Blog

  • Utak és zsákutcák a magyar élelmiszerlánc stratégiai fejlesztésében

    A globalizáció és az európai integráció egyidejűleg jelent új lehetőségeket és kihívásokat a magyar élelmiszergazdaság számára. A magyar termékek világpiaci versenyképességét és árszínvonaluk növelését hatékonyan fokozhatja a differenciáló stratégia alkalmazása. A világ élelmiszergazdaságát a koncentráció fokozódása jellemzi. A kis- és középvállalatok túlélésének legfontosabb lehetősége a kooperáció fejlesztése, és a speciális termékek előállítása. Növekvő problémát jelent a belkereskedelemben végbemenő tőkekoncentráció. Ennek érdekében a jelenleginél jobban kellene védeni az élelmiszeripari vállalatok érdekeit a versenytörvény alkalmazásával.

  • Vidékfejlesztési támogatások az EU csatlakozás után (2004-2006)

    Napjaink közérdeklődésre számot tartó kérdése a 2004-2006 közötti időszak vidékfejlesztési támogatása. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban előirányzott, kereken 81 Mrd Ft EU-s és 27 Mrd Ft nemzeti támogatás 57,0%-át a versenyképes mezőgazdasági alapanyagok előállítására, 14,0%-át az élelmiszer feldolgozás korszerűsítésére, 26,5%-át vidéki térségek fejlesztésére és 2,5%-át technikai megsegítésre kívánják fordítani. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben az AGENDA 2000 nyomdokain haladva, nyolc intézkedésre mintegy 127 Mrd Ft EU és 32 Mrd Ft nemzeti támogatást irányoznak elő. A cikk számot vet a várható hatásokkal is.

  • Kis- és közepes gazdaságok területi koncentrációja Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A mezőgazdasági üzemek számának csökkenése, s az egy gazdaságra jutó földterület növekedése hazánkban is általános irányzat. Kérdőíves felmérésen alapuló, valamint településenkénti teljes körű statisztikai adatbázisokon Jász-Nagykun-Szolnok megye kis- és közepes gazdaságaiban részletesebben is vizsgáltuk az 1997-2002. közötti folyamatokat. A koncentráció mértékének, sajátosságainak feltárása mellett elemeztük annak pozitív és negatív hatásait is. Utóbbiak közül a mezőgazdaság további munkaerő kibocsátását külön is ki kell emelni. Ennek ellensúlyozása a tevékenységek diverzifikációjával történhetne, aminek az ezredforduló táján még csak szerény jelei voltak a megyében. A megoldást célzó intézkedések a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjában és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is megjelentek. A feladat nagyságához képest viszonylag szerény források miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy ezek 2004 és 2006 között nem lesznek képesek fordulatot elérni.

  • Területi különbségek és a vidékfejlesztés néhány szempontja Magyarországon

    A mezőgazdaság ugyan minden bizonnyal nem a legdöntőbb eleme az Európai Unió kelet-közép-európai bővítésének, de az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – kérdése az új tagok integrálásának. A Közös Agrárpolitika meghonosítása a vidékfejlesztés területén elősegítheti a jelenlegi vidéki diszparitások és kedvezőtlen térségi tendenciák enyhítését, Magyarországon csakúgy, mint a többi EU-tagjelölt országban. A vidékgazdaság komplex és dinamikus rendszer (Allanson, P. – Withby, M. 1996), és a mezőgazdaságot annak részeként kell kezelni (Nijkamp, P. 1996).

    A vidékfejlesztés számos kérdést és sokféle szempontot ölel fel. A szerzők térbelileg a jövedelem-megoszlás és foglalkoztatás kérdéseire összpontosítják figyelmüket. Bemutatják a NUTS-2 szintű régiók néhány fontos jellemzőjét, amelyek a hagyományos közigazgatási egységek, pl. a megyék (NUTS-3) egybevonása útján alakultak ki. A Magyarországon tapasztalható diszparitásokat európai kontextusban tárgyalják. Végezetül a szerzők néhány, a statisztikai al-régiók (NUTS-4) elemzéséből adódó eredményt összegeznek. A politikai vonatkozásokat, a SAPARD-ot és a kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumokat – mint pl. a Nemzeti Fejlesztési Programot és a Nemzeti Vidékfejlesztési Programot – nem tárgyalják.

