Blog

  • Két tejtermelő szarvasmarha telep összehasonlító vizsgálata

    A szerzők két holstein-fríz tejelő tehenészet termelési mutatóit és az állatorvosi gyógyszerköltséget vizsgálták 2000-2002. években. A tehenenkénti értékesített tej mennyisége az évek során jelentősen nőtt, a borjúszaporulat stagnált. A fajlagos gyógyszerköltség a három év alatt évről-évre emelkedett. A vizsgált időszakban az egy átlagtehénre jutó gyógyszerköltségnek közel a felét az antibiotikumok adták, ezt követték a vitaminok, a hormonok, a vakcinák, majd az egyéb készítmények, a fertőtlenítőszerek, az antiparazitikumok, az állatgyógyászati eszközök és végül, a legkisebb százalékban, a gyulladáscsökkentők. Az antibiotikumok és a hormonok aránya csökkent, ugyanakkor a preventív szerek, a vitaminok és ásványi anyagok, valamint a vakcinák költséghányada jelentősen emelkedett. A növekvő gyógyszer-felhasználást – változatlan szaporodásbiológiai állapot mellett – a fajlagos tejtermelés nagymértékű növekedése, nagyon alacsony elhullás, kényszervágás, valamint az 1 liter tejre eső gyógyszerköltség növekedése kísérte.

    Az antibiotikumok felhasználásának csökkentése és kiváltásuk olcsóbb, de közel azonos szerekkel reális cél az elkövetkező években mind két telepen, s így az egy tehénre eső gyógyszerköltségek jelentősen csökkenthetők. Fontos mindkét telepen a költségek és a bevételek állandó elemzése az esetleges hibák, kedvezőtlen jelenségek kijavítása érdekében.

  • A tudáscontrolling rendszer

    Az európai munkavállalók kétharmada dolgozik a szolgáltatás-szektorban, melynek legdinamikusabban növekvő harmadát a tudásalapú cégek alkotják. Az információalapú versenyben a személyes-, illetve a szervezeti-tudás módszeres és tudatos alkalmazása a siker kulcstényezője. Egyre több szellemi dolgozó kerül a szervezetekbe, kiknek a munkaköre speciális problémához, feladatkörhöz kapcsolódik. Az információ-technológia fejlődésének egyik hatásaként a szellemi dolgozók egyre hangsúlyosabb szerepkörbe kerülnek a cégeknél. Õk azok, akik adatokkal, illetve információkkal dolgoznak és teremtenek, osztanak meg tudást a szervezet számára. A tanulmány a vállalati tudásteremtő, tudásgondozó, tudásmegosztó folyamat irányításának egy módját mutatja be. Mintát ad a vállalati tudásszereplőknek, vezetőknek és szellemi dolgozóknak egyaránt.

  • Magyarországi zöldségtermelő kisgazdaságok vizsgálata

    A magyar zöldség- és gyümölcstermelés lehetőségei jóval nagyobbak, mint amit a jelenlegi termelési színvonal mutat. Az ország kedvező adottságai, és a vidéki munkaerő hatékony foglalkoztatása egyaránt azt indokolja, hogy a termelésszerkezeten belül a munka-intenzív ágazatok fejlesztése indokolt. Az egyik legfontosabb feladat a hazai piac védelme, amit adminisztratív eszközök helyett a szükséges árualap biztonságos megtermelése révén lehet biztosítani, amihez növelni kell a hozamokat, illetve a termékminőséget. A megfelelő minőségű, piacképes árú előállításához jelenleg még gyenge színvonalú (bár folyamatosan javul) az áruvá készítés (post harvest) folyamata. Ehhez elsősorban a megfelelő infrastruktúra kialakítása szükséges. Az ágazatban működő nagyszámú családi gazdaság hatékony termesztő-tevékenysége igényli a korszerű oktatási, kutatási, szaktanácsadási szolgáltatások fejlesztését és könnyebb elérhetőségét.

    A szükséges fejlesztések megvalósításához, az ágazat versenyképességének növeléséhez a 2000-es években megindult strukturális átrendeződés folytatása, a termelők további integrációja szükséges. A korábban legnagyobb gondot okozó bizalmatlanság megszűnőben van, sőt a támogatások hatására a szükségesnél is több TÉSZ alakult, amelyek létjogosultsága megkérdőjelezhető. További új szervezetek létrehozására nincs szükség, inkább méretük és árualapjuk növelésére, akár új tagok felvételével, akár a meglévők termelésének bővítésével. A kínálat további koncentrálása érdekében szükséges a meglévő szervezetek együttműködése, formális vagy informális módon. Erre követendő példa a Dél-Alföldön megalakult két szekunder szervezet, a szentesi központú Alföldi Regionális Egyesülés, illetve a mórahalmi központú Dél-Alföldi Termelői Értékesítő Szervezetek Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság.

