Blog

  • Magánerdő-gazdálkodás az agrárvállalkozásokban

    Az új Nemzeti Erdőstratégiában megfogalmazott erdőtelepítési előirányzatok sikere alapvetően a földtulajdonosok döntéseitől függ, mivel új erdők gyakorlatilag csak a jelenlegi mezőgazdasági művelési ágba sorolt magántulajdonban lévő földterületeken telepíthetők. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy Nyugat-Dunántúlon azoknak a gazdáknak a körében, akik – a növénytermesztés és az állattenyésztés mellett – már ma is rendelkeznek erdőterületekkel, viszonylag sokan lennének hajlandóak újabb erdőket telepíteni gyenge minőségű szántó- és gyepterületeiken. Végső elhatározásukat azonban a támogatások alakulásától teszik függővé. Azt várják, hogy a telepítés költségeinek normatív támogatásán felül részesüljenek abból az Európai Unióban szokásos támogatásból is, amely az erdővel betelepített területek több évtizedig elmaradó jövedelmét pótolja. Mivel az őshonos fafajok telepítései a vadkárokkal szemben jóval érzékenyebbek, arányuk a programban előirányzott mértékig csak akkor lesz növelhető, ha a kárelhárítás nagy költségei továbbra is megkülönböztetett támogatási célként szerepelnek. A támogatási rendszer körültekintő alakítása tehát egyre fontosabb, ma már szinte egyedüli eszköze az Erdőstratégia céljai megvalósításának.

    A gyenge minőségű szántó- és gyepterületek erdősítése szükségszerűen felveti a mező- és erdőgazdálkodás egy vállalaton belüli társításának kérdéseit. Felmérésünk eredményei azt mutatják, hogy az erdők telepítési és művelési technológiájának megváltozása, speciális eszközszükséglete következtében napjainkban már alig érvényesül az erdőgazdálkodásnak a növénytermelés idényszerű munkaerő-felhasználását kiegyenlítő hatása. További vizsgálatok lennének szükségesek azonban ahhoz, hogy a modern, természetközeli erdőgazdálkodásban (például a szálalásos erdőművelésben) milyen lehetőségek rejlenek a mezőgazdasági vállalatok erőforrásainak jobb kihasználására, bevételi forrásainak bővítésére (erdei haszonvételek, falusi turizmus stb.).

  • Fogyasztói energiastratégia és életminőség

    A megújuló energiaforrások széles körű alkalmazása a környezetkímélő energiaellátás és a (hosszú távon kimutatható) költségmegtakarítás révén jelentős hatással lehet az életminőségre. Azonban ma még a megújuló energetikai technológiák nem teszik lehetővé a széles körű elterjedést, mivel a fajlagos beruházási költségek magasak. Remélhető viszont, hogy a költségek folyamatosan csökkenthetők lesznek, és a megújuló energiaforrások kihasználásával jelentkező kedvező környezeti hatások és a megtakarítások az életminőség javulásának irányába hatnak.

  • Az aszály növénytermelésre gyakorolt hatásai

    Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szélsőséges időjárási viszo­nyok egyre gyakoribbak. A világban lejátszódó környezeti változások (felmele­gedés, üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben) Magyarország növénytermelésére is nagy hatást gyakorolnak. Az éghajlat mindenekelőtt feltételrendszert jelent a növénytermelés számára, meghatározza, hogy az adott helyen milyen növények és az év melyik szakaszában termeszthetők. Ugyanakkor a termőhely éghajlati viszonyaiban évről-évre jelentkező ingadozások is hol negatív, hol pozitív irányú változásokat idéznek elő a növények évenkénti növekedési és fejlődési folyamataiban, valamint a terméshozamokban.

    Az elmúlt 15 év (1981-1995) rendkívül száraz és az átlagosnál is melegebb időjárása azonban akkora károkat okozott az Alföldön, hogy sok helyen kérdé-sessé vált az eredményes szántóföldi növénytermesztés. Ráadásul a szárazság miatt a szélerózió is fokozódott, ami tovább növelte a vízhiányból eredő károkat. Mindez nélkülözhetetlenné teszi a hatékonyabb aszály elleni védekezést.

    Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézete által kukoricánál végzett talajművelési kísérletek eredmé-nyeit ökonómiai oldalról vizsgáltam.

    A modellszámítás alapján megállapítható, hogy a szántással kombinált lazítás kedvező tápanyag- és időjárási viszonyok esetén pozitív mértékben növeli a fedezeti hozzájárulás mértékét, szemben a direktvetéssel, amely minden körül-mények között a legkevésbé jövedelmező megoldás.