  • Az EU tagországok és néhány csatlakozó ország összehasonlítása

    Rövid tanulmányunk tárgyát az Európai Unió 14 tagországa (Luxemburgra vonatkozó adatokat sajnálatos módon nem tartalmazott az adatbázis) és öt unióhoz csatlakozó ország (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) ökonometriai módszer(eke)t felhasználó összehasonlító elemzése képezte. A vizsgálatban alkalmazott mutatók: GDP/fő, munkanélküliségi ráta, in­fláció, szolgáltató szektorban dolgozók aránya, életszínvonal mutató, innovációs index. Munkánk célja az általunk felállított munkahipotézis – felhasznált mutatók által mért gazdasági jelenségek feltételezett kapcsolatai, kölcsönhatásai – helyességének vizsgálata, az említett országok fejlettségi sorrendjének meghatározása és a fejlettségbeli különbségek szemléletes ábrázolása volt. Az eredmények a következőkben foglalhatók össze. A munkahipotézis helyessége a korrelációk és értékeik által bizonyítást nyert. A vizsgált országok fejlettségüket tekintve, a generált háttérváltozók alapján két, élesen elkülönülő csoportot alkotnak, amely a koordináta rendszer negyedeinek köszönhetően tovább bontható két-két egységre. A fejlettségi „felsőházba” a következő országok tartoznak: Ausztria, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Svédország, az „alsóház” tagjai: Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, ami – Franciaország és Németország gazdasági súlyát ismerve – talán meglepő. Hasonlóképpen az is, hogy a fejlettség alapján hátrébb sorolt országok „versenyében” jól látható módon Portugália megelőzi Spanyolországot és Görögországot további három csatlakozó országgal (Csehország, Magyarország, Szlovénia) együtt. A sort északi szomszédunk, Szlovákia és a hatalmas területű Lengyelország zárja. Megállapítható tehát, hogy a csatlakozó közép-kelet európai országok ugyan jelentősen lemaradnak az uniós országok nagy részétől, de nem tekinthetők a kibővülő Európai Unió legfejletlenebb térségeinek.

  • A magyar gabonatermelő gazdaságok működési versenyképessége

    A tanulmányban megvizsgáltuk, hogy miként alakult a magyar gabonatermelő gazdaságok működési versenyképessége az 1998-2002 közötti tesztüzemi adatok alapján méret, típus, földminőség és az adott üzem vezetőjének életkora szerinti csoportosításban. A működési versenyképesség becslésének alapját az egységnyi inputra jutó maximális output szerinti legjobb gyakorlat határvonalához mért rangsorolás képezi. Az OCRA-modell eredményei szerint a gabonatermelők működési versenyképességének instabil javulását figyelhetjük meg a vizsgált időszakra és üzemekre vonatkozóan. A vizsgált gabonatermelő vállalkozások esetében a nagyobb méretűeknél jobb működési versenyképesség figyelhető meg a kisebbekhez képest. A gabonatermelésre szakosodott gazdaságok jobb működési versenyképességet értek el, mint az állattenyésztésre, vagy vegyes gazdálkodásra szakosodott gabonatermelő vállalkozások. A földminőség szerinti csoportosításban az elvárt eredményt kaptuk: minél jobb minőségű termőföldön gazdálkodtak a gabonatermelők, annál kedvezőbb működési versenyképességet tudtak elérni. A 40-50 év közötti gabonatermelő döntéshozók érték el a legjobb működési versenyképességet.

  • Agrárvállalkozások regionális összehasonlítása a tesztüzemi adatbázis alapján

    A kutatással az volt a célunk, hogy a rendelkezésre álló adatbázissal megvizsgáljuk a magyar egyéni gazdaságok területi struktúráját. Tanulmányunk újfent igazolta, hogy a magyar mezőgazdasági üzemeket nem célszerű egy egységes rendszerben kezelni, a regionálisan is fennálló különbségek eltérő viszonyulást igényelnének.

    A jelenlegi eredmények alapján is megállapítható, hogy a három dunántúli régió az üzemméret, a munkaerő-hatékonyság és a jövedelmezőség tekintetében többnyire egységes képet mutat, ezért célszerű ezeket a regionális agrárpolitika keretében együtt kezelni. Az észak-magyarországi régiók üzemeinek hatékonysága elmarad a többi régiótól, különösen az egy főre jutó termelékenység esetében, ezért ezekben a régiókban a munkaerő hatékonyságát javító, alternatív intézkedéseket lenne célszerű támogatni. A Közép-Magyarországi Régió is eltérő kezelést igényel; ebben a régióban elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket előállító kertészeti termelést kellene támogatni annak érdekében, hogy a régió termelői fel tudják venni a versenyt az import-termékekkel, és megfeleljenek a változó fogyasztói szokásoknak.

