Blog

  • A hazai SAPARD pályázatok tapasztalatai és tanulságai

    A SAPARD, mint előcsatlakozási, tanuló-program a jelen és jövő számára több, hasznosítható tapasztalattal szolgál. Közülük fontosabbakként a következők említhetők:

    · A támogatások forrásainak időbeni és teljes összegű felhasználását az intézményrendszer késői létrehozása, a pályázati jártasság hiánya késleltette. A pályázatkészítés szervezeti rendszerének kialakítása, az időtényező révén, a jövőben megtérülő befektetést eredményezhet.

    · A feltételek kritériumai a pályázati szándékot jelentősen befolyásolták.

    · A gyakorlat által fontosnak ítélt fejlesztési elgondolások az ország tervének prioritásaival összhangban eredményesek lehetnek. A három+két intézkedés kiválasztása kiváló felismerés volt. Az előbbieket igazolták a különböző bírálati időpontokban vizsgált pályázatok intézkedésenkénti arányai is.

    · A 138,54 Mrd Ft összegű tervezett fejlesztés 65,6 Mrd Ft támogatással valósulhat meg. Ezen belül a mezőgazdasági- és élelmiszeripari beruházások, rekonstrukciók, kapacitásbővítések 68%-os arányt képviselnek.

    · A pályázatok száma, a projektek és támogatások összege, az utóbbi fajlagos mutatójának (M Ft/pályázat) ismeretében megállapítható, hogy a gazdaság mérete, a birtok- és üzemnagyság a pályázati lehetőségeket befolyásolta. A korlátozott önerő hiánya ellenére a gazdasági társaságok pályázati előnye állapítható meg.

    · A nyertes pályázatokon belül az egyéb szervezetek között kiemelést érdemelnek az önkormányzatok (számarány 17%, támogatási részesedésük 20%). Pályázati lehetőségeik az 1305 program meghirdetésével bővültek. Terveik a vidéki infrastruktúra (úthálózat, szennyvízrendszer, informatika stb.) helyzetének javítására, a vidék életképességének növelésére irányulnak.

    · Megállapítható, hogy a kezdeti problémák, jelentős gondok ellenére a SAPARD terv célkitűzéseinek megvalósítását biztosító teljes támogatási összeget sikerült szerződés szinten realizálni. A tervek teljesítése ad végső választ arra, hogy a gyakorlati eredmények a célkitűzéseket visszaigazolják-e?

  • Szövetkezetek a skandináv országokban

    Forrás: A szerzők számításai AKII tesztüzemi adatok alapján.

    EU-s tagként egyre gyarapodnak ismereteink a tagországok mezőgazdaságáról, azok gondjairól. Egyáltalán nem olyan rózsás a kép, ahogyan korábban kívülállóként – elismeréssel vegyes irigykedéssel – gondoltuk. Korábban „példaképnek” Belgium, de főleg Hollandia számított. Újabban viszont egyre inkább figyelemre méltó a szép eredményeket felmutató ír mezőgazdaság, melyet érdemes alaposabban szemügyre vennünk. Talán érdekli a szakavatott olvasókat a fejlett ír mezőgazdaság bemutatása ilyen formában is, ha nem is tesszük mellé a magyar vonatkozásokat.

  • Fogyasztói energiastratégia és életminőség

    A megújuló energiaforrások széles körű alkalmazása a környezetkímélő energiaellátás és a (hosszú távon kimutatható) költségmegtakarítás révén jelentős hatással lehet az életminőségre. Azonban ma még a megújuló energetikai technológiák nem teszik lehetővé a széles körű elterjedést, mivel a fajlagos beruházási költségek magasak. Remélhető viszont, hogy a költségek folyamatosan csökkenthetők lesznek, és a megújuló energiaforrások kihasználásával jelentkező kedvező környezeti hatások és a megtakarítások az életminőség javulásának irányába hatnak.

  • Az aszály növénytermelésre gyakorolt hatásai

    Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szélsőséges időjárási viszo­nyok egyre gyakoribbak. A világban lejátszódó környezeti változások (felmele­gedés, üvegházhatású gázok felhalmozódása a légkörben) Magyarország növénytermelésére is nagy hatást gyakorolnak. Az éghajlat mindenekelőtt feltételrendszert jelent a növénytermelés számára, meghatározza, hogy az adott helyen milyen növények és az év melyik szakaszában termeszthetők. Ugyanakkor a termőhely éghajlati viszonyaiban évről-évre jelentkező ingadozások is hol negatív, hol pozitív irányú változásokat idéznek elő a növények évenkénti növekedési és fejlődési folyamataiban, valamint a terméshozamokban.

    Az elmúlt 15 év (1981-1995) rendkívül száraz és az átlagosnál is melegebb időjárása azonban akkora károkat okozott az Alföldön, hogy sok helyen kérdé-sessé vált az eredményes szántóföldi növénytermesztés. Ráadásul a szárazság miatt a szélerózió is fokozódott, ami tovább növelte a vízhiányból eredő károkat. Mindez nélkülözhetetlenné teszi a hatékonyabb aszály elleni védekezést.

    Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézete által kukoricánál végzett talajművelési kísérletek eredmé-nyeit ökonómiai oldalról vizsgáltam.

