Blog

  • A magyar tejtermelés tőke termelékenységének parciális elemzése

    A tőkeértékelés egyik lehetséges, de nem az egyetlen módja a tőketermelékenység vizsgálata. A tőke fogalmának összetettségéből adódóan – a termelési tényezők közül – a tőke termelékenységének a meghatározása és nemzetközi összehasonlítása a legbonyolultabb folyamat. Ennek ellenére az EDF módszertana megteremti a lehetőséget a tőketermelékenység egy speciális (kg FCM tej/1000 euró) értelmezésére. A tőketermelékenység, mint mutató nemzetközileg összehasonlítható, de részletes elemzés nélkül egzakt következtetés egy adott telep tőke-gazdálkodásáról nem vonható le. Ebből következően a termelékenység elemzését ki kellett egészíteni a tőke-költség, és a tőketényezők termelékenységének az elemzésével, amely számos információt nyújtott a telep tőkegazdálkodásáról.

    A magyar telepek tőketermelékenysége meghaladja az EDF telepekét. Ennek oka a kismértékű tőkelekötés, amelynek nagysága a 4 évben emelkedő tendenciát mutat. Az alacsony tőkelekötés oka a magas kamatoknak és a relatíve magas haszonáldozati költségnek köszönhető, amelynek következtében a magyar telepek kevesebb tőke alkalmazásával termeltek. A tőketényezők elemzése során kiderült, hogy a vizsgált magyar gazdaságok az amortizáció mértékénél nagyobb arányban fejlesztették a vizsgált tárgyi eszközöket, és a fejlesztés nagysága meghaladta az EDF telepek átlagát.

    A tőke termelékenységéből adódóan a vizsgált magyar telepek tőkehasznosítása jobb, mint az EDF telepeké. Magyarországon kevesebb lekötött tőkét használnak a vizsgált telepek – szinte azonos technikai színvonal mellett – a termelés során, amely jelenleg versenyelőnyt jelent a tejtermelők számára.

    A tejtermeléshez, mint gazdasági tevékenységhez nem csak a lekötött tőkére van szükség, hanem a termelés során felmerülő költségek fedezésére szolgáló pénzeszközökre is. Jelentősége Széles (2002) szerint a lekötött tőkénél is nagyobb, és a tőke termelékenységére is jelentős hatást gyakorol. Ebből következően fontos a három termelői csoport költségszerkezetének az összehasonlítása.

    A három termelői csoportot eltérő költségszerkezet jellemzi. A magyar telepek esetében a közvetlen költségek szerepe jelentősebb, az EDF és a kelet-német gazdaságoknál a speciális költségeknek van nagyobb szerepe az összköltségben. A magyar telepek a takarmányozás, illetve az egyéb költségekben mutatnak nagymértékű lemaradást. Különösen nagy problémát jelent a takarmányozási költség (legkomplexebb költségtényező) csökkentése, mert változtatását a gazdasági paraméterek mellett takarmányozási hibából eredő állategészségügyi tényezők is befolyásolják. Csökkentését csak a takarmány minőségi összetétele (táplálóanyag tartalom) és az ökonómia szempontjainak együttes figyelembevételével lehet végrehajtani. A többi költségtényező viszonylatában a magyar telepek előnyben vannak az EDF és a kelet-német telepekkel szemben. Különösen nagy az előny a munkaköltség tekintetében. Vállalkozói oldalról a munkaköltség jelenleg komparatív előny.

    A magyar tejtermelők a gazdálkodás eredményességét csak akkor tudják növelni, ha az előirányzott negatív irányú tejár-változás mellett csökkentik a termelés költségét és megváltoztatják a termelési tényezők szerkezetét.

  • A magyarországi tejpiac várható alakulása

    Az EU csatlakozás drasztikus hatással volt a hazai tejszektorra, ilyen környezetben különösen fontos, hogy a jövőbeni tendenciákról megbízható információk álljanak rendelkezésre. E cikk keretében a hazai, az uniós és a világpiaci helyzet áttekintését, valamint a rendelkezésre álló prognózisok alapján a magyarországi tejpiac várható alakulását mutatom be.

    Az erősödő kereslet következtében a tejtermékek világpiaci árának emelkedése valószínűsíthető. A legnagyobb áremelkedés a sajtnál és vajnál várható, a tejporok ára kisebb mértékben nő. Az OECD prognózisa szerint a világtermelés 2013-ig jelentősen emelkedik, az EU-25 termelése pedig stagnál. Elsősorban az intervenciós árak csökkentése miatt az Európai Unióban a prognózisok szerint a tej piaci ára 15-20 százalékkal visszaesik 2004-2007 között.