  • Vendégfogadás a Karcagi Kistérségben

    Összefoglalásként megállapítható, hogy a Karcagi kistérség elsősorban természeti adottságai (folyók és holtágak, kunhalmok, puszták, ősi növény- és állatvilág), valamint a gyógyvízre épülő vendéglátás révén gazdagíthatja a jövőben is Magyarország turisztikai kínálatát. Mindezt hatékonyan egészítik ki az épített környezetben megtalálható értékek (múzeumok, templomok, egyéb épületek), illetve a meglévő hagyományok, kulturális rendezvények és programok. Kutatásunk során ezzel összefüggésben vizsgáltuk az itt élő vendégfogadók jelenlegi tevékenységét és jövőbeni elképzeléseit. Nevezettek körében 2002-ben elvégzett kérdőíves felmérés és mélyinterjúk alapján egyértelmű, hogy a kistérségben nem a szakirodalmi meghatározás kritériumainak megfelelő falusi turizmus, hanem a falusi, kisvárosi környezetben zajló, – inkább a fizetővendéglátáshoz közelálló – vidéki turizmus a jellemző. A vendégek rendelkezésére álló szálláshelyek megfelelő színvonalúak, a vendéglátók kötődnek lakóhelyükhöz, többségük a megjelölt segítségnyújtás (reklám lehetőség, nyelvtanulás, programszervezés stb.) esetén jelenlegi tevékenységét fejleszteni kívánja. Ezek a törekvések egy összehangolt kistérségi turisztikai fejlesztési program révén biztosíthatják – az elsősorban gyógy- és ökoturizmusra épülő – vendégfogadás kiteljesedését, amely a jövőben lehetőséget nyújt a kistérségben élők jövedelmének, illetve ezen keresztül a vizsgált terület népességmegtartó erejének növelésére is.

  • A mezőgazdaság fejlesztési lehetőségei megyei vizsgálatok alapján

    A vidékfejlesztési politika célja az, hogy kihasználva az ország kedvező természeti adottságait, a belföldi és nemzetközi piacokon versenyképes mezőgazdaság jöjjön létre, amely képes jó minőségű alapanyagokkal ellátni a feldolgozóipart, tisztességes és kiszámítható jövedelmet biztosít a gazdálkodóknak és fokozódó mértékben figyelembe veszi a környezetvédelem, valamint az egészséges táplálkozás követelményeit.

    Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a hatékonysági követelményhez igazodni képes „versenyszféra” mellett létezik a mezőgazdaságban egy korlátozottan versenyképes termelési rész is. Ebbe tartoznak részben olyan kisméretű gazdálkodó egységek, amelyek inkább a tulajdonreform keretében létrejött kényszervállalkozásnak tekintendők vagy jövedelem kiegészítést szolgálnak, részben olyan gazdaságok is, amelyek kedvezőtlen természeti és földrajzi adottságok között kénytelenek gazdálkodni. E korlátozottan versenyképes gazdaságokkal kapcsolatban a szerkezetátalakításhoz vezető út, illetve lehetőségek példatára is más, mint a versenyképes mezőgazdaság esetében. A cél az, hogy sajátos támogatási formák járuljanak hozzá a szociális gondok, a túlzottan nagy jövedelemkülönbségek enyhítéséhez, illetve az intézkedések hatására a kormány járuljon hozzá a környezetbarát mezőgazdálkodás, a szociális foglalkoztatás, illetve az alternatív megélhetési formák ösztönzéséhez.

  • Szállítmányozók mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok részére nyújtott logisztikai szolgáltatásai

    A szállítmányozási vállalatok jelentős része nyújt logisztikai szolgáltatást megbízói részére. Ezáltal az őket megbízó termelő vállalatok állandó költségeik egy részét változó költségekké alakíthatják át. Az alapanyagok és késztermékek fuvarozásának megszervezését, helyváltoztatásukat, csomagolásukat, tárolásukat stb. szakvállalatokra bízzák, és ezáltal fuvar- és állóeszköz, bér, szervezési stb. költségeket takarítanak meg. A legnagyobb magyar szállítmányozói szakmai szövetség tagjai körében végzett vizsgálat fényt derít arra, hogy mi jellemzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok számára nyújtott logisztikai szolgáltatásokat. Az agrárium vállalatai és a logisztikai szolgáltatók között szorosabb kapcsolatra lenne szükség a biztonságosabb tervezhetőség, a költséghatékonyság növelése, a felelősség és a kockázat megosztása érdekében.