    A modellszámítás alapján megállapítható, hogy a szántással kombinált lazítás kedvező tápanyag- és időjárási viszonyok esetén pozitív mértékben növeli a fedezeti hozzájárulás mértékét, szemben a direktvetéssel, amely minden körül-mények között a legkevésbé jövedelmező megoldás.

    A kutatási eredmények igazolták, hogy az aszálykár csökkentésének alap­feltétele, hogy termőhelyenként növényspecifikusan jellemezni lehessen az aszály gyakoriságát és mértékét, továbbá ismerjük a különböző fajták és agrotechnikai beavatkozások kockázatmódosító hatásait.

  • Kis- és közepes gazdaságok területi koncentrációja Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A mezőgazdasági üzemek számának csökkenése, s az egy gazdaságra jutó földterület növekedése hazánkban is általános irányzat. Kérdőíves felmérésen alapuló, valamint településenkénti teljes körű statisztikai adatbázisokon Jász-Nagykun-Szolnok megye kis- és közepes gazdaságaiban részletesebben is vizsgáltuk az 1997-2002. közötti folyamatokat. A koncentráció mértékének, sajátosságainak feltárása mellett elemeztük annak pozitív és negatív hatásait is. Utóbbiak közül a mezőgazdaság további munkaerő kibocsátását külön is ki kell emelni. Ennek ellensúlyozása a tevékenységek diverzifikációjával történhetne, aminek az ezredforduló táján még csak szerény jelei voltak a megyében. A megoldást célzó intézkedések a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjában és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is megjelentek. A feladat nagyságához képest viszonylag szerény források miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy ezek 2004 és 2006 között nem lesznek képesek fordulatot elérni.

  • Területi különbségek és a vidékfejlesztés néhány szempontja Magyarországon

    A mezőgazdaság ugyan minden bizonnyal nem a legdöntőbb eleme az Európai Unió kelet-közép-európai bővítésének, de az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – kérdése az új tagok integrálásának. A Közös Agrárpolitika meghonosítása a vidékfejlesztés területén elősegítheti a jelenlegi vidéki diszparitások és kedvezőtlen térségi tendenciák enyhítését, Magyarországon csakúgy, mint a többi EU-tagjelölt országban. A vidékgazdaság komplex és dinamikus rendszer (Allanson, P. – Withby, M. 1996), és a mezőgazdaságot annak részeként kell kezelni (Nijkamp, P. 1996).

    A vidékfejlesztés számos kérdést és sokféle szempontot ölel fel. A szerzők térbelileg a jövedelem-megoszlás és foglalkoztatás kérdéseire összpontosítják figyelmüket. Bemutatják a NUTS-2 szintű régiók néhány fontos jellemzőjét, amelyek a hagyományos közigazgatási egységek, pl. a megyék (NUTS-3) egybevonása útján alakultak ki. A Magyarországon tapasztalható diszparitásokat európai kontextusban tárgyalják. Végezetül a szerzők néhány, a statisztikai al-régiók (NUTS-4) elemzéséből adódó eredményt összegeznek. A politikai vonatkozásokat, a SAPARD-ot és a kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumokat – mint pl. a Nemzeti Fejlesztési Programot és a Nemzeti Vidékfejlesztési Programot – nem tárgyalják.

  • Az EU tagországok és néhány csatlakozó ország összehasonlítása

    Rövid tanulmányunk tárgyát az Európai Unió 14 tagországa (Luxemburgra vonatkozó adatokat sajnálatos módon nem tartalmazott az adatbázis) és öt unióhoz csatlakozó ország (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) ökonometriai módszer(eke)t felhasználó összehasonlító elemzése képezte. A vizsgálatban alkalmazott mutatók: GDP/fő, munkanélküliségi ráta, in­fláció, szolgáltató szektorban dolgozók aránya, életszínvonal mutató, innovációs index. Munkánk célja az általunk felállított munkahipotézis – felhasznált mutatók által mért gazdasági jelenségek feltételezett kapcsolatai, kölcsönhatásai – helyességének vizsgálata, az említett országok fejlettségi sorrendjének meghatározása és a fejlettségbeli különbségek szemléletes ábrázolása volt. Az eredmények a következőkben foglalhatók össze. A munkahipotézis helyessége a korrelációk és értékeik által bizonyítást nyert. A vizsgált országok fejlettségüket tekintve, a generált háttérváltozók alapján két, élesen elkülönülő csoportot alkotnak, amely a koordináta rendszer negyedeinek köszönhetően tovább bontható két-két egységre. A fejlettségi „felsőházba” a következő országok tartoznak: Ausztria, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Svédország, az „alsóház” tagjai: Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, ami – Franciaország és Németország gazdasági súlyát ismerve – talán meglepő. Hasonlóképpen az is, hogy a fejlettség alapján hátrébb sorolt országok „versenyében” jól látható módon Portugália megelőzi Spanyolországot és Görögországot további három csatlakozó országgal (Csehország, Magyarország, Szlovénia) együtt. A sort északi szomszédunk, Szlovákia és a hatalmas területű Lengyelország zárja. Megállapítható tehát, hogy a csatlakozó közép-kelet európai országok ugyan jelentősen lemaradnak az uniós országok nagy részétől, de nem tekinthetők a kibővülő Európai Unió legfejletlenebb térségeinek.