    A hazai tejtermelés a romló jövedelmezőség és a szigorúbb minőségi előírások életbelépése miatt az EU csatlakozás után jelentősen csökkent, így nem tudja kihasználni az ország az EU által biztosított kvótát. A nyerstej termelői ára a rendszerváltás óta folyamatosan emelkedett, de az utóbbi években a növekedés üteme csökkent. 2003 végére a felesleges tej külpiaci levezetése finanszírozhatatlanná vált. Az árak zuhanni kezdtek, ami drasztikus változásokat hozott a magyar tejtermelők számára.

    E tényezők figyelembevételével készített prognózisom szerint a 2005 végéig terjedő időszakban Magyarországon a nyerstej termelői árának enyhe csökkenését, illetve stagnálását valószínűsítem.

  • Két tejtermelő szarvasmarha telep összehasonlító vizsgálata

    A szerzők két holstein-fríz tejelő tehenészet termelési mutatóit és az állatorvosi gyógyszerköltséget vizsgálták 2000-2002. években. A tehenenkénti értékesített tej mennyisége az évek során jelentősen nőtt, a borjúszaporulat stagnált. A fajlagos gyógyszerköltség a három év alatt évről-évre emelkedett. A vizsgált időszakban az egy átlagtehénre jutó gyógyszerköltségnek közel a felét az antibiotikumok adták, ezt követték a vitaminok, a hormonok, a vakcinák, majd az egyéb készítmények, a fertőtlenítőszerek, az antiparazitikumok, az állatgyógyászati eszközök és végül, a legkisebb százalékban, a gyulladáscsökkentők. Az antibiotikumok és a hormonok aránya csökkent, ugyanakkor a preventív szerek, a vitaminok és ásványi anyagok, valamint a vakcinák költséghányada jelentősen emelkedett. A növekvő gyógyszer-felhasználást – változatlan szaporodásbiológiai állapot mellett – a fajlagos tejtermelés nagymértékű növekedése, nagyon alacsony elhullás, kényszervágás, valamint az 1 liter tejre eső gyógyszerköltség növekedése kísérte.

    Az antibiotikumok felhasználásának csökkentése és kiváltásuk olcsóbb, de közel azonos szerekkel reális cél az elkövetkező években mind két telepen, s így az egy tehénre eső gyógyszerköltségek jelentősen csökkenthetők. Fontos mindkét telepen a költségek és a bevételek állandó elemzése az esetleges hibák, kedvezőtlen jelenségek kijavítása érdekében.

  • A vidékfejlesztés új kutatási programja

    A Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Karának szellemi arcéle eleve regionális beállítottságú, nemcsak földrajzi elhelyezkedése miatt, hanem alapítása szerint is célzottan Kelet-Magyarország térségének központi tudományos műhelye, Kárpát-medencei vonzáskörzetével együtt ilyen módon integrátora kell legyen annak a progressziónak, amit egyszerűen vidékfejlesztési diszciplínának nevezünk. Az eddigi gazdasági vonulatok szerint a vidéknek definiált itteni térségek egyik sajnálatos közös vonása az egyre táguló társadalmi különbségekben jelenik meg, alapprobléma a gazdagság és szegénység közötti szakadék mélyülése. Ez az állapot ellenkezik az emberi toleranciával, s gátja minden életminőséget javító, jóléti társadalmi törekvésnek. A régió vidékfejlesztésének, mint alapkérdését ragadja meg az új kutatási program: a társadalmi aszimmetriákat, ezek feltárását és kezelését közgazdasági és más kapcsolódó eszközökkel, ami a viták után címadó gondolata is lehet a programnak.

    A kistérségi mélységű feltárásokra épülnek azok a társadalmi-gazdasági modellek, amelyek hidat képeznek és átjárhatóvá teszik az elméleti ismeretanyag és a gyakorlati megvalósítás mechanizmusát. Az elhangzott előadás, s most ez a cikk vitára kívánja bocsátani a kutatási program hipotézisét, szerkezeti felépítését és a működtetés mikéntjét, azzal a céllal, hogy a programban folyó alkalmazott kutatások kiállják a gyakorlat próbáját, s tudományos értékét a megismételhetőségen lehessen lemérni. Továbblépésre a regionalitás ne jelentsen korlátot, módszerében hasonló térségekben is alkalmazható legyen.

    A program gyakorlati céljai:
    – a családi munkajövedelmek esélyeinek javítása,
    – a művelődés,
    – a testi és lelki egészségfenntartás és állapotjavítás,
    – az önfejlődés feltételeinek megteremtése,
    – progresszió a települések gazdasági és szellemi fejlesztésében („misszió elv”),
    – a lakosság megtartásának stabilizálása,
    – a „vonzerő” megjelenítése,
    – tőkebefogadás és működtetés feltételeinek megteremtése.

    Mindezek verbális megjelenésével gyakran, míg ezek tudományos kivitele­zésé­vel, gyakorlati megvalósításával nemigen találkozunk, amit egyfajta értelmiségi adósságnak is tekinthetünk.

