Blog

  • Az emberi fejlődés indexe a vidék Magyarországán: területi egyenlőtlenségek

    Az UNDP emberifejlődés-indexe (HDI) széles körű érdeklődést és vitát váltott ki a kutatók és politikusok körében. A HDI-t általában a nemzeti teljesítmény mérésére használják, tekintettel az emberek jólétére és a fejlődésre. A HDI egy dimenzióba egyesíti a jövedelem, a várható élettartam és az oktatás mutatóit.

    A cikk ismerteti a HDI számításának módszerét mikro-regionális szinten, valamint a HDI és több változó – vidékiség, munkanélküliség, a fizikai infrastruktúra színvonala, vállalkozó-sűrűség, kor szerinti megoszlás, migráció – közötti kapcsolatokat.

    Magyarország HDI-értéke országos átlagban 0,613. Egyetlenegy mikro-régió, Győr érte el annak a tartománynak az alsó határát, amely nemzetközi viszonylatban magas értéknek számít. A másik véglet Nyírbátor, amelynek HDI-értéke igen alacsony: 0,133 – kevesebb mint az országos átlag 22%-a, és mindössze 16%-a az éllovas Győrének.

    A HDI értéke és a vidéki jelleg szoros korrelációban áll egymással.

    Az alacsony HDI-értékű mikro-régiók több mint 90%-a a túlnyomóan vidéki jellegű régiók közé tartozik.

    Valamely mikro-régió vidéki jellege és humán erőforrásainak fejlettségi szintje korrelációban áll a munkanélküliségi rátával is.

    A HDI és a vidékiség között kölcsönhatás áll fenn. Ez azt sugallja, hogy a HDI pozitív hatásait az elemzett mutatókra fokozza az urbanizáció szintje, és a vidékiség negatív hatásait fokozza az alacsony HDI-szint.

  • A magyarországi agrárgazdaság vizsgálata

    A mezőgazdaságban az elmúlt években kedvezőtlen tendenciák érvényesültek. Az ágazat beruházásai elmaradtak az indokolt mértéktől és romlott a jövedelmezőség. A gazdaságok jelentős adósságteherrel küszködtek és a természeti tényezők negatív hatása is rontotta az eredményeket. A mezőgazdasági tevékenység mellett végzett alternatív tevékenységek sem terjedtek kellően. Magyarországon jelentős területeken az ökoturizmus, gyógynövénytermesztés és -gyűjtés, termékfeldolgozás, csomagolás, értékesítés, népi iparművészet, az extenzív termelés, alternatív energiaforrások kiaknázása jelentősen hozzájárulhatnak a vidék eltartó képességének javításához.

    Célként tűzhető ki a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmének megteremtése; a versenyképes mezőgazdaság korszerű gazdasági, szervezeti és műszaki alapjainak kialakítása; az EU-ba való betagolódás után az onnan származó előnyök kihasználása.

    A munkaerő képzettségi szintjének javítása az egyik legfontosabb feladat a pályázati pénzek és EU források befogadása és célszerű felhasználása érdekében.

  • A termelési támogatások hatásának mérhetősége

    A cikk egy a támogatások hatásvizsgálata során alkalmazható módszert mutat be. Az eljárás, amelynek alapján három hatásvizsgálati mutató számítható, olyan támogatásfajták esetében alkalmazható, amelyek egy adott ráfordítás növekményeként értelmezhetők. A javasolt mutatók – amelyek a különböző támogatások terített (EI), koncentrált (EII) és összegezett (EIII) hatását számszerűsítik – egy adott ráfordításnak támogatással és támogatás nélkül kifejtett hatása közti különbség mérhetőségén alapulnak. Alkalmazásuk az ágazatpolitikai döntés-előkészítés számára javasolható.

