Blog

  • A magyar mezőgazdaság az Európai Uniós csatlakozás küszöbén

    A vitaindító írás arra vállalkozik, hogy tudományos igényű elemzések, vizsgálatok alapján felvázolja azokat az ugrópontokat, amelyek a rendelkezésre álló rövid idő alatt, az objektív helyzetből kiindulva lehetővé teszik, hogy a hazai agrárszféra szereplői felkészülhessenek az EU-csatlakozással megnyíló lehetőségek kiaknázására.

    A magyarországi mezőgazdasági termelés helyzetét nehezíti a különféle integrációs és koordinációs szervezetek, szövetkezetek hiánya. Ezért indokolt minden olyan vállalkozás, szervezet hathatós és gyors támogatása, amely képes létrehozni és működtetni kis-, közepes, valamint nagyvállalkozások integrációs, kooperációs, koordinációs szervezetét, szövetkezetét. Ez ugyanis csökkentheti az üzemi méretekből adódó hátrányokat, növeli a hatékonyságot, amelynek igénye a jövő EU mezőgazdaságában csak fokozódhat, könnyíti a finanszírozási és értékesítési gondokat. Természetesen támogatásra csak azok a vállalkozások, szervezetek érdemesek, amelyek rendelkeznek ehhez a feltételekkel, képesek áttekinteni a termékpályát, a piacokat, s szakértelemmel, tudással is rendelkeznek.

    A magyarországi mezőgazdaság nemcsak szervezeti rendszerében küzd nehézségekkel, hanem a több mint másfél évtizeden keresztül elmaradó technikai, technológiai fejlesztés, a tőke- és jövedelem-kivonás miatt is szárnyaszegetten állhat a versenyrajthoz. Ezért a versenyesélyek javítása, a belföldi olcsó, választékos és biztonságos élelmiszer-termelés és -forgalmazás érdekében elodázhatatlan a technika, technológia megújítása. Ehhez is szükséges a társadalom anyagi támogatása, részben a pénzügyi források megelőlegezése. A megoldásban is segíthetnek az integrációs formák, mert együttesen könnyebb a beszerzés, üzemeltetés, ami előmozdítja a hatékonyságot, az üzemelési költségek csökkentését.

    A közelmúlt tapasztalatai világosan mutatták, hogy a kis-, közepes és nagyüzemeket egyaránt sújtották a pénzügyi nehézségek és az értékesítési anomáliák. Ezért szükséges az önfinanszírozás feltételeinek gyors ütemű javítása, illetve megteremtése, valamint az értékesítési pozíciók javítása. Mind a finanszírozáson, mind a piaci alkupozíciókon sokat lendíthet az előzőekben jelzett különféle integrációk létrehozása.

    Az eddigi hazai tapasztalatok alapján állítható, hogy a versenyképes mezőgazdaság képlete – leegyszerűsítve – egyenlő az integráció + tudás + hatékonysággal. A tudásnak a termelőkhöz való eljuttatását, a termelők gyors felkészítését, az integrációk kibontakoztatását, a korszerű technikák és technológiák széles körű elterjesztését, a finanszírozási és értékesítési gondok megoldását – a rendelkezésre álló rövid idő alatt – tanácsadással lehet csak megvalósítani. Ezért olyan fontos végre-valahára a tanácsadó központok és hálózatok létrehozása a tanintézetek bázisán.

    Minden társadalom a helyzet reális megítélését, létbiztonságot és világos jövőképet igényel. Az előzőekben közöltek nemcsak az objektív helyzetet tükrözik, hanem a létbiztonsághoz vezető utat, a megoldásokat is megadják. A világos jövőképhez az is hozzátartozik, hogy a magyarországi agroökológiai adottságok alapján valószínűsíthetők azok az ágazatok, amelyek jó eséllyel vehetnek részt az EU mezőgazdasági munkamegosztásában, a szigorodó EU feltételek közepette. Ezeket a tanulmány tartalmazza.

    A tanulmányban közöltek, majd ennek folytatásaként a különféle viták, vitaírások együttesen előmozdíthatják az EU-szabályozás keretei között érvényesíthető magyarországi agrárstratégia kibontakozását.