    A program szerkezetét illetően szükségesnek látszik alprogram és témabontásban gondolkodni, egyes részterületek összefüggő kimunkálása, valamint egyes témák mélységi kibontása miatt, ugyanakkor működtetni kell egy kutatási programszervező rendszert a szintézisek előállítása érdekében, amiből következhetnek a gyakorlati ajánlások, általánosítások a régiót meghaladó kiterjesztésben.

    Bemutatásra került: Agrárgazdaság, Vidékfejlesztés, Agrárinformatika Konferencián AVA2 Debrecen, 2005. 04. 07-08.

  • Az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer hatékonysága az EU-ban

    Az Európai Unió Közös Agrárpolitikára fordított kiadásainak szabálytalanul és jogtalanul kifizetett (4000 euró feletti) tételeit a tagállamok kötelesek jelenteni az EU Bizottságának. Az EU Számvevőszéke által legutóbb elkészített külön jelentés alapján az 1971 és 2002 között megállapított szabálytalan kifizetések visszafizetési folyamata az összeg 75%-át érintő mértékben még mindig „függőben” van. A kérdés jelenleg az, hogy az 1992. évi reformot követő, a támogatási szerkezetben dominánssá vált közvetlen támogatások kifizetései mennyire járulnak hozzá ehhez a helyzethez.

    A különböző támogatási formák részletes vizsgálata során megállapításra került, hogy az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer ernyője alá tartozó támogatásokkal kapcsolatban viszonylag rendszertelenül tesznek jelentést a tagállamok. Ez azt jelenti, hogy az IIER hatáskörébe tartozó támogatásokkal kapcsolatos visszaélés jelentéktelen mértékű az egyéb szabálytalanul kifizetett támogatások mértékéhez képest. Ettől függetlenül, vagy épp ezen tény tudatában felmerül a kérdés, hogy mennyire minősíthető hatékonynak az IIER, mely országokban, milyen területen vannak gyengébb pontok és azok mivel magyarázhatóak.

    A tanulmányban feldolgozott 3 év adatai alapján megállapítható, hogy bizonyos esetekben az országonkénti elemzés és nem az EU-15 szinten kiszámított összesített hibaszázalék a mérvadó. Ez részben annak köszönhető, hogy esetenként egy-egy tagállamban (a többihez viszonyítva) rendkívül nagy számú ellenőrzést végeztek, ami olyan mértékben módosította az adott ország hibaszázalékát, amely EU-szinten jelentős torzulást eredményezett. Részben pedig azzal magyarázható, hogy a hibaszázalék-értékek évről-évre és országról országra is nagy eltérést mutatnak, különösen az állati prémiumok tekintetében, melyeknél a következő problémák merültek fel:
    – A valósnál több egyedre vonatkozó kérelmek benyújtása.
    – A takarmánytermő területek méretének túlbecslése az állatsűrűségi faktor kiszámításánál.
    – A gazdasági regiszter hiánya.
    – A menedzsment hiányosságai.
    – A kötelező állatnyilvántartók, marhalevelek és fülkrotáliák használatának hanyag kezelése.
    – A ténylegesen művelt területnél nagyobb területre szóló, illetve a jogosulatlan területekre vonatkozó kérelemkitöltés.
    A magasabb összegű támogatásban részesülő növények feltüntetése.

    A vizsgált években a hibás kérelmek százalékos aránya az EU 15 átlagában – az összes benyújtásra került igénylések viszonylatában – a területalapú támogatásoknál 2-3-3%, az állati prémiumoknál 1-2-1,5% körül mozgott. Az ellenőrzött kérelmek számához viszonyítva a területalapú támogatásoknál 20-25-38%, illetve az állati prémiumoknál 10-14-12% volt ez az arány.

  • Az ökomarketing szerepe, jelentősége

    Az ökomarketing az elmúlt évek alatt jelentősen megváltozott. Kezdetben a környezetbarát termékek marketingjét értették alatta, majd a vállalati stratégia elemévé vált.

    Az utóbbi évek eredménye az „integratív” ökomarketing, amely a vállalat olyan magatartását jelenti, amikor a vállalat a vevők jólétének, egészségének biztosításán túl alkalmazottaival, a társadalommal szemben is felelősséget vállal.

    A „fenntartható marketing” a fenntartható fejlődési stratégiák vállalati megvalósítására koncentrál.

    Egyes ágazatok, vállalatok környezeti érintettsége eltérő. A minősítéshez az adott tevékenység környezeti hatásainak mérésére, és annak ismeretére van szükség, hogy a jelentkező környezeti problémák megoldását ki vállalja föl, és milyen erős az érdekérvényesítő képessége. A környezeti problémák rangsorolása, megoldásuk ütemezése, a megfelelő marketingstratégia kiválasztása a vállalat számára fontos feladat, mert a mai környezeti gondok a holnap fő verseny-területei lehetnek.