    A kutatási eredmények igazolták, hogy az aszálykár csökkentésének alap­feltétele, hogy termőhelyenként növényspecifikusan jellemezni lehessen az aszály gyakoriságát és mértékét, továbbá ismerjük a különböző fajták és agrotechnikai beavatkozások kockázatmódosító hatásait.

  • A földrajzi jelzés oltalmában részesülő magyar termékek ismertsége

    Magyarország agrárökológiai adottságai, mezőgazdasági és élelmiszeripari hagyományai kedvező lehetőséget nyújtanak a különleges minőségű élelmiszerek iránti fogyasztói igények kielégítésére. Az Európai Unió túltelített piacán egyre inkább ezek a nemzeti jelleggel rendelkező regionális termékek kerülhetnek előtérbe.

    A német fogyasztók körében végzett (nem reprezentatív) kutatásunkban bizonyítani próbáltuk, hogy a hagyományos élelmiszereket előnyben részesítik a piacon, és előtérbe kerülnek a következő terméktulajdonságok: eredet, származási hely (régió), hagyományos jelleg. Ennek alapján megállapítható, hogy az eredetvédelemmel rendelkező termékek versenyelőnyhöz juthatnak az Európai Unióban, és az ún. standard termékektől eltérően népszerűsítésükben speciális marketingstratégia kidolgozása válik szükségessé.

  • Strukturális átalakulás a hazai húsiparban

    Publikációiban számos szerző hívta már fel a figyelmet arra, hogy hazánk EU csatlakozásának egyik kulcskérdése a sertéshúsvertikumban is a szerkezetátalakítás megvalósítása, a versenyképes üzemi szerkezet kialakítása.

    Az elaprózódott húsipari szerkezet, figyelembe véve a kiskereskedelem alkupozíciójának erősödését, akadályát képezi az ágazati minőségstratégia megvalósításának is, hiszen emiatt a húsipari szereplők nagy része képtelen érdekei érvényesítésére, életképes koordinációk, integrációk létrehozására és működtetésére. Megindult ugyan a koncentráció és specializáció, de ez még nem kielégítő mértékű a versenyképes húsiparral rendelkező EU tagországokhoz viszonyítva.

    A koncentrációt és specializációt az is gátolja hazánkban, hogy míg az Európai Unióban az elsődleges feldolgozás (darabolás, csontozás), amelyet döntően a vágóhidak keretei között végeznek, teljesen elkülönül a tovább-feldolgozástól, addig nálunk ez a „kombinát-elv” érvényesülése miatt nem jellemző. Ez utóbbi, az üzemkialakítással összefüggésben, számos esetben okozott nehézséget az élelmiszerbiztonsági és higiéniai előírások betartásában. Ennek ellenére az elmúlt néhány évben folyamatos javulás figyelhető meg a higiéniai, élelmiszerbiztonsági, környezet- és állatvédelmi követelmények teljesítésében, ami egyrészt annak köszönhető, hogy a SAPARD támogatásokat széles körben igénybe vették, másrészt számos olyan üzemet bezártak, melyek az alapvető követelményeket nem teljesítették, illetve ahol az üzem kialakítása ezt nem is tette lehetővé.

  • Gyógyír vagy placebó a forint leértékelése?

    A tanulmány első része a fejlett országok szakirodalmának elemzésével azt igazolja, hogy az árfolyam és az élelmiszergazdasági export között nem mutatható ki szoros kapcsolat. A munka második része a forint/euró árfolyam és az élelmiszer-gazdasági export összefüggéseit vizsgálja az 1996. január–2004. április 100 hónapjára vonatkozó adatok alapján. A magyar élelmiszer-gazdasági export erőteljes ciklikusságot mutat. A forint reáleffektív árfolyama és a ciklikus hatásoktól megtisztított export-idősor adatai között végzett regresszió analízis eredményei azt igazolják, hogy szignifikáns, de viszonylag laza összefüggés volt kimutatható az árfolyam és az export között a forint előre bejelentett, csúszó leértékelésének időszakában. A csúszó leértékelés megszüntetését követően az árfolyam és az export értéke között nem volt kimutatható értelmezhető kapcsolat. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdálkodó szervezetek gyakran a kivitel „minden áron” történő növelésével kívánják fokozni árbevétel-tömegüket. A dolgozat harmadik részében a szerzők statisztikai adatokkal igazolják, hogy a magyar mezőgazdaság területegységre jutó hozamai felét-harmadát érik el a fejlett európai országokénak, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink export-átlagára számos esetben csak töredéke a világszínvonalon is versenyképes agrártemelő államok termékeinek. Vagyis sokkal nagyobb a baj annál, semmint azt a leértékelés, mint gyógyszer orvosolni tudná, ezért a leértékelés inkább placebó.