  • Főiskolai hallgatók önismereti szintjének vizsgálata

    A vizsgálatokból megállapítható, hogy az önelfogadás átlaga magas, a hallgatók énképe általában pozitív, önismeretük összehangolt, igyekeznek saját normáik szerint élni, mélyen élik meg egyediségüket. A hallgatók extrovertáltak, nyitottak. A főiskolai lét állandó izgalmat eredményez. A hallgatók önkritikusak, képesek önmagukat kívülről szemlélni. Az empátiás hajlam ugyanakkor erősítésre szorul a főiskolai munkában. Az interperszonális készségek fejlesztése szintén fontos, ami csoporttechnikákkal és személyes hatáseszközökkel elérhető.

    A kutatás igazolja, hogy személyiségfejlesztésre szükség van a 18-24 éves korosztály körében, függetlenül attól, hogy milyen képzésben vesznek részt.

    Az önismeret- és személyiségfejlesztésre számos lehetőség adódik a felsőoktatás keretein belül is, amit indokolt kihasználni.

  • Fejlesztési lehetőségek a csatlakozni kívánó országok számára – SAPARD mint tanulóprogram

    Az uniós csatlakozásra történő felkészülés komoly erőfeszítéseket kíván mind a jelölt, mind pedig a tagországok részéről. A SAPARD egyike azon programoknak, amelyek célja, hogy ezen folyamathoz segítséget nyújtsanak, támogatást biztosítva az egyik legelmaradottabb terület, az agrárgazdaság és vidékfejlesztés számára oly módon, hogy tanulási lehetőséget biztosítanak az Unió pályázati és támogatási előírásainak adaptálásához. Jelentős eltérések mutatkoznak az Unió és a jelölt országok, sőt az egyes csatlakozni kívánó országok között is, ami komoly feladatot ró minden résztvevőre az uniós előírásoknak való megfeleléskor.

    Ezen tanulmány vizsgálatainak középpontjában a csatlakozni kívánó országok közötti hasonlóságok és különbségek állnak, a SAPARD terv türkében. Kutatásunk során két különböző vizsgálatot végeztünk: elsőként a jelölt országok SAPARD támogatási összeg felhasználásának adatait a főkomponens-analízis módszerének segítségével elemeztük, majd a Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének javítása c. intézkedés alapján SWOT analízist készítettünk.

    Az uniós tagságra való felkészülés egyik fontos kritériuma a csatlakozásra váró országok számára az uniós előírásokhoz való közelítés az agrárszektorban. Azonban létrehozni egy fenntartható és versenyképes agrárgazdaságot, növelni az eladható termékek körét, mindez marketing-eszközöl alkalmazása nélkül nehéz feladatnak bizonyul.

    Az EU piacára új termékekkel történő belépéshez a támogatások nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor a pénzügyi források mellett a SAPARD Tervekben szereplő, a marketinghez kapcsolódó általános célok és eszközök is kevésnek bizonyulnak. Azonban a lehető legjobb eredmény eléréséhez a SAPARD támogatás önmagában nem elegendő, nemzeti támogatásokra és új szerveződésekre van szükség, amelyek segítségével kialakítható a piaci értékesítési lánc a termelők és a fogyasztók között.

    A számos megemlített problémával kapcsolatban fontos elmondanunk, hogy legtöbbjük a csatlakozással egy időben megszüntethető. A SAPARD Programnak mint tanulóprogramnak a jelentősége éppen abban áll, hogy segítse ezeket az országokat annak feltárásában, hogy hol és milyen problémákkal kell szembenézniük saját gazdaságukon belül, továbbá hogy segítse megtanulni az uniós pályázati rendszer működését, rávilágítva arra, hogy a piacfejlesztés mely pontjait kell támogatni.