  • Hálózatok a gazdaságban

    A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, de még számos tisztázatlan terminológiai és módszertani kérdés hátráltatja a terület kutatását. A gazdasági hálózat értelmezésén túl felvázoljuk a kutatások lehetséges újszerű szempontjait, különös tekintettel a spontán létrejött, komplex hálózatok létezésének diagnosztizálására, valamint e hálózatok általános működési elveinek gazdasági hálózatokban történő értelmezésére. Országos, illetve regionális adatokra támaszkodva statisztikailag kimutatjuk, hogy minél inkább érvényesülnek egy ágazatban (vagy régióban) a gazdasági szereplők tevékenységében az önszerveződés általános elvei, annál erősebb azok hálózati kapcsolatrendszere. A gazdasági szereplők hálózati pozícióját a foglalkoztatottak létszámával jellemezve kimutatjuk, hogy a hálózat egésze és annak részhálói is hasonló struktúrával rendelkeznek, azaz „fraktál-szerkezet” jellemzi azokat. Ezzel összhangban a kutatásunk célpontját képező élelmiszergazdaság hálózati struktúrája is régiónként hasonló, de eltérő a szereplők megoszlása, ami összefügg a hálózati kapcsolatok eltérő erősségével, illetőleg az iparági környezet általános fejlettségével.

  • Utak és zsákutcák a magyar élelmiszerlánc stratégiai fejlesztésében

    A globalizáció és az európai integráció egyidejűleg jelent új lehetőségeket és kihívásokat a magyar élelmiszergazdaság számára. A magyar termékek világpiaci versenyképességét és árszínvonaluk növelését hatékonyan fokozhatja a differenciáló stratégia alkalmazása. A világ élelmiszergazdaságát a koncentráció fokozódása jellemzi. A kis- és középvállalatok túlélésének legfontosabb lehetősége a kooperáció fejlesztése, és a speciális termékek előállítása. Növekvő problémát jelent a belkereskedelemben végbemenő tőkekoncentráció. Ennek érdekében a jelenleginél jobban kellene védeni az élelmiszeripari vállalatok érdekeit a versenytörvény alkalmazásával.

  • Vidékfejlesztési támogatások az EU csatlakozás után (2004-2006)

    Napjaink közérdeklődésre számot tartó kérdése a 2004-2006 közötti időszak vidékfejlesztési támogatása. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban előirányzott, kereken 81 Mrd Ft EU-s és 27 Mrd Ft nemzeti támogatás 57,0%-át a versenyképes mezőgazdasági alapanyagok előállítására, 14,0%-át az élelmiszer feldolgozás korszerűsítésére, 26,5%-át vidéki térségek fejlesztésére és 2,5%-át technikai megsegítésre kívánják fordítani. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben az AGENDA 2000 nyomdokain haladva, nyolc intézkedésre mintegy 127 Mrd Ft EU és 32 Mrd Ft nemzeti támogatást irányoznak elő. A cikk számot vet a várható hatásokkal is.

  • Kis- és közepes gazdaságok területi koncentrációja Jász-Nagykun-Szolnok megyében

    A mezőgazdasági üzemek számának csökkenése, s az egy gazdaságra jutó földterület növekedése hazánkban is általános irányzat. Kérdőíves felmérésen alapuló, valamint településenkénti teljes körű statisztikai adatbázisokon Jász-Nagykun-Szolnok megye kis- és közepes gazdaságaiban részletesebben is vizsgáltuk az 1997-2002. közötti folyamatokat. A koncentráció mértékének, sajátosságainak feltárása mellett elemeztük annak pozitív és negatív hatásait is. Utóbbiak közül a mezőgazdaság további munkaerő kibocsátását külön is ki kell emelni. Ennek ellensúlyozása a tevékenységek diverzifikációjával történhetne, aminek az ezredforduló táján még csak szerény jelei voltak a megyében. A megoldást célzó intézkedések a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjában és a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben is megjelentek. A feladat nagyságához képest viszonylag szerény források miatt azonban nagy a valószínűsége annak, hogy ezek 2004 és 2006 között nem lesznek képesek fordulatot elérni.