  • A hazai ökoméz piaci lehetőségei

    A kérdőíves felmérésből megállapítható, hogy rendkívüli fontosságú az ökoméz és a hagyományos technológiával készült méz közötti különbség tudatosítása, melyben fontos szerepet játszik a marketingeszközök megfelelő és hatékony alkalmazása, többek között a különböző kiadványok és reklámok. Fontos cél, hogy a magyar fogyasztó részesítse előnyben a hazai terméket, tudja és érezze át, hogy a magyar élelmiszer vásárlásával segíti a hazai vidéki lakosság megélhetését, az ökoélelmiszer választásával védi a természeti környezetet és a saját egészségét.

    A 2081/92/EGK rendelet szerinti közösségi oltalom (eredetvédelem) lehetőségét célszerű lenne kihasználni a termelői csoportosulások aktív közreműködésével.

    Nagy figyelmet indokolt szentelni a fiatal generációk egészséges táplálkozásra való nevelésének, számukra akár iskolai oktatás keretében bemutatni a mézet, ugyanis egy pár év múlva belőlük lesz a fogyasztók új generációja.

    Lényeges célkitűzés az egységes, ugyanakkor jól megkülönböztethető jelzéssel ellátott ökotermékek védjegyének kialakítása, melyet országos szinten szükséges megvalósítani. Azaz egy egységes hazai ökovédjegy kialakítása és a kereskedelem, a fogyasztók felé történő intenzív kommunikálása is szükséges.

    A világpiacon általános tendencia, hogy az ökológiai termékek iránt egyre jelentősebb az igény, emiatt a garantáltan tiszta élelmiszer, így az ökoméz is kedvező versenypozícióba kerülhet. Az ökoméz új minőség a piacon, ezért hosszú távon piacképes, mindenki számára minőségi megkülönböztetést jelent.

  • A marhahízlalás gazdaságosságának vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban

    Az anyatehén állomány fajtaátalakítására irányuló döntés két évjáraton elvégzett mérések tapasztalata alapján a hizlalási tevékenység szempontjából is indokoltnak bizonyult.

    A takarmányozás költségeinek elemzése alapján leszögezhetjük, hogy a marhahizlalásban nem engedhető meg a gyenge minőségű, irreálisan alacsony hozamú és ezáltal rendkívül drága tömegtakarmány etetése. Igaz ez akkor is, ha a magas önköltség elismerése által hozzájárul más ágazatok eredményéhez. Ezt a speciális természeti adottságú termőterület sem indokolja, hiszen megfelelő technológiával és odafigyeléssel a gyenge termőképességű táblákon is meg tudták duplázni a hozamot. A nyereséges termelés alapvető feltétele a tudatos, szakszerű tömegtakarmány-termesztés.

    A tevékenység eredményének hasonlóan jelentős összetevője a speciális húsmarha támogatás, amely nélkül a rögzített feltételek mellett szintén veszteséget termel a tevékenység. Ebben nem kis szerepet játszik, hogy a marhahizlalás jelentős gazdasági terhet „vállal magára” az általános költségekből, amely költségtételre az ágazatot irányító és szervező személynek nincs befolyása.

    A hizlalási végsúly és a nettó tömeg egységára között szoros, negatív irányú szignifikáns korrelációt állapítottunk meg. Az értékesítési tömeg 54-55,6%-ban határozza meg az értékesített testtömeg egységárát. Ennek ellenére a hizlalócsoportonkénti vizsgálat megmutatta, hogy indokolt a nagy súlyra történő hizlalás, Geissler és Neumann (1971) által közölt elveknek megfelelően a relatíve magasabb tömeggel hízóba állított és alacsonyabb tömegben értékesített bikák által elért eredmény elmarad nagyobb súlyú társaikétól. A 650 kg feletti élősúlyban történő értékesítés azonban a hosszú hizlalási idő okozta többletköltséget figyelembe véve nem javasolt. A korai időpontokban értékesített bikák által elért eredmény javítására indokolt az eddigi gyakorlat (nagy választási tömegű bikák relatíve kis súlyban értékesítve) újragondolása, optimalizálási számítások elvégzése. Ez azonban meghaladja jelen dolgozat kereteit.