  • Magyarországi agrártermékek versenyképességének vizsgálata

    A versenyképesség összetett kategória, hiszen igen sok tényező befolyásolja, esetenként jelentősen eltérő mértékben. Röviden fogalmazva a versenyben való helytállást jelenti. Megítélésénél a versenytársakhoz képest elfoglalt helyzetet értékelhetjük. A versenyképesség vizsgálható országos, ágazati és vállalati szinteken, továbbá termékre/szolgáltatásra vetítve. A nemzetközi versenyképesség azt jelenti, hogy egy ország a rendelkezésre álló erőforrásokkal és javakkal a világpiaci versenyben hogyan tud helytállni. Magyarország 2004-től az EU tagja lesz, így módosul a piaci verseny, a fogyasztói érdekek védelme, az élelmiszerbiztonság, a technológiai fegyelem és a minőség előtérbe kerül. A kibővült piacnak köszönhetően a csatlakozás után várható az agrárgazdaság rendelkezésére álló nemzeti erőforrások hatékonyságának javulása. A klasszikus elmélet szerint az egyes országok komparatív előnyei relatív termelési költségeiken alapulnak. Ma már az állami beavatkozás is fontos, főként a támogatások és árfolyam-politika révén. Az egzakt elemzéshez indexek számolhatók a protekcionizmus és a versenyképesség mérésére. A versenyképesség vizsgálatához az elméleti alapot még mindig a komparatív előnyök elmélete adja, de a kérdés ma már sokkal komplexebb megközelítést igényel. Mérhetjük az ár versenyképességet és értékelhetünk különböző mutatókkal. Az ágazaton belüli kereskedelem mérésére használják az ún. Grubel-Lloyd indexet, a megnyilvánuló komparatív előnyök mutatója pedig az RCA index. A versenyképesség értékeléséhez fontos a különböző mutatókat összevetni, hogy egyértelmű és helyes következtetéseket tudjunk levonni. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy több termék versenyképes az EU piacain: az élőállat, a húskészítmények, a gabonafélék, a zöldség- és gyümölcsfélék, a méz, a szeszes italok. Bizonyos esetekben sajnos a versenyképesség hiányáról beszélhetünk: dohány, állati és növényi zsírok; néhány termék esetében pedig nem egyértelmű a versenyképesség: tej, tejtermékek, tojás, cukor. Az agrártermékek versenyképességének fenntartásához, illetve javításához több stratégiai fejlesztés szükséges: technológiai, környezetvédelmi beruházások, a vállalatok piacra jutási támogatása, a termelők támogatása (magánbetárolás, exportgarancia, exporthitel-biztosítás), a termelő és értékesítő szövetkezetek (TÉSZ) létrehozása, és a hatékony marketingmunka (az eredet­megjelölés, a csomagolásfejlesztés stb.) támogatása.

  • Az emberi fejlődés indexe a vidék Magyarországán: területi egyenlőtlenségek

    Az UNDP emberifejlődés-indexe (HDI) széles körű érdeklődést és vitát váltott ki a kutatók és politikusok körében. A HDI-t általában a nemzeti teljesítmény mérésére használják, tekintettel az emberek jólétére és a fejlődésre. A HDI egy dimenzióba egyesíti a jövedelem, a várható élettartam és az oktatás mutatóit.

    A cikk ismerteti a HDI számításának módszerét mikro-regionális szinten, valamint a HDI és több változó – vidékiség, munkanélküliség, a fizikai infrastruktúra színvonala, vállalkozó-sűrűség, kor szerinti megoszlás, migráció – közötti kapcsolatokat.

    Magyarország HDI-értéke országos átlagban 0,613. Egyetlenegy mikro-régió, Győr érte el annak a tartománynak az alsó határát, amely nemzetközi viszonylatban magas értéknek számít. A másik véglet Nyírbátor, amelynek HDI-értéke igen alacsony: 0,133 – kevesebb mint az országos átlag 22%-a, és mindössze 16%-a az éllovas Győrének.

    A HDI értéke és a vidéki jelleg szoros korrelációban áll egymással.

    Az alacsony HDI-értékű mikro-régiók több mint 90%-a a túlnyomóan vidéki jellegű régiók közé tartozik.

    Valamely mikro-régió vidéki jellege és humán erőforrásainak fejlettségi szintje korrelációban áll a munkanélküliségi rátával is.

    A HDI és a vidékiség között kölcsönhatás áll fenn. Ez azt sugallja, hogy a HDI pozitív hatásait az elemzett mutatókra fokozza az urbanizáció szintje, és a vidékiség negatív hatásait fokozza az alacsony HDI-szint.

