök alkalmazása. A mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer jelenleg csak növénykultúra szinten differenciálja a kárenyhítési hozzájárulás összegét, így nem ösztönzi a termelői kockázatmérséklést.
    A közeljövőben, a kockázatkezelési rendszer módosításával, célszerű egy megelőző jellegű rendszer kialakítása, mely a vízmegtartó talajművelésre, a megfelelő vetésszerkezet kialakítására, a fenntartható vízgazdálkodásra, illetve a hatékony és okszerű öntözésre sarkallja a gazdálkodókat, így a kisebb aszálykárosodás révén kevesebb kárenyhítő juttatás kerülne kifizetésre. Kutatásunk során egy új, differenciált számítási módszertant dolgoztunk ki, amely az aszálykockázat, a kárelőzmények, a választott növénykultúra sérülékenysége, valamint az öntözés alapján különböző hozzájárulási összeget állapít meg. A befizetett hozzájárulások differenciálása és a kármegelőzési beavatkozások figyelembevétele révén, érzékelhetőbbé és kiegyensúlyozottabbá válhat a közös felelősség és teherviselés, azonban az eddigi eredmények alapján ez nem növeli jelentős mértékben a vizsgált gazdálkodók befizetéseit. A többletköltség átlagos növekedése a vizsgált modellfuttatások alapján az ültetvényeknél lenne a legnagyobb (13–30%), ezt követik a szántóföldi zöldség (11–28%), majd a szántóföldi kultúrák (4–20%). A jelentős változásokhoz a kárenyhítő hozzájárulás nagyobb mértékű emelésére lenne szükség, és ezzel párhuzamosan fontos lenne a kárenyhítő juttatás differenciálása is.

  • Környezeti fenntarthatóság a Közös Agrárpolitikában és az EU-taxonómiában

    Az Európai Zöld Megállapodás, amely az Európai Unió (EU) hosszú távú stratégiája a Párizsi megállapodásban vállalt klímasemlegességi célok 2050-re történő elérése érdekében, komoly környezeti elvárásokat támaszt a gazdasági szereplőkkel szemben. Az agrár- és élelmiszer-ellátási láncok szereplőinek már nemcsak a Közös Agrárpolitika (KAP) szabályozásán keresztül kell megfelelniük a zöld követelményeknek, hanem a piaci finanszírozás is átalakulóban van az EU-taxonómiarendelet következtében. Felvetődik a kérdés, hogy az EU-taxonómia támasztotta környezeti elvárások és a KAP zöld célkitűzései a 2021–2027 közötti időszakban mennyire vannak összhangban. Tanulmányunkban ezen két zöld követelményrendszert hasonlítottuk össze a KAP indikátorkészlet segítségével.
    Az eredmények rámutattak arra, hogy a Közös Agrárpolitika és a taxonómiarendelet célrendszerei nagyrészt megfeleltethetők egymásnak, a legtöbb indikátor illeszkedik az egyes taxonómiai célterületekhez és azok aldimenzióihoz, illetve azok között mélyebb tartalmi összefüggések is kimutathatók, mint ahogyan az a célkitűzések megnevezéséből feltételezhető lenne. Ugyanakkor kiemelendő, hogy az indikátorok eltérő mértékben lehetnek alkalmasak az egyes taxonómiai célok mérésére, részben számosságuk, részben jellegük miatt (a KAP programszintű értékelést célzó indikátorai üzemszinten nem értelmezhetők). Emellett elemzésünk eredményei alapján a KAP környezeti indikátorkészlete nem fedi le a teljes értékláncot a termőföldtől az asztalig, az élelmiszeripar esetében hangsúlyosabb szerepet kapó körforgásos gazdaságra való átállás mérésére nincsen megfelelő számú indikátor, így ehhez további mutatók kidolgozására van szükség.

    Teljes cikk

  • Az Európai Zöld Megállapodás potenciális hatása az EU és Magyarország növénytermesztésére