    Bár a jelenlegi kutatás kezdeti stádiumban van, már így is több következtetést tudunk tenni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Kutatásunkat a jövőben tovább kívánjuk fejleszteni több területen: a vizsgálatba be szeretnénk vonni a társas vállalkozásokat, az állattenyésztést és növénytermesztést mélyebben szükséges vizsgálni. Különböző matematikai, módszertani elemekkel is szeretnénk kiegészíteni a kutatást, mint például szórás, korreláció, különböző adatok, kereszt- és mezőgazdaságon kívüli fejlettségi mutatók együttes vizsgálatával, mivel a mezőgazdaság működését nagyban befolyásolhatja egy-egy régió általános fejlettsége.

  • A dán Mezőgazdasági Birtok Rendelet és a földértékelés

    Dániában az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a gazdaságok száma, míg átlagos méretük növekedett. Ez elsősorban a gazdasági, technikai fejlődésnek tudható be. A mezőgazdasági földtulajdont és földhasználatot szabályozó rendelet engedélyezi a gazdálkodók összefogását nagyobb vállalkozás létrehozása céljából. A dán földértékelés alapja a kataszteri rendszer, amelynek elsődleges célja a hozamon alapuló földadó meghatározása. Az érték megállapítása egyszerű, a mindenkori piaci érték alapján történik.

  • A silókukorica termelés gazdasági elemzése ökonómiai modell alapján

    Forrás: A szerzők számításai AKII tesztüzemi adatok alapján.

    A szarvasmarhatartó gazdaságok Magyarországon a takarmánynövények közül legnagyobb tömegben a silókukoricát alkalmazzák. A silókukorica előállítása, mozgatása költséges, ágazati elszámolása pedig számos problémát vet fel.
    A tanulmány egy olyan leíró jellegű szimulációs modell használatának eredményeit mutatja be, amely részletesen foglalkozik a takarmánynövény termesztésének szinte minden tényezőjével. A modell a megadott input adatok alapján értékeli a tevékenység költségeinek szerkezetét mind költségnemenként, mind pedig elszámolhatóság szerint. Figyelembe veszi a támogatások értékeit, valamint egyes alternatív költségeket. A modell különböző nyereségigényekhez rendelt árcentrumokat kalkulál, melyek a költségek mellett az eszközök kamatigényét is tartalmazzák. Ezen túl a 0%-os nyereségigényű változat (az elszámoló ár alapja) egyfajta érzékenységvizsgálatát is elvégzi, mely a hozamváltozás, a termőterület telephelytől való távolsága, továbbá az üzemanyag árának alakulása hatásait mutatja be. A számítások alapján megállapítható, hogy 25 t/ha-os hozam alatt a silókukorica nyereségesen nem értékesíthető, illetve a szállítási távolság, mely még nem rontja a tejtermelés eredményeit, maximum 10 km lehet. A gázolaj árának változása nincsen számottevő hatással az árcentrum alakulására.
    A modell alkalmazásával kimutatható, hogy a jelenlegi elszámolási gyakorlat mellett országosan több mint 1,5 milliárd Ft látens veszteség érheti a takarmánynövény-termesztési ágazatokat.

  • Az agrársturktúraváltás várható konfliktusai Észak-Magyarországon az EU-csatlakozás után

    Magyarországon a regionális gazdaságok kialakulása a területi egyenlőtlenség növekedése mellett ment végbe. Az észak-magyarországi makro-régiót e folyamat vesztesei között tartjuk számon. A hivatalos statisztikák szerint a mező- és erdőgazdálkodás szerepe csökkent a regionális gazdaságokon belül. Kutatási eredményeink azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy a vidéki településeken, illetve a vidéki jellegű mikro-régiókban a mezőgazdaság szerepe lényegesen nagyobb annál, mint amit a statisztikai átlagok mutatnak. Az agrárstruktúrák vizsgálatához kifejlesztett új módszereink lehetővé teszik az induló helyzet rögzítését, s az Európai Unióhoz történő csatlakozás után a struktúrajavító intézkedések hatásainak megbízható tanulmányozását. Módszerünk nem csak Észak-Magyarországon, hanem bármely más makro-régióban is alkalmazható. A következő években az agrárstruktúrák várhatóan számottevően változnak, s ezek a vizsgált makro-régióban jelentős – elsősorban a csökkenő agrárfoglalkoztatással összefüggő – konfliktusokat valószínűsítenek. Ezeknek a kezelését a Nemzeti Fejlesztési Terv és a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében kell majd megoldani.