  • A magyarországi agrárgazdaság vizsgálata

    A mezőgazdaságban az elmúlt években kedvezőtlen tendenciák érvényesültek. Az ágazat beruházásai elmaradtak az indokolt mértéktől és romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok jelentős adósságteherrel küszködtek és a természeti tényezők negatív hatása is rontotta az eredményeket. A mezőgazdasági tevékenység mellett végzett alternatív tevékenységek sem terjedtek kellően. Magyarországon jelentős területeken az ökoturizmus, gyógynövénytermesztés és -gyűjtés, termékfeldolgozás, csomagolás, értékesítés, népi iparművészet, az extenzív termelés, alternatív energiaforrások kiaknázása jelentősen hozzájárulhatnak a vidék eltartó képességének javításához.

    Célként tűzhető ki a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmének megteremtése; a versenyképes mezőgazdaság korszerű gazdasági, szervezeti és műszaki alapjainak kialakítása; az EU-ba való betagolódás után az onnan származó előnyök kihasználása.

    A munkaerő képzettségi szintjének javítása az egyik legfontosabb feladat a pályázati pénzek és EU források befogadása és célszerű felhasználása érdekében.

  • A termelési támogatások hatásának mérhetősége

    A cikk egy a támogatások hatásvizsgálata során alkalmazható módszert mutat be. Az eljárás, amelynek alapján három hatásvizsgálati mutató számítható, olyan támogatásfajták esetében alkalmazható, amelyek egy adott ráfordítás növekményeként értelmezhetők. A javasolt mutatók – amelyek a különböző támogatások terített (EI), koncentrált (EII) és összegezett (EIII) hatását számszerűsítik – egy adott ráfordításnak támogatással és támogatás nélkül kifejtett hatása közti különbség mérhetőségén alapulnak. Alkalmazásuk az ágazatpolitikai döntés-előkészítés számára javasolható.

  • Hálózatok a gazdaságban

    A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, de még számos tisztázatlan terminológiai és módszertani kérdés hátráltatja a terület kutatását. A gazdasági hálózat értelmezésén túl felvázoljuk a kutatások lehetséges újszerű szempontjait, különös tekintettel a spontán létrejött, komplex hálózatok létezésének diagnosztizálására, valamint e hálózatok általános működési elveinek gazdasági hálózatokban történő értelmezésére. Országos, illetve regionális adatokra támaszkodva statisztikailag kimutatjuk, hogy minél inkább érvényesülnek egy ágazatban (vagy régióban) a gazdasági szereplők tevékenységében az önszerveződés általános elvei, annál erősebb azok hálózati kapcsolatrendszere. A gazdasági szereplők hálózati pozícióját a foglalkoztatottak létszámával jellemezve kimutatjuk, hogy a hálózat egésze és annak részhálói is hasonló struktúrával rendelkeznek, azaz „fraktál-szerkezet” jellemzi azokat. Ezzel összhangban a kutatásunk célpontját képező élelmiszergazdaság hálózati struktúrája is régiónként hasonló, de eltérő a szereplők megoszlása, ami összefügg a hálózati kapcsolatok eltérő erősségével, illetőleg az iparági környezet általános fejlettségével.

  • Utak és zsákutcák a magyar élelmiszerlánc stratégiai fejlesztésében

    A globalizáció és az európai integráció egyidejűleg jelent új lehetőségeket és kihívásokat a magyar élelmiszergazdaság számára. A magyar termékek világpiaci versenyképességét és árszínvonaluk növelését hatékonyan fokozhatja a differenciáló stratégia alkalmazása. A világ élelmiszergazdaságát a koncentráció fokozódása jellemzi. A kis- és középvállalatok túlélésének legfontosabb lehetősége a kooperáció fejlesztése, és a speciális termékek előállítása. Növekvő problémát jelent a belkereskedelemben végbemenő tőkekoncentráció. Ennek érdekében a jelenleginél jobban kellene védeni az élelmiszeripari vállalatok érdekeit a versenytörvény alkalmazásával.