    Az európai szántóföldi növénytermesztés, benne a magyar is óriási dilemma előtt áll: hogyan járuljon hozzá a globális élelmiszer-ellátáshoz és miként tartsa fenn azt, miközben csökkentenie kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, viszont tartsa fenn a biológiai sokféleséget, de szorítsa vissza a társadalmat és a környezetet potenciálisan károsító ráfordításokat, miközben biztosítja, hogy ne kerüljön ki több termőterület a termelésből? Nem beszélve arról, hogy az éghajlatváltozás kezelésének egyre sürgetőbb szükségessége is többletfeladatokat ró az EU mezőgazdaságának döntéshozóira. Az Európai Zöld Megállapodás (GD) keretében a „Termőföldtől a villáig” (F2F) stratégia az éghajlat semlegességének 2050-ig történő elérését segíti elő, és 2030-ra az üvegházhatású gázok kibocsátásának 55%-os csökkentését célozza meg. Ennek eléréséhez az élelmiszer-termelésben jelentős módosításra, a növényegészségügyi stratégiák átállítására és a mezőgazdasági ágazatban az innováció felgyorsítására lesz szükség. A tanulmány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Első feltételezésünk (A1), hogy a GD és az F2F stratégia problémamentesen kivitelezhető, veszteség nélkül megvalósítható. Második feltételezésünk (A2), hogy a jelenleg is rendelkezésre álló know-how-megoldások, a precíziós mezőgazdaság technológiai feltételei adottak, ezek összessége már most igazolja az A1 megvalósíthatóságát. A szaktanulmányban mindezek igazolása érdekében áttekintettük a DG-vel és az F2F-fel kapcsolatos legújabb, aktuális szakirodalmakat. Az A1 esetében megállapítottuk, hogy a szakirodalomban pró és kontra megállapítások lelhetők fel. A summás megállapítás viszont nem pozitív. A tanulmányok adatokon-kalkulációkon alapuló megállapítása az, hogy az EU mezőgazdasága óriási többletkiadásoknak néz elébe, ha szinten kívánja tartani a termelést, és csökkenteni akarja a környezeti terhelést. Számításaik alapján több ember kerül hátrányos helyzetbe a döntések miatt, ezért milliós nagyságrendű veszteség érheti a lakosságot. Ugyanakkor a cikk azt is bemutatja, hogy számos esetben létezik csökkentett vegyszerfelhasználás mellett is pozitív eredmény. A nemzetközi és a magyar gyakorlatban fellelhető technológiai és know-how-megoldások, ezek üzemszintű kísérleteinek tényadatai igazolják, hogy a DG célkitűzéseinek elérhetősége már most is részlegesen megvalósítható. Megállapításra került, hogy a precíziós technológiák rendszerszintű használata lehetővé teszi a naturális és ugyanakkor a gazdasági hatékonyság növelését. Munkánk során primer és a legújabb szekunder kutatások eredményeit használtuk fel. Bemutattuk a GD árnyoldalait, de azt is, hogy célzott támogatásokkal a fenntarthatóság és a GD célkitűzései közelíthetők. A 2022-es esztendőben bekövetkezett változások, az inputanyagok, benne a műtrágyák, növényvédő szerek drasztikus áremelkedése, az infláció 20 éve nem látott magassága, az energiaárak elszabadulása a növénytermesztést és kertészetet sújtó eddig szinte soha nem tapasztalt aszály arra hívja fel a figyelmet, hogy gyökeres technológiaváltásra, más gondolkozásra és szabályozásra van szükség. Mindezeket pedig azért, hogy legyen elegendő megfizethető élelmiszer Magyarországon, legyen exporttermék a közösségen belül és azon kívül, a mezőgazdaságban dolgozóknak legyen tisztességes megélhetése.

    Teljes cikk

  • Fenntartható beruházások finanszírozásának szerepe és lehetőségei az agráriumban

    Az éghajlatváltozás miatt a gazdasági szereplőknek jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, és a klímakatasztrófa elkerülése érdekében át kell állnia egy fenntartható gazdasági rendszerre. Ez azt jelenti, hogy az összes gazdasági szektornak, így az agráriumnak is a jövőben egyre inkább csökkentenie kell a környezetterhelésének mértékét, amelyet főként a termelők és feldolgozók üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mérséklésével tud elérni. A bankszektor, mint a fenntartható beruházások finanszírozója, ebben a folyamatban kiemelt szerepet kap. Az agrárium specialitása, hogy környezetteljesítménye nehezen mérhető és bonyolult EU-s szabályrendszer vonatkozik rá, így még nem szerepel az EU-s zöldfinanszírozást megalapozó szabályozásban (ún. Taxonómiarendelet). Az MNB hazai programjának köszönhetően viszont már most is lehet zöldfinanszírozást végezni a mezőgazdaságban.

    Teljes cikk

  • Vertikális integráció, mint a folyamatos technológiai innováció záloga

    Az élelmiszeriparban egyre nagyobb jelentőséggel bír a folyamatos ellátás, a megbízható minőség, a partnerek megbízhatósága, illetve a tervezhető, folyamatos termelés. Ezen igények kielégítésére alkalmas specifikus eszköz a vertikális integráció, amely az adott ellátási lánc termelési biztonságát és minőségi színvonalát úgy éri el, hogy a rendszerben az integrátor magas kontrollintenzitás mellett direkt módon képes beavatkozni az elvárt eredmények elérése érdekében. Magyarország és Kelet-Közép-Európa legnagyobb tésztagyártója, a Gyermelyi Holding Zrt. által összefogott cégcsoport olyan ellátási láncot épített fel, amely teljesen zárt vertikális integrációt valósított meg. Az élelmiszer-gazdaságban az ellátási láncok mentén a résztvevők között kialakult egyfajta erőviszony, amely a beszállító termelők erős kiszolgáltatottságát eredményezi, és feszültséggel terheli meg az ellátási láncokat. Erre a problémára is adekvát választ nyújthat egy minden fél számára előnyös és elfogadott vertikális integráció. A vállalatcsoporttól a szövetkezeti múltjából adódóan soha nem állt távol az integráció szellemisége, ennek megfelelően a technológiai és kapacitásfejlesztések későbbi kihasználtságának érdekében mindig is igyekeztek integráció útján megteremteni a termeléshez szükséges alapanyag ellátási és minőségi biztonságát. Mára hazánkban egyedülálló, teljesen zárt vertikális integrációt valósított meg a cégcsoport, amely számos olyan elemet épített be az integráció rendszerébe, amely a méltán híres nagy olasz tésztagyártók sikereit is megalapozzák. A Gyermelyi vertikális integrációval ad és adott válaszokat a piacot terhelő kérdésekre – például: alapanyaghiány, logisztikai zavarok, kiszámíthatatlan áringadozások –, amelynek eredményeként mind a beszállítók, mind saját maga sikeres és eredményes lehet, ezzel pedig hosszú távon fenntartható ellátásilánc-struktúrát tarthat fenn. Jelen tanulmány elsődleges célja a Gyermelyi cégcsoport térségünkben egyedi vertikális integrációját mint jó gyakorlatot átfogóan bemutatni.

    Teljes cikk