  • Területi különbségek és a vidékfejlesztés néhány szempontja Magyarországon

    A mezőgazdaság ugyan minden bizonnyal nem a legdöntőbb eleme az Európai Unió kelet-közép-európai bővítésének, de az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb – kérdése az új tagok integrálásának. A Közös Agrárpolitika meghonosítása a vidékfejlesztés területén elősegítheti a jelenlegi vidéki diszparitások és kedvezőtlen térségi tendenciák enyhítését, Magyarországon csakúgy, mint a többi EU-tagjelölt országban. A vidékgazdaság komplex és dinamikus rendszer (Allanson, P. – Withby, M. 1996), és a mezőgazdaságot annak részeként kell kezelni (Nijkamp, P. 1996).

    A vidékfejlesztés számos kérdést és sokféle szempontot ölel fel. A szerzők térbelileg a jövedelem-megoszlás és foglalkoztatás kérdéseire összpontosítják figyelmüket. Bemutatják a NUTS-2 szintű régiók néhány fontos jellemzőjét, amelyek a hagyományos közigazgatási egységek, pl. a megyék (NUTS-3) egybevonása útján alakultak ki. A Magyarországon tapasztalható diszparitásokat európai kontextusban tárgyalják. Végezetül a szerzők néhány, a statisztikai al-régiók (NUTS-4) elemzéséből adódó eredményt összegeznek. A politikai vonatkozásokat, a SAPARD-ot és a kapcsolatos kulcsfontosságú dokumentumokat – mint pl. a Nemzeti Fejlesztési Programot és a Nemzeti Vidékfejlesztési Programot – nem tárgyalják.

  • Az EU tagországok és néhány csatlakozó ország összehasonlítása

    Rövid tanulmányunk tárgyát az Európai Unió 14 tagországa (Luxemburgra vonatkozó adatokat sajnálatos módon nem tartalmazott az adatbázis) és öt unióhoz csatlakozó ország (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) ökonometriai módszer(eke)t felhasználó összehasonlító elemzése képezte. A vizsgálatban alkalmazott mutatók: GDP/fő, munkanélküliségi ráta, in­fláció, szolgáltató szektorban dolgozók aránya, életszínvonal mutató, innovációs index. Munkánk célja az általunk felállított munkahipotézis – felhasznált mutatók által mért gazdasági jelenségek feltételezett kapcsolatai, kölcsönhatásai – helyességének vizsgálata, az említett országok fejlettségi sorrendjének meghatározása és a fejlettségbeli különbségek szemléletes ábrázolása volt. Az eredmények a következőkben foglalhatók össze. A munkahipotézis helyessége a korrelációk és értékeik által bizonyítást nyert. A vizsgált országok fejlettségüket tekintve, a generált háttérváltozók alapján két, élesen elkülönülő csoportot alkotnak, amely a koordináta rendszer negyedeinek köszönhetően tovább bontható két-két egységre. A fejlettségi „felsőházba” a következő országok tartoznak: Ausztria, Dánia, Hollandia, Írország, Nagy-Britannia, Svédország, az „alsóház” tagjai: Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, ami – Franciaország és Németország gazdasági súlyát ismerve – talán meglepő. Hasonlóképpen az is, hogy a fejlettség alapján hátrébb sorolt országok „versenyében” jól látható módon Portugália megelőzi Spanyolországot és Görögországot további három csatlakozó országgal (Csehország, Magyarország, Szlovénia) együtt. A sort északi szomszédunk, Szlovákia és a hatalmas területű Lengyelország zárja. Megállapítható tehát, hogy a csatlakozó közép-kelet európai országok ugyan jelentősen lemaradnak az uniós országok nagy részétől, de nem tekinthetők a kibővülő Európai Unió legfejletlenebb térségeinek.