Blog

  • Alternatív finanszírozási módok az agrárkereskedelemben

    Különböző okok arra ösztönzik a magyar vállalatokat, hogy a klasszikus banki finanszírozás mellett más, egyéb likviditást fokozó eszközök után nézzenek. Az agrárcégek esetében hatványozottan jelentkezik ez az igény, hiszen számukra mindig is nehezebb volt a banki finanszírozáshoz való hozzájutás a szektorra jellemző speciális kockázatok, vagy éppen az elégtelen fedezet megléte miatt. Az alternatív megoldások – faktoring mellett ilyen a forfaiting és a lízing is – keresése esetükben még inkább sürgető. A közel évtizedes banki kereskedelem-finanszírozási tapasztalatok azt mutatják, hogy a belföldi szállítások esetén érdemesebb a faktoring szolgáltatásokat igénybe venni az export faktoring költséges volta miatt (a hazai faktor külföldi faktort is bevon az ügyletbe), míg export esetén a forfaiting tűnik kedvezőbb megoldásnak.

  • A zöldségek fogyasztásának változása az elmúlt évtizedben, a jövedelmi kategóriák tükrében

    A zöldségfélék fogyasztása a vizsgált időszakban, 1993 és 2002 között 56 és 64 kg/fő/év között ingadozott, de míg a legalacsonyabb jövedelműek csoportjában ez 42,3 kg/fő/év volt csupán, addig a legnagyobb jövedelműek csoportjában ez 83,7 kg/fő/év-et tett ki. Fontos megemlíteni, hogy 2002-ben minden jövedelmi csoportban kevesebb zöldséget fogyasztottak, mint 1993-ban! A tartósított zöldségek fogyasztása minden jövedelmi csoportban emelkedett, különösen a legnagyobb jövedelműek körében.

    Figyelemre méltó, hogy a legkisebb és legnagyobb jövedelműek csoportjában a fogyasztott mennyiségekben a sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, fejes- és kelkáposzta esetében kisebbek a különbségek, mint a zöldbab, zöldpaprika, paradicsom esetében, vagyis a jobb módúak ez utóbbiakból többet fogyasztottak.

    Mindezek támpontul szolgálhatnak a fogyasztási szokások befolyásolásához és a kínálati árak rugalmasabb alakításához.

  • A hazai ökoméz piaci lehetőségei

    A kérdőíves felmérésből megállapítható, hogy rendkívüli fontosságú az ökoméz és a hagyományos technológiával készült méz közötti különbség tudatosítása, melyben fontos szerepet játszik a marketingeszközök megfelelő és hatékony alkalmazása, többek között a különböző kiadványok és reklámok. Fontos cél, hogy a magyar fogyasztó részesítse előnyben a hazai terméket, tudja és érezze át, hogy a magyar élelmiszer vásárlásával segíti a hazai vidéki lakosság megélhetését, az ökoélelmiszer választásával védi a természeti környezetet és a saját egészségét.

    A 2081/92/EGK rendelet szerinti közösségi oltalom (eredetvédelem) lehetőségét célszerű lenne kihasználni a termelői csoportosulások aktív közreműködésével.

    Nagy figyelmet indokolt szentelni a fiatal generációk egészséges táplálkozásra való nevelésének, számukra akár iskolai oktatás keretében bemutatni a mézet, ugyanis egy pár év múlva belőlük lesz a fogyasztók új generációja.

    Lényeges célkitűzés az egységes, ugyanakkor jól megkülönböztethető jelzéssel ellátott ökotermékek védjegyének kialakítása, melyet országos szinten szükséges megvalósítani. Azaz egy egységes hazai ökovédjegy kialakítása és a kereskedelem, a fogyasztók felé történő intenzív kommunikálása is szükséges.

    A világpiacon általános tendencia, hogy az ökológiai termékek iránt egyre jelentősebb az igény, emiatt a garantáltan tiszta élelmiszer, így az ökoméz is kedvező versenypozícióba kerülhet. Az ökoméz új minőség a piacon, ezért hosszú távon piacképes, mindenki számára minőségi megkülönböztetést jelent.

  • A marhahízlalás gazdaságosságának vizsgálata egy Somogy megyei vállalkozásban

    Az anyatehén állomány fajtaátalakítására irányuló döntés két évjáraton elvégzett mérések tapasztalata alapján a hizlalási tevékenység szempontjából is indokoltnak bizonyult.

    A takarmányozás költségeinek elemzése alapján leszögezhetjük, hogy a marhahizlalásban nem engedhető meg a gyenge minőségű, irreálisan alacsony hozamú és ezáltal rendkívül drága tömegtakarmány etetése. Igaz ez akkor is, ha a magas önköltség elismerése által hozzájárul más ágazatok eredményéhez. Ezt a speciális természeti adottságú termőterület sem indokolja, hiszen megfelelő technológiával és odafigyeléssel a gyenge termőképességű táblákon is meg tudták duplázni a hozamot. A nyereséges termelés alapvető feltétele a tudatos, szakszerű tömegtakarmány-termesztés.

    A tevékenység eredményének hasonlóan jelentős összetevője a speciális húsmarha támogatás, amely nélkül a rögzített feltételek mellett szintén veszteséget termel a tevékenység. Ebben nem kis szerepet játszik, hogy a marhahizlalás jelentős gazdasági terhet „vállal magára” az általános költségekből, amely költségtételre az ágazatot irányító és szervező személynek nincs befolyása.

    A hizlalási végsúly és a nettó tömeg egységára között szoros, negatív irányú szignifikáns korrelációt állapítottunk meg. Az értékesítési tömeg 54-55,6%-ban határozza meg az értékesített testtömeg egységárát. Ennek ellenére a hizlalócsoportonkénti vizsgálat megmutatta, hogy indokolt a nagy súlyra történő hizlalás, Geissler és Neumann (1971) által közölt elveknek megfelelően a relatíve magasabb tömeggel hízóba állított és alacsonyabb tömegben értékesített bikák által elért eredmény elmarad nagyobb súlyú társaikétól. A 650 kg feletti élősúlyban történő értékesítés azonban a hosszú hizlalási idő okozta többletköltséget figyelembe véve nem javasolt. A korai időpontokban értékesített bikák által elért eredmény javítására indokolt az eddigi gyakorlat (nagy választási tömegű bikák relatíve kis súlyban értékesítve) újragondolása, optimalizálási számítások elvégzése. Ez azonban meghaladja jelen dolgozat kereteit.